Kétarc, ez a szó jellemzi legjobban a személyiségemet. Az emberek előtt arrogáns, nagy képű és olyan alak, akit kevés dolog érdekli. Nincsenek barátaim, akik vannak azok is csak a pénz miatt. Mondjuk én is csak, azért vagyok velük..Persze nem azért, hogy a pénzükön élhessek, csak nekik van olyan anyagi hátterük, hogy bírják az én élet stílusomat. Bulizás, pia és csajok jellemzik röviden az életemet, semmi fajta pihenés nélkül. Mindenki tudja a gimnáziumba, hogy nincsen nálam olyan, hogy kapcsolat. Nem vagyok lánnyal együtt hosszabb ideig, azt hiszem két hét a rekordom. Az is, azért ilyen  hosszú, mert közben elmentem Európába és előtte elfelejtettem szakítani vele. Ez vagyok én, egy romlott, penészes gyümölcs és nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam. Nem érdekelnek a tanárok, rosszak a  jegyeim? Mennyi multimilliomos hagyta abba a tanulást és még is kezdtek valamit az életükkel? Általában, ha valami botrány kiderül az családom egy új „ajándékot” adományoz az iskolának. Ugye milyen szép az új könyvtár? Sokan mondják, hogy kéne magamra vállalni egy kis felelősséget és másokkal is foglalkozni. Az, hogy a suliba lévő emberekkel nem igazán foglalkozok nem jelenti azt, hogy senkivel sem. Nem vagyok én ördög, se bűnöző, csak pont az egyik legtökéletlenebb ember. Nem akarom, hogy megismerjenek az emberek igazán. Nem azért, hogy, akkor szétömlik ez az imidzs, hanem, mert bőven jó nekem így. Ha megismernek, akkor elkezdenek igazán kötődni hozzám, majd én is hozzájuk.  Ezért a személyiségem legsötétebb oldalát ismerik az emberek, amely ugyan úgy én vagyok. Ez nem színjáték, ilyen romlott vagyok és kész. Próbálsz megszelídíteni  és jóvá tenni? Kérlek, hagyd abba kedves, mert a végén a szíved sok darabra eshet. Túl jó, vagy hozzám. Inkább mentsd magad és felejts el, míg nem késő. Hogy milyen a másik oldalam? Erre a kérdésre talán soha se fogod megkapni a választ.

–Nálad nagyobb mocskot nem ismerek-jön velem szembe Julianna és arcon csap, de én csak egy mosolyt küldök-Ne mosolyogj Jaden, esküszöm, hogy olyat teszek, hogy rab leszek.
-Elmondtam, hogy mi lesz, ha velem akarsz lenni- feleltem, majd megfogtam a kezénél  fogva és a fák alá húztam. Nem igazán akarom, hogy mindenki hallja a barátnőm, vagyis exbarátnőm hiszti rohamát. Így is elég gáz a helyzet, nem kell nekem egy botrány.
-Hogy lehetsz te akkora nagy piszok?-kérdezte elég furcsa arc mimikával. Lehet, hogy pont egy savanyú cukorkát eszik..
-Te akartál velem lenni, pedig tudtad, hogy nem lesz hosszú távú kapcsolat- feleltem és feltartottam a kezemet-Rád erőltettem én  valamit?
-Akkor is, hogy ...- kérdezte, de nem tudta befejezni, mert a derekánál fogva magamhoz húztam, az ajkunk majdnem össze ért és éreztem, hogy alig tud levegőt venni. Ezt váltom ki a csajokból általában, néha még vicces is, hogy csak egy mozdulattól, hogy szét tudnak esni. Mélyen a szemébe nézek és már tudom, hogy megfogtam. Akármit is akart hozzám vágni a jelek szerint nagyon eltereltem a figyelmét-Már megint ezt csinálod! Hagyd abba! Hogyan tudsz így..élni?
-Igazából elég könnyen-feleltem lazán, majd elléptem tőle- Nem nehéz, reggel felkelek, aztán megreggelizek, majd megyek a suliba..
-Velem te ne viccelődjél a tegnap este óta- vágott belém mérgesen és a mutató ujjával a mellkasomnál megbökött. Most meg kéne ijednem?
-Tudtad, hogy milyenek az én párkapcsolataim?-kérdeztem a legkomolyabban.
-Igen, tudtam- felelte lehajtott fejjel-De akkor is, én azt hittem, hogy...
-Hogy majd veled más lesz?-kérdeztem vissza  és ő rám nézett könnyes szemekkel. Na, jó lehetek akármekkora nagy piszok, azt nem szeretek, ha lányok sírnak. Se akkor, ha tényleg sírás, se akkor, ha csak hiszti.
-Soha se fogsz megváltozni?-kérdezte és én bólintottam-Hogy lehettem ekkora barom, azt hittem, hogy majd velem más leszel.
-Azért, mert élvezted, minden lány élvezi az együtt létet velem- feleltem magabiztosan mosolyogva és már majdnem emelte újra fel a kezét, amikor is én kérdően néztem rá- Most, ha megint megcsapsz azzal elérsz valamit?
-Tudod mit- lépett hátra két lépést Jul- Nem foglalkozok veled, úgy is egyedül fogsz meghalni. Míg nekem egy boldog, szerető családom lesz , addig te még mindig magányos leszel.
Mikor befejezte rögtön el is viharzott, de nem igazán foglalkoztam vele. Már több ember is hozzám vágott ilyeneket, de nem nagyon izgat. Nem jósok ők, ha meg igaz, akkor ez van. Én csak élvezem az életet, nem teszek semmi illegálisat. Hogy megbántam, amit tettem? Nem, hiszen tudja a játékszabályokat. Miután szakítottam vele nincsen nálam semmi várási időszak, nem számított nekem ez a kapcsolat annyit, hogy a következő  csajozásig várjak napokat. Ezt az egészet úgy is, majd kiheveri, mint mindig minden csaj. Azért persze vannak normálisabb szakításaim, mert a botrányt nagyon nem szeretem. Rövid gondolkozás nélkül zsebre vágom a kezemet és a Porschemhoz sétálok. Miért ilyen bolondok a lányok? Azt hitte komolyan, hogy majd miatta fogok megváltozni? A saját apám nem tud megváltoztatni, nem, hogy ő, akivel kemény 8 napig voltam együtt.

Otthon, ahogy hazaértem már nem is gondoltam Julianna-ra. Van nekem nagyobb bajom is, mint azzal a csajjal foglalkozni. Majd megnyugodik és, ha még se, akkor meg mérges lesz rám. Nem nagyon izgat. Én már lezártam a vele kapcsolatos dolgokat. Csak egy lány a sok közül, nem jelentett a kapcsolatom vele túl sokat számomra. Bent a házba előkellet vennem a legkedvesebb arcomat, hogy tudjam a testvéreimet rendezni, mert az elmúlt években ez rám hárult. Nem könnyű a helyzet mostanában otthon.  Minden a legkisebb öcsém születésekor történt. Előtte még normálisabb is volt a helyzet. Én akkor 6 éves voltam, a húgom, pedig 4 éves, amikor az anyukánk újra teherbe esett. Nagy volt az öröm, mert nem csak terhes volt, hanem ikreket hordozott a szíve alatt. A baj, csak akkor lett, amikor 6 hónaposan anyám  nagy rosszul lett  Gyász köszöntött a családra, mert több veszteség is ért minket. Nem tudják pontosan mi volt a baj, de az utolsó percekben az orvosok császárral még meg akarták menteni a két kisöcsémet, de mikor felnyitották anyám hasát már az egyik gyermek halott volt, így a másikat tudták csak megmenteni. A műtét után rövidesen anyám meghalt, ami óriási nagy csapás volt a családra nézve. Az után minden sötétebb lett. Apám a kis öcsémet, Benjamint kezdte el okolni anya haláláért és nem tekintette saját gyerekének. Nem volt könnyű  6 évesen Benjaminnal foglalkozni, hiszen apámra nem számíthattam. Tudjátok, Benjaminnal soha se volt könnyű a helyzet és soha nem is lesz. Amikor még a méhben volt valami történhetett vele az orvosok szerint és emiatt nagyon beteg, fogyatékos. Soha se lesz normális élete és ez nagyon eltud szomorítani. Apám ez miatt még jobban letagadja, hogy az ő gyereke. Ha jön hozzánk vendég mindig elviteti a bébiszitterrel, hogy ne lássák, hogy az ő fia milyen. Lehet, hogy beteg és , hogy nem olyan mit a normális ember, de akkor se kéne így bánni vele. Hogy viselkedhet egy apa így a saját gyermekével?
Most is az öcsémet nézem, ahogy játszik. Azt mondták, hogy maximum 5 évig fog élni. De már 12 éves és még mindig él. Ő egy igazi hős, bárki bármit mond. Nem akarom megzavarni, így inkább rögtön a szobám felé veszem az irányt. Majd úgy is pontosan 5 órákkor bejön a szobámba és akkor játszok vele. A szobám felé menetelve gyerek sírást halottam apám hálószobája felől. Bementem rögtön és  a mózeskosárból kiemeltem a húgomat Margaretet, hogy megnyugtassam. Ő igazából a féltestvérem, mert apa egy másfél éve újra házasodott. Persze ne higgyétek azt, hogy az új gyerekével többet foglalkozik.
-Sajnálom, hogy ilyen apád van-mondtam, majd a homlokára leheltem egy csókot. Így ringattam  karomba, míg abba nem hagyta a sírást és végül el nem aludt.
Mondtam én, hogy van egy szebb énem is!