Száz méter mell, kétszáz hát, levezetésnek újra száz mell, pihenő, majd nyolcszáz gyors. Egyelőre ennyi elég, meglátjuk mennyit bírok még.
Az edzés menetén töprengek, ahogy becsukom a szekrényemet. összenyomom a zárat, ami halk kattanással jelzi, immáron védve vannak személyes tárgyaim az esetleges enyveskezű suhancoktól. Szórakozott mosollyal lépek be a medence területére. A fedett helyiség tetején tiszta ragyogású lámpák egészítették ki, a magason helyezkedő ablakok gyér fényét. A falakról és a vízről csapások, elsuttogott mondatok foszlányai tükröződtek vissza rém, ez pedig számomra egy cseppnyi otthonérzést biztosított, hiszen Kansasben, Wichitában is ehhez hasonló volt az uszoda... Mondjuk egy kicsit lepukkantabb volt. Az egyik székre dobom le vállamról a méregzöld, frissen mosott törölközőt, amint az egyetem címere található. Ahogy megérkeztem, elhalmoztak minden ehhez hasonló hasznos dologgal, és mindegyiket fellelhető volt az a bizonyos embléma. Az úszómedencéhez értve kilépek szintén zöld papucsomból, kezeimet a vízbe vezető hűvös, matt fémlétrára helyezem. Alábukok, szoktatom magam a hőmérséklethez. miután ezzel végeztem, kiszállok és az ugrókő érdes felületére lépek.Orromon keresztül beszívom a klórtól érdes ájert, benntartom, majd elnyújtva kipréselem ajkaim között. Szívem dobogását stabilizálom, lerázom a végtagjaimban felgyülemlő feszültséget, úszószemüvegem felhelyezem, és ugrok. Szívem hatalmasat dobban, ahogy körbeölel a hűvös folyadék. Szemem kinyitom, mindent bevon a kékes derengés. Bőrömet végigsimítva, apró buborékok indulnak útnak a vízfelszín fölé, én pedig követem őket. Nagy levegőt veszek, ahogy fejem kiér. egyenletes, ám gyors húzásokkal haladok, lábam ritmusos tempójával rásegítve. A véghez érve megfordulok, és lábammal ellököm magam az ellentétes irányba.
...
Az utolsó hossz következik, Izmaim megfeszülnek, légzésem még mindig egyenletes. A hátúszás az egyik kedvencem, így élvezettel csinálom. Bár be kell vallani, nagyon kimerítő. Már megszokásból tudom, mikor közeledik a fal, így időben meg tudok állni. Az idő nem is rossz, egy másodperccel javítottam, de ez csak a szerencsének köszönhető. Mondjuk egész fasza, hogy izomlázasan is megy. Tegnap az edző utasításait követtem és rendesen kifárasztott. Kimászok a vízből, hogy pihenhessek egy pár percet. Leveszem szemüvegem, hajamat oldalra simítom, az utóbbi időben eléggé megnőtt. Természetesen csak a szokásoshoz képest.
Leülök a székre, ahova letettem a holmimat, majd a vállamra teszem a törölközőt. tekintetem a sima padlóra szegezem, amelyen a papucsos lábaimon kívül, arcom tükröződését is felfedezni vélem.

Kiéve megcsapja bőröm a hűvös levegő, papucsomba lépve kissé gyorsan,számon keresztül vegyem a levegőt, beszívva pár csepp klóros vizet az ajkaimról. Hagyom, hogy nyelvemen maradjon a kellemetlen íz, hisz már annyiszor éreztem ezt. Combjaim fáradtak ki a legjobban a tempózástól, de szerencsére a magnéziumdús elírt étrendnek köszönhetően nem görcsölt be egyszer sem útközben. Lerázom végtagjaimat, kisebb tócsákat hagyva magam mögött útközben. Körbenézek, de rajtam kívül csak egy férfi van a medence környékén. Nem akarok bunkó lenni, de nagyon nem szeretem, amikor egy oviscsoportot bedobnak elém  hogy játsszanak a szivacsrúdjukkal, miközben személyes rekordot akarok dönteni. Amúgy szeretem a kiskrapekokat, de ilyenkor nagyon frusztrálók tudnak lenni. Arcomon örökké lemoshatatlannak tűnő mosoly feszül, ahogy közeledek a székem felé. Leülök, az ő cucca közvetlenül a mellettem lévő széken van. Nem nagyon rejtette el a holmijait, bár nincs is ki elől. A telefonján pötyög valamit, fehéres fénye halványan bevonja kifejezéstelen arcát. Nem sokáig bámulom, nem akarok furának tűnni, se tolakodónak, aki elolvassa idegenek üzeneteit, szóval a magam dolgával törődök, és összegzem némán magamban az eddigi edzés tanulságait.
A bal bokám a gyorstempónál kissé kattog, meg kell keresnem vele a sportorvosom, vagy a sportmasszőrt. A vállamban erős izomláz van, és valószínűleg holnap is lesz, ezzel kezdeni kell valamit. Az edzőtől újra kell kunyerálni abból a bemelegítő kenőcsből, nagyon hasznos. A szemüvegem nem tart teljesen biztosan, abból is be kell újítani egy fixebbet. Remélem ezt is fedezi az ösztöndíj, mert hamar melót kell keresnem máskülönben, amire viszont nincs igazán időm.
Gondolatmenetemből a mellettem ülő férfi mély hangja rántott ki. Röviden felnevetek, csak hogy ne legyen zavaró, majd felé fordulok.
- Köszönöm. Ha nem így lenne, nem lennék most itt. - vigyorgok rá. Észrevettem kiszállásomnál, hogy végigmért engem, és még a vak is észre tudja venni, hogy az úszás számomra nem hobbi. Na jó, a vakok nem tudom hogy jönnek rá, de mindenki más igen. Őszintén bevallom, amikor beszállt a vízbe, én már jó pár körön túl voltam, és le is köröztem elég sokszor, de nem figyeltem a mozdulatait..
- Te sem voltál rossz. - mondom neki,  mivel ez igaz, egy átlagembert simán beelőzött volna. - Gyakran jársz ide?
Szegezem felé a kérdést, bár nem tudom, hogy inkább telefonálna-e beszélgetés helyett. A készülékre pillantok, majd újra rá, kissé érezni lehet rajta a kérdő gesztust.