Külső: Szerintem vitán felül áll, hogy kicseszett jóképű vagyok. Pontosan tisztában vagyok pozitív külső adottságaimmal, és nem vagyok rest azokat kihasználni. Miért is ne tenném? Nem az én hibám, hogy  a csajok errefelé képtelenek ellenállni egy csibészes mosolynak és egy szépen kidolgozott felsőtestnek. Egyesek szerint túlságosan sokat foglalkozok a külsőmmel. Természetesen ezzel egyáltalán nem értek egyet. Csupán szeretem, ha a bőröm napbarnított, a hajam patentül áll, és nem valami ócska bóvli ketyeg a csuklómon. Egyáltalán nem azért nem veszek fel egy pólót kétszer, mert degradálónak tartom ugyanazt viselni két bulin. Egyszerűen csak a dizájner cuccok nem bírják a  strapát, ami az éjszakai duhajkodással jár.
Ahogy  a családom férfi tagjainak többsége, úgy én is felülről karcolom az egy kilencvent. Szemem mogyoró színű. Mondtam már, hogy baromi jóképű vagyok?

Belső tulajdonságok: Kényelmes vagyok. Mindig igyekszem a lehető legkevesebb energiabefektetés árán elérni azt, amit akarok. Állítólag meg van a magamhoz való eszem, de az iskola szörnyen untat, így talán nem meglepő, hogy soha sem jeleskedtem ezen a téren. Jó érzékem van a sportokhoz, de egyiket se űztem elég ideig, elég kitartással ahhoz, hogy versenyszinten komoly eredményeket érjek el. Hódolok mindennek, aminek köze van a tengerhez, és a napsütéshez legyen az vitorlázás, szörf, úszás, búvárkodás, strandröplabda. Jó a humorom, erről megkérdezhetsz bárkit. Rengeteg haverom van, szeretek a társaság középpontjában lenni. Anyám szerint karizmatikus vagyok, szerintem csak baromi jó arc. Persze az is lehet, hogy csak azért lógnak velem ilyen sokan, hogy kiélvezzék a Wilcox név előnyeit. A nagyszerű bulikat apám jachtján, az ingyen piát és füvet, na meg a csajokat. Anyám pszichiátere szerint szeretet, és figyelem hiányos vagyok, de váltig állítom, hogy az a bige szart se tud rólam. Könnyen megbízok az emberekben, s talán egy ideig észre se veszem, hogy az orromnál fogva próbálnak vezetni, de ha ez bekövetkezik....oh, igen nálam nincs bocsánat, sem második esély. 

Izzadság, naptej és vodka illata kúszott az orromba. Megvakartam a vállamat, s közelebb vontam magamhoz a eme illatok kipárolgásának forrását. Jennát, vagy Jessiet. Nem voltam benne biztos, de túlságosan féltem a hasogató fejfájától mi tudtam, éreztem lesújtott volna rám abban a pillanatban, hogy kinyitom a szemem, így inkább választottam a fejfájás mentes, boldog tudatlanságot. Hatalmas patry volt előző éjjel a parton, s ilyenkor képes voltam az egész napot végig aludni. Most se terveztem másképp, így kibírtam röhögés nélkül, mikor valaki feltépte tengerparti kalyibánk ajtaját és elüvöltötte magát:
- Wilcox!- mit sem törődve barátom hangját fűszerező pánikkal fordultam a másik oldalamra.
- Hagyj békén Akeem.- mormogtam a kispárnámba, mi ekkor váratlanul mocorogni kezdett. Erre már kénytelen voltam kinyitni a csipáimat, pislogtam párat mire rájöttem, hogy nem kettős látásban szenvedek. Tényleg van egy-egy csaj mind a két oldalamon.
- Jenna és Jessie.- vigyorodtam el bambán. Kurva jó este lehetett, kár, hogy nem emlékszem semmire.
- Jacey, seggfej.- javított ki a jobb oldali bige morcosan, majd kiszállt az ágyból, hogy megkeresse a bikini felsőjét.
- Wilxoc.- Akeem csak nem tágított.
- Mi van?!- dörrentem rá, miközben a tarkómat nyomkodtam megpróbálva kimasszírozni belőle azt a kellemetlen szúró érzést.
- Az apád...- kezdett bele, de én a szavába vágtam.
- Nem érdekel mit akar az öreg, akkor se megyek el vele Svájba, ha azzal fenyeget, hogy elveszi a kocsimat, leszarom.- csusszantam az ágyszélére, s próbáltam megtalálni a gönceimet a folyamatosan forgó szobában. Ez ám a kihívás.
- Wyl, az öreged rosszul lett az éjjel és meghalt.- úgy tűnt Akeem megunta a köntörfalazást.- Sajnálom tesó.- szorította meg a vállamat, de én nem éreztem kezének súlyát, se a naptej és a szex szagát. Hirtelen azt se tudtam hol vagyok, elvesztettem a kapcsolatot a jelenemmel. Egyszerűen nem tudtam elképzelni az életet az én örökkön elfoglalt, mindent jobban tudó apám nélkül.
- Beszívtál Akeem, ez biztos csak valami tévedés.- a kocsikulcsért nyúltam, ami ott hevert az rattan éjjeliszekrényen, és Akeem picsogására magasról téve elhajtottam vele hazáig. A hatalmas bejárónkon most nem a kertmunkások, és nem is a partiszervezők elegáns járgánya parkolt, csak egy sötét furgon, amit azért küldtek, hogy elszállítsák Mr. Wilcox holttestét.

Nehéz napok következtek, próbáltam megemberelni magam a testvéreim és anyám kedvéért. Anya persze kemény volt mint mindig, nem ejtett könnyeket, igyekezett erősnek, makulátlannak mutatkozni a kiváncsi szemek előtt, mint egész életében. Egészen a hagyatéki tárgyalásig sikerült is fenntartania a kemény, kimért, hűvös özvegy képét, amikor azonban az ügyvéd közölte, hogy apám a bátyámra és nem rám hagyta a céget, mint ahogy azt egész életemben hittem...na ott lehullott a maszk és színre lépett az igazi törtető nőstény ördög. Kristály poharak törtek rapityára, válogatott sértések, szidalmak hagyták el a tökéletesen rúzsozott ajkakat. Én azonban Ericket figyeltem, a bátyámat, amire egész életemben felnéztem, tiszteltem és szerettem, mintha csak az édes testvérem volna, és aki úgy tűnt, most kiba*ottól hátba szúrt. Valamiért azt hittem, hogy ő különb nálunk, de úgy tűnt tévedtem.
- Nézzenek oda, te is csak egy kicseszett Wilcox vagy.- vetettem oda neki gúnyosan, majd rakatni sértettségemmel és megbántottságommal kivonultam a szobából, hogy ott folytassam a vedelést, ahol azt apám halála előtt abba hagytam. Kampai!