Többnyire két lábbal áll a földön, azt azonban senki se mondta, hogy emiatt nem kéne repülnie. Céltudatos, csak az a baj, hogy rengeteg célja van. Sok mindenbe belekezd, de aztán valamiért otthagyja. Megunná? Nem mondanám, csak valami más sokkal jobban felkelti az érdeklődését. A végletek embere vagy be nem áll a szája vagy csendben kuksol otthon a tévé előtt betépve, macskát simogatva. Esténként egy bárban dolgozik, mint pultos nappal pedig heti egyszer-kétszer besegít az öregek otthonában. Történetesen azért, hogy még többet legyen a nagyapjával, aki felnevelte a szülei helyett. Ha épp nem dolgozik akkor csak úgy teng-leng, a parton lófrál, fotókat csinál. Mert most ez az új hobbija. Mondtam már, hogy szörfözni nem tud? Miért van az, hogy minden hawaii embertől elvárják,hogy tudjon szörfözni? Ő inkább csak ül a deszkán – azt már megtanult – és hagyja, hogy a hullámok elsodorják valamerre.
Hogy honnan ismered fel? Nem nehéz. Az átlagnál magasabb, olyan százhetvenhárom centi emelkedik ki a tömegből. Lustasága ellenére nem hízott el, havonta egyszer elmegy futni, hogy fenntartsa az egészségesség látszatát és megnyugtassa a saját lelkivilágát – ilyenkor általában tizenöt perc után felköhögi a tüdejét. Ami viszont biztos szemet üt rajta, az a vörös haj. Sőt úgy általában a haja, mivel imádja a legmeglepőbb színeket választani – aztán mint szinte mindent, ezt is gyorsan változtatja. De a vörös marad a kedvence. Virágmintás cuki ruhákat nem fogsz látni rajta, de ettől függetlenül tud igen nőiesen is felöltözni, ha az alkalom megkívánja. De egyébként meg, ha jobban megnézed egy valami biztos megmarad – a haján kívül – az a sunyi kis mosoly, ami mindig ott bujkál a szája szegletében és a cigaretta, ami hozzánőtt a kezéhez.

- Tally, tényleg sajnálom -
Egyetlen apró sóhaj a válaszom. Azt hiszem tizedjére közli velem, hogy tényleg sajnálja. Lassan már eljutok arra a szintre, hogy közlöm vele: feldughatja magának a sajnálatát, attól nekem itt kell hagynom ezt a tökéletes szobát, ahol soha senki se zaklatott és még anyagilag is tökéletesen kijöttem minden hónapban. Bepakolom az utolsó bőröndöt a taxi csomagtartójába, igyekezve nem kiejteni a cigarettát a számból. Erőteljes mozdulattal csapom le a tetőt, eldobom a csikket a frissen nyírt gyepre és egyetlen szó nélkül beülök az anyósülésre. Így ér véget négy év romantikus együttélés. Nincs mit mondanom neki, ő pedig sajnálja. Ez így van rendjén.


Kényelmesen elhelyezkedek a fotelban és kiterítem a táblát az asztalon. Szép sorjában felrakom a bábukat majd mint aki jól végezte dolgát hátradőlök, hogy az előttem ülő öregemberre pislantsak. Fáradt, látom rajta és ez kisebb aggodalommal tölt el, de hát mit várjon az ember egy hetvennyolc éves férfitől, aki végig dolgozta az egész életét?

- Szóval, hallottam elköltöztél attól a kedves lánytól -
- Igen, nem volt más választásom. Vagy én maradok és a csávó megy el vagy fordítva. Sajnos nincs farkam és vesztettem -
- Anyád nem repdes az örömtől ha jól tudom -
- Az anyámnak teljesen más elképzelései vannak a jövőmet illetően. A csikóval nem oda kellett volna lépned, sakk -
- Bástya üti futót, sakk. Miért nem próbálsz meg beszélni vele? Biztos vagyok benne, hogy sokat javítana a helyzeten. Már megint rágyújtasz? Két perce szívtad el az előzőt. Van fogalmad róla, hogy egy tüdőrákos embernek milyen borzalmas ezt nézni? -
- Ne haragudj, nagyapa. Tudod milyen előítéletes. Az életbe nem fogja elhinni, hogy Orion nem rossz ember. Ő csak – lélegzetvételnyi csend – Magának való.
- Mindenesetre emlékeztesd a fiatalembert, hogy a nagyapád a tengerészgyalogságnál szolgált -
- Mindenféleképpen megemlítem neki -
- Futó üti bástyát, aztán hoztál-e süteményt ? -
-  Legalsó polcon van a sarokban. Milyenek lettek az eredményeid? -
- Zsugorodik a kis galád. Ugye már nem kokózol? -
- Nagyapa! Miféle kérdés ez? -
- Érdeklődő -
- Szerintem aki füves sütit hozat be magának az unokájával, annak nem lehet semmi szava -
- Csak aggódom érted. A kokainra nagyon könnyen rá lehet szokni, ugyanúgy, mint a  heroinra. Aztán pedig inkább meghalnál, minthogy lerakd. Egyébként meg nem válaszoltál, tehát igen – sóhaj -
- Sakk -
- Borzalmasan átlátszó a taktikád. Királynő üti a csikót és sakk-matt -
- Hagytam magam -
- Gondoltam -

A hitelkártyámmal apró darabokra töröm a kis tablettát, hogy ne maradjon más belőle csak fehér por. Két vékony csíkot formázok belőle, gondosan ügyelve arra, hogy mind a kettő egyforma mennyiséget tartalmazzon. Fogok egy papírpénzt és gyakorlott mozdulatokkal tekerem fel, hogy aztán az egyik fehér csík fölé hajolva porszívó módjára eltüntessem azt. Úgy a másikat is. Hátradőlök és imádkozok, hogy ne kezdjen el vérezni az orrom, holott az egész úgy lángol, hogy azt szavakba önteni nem tudom. A kettes számú dög az ölembe pattan és kényelmesen elhelyezkedik, majd felháborodva néz rám és nyávog egyet. Nem éppen a leggyengédebben simogatom meg, de jelen pillanatban csak ennyi telik tőlem. Lábaimat felpakolom az előttem levő dohányzóasztalra és bekapcsolom a tévét. Gumball csodálatos világa. Tökéletes. Ketteske tovább nyávog az ölemben, szerintem megszeretett. A többi macska teljesen érzelemmentesen figyeli hogyan kényeztetem a társukat. Ketteske újra nyávog. Valószínűleg éhes. Én is az vagyok meg szomjas is és be is téptem. Sör kéne.Cigit se ártana venni.  Hol van Orion? Rémesen unatkozom.