baby I'm preying on you tonight

hunt you down eat you alive

Nem első alkalom, de kezdi marhára unni ezeket a kis ellenőrzéseket, főleg, hogy megint a pihenőnapjára esik. Magához vette a jelvényét, a bilincsét, sőt a fegyvere is nála van, úgy is jelentést kell erről is tenni, akkor meg már gyakorlatilag szolgálatba is helyezheti magát. Még mindig nem egészen érti, hogy aki civil, az mért nem marad meg a maga dolgainál ahelyett, hogy belenyúl olyanba, amibe nem kéne esetleg. Igen, némileg van benne egy jó nagy adag frusztráció tekintve, hogy megint egy idősebb férfivel kell találkozni fegyverekről beszélni és azokat átnézni. Néha úgy érzi, csak mert egyesek az uralkodóbbik -bár erre rögvest képes lenne rácáfolni- nembe születtek, már jogot formálnak maguknak minden olyanra, amiért neki többszörösét kellett küzdeni. Enyhén vannak előítéletei csupán, igaz? Nagy nehezen végül ráveszi magát, hogy lassú tempóban beguruljon a megfelelő épület előtti parkolóba, behúzva a kéziféket pedig megszabadul napszemüvegétől majd a telefonért nyúl, hogy a megbeszélt módon megcsörgesse Mr. 2azonnal jöjjön, mert a fegyverekre szükségünk van" urat. Azonban hangpostára kapcsolja őt a telefon szinte azonnal. ráadásul ezúttal egyedül jött, nem is azzal a férfikollégájával, aki még ide szokott jönni, ha szükséges.
- Rohadt életbe...
Kinyitja a kocsi ajtaját, majd kiszállva néz körbe, de sehol senki. Becsapja maga mögött nem kis hévvel, majd megigazítva a szoknyáját próbálja újra hívni a megadott számot. Közben előkotorta a papírt, main a cím és az időpont volt.
- Baszki... Miért nem lehet pontosnak lenni?!
Öt perc múlva hat óra, akkorra beszélték meg, de nehogy már ha ő nő létére itt van, a pasasnak ne menjen. Szemeit forgatva dől az autónak és fonja össze karjait maga előtt. Egyébként egész kellemes látvány lehet, most azonban a türelmetlensége nem biztos, hogy a legcsábítóbb eszköz. Bár... ekkor mintha egy másik autót hallana, bár különösebben nem figyel oda, nem is fordul arra, ha ide érkezik, amúgy is észre fogja venni.

baby I'm preying on you tonight

hunt you down eat you alive

Felvont szemöldökkel bámul előre, addig, míg mában szidások milliói cikáznak, még spanyolul is, miközben várakozik. Egyszerűen képtelenségnek érzi, hogy valaki megvárakoztassa őt, talán van némi énközpontúsági problémája, de ettől még elvárna némi tiszteletet. Telefonja kijelzőjére pillant, majd tudatosítva a késést behajítja azt az ablakon az ülésre. Kissé tétován löki el magát a járműtől, pont abban a pillanatban, mikor is Mr..... hű az anyját.
Ez nem a vén hapsi, még véletlenül sem. Szemtelenül nézett rajta végig, majd picit sem titkolva, hogy észrevette az elakadó tekinteteket, kezdett el mutatóujjával felfelé inteni a férfinek. Hát ez még őt is meglepte, szája szegletében mosoly jelent meg, pillanatnyi türelmetlen dühét egész más, általa már jól ismert érzés váltotta fel. Nagyon is tetszett neki az, amit lát. Mikor a tekintetük találkozott végre és a nevét is megtudta, mondhatni enyhült benne, hogy át akarja harapni a torkát.
- Örülök, Cassandra MacKenzie. - Felmutatja a jelvényt, a megszokások nyomán, majd előveszi a pár papírt tartalmazó kis mappát, meg egy tollat. Megrázza a fejét vigyorogva, majd elindul előre.
-Ismerem a járást. Maga új itt? Eddig általában a vezetőkkel volt az ellenőrzés.
Utal rá, hogy ő nem éppen egy friss ember ebben a kis folyamatban, az annál meglepőbb viszont, hogy a másik fél az. Kisvártatva követi a tárolóig, ahol egyből, amint hozzáférése lesz, a dobozok adatait figyeli, szerencsére nem vészes a papírmunka ezzel, aztán várja, mivel nem állami tulajdon, ő maga ne nyúlhat hozzájuk, csak ha szükséges, hogy megmutassák neki, hogy megfelelőek, nem veszélyesek, nem több, mint kellene. Nem problémázik sokat a dolgon, egy ládára pattan fel, lábait keresztbe téve szorítja össze, majd a toll kupakjára harapva kihúzza azt és felírja a három sorszámot.
- A szokásos mennyiség?
Néz rá, de a nő tekintete pillanatnyilag véletlenül sem a fegyvereket méricskéli fel. Ó, a munka, tessék csak szépen arra koncentrálni. De hát a félmosollyal tűzdelt kérdése is... Na de MacKenzie nyomozó.
- Elővenné, hogy megnézhessem?

baby I'm preying on you tonight

hunt you down eat you alive

Ó a csibészes, kisfiús mosoly és tekintet. Nem igazán mondható el az Cassie-ről, hogy az elmúlt időszakai, évei folyamán sokszor sikerült volna a konkrétan elmondható eseteit kifogni, de ez a férfi itt határozottan azt a kategóriát erősíti, aki még az alap kívánósságán kívül is felcsigázza. Az meg még inkább széles vigyorig boldogítja őt, hogy a levegőben cikázó feszültség láthatóan nem csak őt kerülgeti. Ahogy komótos léptekkel a tárolóba ér a két külön kérdésre elég szűkösen, egyszerre felel csak válla felett hátrapillantva.
- Nem vagyok helyi, és igen, minden alkalommal.
Nem igazán szokott semmit elárulni róla honnan indult, vagy éppen merre járt, na meg mióta is minden alkalommal, kevés ember tud róla bármit is, ők is megküzdöttek azért a tudásért. Nem is kell ennél többet mondjon, bár el tudná viselni ha ezentúl ennyire kellemes ellenőrzései lennének. Belegondolva olykor az állandó áldozatát, azt a helyes drogdílert is kifejezetten szereti napi rutinba iktatni. Kedveli a macska-egér harcot, főleg ha az úgy alakul, ahogy ezek. Bólogat és magában nyugtázza a családi vonalat, hallotta már korábban, hogy ez ilyen vállalkozás, de eddig nem szemlélhette meg maga azokat a fiatalabb génállományú egyedeget. Kár a múltért.
- Olyan nem létezik, hogy szabadidő, csak olyan, hogy szabad felhasználású idő, rajtad áll, mit hozol ki belőle.
ejti el a kissé okoskodó megjegyzést, egyébként nem kevés tudás van a külső és az olykor felbukkanó üres fecsegése mögött, ami remek párosítás, azonban ritkán csillogtatja meg. A fasziknak imponál ha okosabbnak és erősebbnek érezhetik magukat... meg ha azt hiszik vezethetnek mindig, mindenben. Szépen és gyorsan tölti ki a papírokat, az utolsó megjegyzés végére pontot téve a tollat erősebben koppintja a papírhoz, majd a kupakot visszatéve rá kecsesen áll lábaira újra a papírokat maga mögött hagyva a ládán. Ó, pontosan látja a célozgatást a tekintetével, de ez így túl egyszerű, túl nyilvánvaló, túl kiszámítható önmaga számára. Még nem...
- Mennyire értesz hozzá?
Természetesen a fegyverekről érdeklődik, mi másról? Az már csak mellékes, hogy megengedi magának a hivataloskodás után, hogy egyből tegező viszonyra váltson, bár ugyan ez angolban nem jelent túl sokat, a spanyolban még ért valamit. Közben kiveszi a kezéből a fegyvert, majd célozva vele élesíti, de csak éppen egy-két pillanatig tartja a távolabbi fal felé, majd nem éppen lassan szét is szedi és visszahelyezi a dobozba... Ért hozzá, nem amatőrként, éveket foglalkozott velük, de ezzel nem vág fel még nem szükséges, most viszont gyakorlatosságával mintát kellett mutasson. Végigsimít a többi fegyveren is, megfogva a markolatukat, miközben felnéz Edenre. Igazából nagyon jól tudja, eddig sem volt soha gond, most is csak rutinból kellett kijönnie, amit már nem bán annyira. Szembefordul vele, egész közel hozzá, elvigyorodik, majd kilépve előle elindul vissza a papírjaihoz.
- Van valami még? Kérés, kérdés, óhaj, sóhaj?

baby I'm preying on you tonight

hunt you down eat you alive

Nem kifejezetten híve annak, hogy túl sokat beszéljen, pláne nem önmagáról, most is csak a legfontosabbakra hagyatkozott. Név, poszt és az ügy felvázolása. Meg egyébként is, az első pillanattól érezte, hogy kevés szava jut el a másik fél tudatáig. Valahogy felcsigázta a tény is, hogy ennyire az ujjai köré tudja csavarni, sőt, még jobban is ment volna, ha akarattal teszi és nem csak egy kis plusz ként, de eredetileg más volt a cél, ami mostanra teljesítetté vált.
Azonban Cassie és a kiteljesedés... közel sem volt még meg.
Nagyjából úgy viselkedik, mintha már hetek óta férfit se látott volna, pedig ez koránt sem igaz, sőt, még a napok is túlzások lennének. Az elméjében megint előtérbe került a kényszeres vágy az érintésre és a kielégülésre. Az apró kis plusza dolgozott és teljesen a hatalmába kerítette, ahogy a fegyvereket tapogatta végig nagy gondosan.
- Megnéznélek akció közben.
Rákacsintott, miközben nem túl sokat, de távolodott tőle. Az apró mozzanatok, ahogy megnyalta a szája szélét és a férfit nézte, a huncut mosolyok... mind már biztos jelei voltak az éhségének, és tisztában volt azzal is, hogy nem kaphat elutasítást. Olyan nincs, hogy ő azt kapjon, ehhez túl magabiztosan állt ott. Teljesen hangsúlytalanul gördülnek a szavak ajkairól annak kapcsán, hogy itt vége van-e, hátat fordítva indul meg a papírokért, de még mielőtt odaért volna választ kapott. Egész testével a férfi irányába fordult, ajkai egyre jobban felfelé kúsztak. Hát, bármire is legyen képes az illető, nagyon kíváncsivá tette, és annyira akarja, hogy már azon is túlesett, hogy csak reménykedjen esetleg a teljesítőképességében.
- Valóban? Csupa fül vagyok...
De mire kimondja, az ajtó már be is záródik, ó, kis szégyenlős. Szinte tárt karokkal várja a folytatást, az érkezőre pedig vad és erőszakos csókkal csap le. Ki tudja számított-e erre, azt azért nem hinné. Kezeivel a pólójába markolva húzza közelebb miközben a falhoz hátrál, aminek nekidől. Hát akkor, bemutathatja mire is képes. A keze a mellkasától indul lefelé Edenen, úgy térképezi fel az előtte lévő utat, azonban a csípőjénél megpihenve megszakítja a csókot egy harapással az ajkakba. Pontosan tudja, hogy ilyenkor húzni a dolgot a legirritálóbb tud lenni, viszont pont ugyan ennyire izgató is. Határozott mozdulattal nyúl bal kezével a férfi tarkójához és megdöntve fejét a nyakához húzza.
- Baszki... és még jól is csókolsz.
Csini pofi mellé még mögöttes tartalom is társul, ezt szereti, nagyon. A dicséret inkább csak amolyan kedveskedés, de az agya nem nagyon koncentrál már arra, hogy értelmes mondatokat formáljon, vagy beszélni akarjon. Ő már a lényegnél jár. Azzal a lendülettel, amivel közelebb húzta igyekszik a pólójától is megszabadítani. Első lépésnek jó lesz, igyekszik nem olyan heves lenni, mint tudna... azért na, benne is van néha mérték...néha...egy kevés. Á miről beszélünk, úgy húzza, mindjárt letépi róla a felsőt.

baby I'm preying on you tonight

hunt you down eat you alive

Ó, az utolsó visszakérdezés már tagadhatatlanul direkt célzás volt és pontosan tudta már ekkor Cassie, hogy célt is fog érni, a válasszal csak előrébb került és kiszélesedett a mosolya. Ó igen, na, ezért már megérte beáldozni a szabadidejét, sőt, kifejezetten kellemesnek ígérkezik, bármi is legyen a vége. Meg kell mondani, kibaszottul érik már benne, hogy ha nem lép valamit Eden, akkor ő teperi le, rámenősség ide vagy oda, de szerencsére el sem kell idáig jutniuk, megindul felé, ő pedig, mintha erre várt volna mindig is, fogadja. Elégedett apró nyögés hagyja el ajkait a harapás után. A kezeivel végigjárja a felsőtestét, az ágyékát majd a pólójától szabadítaná meg, hevesen és erőszakosan, talán már szakadt is az anyag. De rutinos mozdulattal segít rá Eden, ne legyen itt probléma, majd kezd Cassie ruháihoz.
- Ne rejtegesd.
Előrébb is dől kicsit a faltól, hogy könnyebb dolga legyen a férfinak, ezzel teljesen hozzásimulva. Végighúzza nedves ajkait az álla vonalától lefelé, egészen a mellkasáig, majd ismét megcsókolja. Vigyorogva húzódik hátra egy picit, ahogy lekerül a felsője és érzi a kezét combjánál. Pillanatok alatt bontja ki a nadrágot, és tolja le, féloldalas mosollyal tekintve le majd fel a férfire. Fordít egyet a helyzeten, hogy ezúttal ő nyomja a másikat a falhoz, lehúzza a cipzárt a szoknyáján, majd kilépve belőle hátrál tőle fehérneműben, elhúzza magukat a faltól. Felugrik Edenre, lábait a csípője köré kulcsolva, fejét éppen a kebleibe szorítva pár pillanatra, aztán megcsókolja. Két percre se hagyja a száját szabadon, de irányító énje még a kezeit is rakosgatná, de egyelőre visszafogja magát... valamennyire. Nem, még nem jött el az a pont, hogy ez egy egyszerű dugás legyen, ezt még élvezni akarja így egy kicsit. Annyira ajándékként hullott az ölébe a lehetőség. Ugyan, kit akar becsapni? Konkrét ötletei lennének a helyet körbenézve, de naaagyon tudná értékelni, ha a másikból is előbújna némi kreativitás.
A jó faszi volt jókor a jó helyen most, valahogy túlságosan össze akar ez jönni, innentől nem szabad hagyni, hogy ne legyen tökéletes kielégülés a vége.

baby I'm preying on you tonight

hunt you down eat you alive

Talán egy pillanatig, de lehet kettőig felmerült benne, de ahogy jött, úgy ment is, hogy mennyire erkölcsös és etikus az, ami itt történhet. De hát valószínűleg ez a legkisebb bűn, amit véthet, máskülönben meg, pihenőnapján jött, őt aztán felelősségre senki nem vonhatja, még csak nem is járkál teljesen tilosban, pedig mennyivel izgatóbb lenne, bár így sem a legbiztosabb a szituáció nyilván. Ahogy magához vonva őt az ölébe kerül már teljesen elborult elmével cselekszik, tisztán ösztönből és vágyból, a tudatosság nála elég korán felmondja a szolgálatot és ilyenkor a megállj, az egyszerűen maga a halál...
Ki is esik egy kis idő neki és már a ládán ül, miközben a testén lefelé indult Eden hajába túrva vezeti ő is lefelé. Enyhe irányítás csupán, de szava sem lehet eddig, élvezi, kifejezetten, de már nem bírja sokáig úgy se, hogy ne falják fel egymást.
Ekkor azonban hirtelen képszakadás, mintha lefagyasztották volna a férfit, látja a nyíló ajtót is. Látványosan dönti hátra a fejét kifújva a levegőt. Most komolyan, fejezze be magának, vagy mégis mi a...?
Hát baszki, még egy dugást se lehet nyugton kivitelezni. Végignézi, ahogy felkapkodja magára a ruhát, már-már komikus a jelenet és elvigyorodik. Komótosan, de leszáll a ládáról, hogy előbb a felsőjét szedje össze, majd a szoknyáját. Rászegezte a tekintetét még mikor neki háttal vonult is ki, lekövette ahogy mozgott, á, még így sem tudott haragudni, túl szexi látványt nyújtott még ruhában is. Bár kifejezetten frusztrált és akcióra kész állapotban most aztán isten lássa lelkét, nem fog felelősséget vállalni a tetteiért.
Hát kurvára nincs jól ebben a pillanatban, de ha mást nem, színlelni megtanult az évek alatt.
Felhúzva a szoknya cipzárját elballagott a papírokért, aláírta őket, ráírta a jelvényszámot, majd ő is kilépett a tárolóból.
- Szép napot!
Mosolyogva közelíti meg a kis társaságot, majd a szokott módon nyújt kezed és húzza magához egy kisebb ölelésre Mr. Singletont. Ugyan, lehet hogy nem mai az ürge ettől még remek tárgyalópartner. Közben alig észrevehetően áll Eden mellé és markol a férfi fenekébe, ezután egy lépést előre lépve állapodik meg csípőjét oldalra billentve. Nem, közel sem arra játszik, hogy megmutassa mit hagyott ki, ó, dehogy.
- Elvégeztem a szokásos ellenőrzést, a maroklőfegyverekhez egy jó tanács, mielőtt élesbe kiadja nekik, lőtéren próbálják ki, egyet összeraktam és golyó nélkül próbálgatva úgy tűnik, mintha az ütőszeg kicsit többet nyomna súlyban, mint kéne és hosszabb a ravasz meghúzása és a lövés dördülése közti időtáv, mint kéne.
Mondja végig totál természetesen, mintha az imént semmi nem lett volna, ettől még a teste forr és lázad elég rendesen. Végig rájuk néz, meglepően cseppet sincs sem zavarban, sem pedig kínosnak tűnő helyzetben. Nem lépett rajta túl, de ha itt leteperi se lesz az igazi, mert hát rá kell nézni, rohadtul nem oké ez a viszony itt, amibe nem akar belefolyni, pedig ő aztán folytatta volna.
- Ezen kívül minden stimmel természetesen. Ha valamire még szükség lenne a számomat ismeri. Most pedig ha megbocsátanak...
Azzal fogta magát és mosolyogva, ringó csípővel és az enyhe szellő által lebegtetett hajával a parkoló felé vette az irányt. Egyelőre csak fejben szitkozódott. Egyelőre.