Kissé bágyadtan, de cseppet sem fáradtan léptem ki Lily szobájából az édesapját követve és igyekeztem elkergetni azt a jóleső érzést, amelyet a közös mesemondás és jóéjt puszi adás váltott ki belőlem. Ilyen lehet amikor egy gyermeknek van apja és anyja is. Együtt fektetik le este, együtt nevetnek és boldogságuk szinte határtalan. Valaha nekem is volt ebben részem...azonban kár volna felhánytorgatni a múltat egy ilyen remek nap után. Ma levittem Avalont a partra, egész délelőtt kagylókat gyűjtöttünk és homokvárat építettünk, amit aztán a T-Rex figurája összerombolt. Ebédre kukoricasalátát csináltunk és sült husit Harper módra, desszertként pedig egy egy kis doboz fagyit vágtunk be. Délután itthon voltunk, Avalon verseket mondott és Mary-ről beszélt, bújócskáztunk meg énekeltünk együtt. Amikor az édesapja hazaért, teljesen magánkívül volt az örömtől.
Követtem Mr. Basst a folyosón és egy jó adag játékkal a kezemben léptem mellé, hogy bepakoljam őket Ava kincsesládájába.
- Délelőtt llementünk a partra. - válaszoltam kellemes mosollyal igyekezvén óvatosan kiejteni a szavakat. - Ssegített ebédet készíteni, a-aztán iitthon játszottunk. Cs-csodálatos kislány! - észrevettem egy ebédről maradt pecsétfoltot a pólómon és ekkor tudatosult bennem hogy biztosan nem festek valami jól. Egy elnyűtt farmer rövid gatya és egy egyszerű fehér bő trikó volt rajtam, egy hatalmas piros folttal tarkítva. A hajam kesze-kuszán állt, folyton oda lógott a szemembe és így mindig igazgatni kellett. Biztosan mesés látványt nyújtottam. Mennyire ciki egy tízes skálán így kinézni Vaughn Bass előtt? Természetesen ő még gyűrötten is jól nézett ki a maga álmos tekintetével és göndör, kócos hajával.
- Mmagának milyen vvolt a napja? - kérdeztem gyorsan, még mielőtt észrevenné hogy bámulom és további játékokat szedtem fel a földről amik végül a ládában végezték.

Ketten sokkal gyorsabbak voltunk és néhány perc leforgása alatt összeszedtük az egész nap széthordott játékokat. A láda dugig volt mindenféle plüssel, figurával, babával és számtalan más apró dologgal. Hiába fáraszt le a játék Lilyvel, valahogy nem azt érzem egy ilyen hosszú nap végén hogy hullaként akarnék az ágyamba zuhanni, hanem azt hogy kedvem volna úszni egyet, vagy társasozni vagy akár elmenni szórakozni. Pedig ezek a dolgok egyáltalán nem vallanak rám. Nem én vagyok a spontaneitás megtestesítője, távol áll tőlem az a jelző. De itt a szigeten, mintha más levegő volna. Úgy értem itt sokkalta felszabadultabb és bátrabb vagyok mint odahaza.. Talán az otthoni helyek és illatok olyan emlékeket ébresztenek bennem amitől csak be akarok zárkózni a szobámba, ide viszont egyetlen emlék sem köt, hanem csak arra vár hogy én teremtsem meg. Ez pedig tényleg bátorságot ad.
Eddig nem igazán volt sok fogalmam arról hogy Mr. Bass mit csinál egész nap amikor nincs itthon, bár azt sejtettem hogy a munkájához van köze. Most hogy egy kicsit hallok arról amivel foglalkozik elmosolyodom. Pontosan ilyennek képzeltem, amikor róla gondolkodtam. Minden bizonnyal körültekintő a munkáját illetően, talán kissé sokat is foglalkozik vele. Azonban ezt nem lehet negatívumként felhozni ellene hiszen nem ismerem a múltját, így azt sem hogy hogyan hunyt el Avalon édesanyja. Pedig szinte biztos vagyok benne hogy ennek hatására menekült a munkába. Nagyon jóképű férfi, ráadásul érett gondolkodással rendelkezik és ahogy Lilyvel bánik abból is látszik hogy mennyire gondoskodó. Kötve hiszem hogy nem tudott volna találni magának egy új feleséget. Úgy látszik fájdalmasan vesztette el Mrs. Basst ha nem tud nyitni az új felé. Ettől pedig csak még inkább szimpatikus volt nekem.
- Ezek sz-szerint hamarosan mmaga is megkezdi a nyaralást? Ava nnagyon szeretné hha együtt elmennénk l-lovagolni. - mosolyogtam rá és szinte éreztem ahogy finoman elpirulok. Lily nagyon sokat beszél arról hogy mennyi szuper közös programot csinálhatnánk mi hárman..mint egy igazi család. Az ajánlatára félénken bólintok, jólesik hogy ilyen kedves velem és érdeklődő.
- Egyáltalán n-nem veszem tolakodásnak, k-köszönöm! - zavarba jöttem de próbáltam leplezni, hiszen már nem vagyok tinédzser. Tudni kell kezelni az olyan helyzeteket amikor a munkaadód meghív hogy igyatok meg egy pohár bort. Ha elindul akkor követem az erkélyre, s útközben a konyhából elhozunk két boros poharat meg egy üveg bort.

Már eléggé otthonosan mozgok a házban, szinte minden egyes bútordarabot ismerek, tudom hogy az üvegajtót nehéz kinyitni, vagy hogy a lépcső megnyikordul egy bizonyos lépcsőfoknál. Tudom hogy a konyhában levő konyhamalac néha nem tudja bedarálni a maradékot, vagy hogy mennyi növényt kell hetente locsolni. Ilyen kevés idő alatt ez a ház vállt számomra a világon a második legkedvesebbé és már most megszakad a szívem arra gondolva hogy nyár végén el kell hagynom ezt a helyet. De a hely annyira nem is érdekes, mert az ezerszer rosszabb hogy Lilyt is el kell majd hagynom....Na meg ott van Mr. Bass. Azt hiszem ő is hiányozna..
Az éjszaka kellemesen hűvös ahogy kilépünk az erkélyre, hallom az óceán zúgását az előttünk elterülő sötétségből.
- Nem üültem még lóháton, d-de mindig is kki akartam próbálnii. - válaszoltam korábbi kérdésére egy kisebb füllentést megengedve magamnak. Őszintén szólva eszem ágában sem volt lóra ülni, rettegtem attól hogy esetleg valamit rosszul csinálok és a ló megvadul, ledob a hátáról. Annyi ilyen balesetről lehet hallani.
Elfogadom a felém nyújtott poharat, miközben helyet foglalok a kényelmes szalmából szőtt kanapén. Elnevetem magamat a "tószton" és koccintok egyet Vaughn-al, majd kortyolok a borból. Édes, zamatos, jóleső zsibbadást hoz a hasamba, nem azt az erős fajtát mint tömény italoknál szokás.
- Ha j-jól értettem a-akkor maga alkatrészeket gy-gyárt az erőművek számára? - teszem fel a kérdést érdeklődve, megindítva a beszélgetés fonalát. Nem gondolom hogy ettől Mr. Bass rossz ember volna, hiszen ha ő nem gyártana akkor megtenné más. Bár kíváncsi lennék hogy hogyan jutott arra az elhatározásra hogy ezzel akar foglalkozni. Öröklésre tippelnék, nem ő választotta hanem muszáj volt átvennie a céget?. Közben kortyolgatom a boromat és magam alá húzom a lábaimat hogy kényelembe tudjak helyezkedni. Érdekes, de alig érzem magam feszélyezve Mr. Bass társaságában.

A csillagos ég lenyűgöző, hiszen távol a város fényeitől van elhelyezkedve a Bass ház a maga különleges varázsával olyan akár egy tündérlak. Az égen ezernyi apró csillag világít, olyan akár egy bársonytakaróra szórt gyémántgarmada. Úgy bámulom az eget mintha most látnám először, nem tudok betelni a szépségével. Odahaza New Yorkban a város fényeitől nem lehet rendesen látni az éjszakai égboltot, de itt olyan mintha én magam is az űrben lebegnék az égitestek között. A bor kellemesen ellazít és a társaság is kedvemre való. Csendben hallgatom Mr. Bass beszámolóját a munkájáról, mély férfias hangja simogatja csupasz nyakamat és bekúszik a bőröm alá. Eső utáni fenyőerdő illata is körülleng, én meg észrevétlenül beletakarózom és elraktározom az illat emlékét mélyen az orrjárataimba.
- Hatalmas f-felelősséggel járhat a munkája, m-mégis úgy látom hogy semmmiféle n-negatív hatással nincs Avalonra. - jegyzem meg elővéve pszichológiai tapasztalataimat. - Elnézést. N-nem szándékozom tanulmányozni a cs-családi helyzetüket. - fújok gyorsan visszavonulót, nem akarok jönni a féldiplomás tudásommal. Valóban észrevettem hogy Avalonnal minden rendben van, egy teljesen átlagos és életvidám kislánynak ismertem meg..de ott van a túlzott intelligenciája is és az édesanyjáról való álmok. Talán mégis van ebben a lányban egy apró kis seb amelyet sosem hagy begyógyulni. Mindemellett semmit sem feltételezhetek hiszen nem tudom hogyan hunyt el az édesanyja.
Hirtelen rólam kezd beszélni, én és az én életem kerül a társalgás napirendi pontjára. Vékony jégre lépett, de ezt ő nem tudja. Az élet amit hátrahagytam nem egy igazi kalandokkal fűszerezett mesélni való valami. Én nem vagyok érdekes lány, nincsenek nagyra törő terveim, sem vágyaim arról hogy milliomos legyek. Egyszerűen csak szeretnék egy olyan valaki lenni aki segít más családokon, széthullófélben levő életeken és emellett saját családja férje, gyerekei vannak. Nekem ez az álmom.
- Öhm.. N-nos, egyáltalán n-nem bántam meg. Maguk olyan cs-csodásak! Avalon a v-világ legédesebb k-kislánya, tehetséges és okos és v-vicces...maga p-pedig remek apuka. - úgy éreztem ezt muszáj tudnia hiszen valóban így gondolom. Ez az új hely, ezek az új emberek nagyon jó hatással vannak rám. Talán én pozitív befolyással bírok rájuk nézve.. Mocorogni kezdek mert a magam alá húzott lábaim kezdenek elzsibbadni. A kezem egy pillanatra hozzáér Vaugh kezéhez mire zavartan félre pillantok. Kortyolok a boromból és igyekszem leplezni egyre feltűnőbb rokonszenvemet.
- N-nézze a csillagokat. Hát nem cs-csodálatosak? Ha sokáig n-nézem őket a-akkor még azt is eelhiszem hogy mindenre k-képes vvagyok. - lehet hogy hülyének néz amiért a csillagokról kezdek beszélni, de nem érdekel. Meglehet már túl sok bort ittam ezért zavarodottság nélkül tudom kimondani azt ami eszembe jut.

Hirtelen azon kapom magam hogy egy érett, felnőtt beszélgetést folytatok a munkaadómmal. Olyan egyszerűen, olyan könnyen megy minden, mintha arra lettünk volna teremtve hogy egymással társalogjunk. Nem izgulok, nem szorongok hogy esetleg valamit elszúrok, de még a dadogásom sem zavar. Biztosan közre játszik a bor is a dologban, hiszen ritkán szoktam alkoholt inni, talán ezért nem vagyok eléggé ellenálló a szeszes italokkal szemben.
- Tehát ez volt az egyetlen oka a-annak amiért engem v-választott? - tettem fel a hirtelen kikívánkozó kérdést. Ezen rengeteget gondolkodtam, hogy miért pont én lettem az akit a bizalmába fogadott azáltal hogy rám bízta a lányát. Nem hiszem hogy egyedül csak én jelentkeztem volna az állásra, ráadásul még a csinos arcomra sem lehet fogni a dolgot, hiszen az önéletrajzomba biggyesztett kép rólam enyhén szólva is gyerekes.
Volt valami a tekintetében, valami megfejthetetlen. Mint amikor sokáig nézel valamit és már annyira elmosódottá válik hogy újra fókuszálnod kell a szemeddel. Az ő esetében nem tudok fókuszálni. Ez a fura valami ez pedig annyira vonz mint muslicát a lámpafény.
Könnyedén mosolyodom el amikor egyetért velem a csillagok terén. Annyira érett a gondolkodása, annyira más mint az otthoniaké.
- Egyetértek. - bólogatok miközben felfelé bámulok. - Maga elérte m-minden álmát? Mindent a-amire valaha is v-vágyott? - kérdezem elmerengve. A kiürült poharamat leteszem a dohányzóasztalra, és úgy helyezkedem hogy felhúzott lábaimat át tudjam karolni, állammal pedig a térdemre támaszkodni.

Úgy érzem magam mintha egy gyönyörű álomba csöppentem volna ahol megismerkedtem egy tündérkislánnyal aki bevezetett a kastélyába és bemutatta nekem a daliás herceget, az apukáját én pedig azon kapom magam hogy nem akarok hazamenni. Színtiszta önzés mondatja belőlem ezt a megállapítást, mert egyszeriben csak úgy érzem hogy pont ott vagyok ahol lennem kell. Olyan ez mint egy zarándokút amin azért indultál el hogy megtalálj valamit ami hiányzik az életedből... Rendben talán nem kéne ilyen hatalmas távlatokba bocsátkoznom, bőven elég annyi is hogy jól érzem magam velük. Azt viszont nem akarom hogy Avalon anya nélkül nőjön fel s magamban elhatározom hogy arra fogom ösztökélni Mr. Basst hogy kezdjen el randevúzni.
- A k-képemet?! - kacagok fel hirtelen. - A legelőnytelenebb k-kép ami valaha készült rólam. Ne k-kérdezze hogy m-miért pont azt raktam az ö-önéletrajzomba. Mindenesetre k-köszönöm a b-bizalmát. - mosolygok rá és egy pillanatra elidőzöm nyílt tekintetében. Olyan békés és kedves, úgy érzem hogy bármelyik nő összetenné a két kezét ha egy ilyen férfihoz tartozhatna. Ő mégis a magányt választotta.
Ó! Szóval ő is nagy családra vágyik, nem karrierista nem kalandor, hanem egy egyszerű férfi és apa is egyben. Pont olyan mint amilyennek a jövőbeni férjemet képzelem. Avalon biztos örülne még két tesónak akikkel eljátszhatja a nagy és bölcs nővért.
- Miért n-nem próbálkozik? Ú-úgy értem, Avalonnak ny-nyilván anya kell, ön pedig már o-olyan régóta n-nem randizott... - kezdek bele de aztán nem folytatom. Nem vagyunk még olyan viszonyban hogy beleszóljak abba, hogyan élje az életét. Újabb pohár bort tölt én pedig egy biccentéssel köszönöm meg.
- A Harper tökéletes... - ..szeretem ahogy kiejti a száján a nevemet. Természetesen a mondatót csak gondolatban fejezem be, kissé elpirulok. Szerencse hogy a félhomályban nem látja.
- Nekem i-igazán n-incsenek nagy álmaim. Cs-csupán egy szerető férj, gy-gyerekek... Szeretnék s-segíteni másokon, jobbá t-tenni az életüket. Ez minden! - vonok vállat könnyedén jelezve hogy nem vagyok az a nagyravágyó típus. Szerény elképzeléseim vannak a jövőmmel kapcsolatban, nekem mégis a világot jelentik ezek az álmok.

Nem tudom eldönteni hogy a képemre tett megjegyzését bókként könyveljem e el, nincs tapasztaltatom flörtölés terén, tehát ebbéli tudásaimra nem támaszkodhatom. Egyenlőre csak kedves gesztusként fogom fel az engem dicsérő szavakat, nem akarok a dolgokba többet bele gondolni. Meg egyébként sem vagyok én hozzá való, hiszen legalább hat év korkülönbség van közöttünk. Inkább maradnék az a kedves lány aki vigyáz a kislányára és néha kiül vele meginni egy pohár bort. Lehetne hogy ez örökké tartson? Habár nem szokásom elvenni másoktól a munkát és azt tudom is hogy Mary az igazi dada szeptemberben visszatér a családhoz. Én pedig haza megyek. Éppen ezért nem engedhetem meg magamnak hogy bármiféle pozitív ragaszkodó érzések öntsenek el a nagyobbik Bass kapcsán.
- Tehát fotózik? - teszem fel vidáman a kérdést, hiszen én magam is szeretem ebben a szenvedélyben kiélni magamat. Simán el tudnám képzelni egyébként Vaughnt fényképezővel a kezében hiszen elvégre a tehetségéből él, ebből is látszik hogy eléggé művészeti beállítottságú. Csakúgy mint Avalon is.
Nem gondoltam volna hogy én valaha is zavarba tudok hozni akárkit, de úgy látszik hogy Mr. Bass teljesen elvesztette a beszélgetés fonalát annál amikor a randevúzást említettem meg. Hatalmas mosoly kerekedett arcomra annak tudatában hogy ez a férfi képes volt zavarba jönni.
- Miért l-lenne borzalmas? Hiszen m-most is remekül e-elbeszélgetünk. Ha akarja akkor segítek. Leszek az a-alanya. - ajánlom fel hirtelen ötlettől vezérelve. Miért is ne? Bár nem sokat értek a randizáshoz de elvégre én is nőből vagyok, és Vaughn könnyedén megtanulhat randizni ha segítek neki. Kedves tőle hogy megkér, a keresztnevén szólítsam hiszen mindeddig csak Mr. Bassnek hívtam. A keresztneve különleges és jól csengő. Csak úgy mint Avaloné.
Kis híján kiköptem a boromat a kérdését hallva. Hogy nekem...valaki...otthon? Végtelenül zavarba jöttem mert eszembe jutott az a kis incidens amikor szerelmet vallottam a legjobb barátomnak...nem jöttem ki belőle jól.
- Eengem...öhm..N-nem. N-nem vár o-otthon a f-férj jelölt. - félre fordítom a fejemet hogy ne lássa ahogy próbálom visszatartani a könnyeimet. Egyáltalán nem szeretek sírni, de sajnos ha valami otromba nagy hülyeséget csinálok és emlékeztetnek rá az nagyon nem esik jól.. Végül sikerült felülkerekednek a gyengeségemen, és nem csordult ki egy könnycseppem sem.