ღ zene: Shout ღ megjegyzés: - ღ

Mindenki legalább egyszer az életben elképzeli magát a kifutókon, a címlapokon, a tévében, vagy csupán arról ábrándozik, hogy mennyire ismert lesz világszerte. S eme életet voltaképpen ki nem akarná megkapni? Ki ne szeretne gazdag lenni, sikeres, és híres? Mindenki vágya a jobb élet lehetőség, a kitörés a középszerű hétköznapokból, hogy ezáltal több legyen, mint ami jelen pillanatban. Egyeseknek bejön a szerencse, míg mások elbuknak benne, egyesek feladják végleg a küzdelmet, míg mások tovább harcolnak, így folytatva a már számukra kijelölt rögös utat, mert kényszeresen is, de hírnévre vágynak. Népszerűségre, vagyonra, megbecsülésre.. Vannak, akik ezért megrögzötten mindent megtennének, mások pedig csak csendben elfojtják az álmukat, hisz megvalósíthatatlannak vélik. Kinek is van igaza voltaképpen? Annak, aki a lehetetlenség, és a csalódások ellenére is vagy századszor vág neki, vagy annak, aki elfojtja magában azt a bizonyos tehetséget, mely lehet többet érne, mint bárki másé az adott iparágban? Te ki mellett állnál, és ki ellen érvelnél? Manapság már bárki bármire képes, csakhogy a címlapokon virítson, és azt mondhassa: "igen, ez az, én megcsináltam.. sztár vagyok!" Kínos videók terjesztése, meztelen fotózások bevállalása, egyre hajmeresztőbb ötletek, nevetségesség.. Minderre én csak annyit mondok, hogy ironikusan röhejes, amit tesznek. Vagy azzal fusson be valaki, amiben tehetséges, vagy felejtsen el egyúttal mindent. Számomra a színészi szakma hozta meg az áttörést, és nem kis melómba került, hogy ilyen fiatalon, de mégis hamar megszeressen a közönség. Rengeteg meghallgatás van mögöttem, rengeteg színházi szerep, próba, gyakorlás, tanulás. Sokféle hangszeren tudok játszani, rengeteg fellépésen vettem részt, hisz időközben értékelni kezdték a hangomat is, de jelenleg itt vagyok Honolulu-ban. Itt kötöttem ki, és itt is tervezek maradni egy jó ideig. Jelenleg a színészi munka mellett egy kávéházban dolgozom énekesként, hisz szeretem a változatosságot a szakmán belül, csak a magánéletemben nem. Na de jelenleg nem a munkám kapcsán jövők a kávéházba, hanem azért, mert találkozom lesz Kamryn-nel, akivel még hónapokkal ezelőtt beszéltem meg egy fellépést, és hát ideje lenne szervezkedni is ennek kapcsán jelentősebben. Vagy fogalmam sincs, hogy jelenleg hol tartunk... összezavarodtam. Annyira sok a munka, és az ide-oda való járkálgatás, hogy kezdem azt érezni lassan megfojtom magam a munkámmal, de mindennek ellenére imádom csinálni, és nem panaszkodom egy kicsit sem.
Könnyedén megyek be végül a kávéházba, és rendelek két kávét, ahogy helyet foglalok az egyik asztalnál, miközben az oldaltáskámat ledobom oldalra. Várakozni kezdek, ahogy végül lassan végig fut a tekintettem a helyiségben. Voltaképpen ebben a bizonyos kávéházban sokszor jártam már, szinte már a második otthonom, vagy a harmadik. Nem tartom számon, hisz van egy saját lakásom, aztán ott a forgatási helyszín, ahol szinte mindig megfordulok, aztán pedig itt a kávézó, míg ezen gondolkozom, addig időközben megkapom az italokat is. Megfogom a saját kávés poharamat, de még nem iszok az italból egy cseppet sem. Talán illendő lenne bevárni a hölgyet mindezzel, míg az udvariasságomhoz tartózik az is, hogy kávét rendeltem neki. Szeretek figyelmes lenni, hisz a részletekben rejlik a fordulat, és a váratlanság okozta öröm helyzete.