Külcsín: Ha bezárnának mindkettőnket egy tükörszobába kettőnk közül nem tudom melyikünk lenne kétségbeesve. Te talán rögvest észre vennéd önmagadon a hibáidat, hogy nem vagy elég magas, az a póló amit felvettél korántsem olyan jó ötlet mint gondoltad kora reggel. Én azt hiszem nem vagyok ilyen, ha bele kellene néznem a minket körbevevő tükrökbe csak azt látnám aki vagyok. Szőke keszekusza hosszú haj, kék szem, széles mosoly. Mert ez lennék én. Teljesen elégedett az élettel, vagyis inkább a külsőmmel, mert egy tükör képtelen visszamutatni már a fogantatásom pillanatától az eseményeket. Csak a jelenre koncentrál. Arra ami most vagyok. Az a lány ott bent a tükörben tényleg én vagyok. De ha a torz tükrökre pillantok, hiába mutat mondjuk egy tonnásnak nem vagyok az, sem olyan cérnavékony, mint annál ami soványítja az emberek kinézetét. Én hiszek abban, hogy mindenkinek van egy tökéletes tükre, amiben nincs semmi különleges. Nem torzítja a világot, a puszta és komor valóságot mutatja, amivel egyszer mindenkinek szembe kell néznie így vagy úgy, akár a te vagy az én társaságom nélkül is. Tudom, hogy örülnél ha egyedül zártak volna be téged ide és nem kellene azon filozofálnod mit mond, mivel tereld el a figyelmedet a külsődről. Akarod, hogy én beszéljek? Úgysincs választásom gondolom jobb ha újfent belenézek ebbe a hatalmas tükörbe ami tetőtől talpig és talptól tetőig végigmér, ha akarom, ha nem. Azt már te is láthatod, ha mellém kellett állnod és nézned, hogy a hajam tényleg szőke egy csipetnyi barna beöntéssel ami alig észrevehető de ott van, bizony. Ettől persze nem válok nem szőkévé, de ha te eddig észre sem vetted akkor bocsi, hogy szóltam és ilyen jó szemem van. Igen, gondolom ebből kiderült a látásommal nincs semmi baj, eddig sem kellett szemüveget hordanom, remélem ezután sem kell. Persze napszemüveget bármikor viselek, ha úgy érzem szükséges. Különben most sincs rajtam, tehát amikor felkeltem reggel úgy éreztem nem lesz rá szükségem és tessék igazam lett! Ami a fejem többi részét illeti, száj, szem, orr, nyak, fül minden teljesen átlagos és én megvagyok velük elégedve. Bár gondolom még mindig irtóztatósan érdekel a csípő-, derék-, mellbőségem, de azoknak az információknak a megszerzéséről letehetsz. Egyrészt mert még én sem tudom, másrészt ha tudnám is rám tartozna. De azt elárulom, hogy a lábaim elég hosszúak és bár melletted hiába tűnök törpének – minek kellett neked kétméteresre nőni ugyebár –  az nem jelenti azt, hogy másokhoz viszonyítva is töpörtyű vagyok. Jó beismerem! A velem egykorú fiúkat sosem tudom elhagyni magasságterén még ha a lányokat sikerülne is. Azonban nem mindig hordok magassarkút. Így gondolom érthető, hogy nőtt meg valaki pillanatok alatt akinél azelőtt néhány igazán fontos centivel magasabb voltam. A csalás meg akkor sem számít szóval cipővel vagy anélkül méretkezve is... mindegy. Gondolom nagyon érdekel már a stílusom, ami az enyhén napbarnított bőrömhöz társítok. Most mondanám azt, hogy bármit felveszek amit vesznek nekem a szüleim, de inkább nem. Anya és apa ízlése teljesen eltér az enyémtől, ezért ha nem vagyok ott velük és ők ketten úgy vásárolnak nekem valamilyen ruhadarabot akkor azt nem garantálom, hogy hordani fogom. Persze történnek csodák, rájönnek, hogy nem a középkorban rekedt stílus az új divat és eltalálják mi az amit szívesebben hordok. Azonban jobb ha velük vagyok és úgy vesznek meg valamit, esetleg ideadják a zsebpénzemet s, egyedül vásárolok. Különben még nem érzem úgy, hogy kialakult volna bármilyen öltözködési stílusom. De ha most éppen kinyílik az ajtó, akkor rohanj, menekülj ha nem lennél megelégedve önmagaddal.

Belbecs: Barátságos. Mindig nyitott az új barátságok felé, hisz abban, hogy az első benyomás igenis számít mások szemében ezért igyekszik nem gorombának lenni és mindenkit beskatulyázni téves előítéletek alapján. Tehát jobb szeret előbb megismerni valakit mintsem tévesen véleményt nyilvánítani róla. Sokszor megesett már, hogy a barátai közül az egyiket kedvesnek hitte és kiderült róla csupa megjátszás minden szava s, ami az illetőt vezérelte az az irigység volt. Az ilyen eseményektől, ha megteheti, akkor inkább megkíméli magát és jobban odafigyel minden személy viselkedésére, testbeszédére. Különben kedves, jól kilehet jönni vele, mert nincs benne semmi irigység. Ami lehet egyeseknek határozottan érthetetlen, de ő ilyen és kész. Egyszerűen ilyenre nevelték, ezt látta a szüleitől és a szülői példa gyakran van jó hatással az utódokra, legyen szó rossz vagy jó példáról. Különben ha azt látta volna, hogy a szülei veszekednek egymással, akkor ő biztosan azt határozta volna el ő ilyen soha az életbe nem lesz. De szerencsére ilyenről nem volt szó még. Ebből kifolyólag érthető, ha egy kívülálló azt képzelheti el róla, amiért ilyen hamar barátkozós fajta akkor sok barátja van. Különben ez így is van, csak ő ismerősként kezeli őket, mert igaz barátja nagyon kevés van. Tényleg nagyon kevés!
Kitartó. Ha feladod a te bajod, én akkor is harcolni fogok a végsőkig. Ez lenne a jelmondata azokban a reménytelen helyzetekben, amikben aztán tényleg úgy látszik, hogy nincs kiút, megoldás a problémára. De van! Mindig van megoldás! Kell, hogy legyen! Ezt meg ő nagyon jól tudja. Éppen ezért nem kell megijedni, ha valaki már tízszer feladott valamit és ő rendíthetetlenül forog-pörög az adott akadály körül. Különben így van ez azokkal a személyekkel is, akikről mások rég elkönyvelték, hogy menthetetlen esetek, nincs bennük semmi szeretni való és mi értelme van anélkül kitartani valaki mellett. Hisz abban, hogy minden emberben van egy csöppnyi vagy akár kiskanálnyi jóság, ami már jó ok arra ne ítéljük el, tartsunk ki mellette és sokadszori próbálkozásra se azt adjuk neki, amit az illető várna tőlünk. Lilia is így tesz pontosabban, ha valaki tízszer elküldi melegebb vagy hidegebb éghajlatra ő, akkor is kitartóan igyekszik az illetővel kedves lenni, meggyőzni semmilyen rossz szándék nem vezérli s, igazából csak segíteni akar. Tudja, vagyis inkább reméli, hogy egy idő után az ilyen emberek végre belátják, semmi értelme sincs ellenkezni, mert Lilia úgyis eléri a célját, és ha arról van szó, akkor ráébreszti az illetőt, nem is olyan gonosz, mint amilyennek hiszi magát. Persze az ő türelme sem határtalan, erre akkor jött rá, amikor az egyik ismerőse már ötvenedszer ugyanazokkal a problémákkal jött, amiket már negyvenkilencszer átbeszéltek.
Őszinte. Az őszinteség a legnagyobb erény… de néha fáj… Ahogyan a mondás is tartja őszintének lenni fájó dolog, valakinek azonban ennek is lenni kell. Különben mindenféle társas kapcsolat halála az őszinteség hiánya. Ezzel tisztában van, ahogy azzal is, hogyha nem őszinte, nem mondja el az igazi véleményét valamiről akkor ugyanolyan megjátszós lesz, mint azok, akik kihasználják egy személy barátságát. Ő nem ilyen, mindenről komplett véleménye van, és ha valaki kikéri, akkor azt el is mondja, legyen bármilyen komor az igazság. Azonban ha titkokról van szó, na arról sosem beszél. Különben szeret meglepetéseket okozni, ebből kifolyólag az ilyen helyzetek megkövetelik az elterelést, addig a pillanatig el nem árulja az illetőnek, amíg az be nem következett. Ilyen esetekben természetesen sokszor félreértik, egyesek becsapottnak érzik magukat, mások azt hiszik nem számítanak semmit sem. De számítanak, éppen ezért tartogat meglepetést mindenki számára, akit egyszer megkedvelt és azt szeretné, ha az illető többet mosolyogna a kelleténél. Arról meg nem ő tehet, ha valaki gyanút fog és negatív dolgokat kezd el beképzelni. Meglepetés! Ennek az előkészítéséhez szakértelem kell és titoktartás, az teljesen mindegy, ha őszintének kellene közben lenni. Különben is, ha nem hallgatna, akkor senki sem lepődne meg kellemes értelemben.
Szótlan. Ez csak abban az esetben történik meg, ha valami teljesen váratlan történik vele vagy a közelében. Ha meglepik és az ő eszén járnak túl, úgy ahogyan Lilia tenné mással, az igazat megvallva határozottan nem tudja, mit kellene mondania. Egy köszönöm száraz volna, ezt tudja már abból is, amikor ő lep meg valakit és kifizetik egy szimpla köszönömmel. Különben ez történik akkor, ha nem vesznek róla tudomást, nem vonja ki magát teljesen a környezetéből, hanem figyel, csak egyszerűen nem beszél, ha nem kérdezik. Bár ez akkor nem történik, meg amikor neki kell beszélnie, nincs szó semmiféle meglepetésről, hanem éppen valaki rákötelezi vagy kényszeríti, hogy beszéljen. Ebben az esetben nem tud szótlan lenni, ki kell vetkőznie önmagából és már muszájságból is félretenni a szótlanságát és addig beszélni, amíg valaki le nem állítja, hogy rendben van akkor ennyi elég. Tehát igazából, mindebből a lényeg az, szótlan de ha nagyon de nagyon kell tud beszélni, de még hogy! Az illetőnek pusztán jó hallgatóképességre és türelemre van szüksége ezekben a pillanatokban. Olykor meg úgy kell kiszedni belőle harapófogóval a szavakat.

Cím: Azt kérdeztem: miért?
Zene: 99 Problems
Idézet: "Mindig számíthatsz rám a törésvonalak mentén." - Vavyan Fable idézete

Mindent előre elterveztem. Percre pontosan, direkt kikerülve minden egyes árulkodó plakátot amin rajta van a meglepetésem fő témája. Mallory vagyok, nem most kivételesen nem arra akarok utalni, hogy szerencsétlen lennék, éppen ellenkezőleg. Jó titoktartó és a meglepetések embere. Egészen idáig nyugodtan titkolóztam, nem voltak gondok, remélem ezután sem lesznek. Már csak küldenem kellett volna egy üzenetet, el is szántam magam, tényleg! De megelőzött és közölte, hogy haragszik rám, mert én egy önző és magamutogató lány vagyok. Bár én ezt megcáfolnám, azonban hozzátette, hogy ne keressem őt. Én meg ugyebár engedelmes vagyok, még most is, hogy kiderült teljesen feleslegesen költöttem el a pénzemet. Nem baj, akkor majd felhívok valaki mást és...Ha felhívhatnék valaki mást az határozottan jó volna, de még a szomszéd lánynak is azt mondtam, hogy ma semmiképpen sem fog összejönni az a pizsamaparti amit ő tervezett a többi barátnőjével és velem. Különben sem vagyok nagyon oda a pizsamapartikért, mindig én húzom a rövidebbet és kényelmetlenebb alvási lehetőségeket kapok cserébe csupán. Tehát nem, egyáltalán nem fogom őt felhívni, az biztos. Különben is ismerem már a szokásait, mindenkit ki kérdez, azt hiszi minden barátnőjéről, hogy pletykás és olyan közlékenyek, mint a magazinok a legújabb sztárhírekről. Azonban mindig tudom hová is akar kilyukadni és ha elkezdené afelé a téma felé terelni a társaságot akkor... hát attól kész agyrázkódást kapok. Mégis kit a – ide most elképzelhetitek a világ leghosszabb káromkodását – érdekel, hogy melyik lány milyen buta volt és mit nem vett észre abból a kelekótyaságból, amit a másik nem elért nála. Jó, most kivételesen nem a szerelemről beszélek, az szép dolog, érzés pláne ha igaz. De a szomszédlány nem éppen a szerelem híve, szóval inkább jogosan fel sem hívom őt. Akivel meg a tűzijáték megnézését terveztem, nos az így járt, mert nem fogok neki bocsánatkérő üzenetet írni. Végre tisztán látjuk a kettőnk közti – most már egyre inkább világosabbá váló, teljes mértékben nem létező – barátságot. Egy barát sosem nevezne önzőnek és magamutogatónak ha nagyon jól tudja és látja, hogy nem vagyok az. Az ilyen emberek nem is a barátaim. Nem érdemlik meg. Tehát itt vagyok teljesen egyedül. Gondolom most elgondolkodhatnék azon mit fogok tenni a hátralévő fél órában, de tudom úgysem mennék haza. Nem, amíg tűzijátékot nem láttam! Ezért is fogtam magam és mint egy hontalan sirály egyedül néztem szembe a nagy semmivel. Jó persze a nagy semmi most éppen a vörösen szürkülő égboltot jelentette, de a tűzijáték utáni vágy nem engedte, hogy észre vegyem a nyilvánvalót. Egyedül vagyok. Fél óra van a tűzijátékig és senki sincs még itt. Én ha tudnám, hogy tűzijáték lesz már fél órával előtte már ott is volnék, meg igazából a példa szerint vagyok is. De senki. Egy árva lélek sem lézeng erre. Ami egyre feszültebbé tesz. Várakozni, hát azt nem nagyon szeretek. Azt meg végkép nem szeretem ha nekem kell megvárakoztatnom valakit, persze most nem vagyok abban a helyzetben, csak úgy megemlítettem. Különben is... nézzük a dolog pozitív oldalát! Díszpáholyból nézhetem majd a tűzijátékot, akarom mondani egész közelről, lökdösődnöm sem kell, hogy jobban láthassam. Az idő egyre csak telik. Semmi. Aztán váratlanul megszólal Hugo Chakrabongse Levy hangja és énekelni kezdi If you're having girl problems I feel bad for you son szöveget ami egyet jelent azzal, hogy a bátyám megint nem talál valamit a helyén.
– Igen? – sosem Hallo?-val kezdek, ezt ő is tudja, szerintem már régen megszokta, hogy nem Hallózok neki.
– Hol vagy? Már mindenhol kerestelek! – egy picit túl hangosan érdeklődött ezért távolabb tartottam a fülemtől a telefonomat.
– Tűzijátékra várok, miért? – aztán bekövetkezett az a bizonyos halálosan fülzavaró röhögés, amire csak ő képes. Percekig is eltarthat ha újra meg nem szólalok.
– Azt kérdeztem: miért? – semmi válasz, csak nevetés. Amiből végre nekem is leeshetett volna, hogy ő tud a tűzijátékról és arról ha bepörgők a puszta tűzijáték tudatától akkor hajlamos vagyok akár egy nappal a tűzijáték előtt várni rá. Most is ez történt, a bátyám úgy látszik ezt határozottan jól tudja már rólam. De így elnézni a dátumot! Csak én tudom.