Úgy alapvetően egy elég önfejű, minden lében kanál nő, hosszú, formás lábakkal, aki csak mostanában vette észre magán, hogy valamikor elfelejtett fölnőni, de minden erejével azon van, hogy ezt a kis hiányosságát valahogy pótolja. Láncdohányos. Anya. Zenei mindenevő. Nagyivó. Nagy dumás. Idealista. Szerelmes a hajába.
A világra kicsit úgy néz, mint egy hatalmas vidámparkra, így rád értelemszerűen, mint lehetséges játszótársra, aki csak azért van, hogy mindig legyen valaki, akinek éppen gondoskodhat a szórakoztatásáról. Imád a középpontban lenni, meg elég közvetlen, mindenkihez van pár jó szava. Nem szereti, ha valakivel csak ismerős - ő inkább az a fajta figura, aki eléri, hogy már az első találkozáskor elmeséld neki a fél élettörténeted, meg hogy megbízz benne annyira, hogy a későbbiekben bármivel - de tényleg bármivel - felkeresd.
Divatfotósként dolgozik, bár még egy évig szülőszabadságot tart (azért ha néha megkeresi pár cég, nem mond nemet). Ha a helyzet megköveteli, nagyon komoly lesz, kisimult, finom bár egy jobb emberismerő (sőt, egy rosszabb is) úgy két perc alatt levágja, mennyire viselkedik... valósan ilyen helyzetekben.
Frissen hullott szét a házassága, azóta kissé szeszélyes, és lehet, hogy néha már délelőtt is lehúz egy koktélt, lehet, hogy a délutáni kávéjához több cigarettát szívott, mint mások egy két éves kölyökkel, lehet, hogy indokolatlanul sokat foglalkozik néha a külsejével, de ha azzal mered vádolni, hogy rossz anya lenne, nem fog hezitálni, hogy kikaparja- a szemeidet a francia-manikűrjével.

Az elmúlt pár-ezer évben épp elég igazságot találtunk, hogy mára már csak pózokat keressünk. Dandy Francisco nyakában ül, én Francisco vállára hajtom a fejem. Dandy nevet. Francisco nevet. Én csak mosolyok. Az állatkertben vagyunk. Pár flamingó belelóg a képbe. Nem süt a nap, de utólag kicsit rászerkesztettünk, hogy jobbak legyenek a színek.
Boldog családi kép.
Ezeregyszázhetvennégy like Facebook-on.
Semmiség. Dandy első farsangja kétezer-ötszázhármat kapott.

- Csajszi, mit csinálsz?
- ...
- Bébi?
- ...
- Figyelj, én...
- ...
- Meg tudom magyarázni, csak...
- ...
- Baszd meg, abbahagynád ezt a...?
- ...
- SOFIA!
- Felfogtam, jó?
- Mi?
- El akarsz hagyni, nem?
- Én... én csak nem igazán tudom, hogy működne, ha...
- Nem arra kérlek, hogy játssz meg nekem heti egy orgazmust!
- ...
- Házasság, Franky, há-zas-ság. Érted ezt a szót? Te ígértél, nem, te megesküdtél nekem arra, hogy...
- Mikor az történt, még nem tudtam, hogy...
- Ó!
- Jó, figyelj, nézd, neked se lenne jó, ha ez így maradna. Én egyszerűen, szóval...
- Nem áll fel. Nem tőlem. Felfogtam. És tudod mit? Egyáltalán nem ez a gond, ha csak a szex miatt maradnánk együtt...
- Nem csak a szex miatt...
- Akkor miért...
- Szeretem őt! Sofia, nagyon sajnálom, de szeretem őt!
- Tudom.
- Próbálok nem rá gondolni, nem megy. Próbálom bemesélni magamnak, hogy... hogy a nőket, nem is, hogy téged szeretlek, de...
- Egy barom vagy.
- É...
- Nem, Franky, te tényleg egy barom vagy. Soha nem mondtam, hogy baj, hogy szereted őt. Csak épp a szeretet nem mentség, nem kifogás, nem kibúvó, nem... nem házasság. Szóval a szeretet, az csak szeretet. Nincs semmi értelme.
- Szívtelen vagy!
- Ne röhögj!
- Téged is elvettelek. Mert szerettelek. Vele miért nem lehetek, ha szeretem?
- Vele lehetsz.
- Ó. Igen? Csúcs. Minek is veszekszünk?
- Mert egy bürokratikus rendszer a közös háztartásunk, te pedig ezt érzelmekkel akarod felrúgni.
- Te tök hülye vagy.
- ...
- És már be is csomagoltál?
- Csak bökd ki!
- Váljunk.

Kicsivel később, mint minden ereje teljében lévő, ambiciózus, ám valahol mégis elakadt huszonéves, felhívtam anyámat.
Telefonálás után ittam. Aztán eltelt még egy kis idő, én lehúztam még egy-két pohárral, és hidd el, öregem, bármire képes lettem volna, csak vezetni nem, így végül Francisco vitt el engem és Dandy-t Honolulu-ba. Egész úton egymáshoz se szóltunk. Éjjel érkeztünk meg. Kidobott engem, a fiúnkat, meg pár bőröndöt, aztán gondolom, keresett egy szállodát. Soha nem járt még a szüleim házában. Megszöktetett huszonkét éves koromban, ez pedig olyan rosszul sült el, hogy anyámmal is csak akkor kezdtünk el beszélni újra, mikor terhes lettem Dandy-vel.
Szóval, ott álltam anya előtt. Ő kiöltözve, mintha a Prada fizetne neki azért, hogy a darabjait hordja. Én használd H&M-es cuccokban. Kezemben a fiammal, aki egyből bömbölni kezdett, mikor az apja ott hagyta. Lejött a lépcsőn, kivette a kezemből Dandy-et, aki persze ettől el is hallgatott. Szeretetteljesen, szánakozóan és eléggé kárörvendően rám mosolygott. "Ideje volt." - mondta.
És ettől én kezdtem el sírni.

Derékig betakaróztam. Anya egyik macskája a lábamnál aludt, a másikat magamhoz szorítottam, bár minden izma megfeszült, ugrásra készen - csak két méter az ajtóig, fél másodperc lenne odajutni - de nem engedtem. Egyre idegesebben nyávogott.
Az öcsém az ablakban ült. Az ablak nyitva volt. Ő dohányzott.
- Tudtad, hogy a Sofia bölcsességet jelent? - nézett rám.
- Leszarom. - nyögtem.
- Hülye név.
- Kösz.
- Csak tudod, ha már újra Meldrum leszel...
- Nem leszek Meldrum!
Kipöccintette az ablakon a csikket, aztán a kezével legyezett a levegőben, hogy kimenjen a füst. Anyáék bejárónője minimum keresztre feszítene minket, ha megtudná, hogy bent gyújtott rá.
- Se... Hood. - folytattam. A macska már morgott.
- Ne bánd, az például még hülyébb név.
- Seymour, neked nem támogatnod kéne engem?
- De.
- Rosszul csinálod.
Leült az ágy végén. Az ölébe vette a másik macskát. Az bezzeg nem moccant.
- Tudom. - mondta. - Dandy?
- Apával. A parton.
- Van kedved kimenni?
- Fel kell vegyek hozzá nadrágot?
- Attól tartok.
- Akkor nem.
- Beszélgessünk?
- Ne. Csak idegesítesz.
- Maradjak?
- Igen.
- Bölcsesség Doe. - dünnyögte elgondolkodva, nekem már felhorkanni se volt erőm. Aztán megfogta a macskát a hóna alatt, az pedig petyhüdten elnyúlt, ahogy feltartotta. - Akarsz cserélni? Ez nyugodtabb.