Ami a külsőmet illeti szőke hajam és elbűvölő szemem miatt könnyű célpontnak tűnök sok pasi számára. Azonban érdemes engem kicsit jobban megismerni. Egész eddigi életemben tanultam, mivel érvényesülni akartam az életben. Szeretek segíteni másokon, éppen ezért lettem ügyvéd. Támogatott e bárki is ebben? Hát nem igazán, senki nem akarta, hogy erre a pályára lépjek, talán ezért is hagytam ott a szülői házat és vágtam bele a nagy betűs életbe egyedül. Szeretem az embereket, szeretek barátkozni, kedves embernek tartom magam, ugyanakkor tele vagyok hibával, amiket mind ismerek is. Nem vagyok hűséges típus, nagyon sok pasi megfordult már az ágyamban és nem azért, mert vágyom az egy éjszakás kalandokra, hanem egyszerűen nem vagyok képes megállapodni egy pasi mellett. Talán nem is olyan nagy baj, hiszen még előttem az élet, van időm megállapodni, nem kell rögtön a férjemet keresgélnem, és nem is teszem. Talán a szüleim hatása ez, hiszen ők olyan korán összeházasodtak még 20 évesek sem voltak, amikor kimondták azt az egy szót, ami megváltoztatta az életüket, aztán jött a bátyám majd én. Nem akarok olyan életet, amilyen nekik van. Szeretnék sokkal több ideig szabad ember lenni, olyan kötelezettségek nélkül, amiket nem biztos, hogy tudnék teljesíteni. Tudom, mire vagyok képes és mire nem, talán ezt szeretem magamban a legjobban. Nem vagyok haragtartó, nem vagyok erőszakos és elkényeztetett sem annak ellenére, hogy egész gyerekkoromban az volt, amit én akartam, mindent megkaptam, mindenhova elmehettem és csak egyszerűen kérnem kellett, semmi több. De nem vagyok elszállva miért is lennék, sok embert ismerek, aki eléggé száll ahhoz, hogy rám józanító hatással legyen.  

Azt hiszem, nem lehet egy egész életet röviden összefoglalni. Ott kezdem, amikor az életem úgy igazán beindult, az érettségi után. Mikor egy ember eldönti, mit is szeretne csinálni egész életében, nagyon nagy teher van rajta, a folyamat, amíg kialakul egy kép a jövőről olyan hosszú, hogy néha olyan, mintha vége sem lenne. Számomra is hasonló képen volt. A szüleim orvosok, mindenki azt akarta, hogy én is a nyomdokaikba lépjek akárcsak a bátyám. Híres sebész vagy nőgyógyász esetleg gyerekorvos a lényeg, hogy a szakmában legyek, mert az milyen nagy büszkeség nekik. Eleinte vágytam rá, annyira jónak tűnt tovább vinni a családi hagyományokat, aztán kialakult bennem egy kép a jövőbeli énemről, ahogyan a szüleimmel dolgozok még 40 éves koromban is, láttam, hogy nem vagyok képes még akkor sem önállósodni, mert valamilyen téren hozzávagyok kapcsolva a szüleimhez. Nos, ezt nem akartam, semmi képen sem, így aztán valami oknál fogva az ügyvédi pálya lett a szívem csücske így felvételiztem egy neves főiskolára. Anyuék nem támogattak, nagyon nem, szerencsére volt örökségem, amiből telt a tandíjra. Imádott nagypapám meghalt, amit én 10 éves voltam és a fele vagyonát rám hagyta, mivel ő is orvos volt, elég sok pénzt halmozott fel az élete során, és nekem nagyon jól jött akkor. Többszörös veszekedések árán sem tudtam meggyőzni a szüleimet, hogy én ezt szeretném csinálni, szeretnék segíteni az embereken és úgy érzem az ügyvédi szakma tökéletes erre a célra. De nekik az emberek segítése a gyógyítás volt, számukra nem létezett más formája, így elköltöztem tőlük, a tesómmal tartom a kapcsolatot a mai napig, de a szüleimmel nem nagyon. Egyszer mentem haza az óta karácsonyra, de elég fagyos volt a hangulat, így nem szívesen látogatok haza. Ja és ami a legszebb maradt elég pénzem, ahhoz, hogy Hawaii-ra költözzek a főiskola után és itt letelepedjek, bulizzak, dolgozzak és hasznosítsam az általam tanultakat.
Szerintem nem kell ragoznom, hogy mennyire csodálatos egy hely ez, eleinte féltem egy ennyire számomra idegen helyre költözzek, de aztán rájöttem ennél csodálatosabb dolgok kevés van egy ember életében, mint az, hogy egy ilyen helyen élheti a mindennapjait, nehézségekkel vagy azok nélkül. Jelenleg az életem sínen van, jól kereső állásom van egy ügyvédi irodánál, bár szerelmi életem nem a legkedvezőbb, nekem ez is megfelel, hiszen soha nem vágytam komoly kapcsolatra. Volt pár 1-2 hónapon át tartó, de nekem még ez is nagyon soknak számított.  Lassan azonban érzem, hogy ideje lenne keresnem magamban egy olyan biztos pontot, ami segít abban, hogy megtaláljam magamat. Szeretnék családot, nyílván, de még nem indultak be az ösztöneim ilyen téren. Nem vadászok a leendő férjemre, nem nézegetek esküvői képeket azon siránkozva, hogy nekem soha nem lesz ilyen, mert igenis lesz, de még nem most.
Terveim szerint lassan megtalálom a párom, akivel még jobb lesz az életem, de nem görcsölök rá, fiatal vagyok, ráérek még 5 év múlva a házasságra, addig nagyon jól elvagyok az én mini kapcsolataimmal, amik szinte sosem fogynak el.
Van egy biztos pont az életemben, akiben soha nem csalódtam még, mindig mellettem volt. Ő az én legjobb barátnőm, szinte már a testvérem, Kara. Még az általános iskolában találkoztunk már ott nagyon jóban lettünk és kialakult köztünk egy nagyon szoros kötelék. Egy gimnáziumba kerültünk, majd egy fősulira. Mikor előálltam a csodás ötletemmel, miszerint én Hawaii-ra költözök ő habozás nélkül velem tartott. Így aztán fél éve együtt eljöttünk New York-ból, hogy felfedezzük és meghódítsuk a Paradicsomot. Van egy nagy házunk, hála nagypapimnak, és itt élünk ketten, mint két testvér.