Az emberek azt gondolhatnák, hogy mi helyi lakosok megszokjuk a kánikulát, a sós víz szárítását és a megkönnyebbülést egyáltalán nem biztosító meleg szelet. Képtelen voltam megbarátkozni a helyi időjárással, de azzal is teljes mértékben tisztában vagyok, hogy mindenhol máshol hideg lenne nekem a világon vagy nem érné meg a forróság, hogy a kilátás, a lányok, a víz biztos, hogy itt a legszebb.
A mai napra volt 3 tanítványom. Két kezdő és egy haladó, szóval nem igazán volt keménynek mondható ez a nap sem. Tudtam, hogy otthon a hűtöben vár néhány behűtött üveg sör és még azelőtt bealszom majd hogy eldönteném,hogy milyen filmet szeretnék megnézni még elalvás előtt. Mégis úgy döntöttem, hogy szánok magamra még néhány hullámot mielőtt hazaindulnék. Alkonyat előtt fél órával sikerült kijönnöm a vízből. Szórazra töröltem magamat és elindultam visszafelé a kölcsönzőhöz, hogy lerakjam holnapig a deszkámat.
A homok már kellemesen meleg hőmérsékletre hült, nem úgy mint délben, amikor szinte megégeti az ember bőrét. Ilyenkor mindig kiszabadulnak a szerelmes párok a partra, hogy kézen fogva nézzék végig a naplementét. Én meg sétáltam velük szemben a deszkámmal a kezemben és a hideg sörömön gondolkoztam. Szinte alig eszméltem fel, lopva pillantottam csak a göndör barna tincsekre, amik elsétáltak velem szemben. Annyira ismerős volt…de honnan is?
Hirtelen violent be, hogy láttam valamelyik nap a parton. Még tettem néhány lépést miközben mérlegeltem a helyzetet majd zavartan a hajamba túrtam és utána fordultam.
-Héé!..-tettem néhány gyorsabb lépést utána.-Szia! Maya vagy igaz? Mintha láttalak volna szörfözgetni valamelyik nap… ha nem sietsz nem lenne kedved fagyizni egyet? Meghívnálak.-nézek halvány mosollyal az arcomon. Vajon lesz olyan mázlim, hogy egy ilyen szép lány igent mond?

Mindigis szerettem itt élni. A szüleim érdekes emberek voltak, de valahogy mégis illettek abba az idilli képbe, ami mindenki fejében megjelenik ‘Hawaii’ hallatán. Nem mondanám, hogy különösebben nehéz gyerekkorom volt, mégis sokszor éreztették velem azt a szüleim, hogy én vagyok az érett felnőtt és nem ők. 14 évesen ezzel a helyzettel kicsit nehezen tudtam megbirkózni, de rájöttem, ha rájuk hagyom sokkal könnyebb lesz az élete mindenkinek.A családi fészek kényelme nálunk nem tartott sokáig, hiszen az volt a megállapodás, hogy amint nagykorú lesznek seggberúgnak és kidobnak a családi házból puszta szeretetből, hogy megtanuljak egyedül boldogulni. Talán ezért a cselekedetükért vagyok a leghálásabb. Jobb dolgot nem is tehettek volna velem. A szörf lehetett teljes állásban az életem, nem szóltak bele, nem kell lehalkítanom a TV-t éjfélkor, ha akarom egész este bekapcsolva hagyhatom, azt kajálok amit akarok. Bár tény, hogy egy nő kéz nyoma jót tenne a lakásomnak.
Hirtelen felindulásból indultam a lány után. Nem akartam visszavinni a deszkát és utána a nyomába eredni, mert ismerve a formámat 1000%, hogy az életben nem találom meg még egyszer. Ezt pedig nem engedhettem meg magamnak.
-Héé.. nem vagy reménytelen és figyeltelek. Ügyesedsz.-mosolygok rá. A szörf nem egy olyan dolog amit 2 hét alatt megtanul az ember, hiszen kevés az, hogy valaki tud állni a deszkán. A tengert is ismerni kell, hogy milyen hullámnak érdemes neki indulni. Kicsit türelmetlenül várok a válaszár, hiszen kicsit félek, hogy visszautasít, de szerencsére pozitívan csalódok, kapva kap az alkalmon és én végre megint levegőt tudok venni.
Vigyorogva beletúrok kicsit vizes hajamba.
-Akkor gyorsan ledobom a deszkámat a kölcsönzőbe és mehetünk is.-mosolygok rá közben elindulok a kölcsönző felé remélve, hogy követ.
-Igen, oktató vagyok meg versenyző is. Tobias Westlake, de szólíts csak Tobynak.-kacsintok rá. A kölcsönzőnél csak beadom egyik ismerősömnek a deszkámat és már készen is álltam arra, hogy Mayára szánjam akár az egész estémet.
-Ismerek nem messze egy jó helyet. Isteni a fagyijuk, de van shake, turmix meg jégkása is.-mosolygok rá. Tényleg jó hely. Ha jól emlékszem még valamilyen vattacukros fagyijuk is van. A lányok szeretik az ilyen fura dolgokat nem? Mindegy. Ott tényleg kedvére tud válogatni az ízekből és csak 10 perc séta a parton.
-Milyen napod volt itt a parton?

Talán csak álmodom. Álmodom, hogy itt van velem és ha csak néhány órára is, de kizökkenhetek a kis mókuskerékből, ami hónapok óta az életemet jelképezi. Olyan üdítő a társasága, egyszerűen mintha egy új reggel lenne, ami valami jó ígéretét hordozza magában, így felkelni is megéri. Mint egy szippantás hűvös levegő éjjel egy tikkasztó nap után. Kis kacér mosoly pihen napbarnított arcán és ez mérhetetlenül levesz a lábamról. Nem is tudom mikor varázsolt el egy arc ennyire.
-Táncolsz? Mióta? Milyen stílusban?-érdeklődök. Nem csak csinos ezek szerint, de még ügyes is, hiszen én mint kétballábas tudom milyen nehéz boldogulni a táncparketten. A legtöbbször úgy érzem, hogy még az a két láb is sok nekem ahhoz, hogy valami hasznosat produkáljak.
Mayanak talán fogalma sincs róla, hogy mennyier hálás vagyok neki, hogy megmenti a napomat csak azzal, hogy létezik. Minden vele töltött perc egy áldás. A legtöbb barátom a mobilját nyomkodja, nem tudnak lazulni ha együtt vagyunk és így nagyon nehéz ám fenntartani egy emberi kapcsolatot. Maya viszont olyan, mint egy kis energiabomba.
-Amióta állok a lábamon azóta lehordtak a partra a szüleim. 12 évesen indultam először versenyen és azóta nincs megállás. Általában a tanítványok között edzek és sokszor az oktatókkal együtt gyakorlunk.-mosolygok rá. Sokkal alacsonyabb nálam és ez hihetetlenül aranyossá teszi őt. Pici kis energiabomba. Nagyon bejön az egész lány, mint jelenség.
-Gyerekkorban könnyebb megtanulni. Nehezebben borul az ember és nincs benne félelemérzet. De nem lehetetlen. Soha semmi nem az. Ha van kedved majd gyakorlok veled néha.-tényleg szeretnék még vele találkozni pedig alig 5 perce szólítottam le. Talán késöbb majd elhívom vacsorázni vagy elkérem a számát. Még nem tudom, hogy melyik lenne jobb.
Gyorsan megszabadulok a szörfdeszkámtól, hogy mehessünk a dolgunkra. Halk nevetést csal ki belőlem reagciója. Hihetetlen mennyire tud lelkesedni mindenért, ami csak létezik a világon.
-Hetente egyszer kétszer.. sok barátom jár oda. Szinte mindig összefutok ott valakivel. Szóval ha társaságra vágyom oda megyek.-bólintok egy aprót.
-Mindkettőt kaphatsz.-vigyorgok rá. Nekem megéri, ha tényleg ekkora örömöt jelent neki.
-Egészen laza nap volt... talán egy kicsit unalmas. Hogy miért szólítottalak le? Kislány.. néztél már tükörbe? Hihetetlenül csinos vagy. Amióta meg beszélgetünk egyre szimpatikusabb vagy.-kacsintok rá. Tényleg nem bántam meg. Örülök, hogy felborítja kicsit a napi rutint és rengeteg vacak dolgot elengedtem a fejemből amióta beszélgetünk.
-Remélem nem gond.. mármint.. nem akarok balhét csinálni ha van barátod.-nézek rá kicsit óvatosabban.

Maya egy nagyon szimpatikus jelenség. Néhány másodpercig azon gondolkodom, hogy vajon nagykorú-e a mellettem csicsergő kisasszony, de végül arra jutok, hogy nem feltétlen érdekel engem ez a dolog. Azért még nem jelenthetnek fel, hogy elviszem fagyizni. Bár nem úgy néz ki, mint aki erre készülne.
Valósággal kis szikrák jelennek meg Maya szemeiben, amikor szóba kerül a táncos élete és ha eddig azt hittem, hogy ki van virulva, akkor tévedtem. Most láttam igazi felhőtlen örömöt az arcán csillogni és igen.. ismét levett a lábamról.
-Azta... ez már valami. A szüleid biztosan nagyon büszkék rád.-jegyzem meg vigyorogva. Az én szüleim furcsán értelmezik a büszkeség fogalmát. Valószínüleg közelebb állnék a szívükhöz, ha lenne unokájuk vagy egyszerre legalább két barátnőm. Ők egy kicsit leragadtak a hippi világban, amivel alapvetően nincsen baj, de azt sem mondanám, hogy egészséges.
-Milyen egyetemre jársz?-érdeklődök. Kiváncsi vagyok, hogy egy ilyen beállítottsági lány vajon hozzá választott szakon tanul-e vagy valami egészen más dolog felé mozgolódik a világban. Sok ismerősömet a szülei olyan iskolába küldték, amihez ugyan az adottságai megvoltak, de nem kifejezetten állt közel a lelkükhöz. Érdekel, hogy egy ilyen szabad szellem, mint Maya vajon követi-e az álmait foggal körömmel.
Aztán a szörfről érdeklődik. Sok mindent köszönhetek ennek a sportnak, hiszen az életemet jelenti és nem tudom meddig bírom majd fizikailag a sportot, de az oktatással is csinosan megél az ember. Vagy akár megtanulhatok deszkát gyártani. Az se lenne olyan rossz kiindulási pont.
-Sosem tudtam semmi mást elképzelni magamnak az az igazság. Mindigis a parton volt az életem. Miért húzna vissza? Sok hibából tanulok én is és szeretem ha van társaságom. Egyébként meg jót tesz, mert ha egyedül vagyok sokszor kattan egyet az agyam és elszáll az idegrendszerem. Viszont ha figyelek másra is nem pörgök rá annyira.-mosolygok rá. Hát igen.. nem én vagyok a legtürelmesebb ember a világon főleg magammal szemben. Ez van, ha valaki maximalistának születik és képtelen kinőni.
Kezére pillantok.
-Kemény csaj vagy.-vigyorok rá. A legtöbb lány az első karcolástól megijedne vagy csobban egy nagyobbat és legközelebb csak a partig jön, hogy barnuljon egy kicsit. Szeretem az ilyen kis bevállalós lányokat.
-Jó fejek. Talán most is találkozunk majd párral. Az osztozkodásban benne vagyok.-mondom miközben tovább haladunk. Ennek kezd egy kicsit randi hangulata lenni, de ha őszinte akarok lenni, akkor egyáltalán nem bánom. Nagyon szimpatikus lány.
Halkan nevetek egyet. Nem nagyon vette le a célzást a tükrös dologgal inkább csak elkezdett magyarázkodni, hogy el szokott aludni.
-Elrabolni? Hát igazán nincs mit.-nevetek. Ilyet még nem is hallottam bár az tény, hogy elég könnyen mondott nekem igent így ismeretlenül.
Finoman kérdezek rá, hogy vajon van-e barátja és hála Istennek megkönnyebbülhetek, mert nincs senkije. Nem lett volna túl bölcs dolog fagyizni vinni valaki más barátnőjét.
-Mondcsak... nyaralni vagy itt vagy itt laksz?-érdeklődök tovább.

-Magadnak felelj meg... a többi elengedhető.-vonom meg a vállaimat. Engem mindig erre neveltek, így nehezen tudom elképzelni, hogy milyen lehet az, amikor a szülők követelőznek vagy megvetően néznek, ha az életed nem úgy alakul ahogyan szeretnék. Biztos nehéz. Meg persze fárasztó is. Persze az én hippi szüleimet sem lehet egy kalap alá venni a normálisakkal és nem feltétlen az a jó, ahogy ők neveltek, de azért valljuk be egész szépen fel tudtam nőni.
-Az orvosin? Az igen. Kemény lehetett bejutni. Neked inkább valami tánccal kapcsolatosat tudtam volna elképzelni. Vagy bármit, ami nem ennyire kötött.-engedek meg felé egy halvány mosolyt. Nem hiszem, hogy volt választása és akárki akármit mond nem mindig lehet nemet mondani a szülőknek.
-Nekem csak a szörf van. Semmi más és ez ki is tölti szinte minden szabadidőmet. Mondjuk nyáron néha dolgozom, mint party szervező főleg, amikor egy társaság akar a parton sütögetni vagy bulizni vagy hasonló. Azoknál szoktam még besegíteni.-magyarázom neki. Az egész életem a parton zajlik és zajlott és ez így elég kényelmes. Sokszor már hajnalban kint vagyok, hogy a nagy kánikulát elkerülve tudjam élvezni a hely adottságait.
Egyre közelebb érünk a fagyizóhoz és szinte észre sem vettem, hogy mennyit haladtunk, mert annyira lekötött a beszélgetés.
-Ne is mond... hányan próbáltak már megtanítani táncolni.... két ballábbal viszont igencsak nehezen boldogul az ember és én se könnyítettem meg a tanáraim dolgát.-mosolygok rá. Sok nevetést okozott az a pár szenvedős óra, amikor próbáltak megtanítani táncolni. A sulis bálon csak órási áldozatok árán tudtam keringőzni a partneremmel, de szerencsére az a lány egy angyal volt. Minden hibámat elnézte.
-Igen oda.-bólintok egy aptó. Tényleg nincs más messze. Kb 2 perc és el is fogjuk érni majd. Amíg a lány a partot figyeli én nyugodtan figyelhetem őt. Szinte ragyog az arca a látványtól meg a boldogságtól és ez engem is jó kedvre derít.
-Azért remélem még maradsz egy darabig.-mosolygok rá miközben tovább figyelem. Kicsit elszomorít a tény, hogy Maya nem itt lakik, de ha sokszor jön akkor ezzel sem lehet probléma. Vagy ha most még sokáig marad.
Figyelem, ahogy elém lép és háttal folytatja az útját és kicsit aggódok is, hogy elakap majd a lába a homokban és esetleg elesik. Bár nem éppen törékeny a lány és láthatóan jól bírja a gyűrődést, de mégis aggódok, hogy nem tudnám elkapni időben, így amikor kérdez előrenyújtom kezemet és finoman megfogom a kezét, hogy meg bírjam tartani, ha esetleg esne.
-Nos.. erre kicsit nehéz válaszolnom, mert nem igazán éltem sehol máshol a világon huzmosabb ideig. Mit is mondhatnék... a fagyi mindenképpen megéri... mindenki ide vágyik és te mondhatod, hogy itt élsz. Állítom neked, hogy nincs még egy ilyen gyönyörű naplemente a világon, mint itt.-hirtelen csak ezek jutottak eszembe. Tényleg nem tudom mi az ami ide láncol engem, de huzamosabb időre nem tudnám itt hagyni ezt a helyet. Túlságosan szeretem.
-Te mit szeretsz itt?-kérdezek vissza.

Ugyan még csak negyed órája ismerem a lányt mégis nehéz elképzelnem róla, hogy a szülei ne legyenek teljes mértékben büszkék rá. Mégis úgy látom a szemeiben, hogy saját útja miatt nem felhőtlen a szülők boldogsága. Ha erről engem kérdeztek... mindenkinek a saját útját kell megtalálnia és azon járnia. Saját életet kaptunk és nem a szüleink elszalasztott lehetőségeit kell bepótolnunk.
-Ez egy igen érdekes életfelfogás.-nem feltétlen azt mondom, hogy elvetendő meg persze ha mások boldogsága neki ekkora örömöt jelent, akkor ki vagyok én, hogy elítéljem. Egyébként sem vagyok az a típus, aki mások életét rendezgeti, most is inkább csak érdeklődés szinten akarok belemenni a dologba. Drága nagymamám imádta azt a mondást, hogy minden okkal történik. Talán ő is nagyon jó okkal van most itt velem a parton és nem a könyvei között a hozzá hasonló inteligenciájú emberekkel.
-Rajzolsz is?-vonom fel a szemöldökeimet. Egyre több kincset fed fel magából a kisasszony.
-Melyik szalonban dolgozol? Lehet beugrok majd valamikor hozzád egy remekműért.-mosolygok rá szakadatlanul. Bár ez most csak úgy hirtelen felindulásból jutott eszembe mégis látok benne potenciált, hogy ki tudok valami olyat találni, amit akár egy életen át tudnék magamon viselni. Talán én vagyok az egyetlen olyan a szörfös ismerőseim közül, aki még nem varratott semmit sem a bőrére. Bár csak emiatt biztos nem csináltatnék, de Maya miatt már annál inkább megfordult a fejemben.
-Hát nem mondom nem szoktam unatkozni. Bár annál jobban semmi nem készít ki, így azért áldom az eget, hogy csak ritkán érzem magam használhatatlannak.-aztán persze szóba kerül fantasztikus tánctudásom, amit egy pillanatra meg is bánok, mert szinte látom, ahogy megcsillannak Maya íriszei miközben kimondja, hogy ’nem lehetetlen’. Valahogy sosem éreztem magamban elfojthatatlan késztetést arra, hogy tovább kűzdjek a tánccal és végülis sikerült már néhány évet leélnem ennyire gyatra tánctudással is.
-Hogy a tánctanáraim szavaival éljek..reménytelen eset vagyok.-nevetek egyet. Sok ember próbálkozott velem és még senki sem jutott komolyabb sikerre.
Tényleg örülnék, ha még néhányszor láthatnám a lányt. Lenyűgöző teremtés és be kell vallanom nagyon tetszik nekem. Képes lennék szájtátva figyelni egész nap még akkor is ha csak napozik éppen.
-Ha gondolod tarthatok majd egy kis idegenvezetést. Nagyon szép helyek vannak a városon kívül is, olyan partszakaszok, amilyenekkel sehol máshol nem találkoztál... és megígérem, hogy nem rabollak el.-kacsintok rá.
Nem húzódik el érintésemtől, aminek nagyon örülök, hiszen nem akartam tolakodó lenni vele szemben és ugyan a puha homok nem tehet benne túl nagy kárt mégsem akartam, hogy elessen előttem.
Mosolyogva figyelem ragyogó arcát miközben sorolja, hogy mi tetszik neki itt. Hihetetlenül tetszik, hogy milyen odaadással jegyez meg apró dolgokat, amik felett másik elsiklanának.
Kérdésére elmosolyodok.
-Nincs barátnőm.-nyugtatom meg. Ha lenne barátnőm nem mást hordanék ide, de nem veszem sértésnek a feltételezést és ezt a kérdést én is tisztáztam már vele, így jobb hogy ő is tudja, hogy nincs senki, aki miatt aggódnia kellene. Az utolsó barátnőm annyira vigyázott a vonalaira, hogy szemétségnek vette volna, hogy fagyizni akarom vinni. Így nem is nagyon próbálkoztam ezzel. Most viszont Mayával már látom, hogy ez mennyire jó élmény és mennyire jó ha valakit egy gombóc fagyi ennyire lázba tud hozni.
Az ajtóhoz érve kinyitom előtte az ajtót és előreengedem a fagyizóba. Az sztaloknál néhány társaság már iszogat, néhányan romantikáznak és nem is áll olyan vészesen hosszú sor a fagyispultnál.
-Nézd ki mit szeretnél.-bökök a pult és a jégkásaautomata felé.