Te vagy a hawaii kormányzó fia, az amerikai álom megtestesítője; legalábbis ezt várják el tőled, hogy ugyanolyan példamutató állampolgár leszel, mint az apád. A családod elképzelése szerint egy nívós egyetemre kell járnod, aminek kiváló tanulója vagy... Milyen kár, hogy ez csak egy álom! Ugyanis te nem akarsz olyan lenni, mint a családod többi tagja. Más vagy, mint a felmenőid, akik egytől egyig kiváló jogászok és orvosok voltak, politikusok és ügyvédek; te a szíved után mentél és azt kezdted el csinálni, amiben a legjobb vagy: zenésznek álltál. Természetesen a családod, amikor hírt szerzett erről, kitagadott, így most egyedül kell boldogulnod. Vajon sikerülni fog és híres zenész leszel, vagy megmaradsz, mint a családod szégyene?

A családod sosem tartozott a leggazdagabbak közé, de a jó tanulmányi eredményeidnek köszönhetően ösztöndíjjal bejutottál egy nívós magániskolába. Azt mondták, nem állod majd meg a helyed a felső tízezer között, de a megnyerő kisugárzásodnak hála hamar elfeledkeztek arról, hogy a szegényebb rétegből származol és gyorsan az iskola legmenőbb diákjai közé emeltek ki. Te voltál a gimnázium királya, aki bármelyik lányt le tudta venni a lábáról... De aztán véget ért a gimnázium és vele együtt az ösztöndíjad is, és amikor az összes gazdag barátod egyetemek között válogatott, neked rá kellett jönnöd, hogy mégsem te vagy a világ császára. Mivel a szüleid nem tudták fizetni az oktatásodat, a saját lábadra kellett állnod; nemrég nyitottál egy szörfüzletet, amivel próbálod megkeresni a pénzt a megélhetésedre... És ha ez nem lenne elég nehéz, még ott van a párod is, akivel az elmúlt időben egyre nehezebben alakulnak a dolgaid, tekintve, hogy már nem a gimnáziumban vagytok, ahol minden jóval egyszerűbb volt.

Világszerte híres színésznő vagy, akinek az élete csodás volt: szép jövőt jósoltak neked a filmiparban, a pároddal is az esküvőtöket terveztétek... De minden derékba tört, amikor egy autóbalesetben a vőlegényed az életét vesztette. Teljesen összetörtél, és az, hogy a lesifotósok minden lépésedet követték, kicsit sem segített a helyzeteden; korábban sem kedvelted őket, de a baleset után egyenesen gyűlölöd őket. Magányra volt szükséged, ezért utaztál Honoluluba, ahol próbálsz normális életet élni és átlépni a múlt fájdalmain. Hiszel még a mondásban, miszerint az idő gyógyítja a sebeket... És ki tudja, itt talán még a szerelem is újra rád talál?