State of Hawaii


 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Statisztika
Lányok: 70
Fiúk: 47

Civilek: 33
Turisták: 13
Sportolók: 6
Bűnözők: 12
Diákok: 16
Egészségügyiek: 7
Rendőrök: 10
Hírességek: 18

Facebook csoport
Top posters
Orion Maddox-Gordon
 
Marcus Treadaway
 
Daniel Treadaway
 
Maya Lindsey
 
Austin Turner
 
Odette Mackoy
 
Axel Singleton
 
Hero Lewin
 
Dorian Calabrese
 
Kim Chae Rin
 
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (33 fő) 2015-06-30, 15:07-kor volt itt.
Credits
© A kinézetet Lucifernek köszönjük. Ki van itt részben és a fejlécen található scriptekért pedig hálásak vagyunk a Specto Design-nak. Az oldal tetején található táblázatot, kösöznjük egyik tagunknak, Sybille-nek. A leírások mind a Staff tulajdona, a képeket mi is kutattuk, a Google, Weheartit, Tumblr segítségével. Az oldalból semmilyen anyagi hasznunk nem származik, pusztán a saját és mások szórakoztatására hoztuk létre. Ha bármit szeretnél felhasználni, vagy esetleg bármilyen észrevételed akadna keresd a Staff-ot. Jó szórakozást mindenkinek!

Share | 
 

 Andrew & Paris

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Paris Le Chatelier
avatar
Playby :
☭ troian bellisario
Tartózkodási hely :
☭ honolulu
Job/hobbies :
☭ ne akard tudni
Csoport :
☭ bűnöző
Hozzászólások száma :
52
Join date :
2015. Jun. 06.
Age :
28


TémanyitásTárgy: Andrew & Paris   2015-06-08, 21:52


Paris & Andrew


Egyenlőre még nagyon nehéz lenne megmondani, hogy mennyivel is lett jobb az életem, amióta itt vagyok ezen a csodás és nem mellesleg szörnyen drága szigeten. Tök jól érezném magam, ha tudnám, hogy Leo soha többé nem talál rám, vagy éppen börtönbe került, vagy tudja fene... Így viszont épp olyan ideges vagyok, mintha otthon lennék Marseille-ben. Nem mellesleg nagyon vészesen kezdek kifogyni a magammal hozott pénzemből és éppen ezért muszáj lenne találni valami munkát, hiszen mostmár nincs az, hogy majd anyuci meg apuci mindent a hátsóm alá tol azért, hogy ne legyen olyan bűntudatuk, amiért soha nincsenek velem. Most én hagytam ott őket és meg kell tanulnom a saját lábamra állni. Nem várhatom el senkitől sem, hogy életem végéig eltartson.
A kezemben egy kávéval sétálok végig a tengerparti kis standok mellett, mindegyiket jól megnézem magamnak, egytől egyig. Magamban szinte imádkozom azért, hogy valahol ki legyen írva a "munkást keresünk" táblácska, vagy akármilyen más számomra kedvező szöveg. Már egyre jobban kezdem feladni, csak sóhajtozom nagyokat, na meg azon agyalok, hogy mégis mi a fészkes fenéből veszem meg a hazaútra a repülőjegyet, mikor alig néhány méterrel előttem megpillantom a kiírást. Szaporítani kezdem a lépéseimet, mintha csak attól félnék, hogy majd valaki épp most ugrik oda és happolja el előlem azt a munkát. Viszont sajnos, mint kiderült már jóval előbb betöltötte valaki az állást, csak elfelejtették levenni a táblát. Hát nagyon ügyesek vagytok! Az orrom alatt morgolódva, egy hirtelen mozdulattal elfordulok a kis standtól és szélsebesen indulok vissza... Pontosabban csak indulnék, ugyanis időközben sikeresen beleütközöm egy fickóba. - Oh! Bakker! A kávém! - Mordulok fel most már hangosabban, aztán mielőtt még tovább folytatnám a kávém utáni vágyakozást, megpillantom a fickót is, aki viszont bőven kapott az italomból. - Jaj! Sajnálom... Ez nem volt szándékos! - Rázom meg a fejem idegesen, és próbálok bocsánatkérő tekintettel nézni rá, bár úgy igencsak nehéz, hogyha sokkal jobban sajnálom a kávémat, mint az ő ruháját...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Andrew J. Morrison
avatar
Hozzászólások száma :
9
Join date :
2015. Jun. 07.


TémanyitásTárgy: Re: Andrew & Paris   2015-06-09, 13:55

Ha valami kevés szabadidőm van, akkor azt vagy a belvárosi strand sétáló utcáján, vagy a otthon videojátékozással töltöm. Mivel hétfő van és még világos, továbbá az irodámba se ragadtam be, úgy gondoltam munka után egyenesen a partra megyek, hogy ki szellőztessem a fejem az egész napos robot után.
~ Ez a szálloda vezetés, egészen piskóta ahhoz képest amit elmúlt évek csináltam. Szerencsére apa azért nem enged pihenni, továbbra is kézbe tartom gyeplőt, csak szépen a háttérből folytatom a nagyfőnöki szerepbe a beleszokást. Bár én egyeztem bele ebbe a kvázi lefokozásba, azért féltem, hogy kifogok esni a pixisből. Örülök, hogy nem így lett és ha kicsit kisebb gőzzel is, de továbbra is fontos része vagyok a nagy egésznek, ami a családi vállalatok sokaságát jelenti. Persze, a családom szeretné ha pihennék, szórakoznék és végül megállapodnék, mert kéne a trónörökös, de még csak egy barátnő is éppen csak kilátásba került. A gyerektől még évekre vagyok, és különben is van két húgom, akit apa törvényileg elfogadott, valaki csak összehoz egy babát előbb utóbb. Arról nem is beszélve, hogy körülbelül semmi időm nem lenne egy gyerekkel foglalkozni, sőt egy kutyával vagy egy házi állattal se birkóznék meg. Talán, ezért nem is mondák nyíltan, hogy nősüljél már meg fiam, vagy legalább keress egy barátnőt. ~ Gondolkodom el, miközben gyors tempós léptekkel haladok végig a helyenként homokkal összekoszolt durva kövezeten. Tekintettemet hol a sétálókra, hol a pálma fák és bokrok tengerén túl felsejlő víz fele fordítom, de meg nem állok gyönyörködni a látványba, haladok tovább úti célom felé.
~ Bár csak tényleg létezne a szerelem első látásra, ha nem is úgy mint a romantikus filmekbe, de legalább ha belénk ütközik egy kapcsolat lehetősége fel ismerhetnénk. A bele szeretek első látásra dolgokba nem igazán hiszek. Apáék évekig jártak, gyakorlatilag gimis szerelem volt az övék, amely az egyetem alatt kölcsönös szeretetté és tiszteletté mélyült, aztán a házasság tönkre tette őket. Sőt, mondhatnám, hogy a gyerek és a nagyapa korai halála, de valahogy nem bírom magamat hibáztatni. Én csak úgy világra jöttem, ők döntöttek úgy, hogy meg kell születnem. Nekik viszont ezen felül is biztos meg voltak a maguk hibái, amit el kellett követniük, kezdve egymás ócsárlását a válóperben és azután. Ráadásul én külön szerencsétlen vagyok a nőkkel, mert ha találok valakit akivel jól meg vagyok mindig történik valami. Egyszer bentlakásos suliba kerülök, egyszer korkülönbség és anyagiak állnak közénk, aztán meg a barátaim lázadnak fel, mert nem tetszik nekik az illető hölgyemény. Nehéz az é..... ~ Szakad egy gondolatom hirtelen, majd azt érzem, hogy valami forró arcomra csöppen és valami kis nyomást érzek a mellkasomon.
- Mi a szent.... - Káromkodnék, de mivel a végeredmény isten káromlás lenne, ezért inkább lenyelem az utolsó szót. Tekintetemet inkább végig mérem a helyzetet és a keletkezett károkat. A mai napra felvett szürke zakóm, még talán menthető állapotba van, csak pár csepp kávé érte. A hasonló színű nadrágom és a barna cipőm teljesen megúszta. A fehér ingem viszont teljesen elázott és kizárt, hogy ezt bármilyen folt eltávolító kiszedje.
~ Nem nagy a kár. Amúgy is kell vennem pár új ruhát, mert a fekete gönceim az itteni időjáráshoz nem a legmegfelelőbbek. Szegény lány viszont, elvesztette a kávéját és a méretbeli különbségeink miatt, talán meg is ütötte. Igaz, ő is nézhetett volna jobban a lába elé, én nem is láthattam őt a kanyarban lévő fától. ~ Gondolkodom el, miközben ösztönösen le ellenőrzöm, hogy a mobilom, tárcám és minden más ingóságom a helyén van-e. Majd hátra pillanatok, hogy valamelyik testőröm nem-e akar éppen ráugrani, szegény lányra esetleg fegyverrel ijesztgetni. Szerencsére nem látták, hogy pontosan mi történik, így továbbra is rejtve maradtak az átlag ember szeme előtt.
- Semmi baj. Én is figyelhettem volna jobban. - Mondom neki a tőlem telhető legkedvesebb, bár így is kissé távolságtartó és hangnemhez képest mély hangom. Tekintetemet az övébe fúrom és próbálok továbbra is kellemes benyomást tenni. Annak, hogy az ingemen lévő tekintélyes méretű kávé folt, bármennyire is idegesíteni semmi jelt nem adom. Az arcom komoly marad és kedvességi kísérlet okozta apró elváltozások kivételével semmilyen érzelmet nem tükröz.
- Egyébként Andrew J. Morrison vagyok. Meghívhatom a káv helyett egy másikra? - Kérdezem tőle, miközben leveszem róla a szemem és ismét körbe hordozom a tömegen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Paris Le Chatelier
avatar
Playby :
☭ troian bellisario
Tartózkodási hely :
☭ honolulu
Job/hobbies :
☭ ne akard tudni
Csoport :
☭ bűnöző
Hozzászólások száma :
52
Join date :
2015. Jun. 06.
Age :
28


TémanyitásTárgy: Re: Andrew & Paris   2015-06-09, 20:05


Paris & Andrew


Nem tudom, nem meghallani a félig elnyelt mondatát, amire kis híján el is mosolyodok. De mivel nem akarom, hogy azt higyje, hogy az ő balsorsán mosolygom olyan jókat, így inkább visszafolytom magamba. Mondjuk nem is olyan nehezen, hiszen elég csak arra gondolnom, hogy oda a rohadt drága kávém. Meg sem merem nézni a maradék pénzemet, hogy vajon tudok-e még egyet venni. Bár lehet jobban járnék, ha nem kávéra pazarolnám el a pénzem, dehát mi mást kellene csinálnom, ha egyszerűen az is kell? Félő, hogy kénytelen leszek jelentkezni a szüleimnek, és az is félő, hogy annak nem lesz jó vége. Főleg ha már tudják, hogy mit tettem... De nem! Azt nem hiszem!
Az ingjét bámulva legszívesebben mondanám, hogy kimosom, vagy veszek újat, de az én jelenlegi helyzetemben, egyik sem túl kivitelezhető. Bár lehet felajánlhatnám neki már csak az udvariasság szempontjából is, aztán majd reménykedem abban, hogy visszautasítja. Viszont ha rábólint, akkor nagy gondban leszek. Duplán drága egy elpazarolt kávé lenne.
- Nem! Nekem kellett volna előbb szétnézni és utána száguldani. Ne haragudjon! Tényleg nem volt szándékos, csak kicsit felhúztak... - Mondom szemforgatva, bár magam sem tudom miért osztottam ezt meg vele. Talán csak jól esett valakivel megosztani, hogy szörnyen ideges vagyok. És miután itt még csak ismerősöm sincs, egyszerűen jobbnak látta a tudatalattim, ha rázúdítom egy teljesen idegen fickóra. És azt hiszem máris sokkal jobban érzem magam. Ha meglenne a kávém, azt hiszem tök boldog lennék. Na, jó azért annyira nem.
Nem kicsit lepődöm meg következő kérdése hallatán. Úgy nézek rá, minthacsak egy szellem lenne. Ő hív meg engem kávéra, miközben én mentem neki és én borítottam rá az italom? Hűha! Sose gondoltam volna, hogy ilyet megélek! - Örvendek, Mr Morrison! Én Paris vagyok. Paris Le Chatelier. - Mutatkozom be én is neki, miközben alaposan átrágom a kérdését. Nem tudom mennyire lenne pofátlan, ha elfogadnám az ajánlatát... Bár mit is érdekel engem az ilyesmi? Ingyen kávé! - Hát, talán elfogadom azt a kávét, bár jóllehet nekem kellene fizetni, mivel én rohantam úgy magába. - Remélem, hogy nem gondolja meg magát és mondja azt, hogy akkor fizessek én, elvégre akkor kénytelen leszek bevallani neki, hogy nincs miből. Viszont az ilyesmivel azért nem olyan szívesen dobálózik az ember.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Andrew J. Morrison
avatar
Hozzászólások száma :
9
Join date :
2015. Jun. 07.


TémanyitásTárgy: Re: Andrew & Paris   2015-06-09, 23:49

Továbbra sem mutatom semmilyen jelét az idegességnek, vagy a haragnak, sőt valami rejtélyes oknál fogva még egy mosoly féleséget is megeresztek felé, ami amúgy egyáltalán nem jellemző rám. Tekintettem is lassan befejezi az összevissza járkálást és végleg megállapodik a fekete hajú szépségen, miközben az agyam gondosan elraktározza minden egyes szavát.
~ Vajon hány éves lehet? ~ Teszem fel a kérdést azonnal gondolatban. ~ Nem tűnik annyira fiatalnak, de nálam biztosan kevesebb évet élt le. Legalább huszonhármat be kellett tölteni talán többet is, de huszonhatnál nem tippelem többnek. Mindenesetre nagyon csinos, bár a szőkéket jobban szeretem. ~ Folytatom a megkezdett gondolatsort, miközben a lány tovább beszél hozzám. A szemeiben furcsa színek kezdenek el közben táncolni, miközben rejtett titkok ici-pici foszlány darabkái sejlenek fel a mosoly mögül. Talán álarc, talán nem, de mivel nem vagyok gondolat olvasó, se tapasztalt lélekbulvár, ebből nem sokat veszek észre. Helyette, csak állok ott némán és gyönyörködöm benne, miközben folyamatosan rá hangolódom.
~ Amúgy, lehet igaza van és neki kéne a kávét fizetni, sőt a tisztítást meg mindent. Viszont, szerintem én olyan könnyedén veszek inget, mint más a kávét, de kevés olyan eladó dolog van a világon amit ne tudnék megfizetni. Szóval, ezzel a résszel semmi probléma. Meghívom egy kávéra, talán egy fánkra és legalább lesz egy ismerősöm ebbe a városba, aki nem az alkalmazottam. ~ Gondolkodom tovább miközben egy valódi mosolyt eresztek meg Paris felé és határozott léptekkel elindulok a kávés stand irányába.
- Ne magyarázkodjon annyit. Ha azt mondtam kifizetem akkor kifizetem. Ing meg van másik boltba, nem ettől fog csődbe menni a családi vállalkozás. - Zárom le témát, most már kissé szigorú és meglepően apás hangon. Remélem a lány követ engem és nem fog tovább akadékoskodni, mert tényleg szívesen teszem. Közben próbálom felvenni a tempóját és nem túlzottan előre törni, hiszen én lépéseim lényegesen nagyobbak.
~ Érdekes az elszólása is felhúzták és gondjai vannak. Miért nekem mondja ezt? Talán nem volt kivel megbeszélni? Talán csak kicsúszott a száján? Esetleg ő is olyan magányos mint és bennünk lévő csendben meghallottuk a másik szívének a jaj kiáltását? Kicsit olyan ez, mint amikor az ember egy aranyos kölyök kutyát talál az útszélén és haza akarja vinni, bár ezt hasonlatot jobb ha nem közlöm vele, mert teljes joggal vágna pofon. A testőreim pedig nyugodt szívvel kábítanák el és adnák rendőr kézre amit nagyon nem akarok. Talán jobb lesz meghallgatni, hiszen belőlem is sokszor kikívánkoznak mostanában dolgok, de itt egy barátom sincsen aki meghallgatna. ~ Terem át az agy tekervényeim munkáját, a külsejének elemzése helyett a belsője vizsgálatának. A tempóm akkor már teljesen az övéhez igazodott és a lépéseim is felvettek egy egyenletes ütemet. Kényelmes séta közben, még is kényelmesebben lehet beszélgetni is.
- Amúgy mondja el nyugodtan amit elszeretett volna. Bár nem vagyunk teljesen egyedül, de én szívesen meghallgatom, momentán úgy sincsen más dolgom épp. Jobb ha kiadja magából, min ha bent marad a méreg és belülről emészti fel. - Mondom a közhelyekkel és valódi bölcsességgel kevert szavaimat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Paris Le Chatelier
avatar
Playby :
☭ troian bellisario
Tartózkodási hely :
☭ honolulu
Job/hobbies :
☭ ne akard tudni
Csoport :
☭ bűnöző
Hozzászólások száma :
52
Join date :
2015. Jun. 06.
Age :
28


TémanyitásTárgy: Re: Andrew & Paris   2015-06-10, 01:31


Paris & Andrew


Nagyon nyugodt természete lehet ennek a fickónak. Valahogy túlságosan nyugodtan fogadta, hogy konkrétan tönkretettem az ingjét. Nem tudom honnan jöhetett, de a legtöbb ember ilyenkor csak őrjöngene meg kiabálna és követelné, hogy azonnal vegyek neki egy új ineget, vagy jobbik esetben azt, hogy távolítsam el mielőbb azt a hatalmas foltot. Sőt, talán még fenyegetőzne is. De ez a férfi semmi jelét nem mutatja annak, hogy mérges lenne vagy ideges vagy akármi. Ez nekem kissé furcsa, hiszen világ életemben olyan emberek között éltem, akik balhésak voltak, és azt hitték, mindent el lehet intézni néhány pofonnal. Na, persze nem azt mondom, hogy nekem ez nem tetszik... Nagyon is tetszik!
- Oké-oké! Nem magyarázkodom tovább, inkább köszönöm, hogy nem harapta le a fejem. - Mondom egy alig látható vállvonás kíséretében, és mellé sikeresen be is vörösödött a fejem, éppen ezért jobbnak látom inkább a tájat szemlélni. Bár ilyenkor legszívesebben inkább elásnám magam valahová a föld alá, hogy még véletlenül sem láthassa meg a fülig vörösödő arcomat. Amint visszanyeri eredeti színét az arcom, már utána is indulok az a bizonyos stand felé, ahol remélhetőleg épp olyan jó kávét fognak árulni, mint amilyen jót én is ittam... ittam volna. Következő szavaival ismét sikerül meglepnie. Annyira szívesen elmondanék neki mindent, elejétől a végéig, de nem tehetem. Pedig tényleg jó lenne, ha végre valakinek elmondhatnám, hogy mi is az ami annyira nyomaszt. Kár, hogy ez nem egy olyan dolog amit csak úgy kibökhet bárkinek az ember. Ámde részigazságokat még mondhatok...
- Igazából semmi különös... Csak tudja a "jobb élet" reményében jöttem ide nem olyan régen, de úgy tűnik nem itt fogom megtalálni azt a jobb életet. - Vonom meg a vállam egy fanyar kis mosollyal, aztán hozzáteszem. - Még egy takarítót sem keres senki, nemhogy mást. Szóval hiába lenne nyugodtabb az életem itt, ha nem tudok miből megélni. Ráadásul azt hiszem maga az első ember akivel úgy komolyabban szóba álltam az elmút héten. - Mondom, miközben a földet bámulom. Egyáltalán nem akarom, hogy sajnáljon, nem azért mondtam el... Inkább csak mert kíváncsi volt rá, na meg mert jól esett.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Andrew J. Morrison
avatar
Hozzászólások száma :
9
Join date :
2015. Jun. 07.


TémanyitásTárgy: Re: Andrew & Paris   2015-06-16, 13:27

Nyugodt kimért léptekkel haladok a lány mellett, miközben furcsa magamba révedő tekintettel figyelem hol az utat, hol pedig az előttünk lévő emberek tömegét. Ebből akár arra is következtethet, hogy nem figyelek rá, pedig mi sem áll távolabb az igazságtól. Valójában minden egyes szavát megjegyzem és elraktározom, miközben az agy tekervényeim folyamatosan elemzik a kapott információkat.
~ Ez így túl egyszerű és tipikus. Sőt szinte már hihetetlen. Egy lány ide jön szerencsét próbálni? Általában Los Angeles, New York az ilyeneknek a célpontja. A prostiknak meg legtöbbször Las Vegas, bár ott a helyi maffia nem tűri konkurenciát és vagy egy messzira induló járaton, vagy egy hullazsákban végzik, azok a vitatható erkölcsű nőszemélyek. Egyébként honnan is jött? Mert ugye csak azt a részt tudom a történetből, hogy hova is érkezett. ~ Gondolkodom el, miközben elérjük a kávés standot. Útközben jó páran megbámulnak a foltos ingem miatt, de nem látom értelmét, hogy erre a jelenségre bármit is reagáljak.
- Egy kis kávét kérek sok tejszínhabbal és cukorral. A hölgy pedig majd mondja milyen kávét kér és tegyen mellé neki egy fánkot is, ha tiltakozik ellene akkor is. A számlát én állom, tehát én vagyon a főnök. - Mondom a bódéban ácsorgó kövér, fehér ruhás alaknak, bár a szavaim egy része érezhetően a fekete hajú szépségnek szólt.
~ Amúgy miért is vagyok ennyire közvetlen ezzel a lánnyal? Biztosan jó ötlet, csak így leszólítani valakit és egyből barátkozni? A közel múltban is voltak problémák a sajtóval, akár ez a nő is egy lehet közülük. Elvégre, mindenki azt mond amit akar. Jobb lesz ha kicsit óvatosabb leszek és tartok egy kis önvizsgálatot. Bár alapvetően közvetlen embernek tartom magam, azért ilyen gyorsan nem szoktam senkit megkérni, hogy meséljen el olyan dolgokat amihez semmi közöm. Elvégre én szeretem, ha a magánéletembe vájkálnak. ~ Gondolkodom el megint, miközben a lányt így vagy úgy de kiszolgálják én pedig udvariasságból kortyolok egyet kávémból. Sem enni se inni nem szeretek vacsora előtt és kávét kifejezetten ritkán maximum napi egyszer szoktam csak fogyasztani.
- Hawai, bár mindenki szerint csodás állam. Honulolu-t pedig az ötödik legélhetőbb városnak választották az u.s.a.-n belül, emögött nem áll valós gazdasági teljesítmény. A közellátás a központi részeket leszámítva meglepően rossz. A turista szezonon kívül szinte semmi megélhetése nincs az itteni emberek zömének. A legtöbb munkát kereső személy, vagy aki jobb életre vágyik éppen ezért célozza meg a fejlettebb államokat, ahol sokkal-sokkal több a lehetőség. - Mondom a neki a már megszokott, komoly mély hangon. Amelyhez a komoly-komor arc és kissé morcos, a világot sztoikusan szemlélő lélek tükre társul. Persze, a helyzet és mondani való miatt, most egy határozottság is vegyül bele. Nem a szokványos az van amit én akarok, ha nem mint amikor tanár magyaráz a katedrán és teljesen biztos a dolgába.
~ Amúgy éppen most keresek egy asszisztenst és talán tudnék neki munkát adni. Persze, előtte le kéne nyomoznom és alaposan átvilágítani az életét. Nem akarok egy kémet, bűnözőt vagy egy újságírót a szolgálataimba fogadni. Jobb is ha egyenlőre kicsit bizalmatlan maradok és nem is tájékoztatom teljes körűen. Ha a biztonsági személyzetem megfelelőnek találja, akkor majd bele számítom az árba, a felmerülő kellemetlenségeket. ~ Folytatom a már megkezdett gondolat sort, miközben a tekintetemet újra rá emelem és egyenlőre úgy néz ki,, hogy le se vészem le róla.
- Amúgy honnan is jött és milyen végzettsége van? Mert én éppen most keresnék személyi asszisztenst és házvezetőnőt. Akár a lakhatását is tudom biztosítani, amennyiben erre igény tart. Persze, így ismeretlenül nem ígérhetek semmit se. - Mondom neki, miközben a fejben többször elmondogatom a nevét és magam sem tudom miért, de remélem, hogy érdeklődni fog.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Paris Le Chatelier
avatar
Playby :
☭ troian bellisario
Tartózkodási hely :
☭ honolulu
Job/hobbies :
☭ ne akard tudni
Csoport :
☭ bűnöző
Hozzászólások száma :
52
Join date :
2015. Jun. 06.
Age :
28


TémanyitásTárgy: Re: Andrew & Paris   2015-06-16, 23:15


Paris & Andrew


Amíg én a megszokott módon elmesélem neki, hogy mégis miért vagyok itt, lassan oda is érünk a standhoz ahol kaphatunk kávét. A megszokott mód pedig az a tipikus lányos csacsogás lenne, amibe ember legyen a talpán, aki bele tud szólni. Ha én egyszer nekikezdek egy mesélésnek, akkor azt olyan átéléssel teszem a legtöbb esetben, mint talán senki más. Igazából fogalmam sincs, hogy ez hogyan hat az emberek szemében, de annyi szent, hogy néhányszor rám akasztották már a cuki jelzőt emiatt. Nem szeretem a cukit... Illetve inkább vagyok cuki, mint őrült gyilkos, de na! Mindegy...
- Egy eszpresszót kérek, cukor nélkül. - Valamiért ilyenkor mindig rám akarják tutymálni a cukrot, egyszerűen nem hiszik el, hogy nekem tökéletes keserűen is. Éppen ezért tisztázom le még időben, hogy nem kell cukor. Viszont azon sikerül ismét meglepődnöm, hogy kénytelen vagyok még egy fánkot is elfogadni. Szavaiból és hangjából ítélve, hiába is próbálnék ellenkezni, nem hagyná magát, tehát most az egyszer bölcsen hallgatok és elfogadom azt a fánkot is. - Köszönöm! - Mondom közben a férfinak egy halvány kis mosoly kíséretében, aztán én hallgatom az ő csacsogását. Igazából ő nem csacsog... Egyáltalán nem. Ő túl komoly hozzá, és bevallom őszintén, egy kicsit még ijesztő is. Tipikusan olyan ember akit önszántamból hülye lennék leszólítani, mert biztos vagyok abban, hogy majd leharapja a fejem. Pedig nem tette. Sőt, még azért sem evett meg, mert leöntöttem kávéval. El sem hinném ha nem velem történne ez az egész, hanem csak mesélné valaki. - Tudom, de én mégis ezt akartam. Azt reméltem, hogy legalább a nyári szezonban szerencsés lehetek. - Túl sokáig amúgy sem maradhatok egy helyen, elvégre akkor nagyobb az esélyem arra is, hogy valaki rám találjon. Előbb vagy utóbb biztosan itt teremne Leo, amit pedig igazán nem szeretnék. De ezt természetesen eszem ágában sincs közölni vele. Arról nem kell tudnia, hogy valójában ide menekültem és talán pontosan azért jöttem egy olyan helyre ahol nem valószínű, hogy megvalósúlhat az emberek álma, mert itt a kutya sem keresne. Kár, hogy Leo sokkal de sokkal okosabb, mint egy kutya.
- Hogy mi? - Kis híján kiköpöm a kávémat, amikor szavai értelmet nyernek fejemben. Mi a...? Most komolyan egy állást ajánlott nekem? Na jó! Ez már tényleg furcsa. És gyanús. Remélem, hogy nem derül ki valami olyasmi róla, amit jobb lenne nem tudni. Remélem, hogy nem is Leo egy embere. - Franciaországból jöttem. - Mondom, aztán kicsit bizonytalanul pillantok fel rá, majd inkább a földet bámulom, hogy ne láthassa a szégyent az arcomon. - Nos... Végzettség? Hát, nem igazán volt rá lehetőségem... - Mormogom, nem túl hangosan, de azért nem is olyan halkan, hogy ne hallja meg. Tény, hogy erre nem vagyok túlzottan büszke, de inkább minthogy hazudjak neki. Nyilván ezzel lőttek is az álommelónak.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Andrew & Paris   

Vissza az elejére Go down
 

Andrew & Paris

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» OOC tudnivalók

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
State of Hawaii :: Lezárt Privát játékok-