♛

Always the forbidden fruit tastes the sweetest

A sporttáskám az ágyra téve kezdem el csomagolni a cuccaimat. Megszokott mozdulatok ezek tőlem. Újabb szerződés, újabb munka. Ezúttal cseppet sem vagyok lelkes. Rohadtul haragszom a bácsikámra amiért ezt tette velem. Nem szokott csak úgy, a bele egyezésem nélkül szerződést alá írni a nevemben. Vagyis, csak nagyon ritkán és ezeknek eddig soha sem lett jó vége. Ezúttal vigyorogva közölte, hogy biztos abban, hogy ezt a három hónapot élvezni fogom. Tartok a dologtól, van is mitől. Egyszer egy elvált, két gyermekes színésznőhöz küldött, aki majdhogy nem, naponta próbált meg levadászni. Mint utóbb kiderült, azt az információt kapta, hogy nagyon magányos vagyok és szívesen nősülnék már. Egy rémálom volt vele minden perc. A pornósztárról már nem is beszélve, aki külön olyan testőrt kért, aki elég szabados nézeteket vall ahhoz, hogy elszórakoztassa. Erre engem küldött a bácsikám Eden helyett, utólag mondván, hogy rám fért a dolog. Szintén egy rémálom volt minden pillanat, végül csak elkerültem mindkettőt. Szeretem a nőket, de van ízlésem és nem vagyok az a madarat is röptében típus. Szeretem, ha nekem kell kezdeményeznem és a nő nem játssza meg magát. Unalmas vagyok, ez van! Még két vasalt öltöny kerül a táskába, hála a sarki tisztítónak. Lassan kész is vagyok. Se név, se semmi. Csak egy cím áll a rendelkezésemre. Bezárom a kis lakást és a kocsihoz sietek. Rint, most jó ideig nem láthatom újra. Talán jobb is így, hiszen mióta elkezdett derengeni a tetoválós buli esténk, csak arra tudok gondolni, milyen volt vele. Lehet, hogy csak a szesz miatt, tűnik egyszerűen isteninek az emlék? Fogalmam sincs, de mára már úgy emlékszem, mintha az lett volna életem legjobb éjszakája. Még az utána való patikába szaladgálás sem árnyékolja be a dolgokat.  Hülye voltam akkor, de bár megismételhetném. Csak, hogy biztosra tudjam, mennyire volt jó az a légyott. Persze ezt ki nem mondanám a nő előtt. Csak barátok vagyunk! Csak barátok és mégis a csókja jár egyfolytában a fejemben! Jól jött ez a meló, nagyon is jól. Beindítom a járgányt, s lassan a megadott irányba gurulok. Rin is házat akart bérelni, ráadásul az egyik átküldött cím, pont azon a környéken van, ahová megyek. Vajon megnézte egyáltalán? Nem kéne ennyit gondolnom rá! Köztünk már vége mindennek, csak barátok vagyunk és ez nem fog megváltozni! Meggyőzöm erről magam, mire bekanyarodok a jókora ház, vagy inkább egy kisebb palota elé. Azért, majd dobok neki és Edennek is egy, újra dolgozom, viszlát három hónap múlva sms-t. Leállítom az autót, előkotrom a sporttáskám, majd lassú léptekkel  a bejárat felé lépkedek. Add uram, hogy egy normális férfi golfbajnok legyen a megbízóm, vagy valami hasonló. Elmormolok egy gyors imát, bár nem is vagyok vallásos. Csöngetek, s várok. Telnek a percek, lassú  nyikorgással nyílik ki az ajtó, s én lefagyok.
-Rin? - Megdöbbenve nézek a fiatal nő szemébe. Mit keres ő itt? Rossz címre jöttem? Vagy már annyit gondoltam rá, hogy képzelődni kezdtem? Nem, lehetetlen, hogy... Nem ezen kéne most agyalnom!
-Te, hogyhogy itt? - Értelmes kérdés, értelmetlen arckifejezéssel körítve. Ő az utolsó személy a földön, akire épp számítottam. És ma is milyen átkozottul szexis!

Note: -

Axel & Rin

Sok minden történt az alatt a két hét alatt, ami azóta telt el, hogy a lábamat a szigetre tettem. Olyanok dolgok, amiket nem terveztem, melyek csak úgy megtörténtek velem. De nem is bánom őket. Egyetlen egy megtörtént eseményt se bánok. Miért is viselkednék úgy, amikor fölösleges lenne, hiszen eddigi itt töltött napjaim sokkal jobban teltek el, mint ahogyan azt képzeltem, mikor Szöulból éppen ide, Honolulura tartottam? Akkor azt hittem, hogy a napjaim nem fognak másból állni csak a négy fal közti létből, napi 24 órás bujkálásból az embereimmel együtt és sokat fogok unatkozni.
Tévedtem.
A dolgok máshogy alakultak, sokkal jobban. Tartózkodik a városban pár ismerősöm, közöttük akadnak régiek is, régi barátok, akikkel mivel felvettem újra a kapcsolatot élőben is volt szerencsém találkozni velük. Ezek a találkozások pedig nagyon jól sikerültek. Leginkább az Axelel való találkozásom, az nagyon megmarat bennem, persze miután elkezdtek visszajönni az emlékeim az együtt töltött estéről. Féktelenül buliztunk egy jót az egyik helyi szórakozóhely VIP termében. Volt ott hangosan dübörgő zene és sok-sok tömény alkohol és ez a két dolog már elegendő is volt ahhoz, hogy kirúgjunk a hámból. Ittunk, táncoltunk, szexeltünk, ittunk, tetkót varrattunk, ittunk, táncoltunk… Szóval mozgalmas egy esténk volt. Majd egy fejfájós reggelünk, legalábbis számomra és sms-ben szépen próbáltuk összerakni az az esti bulink kis kirakós darabjait, a testünk szemrevételével, hogy pontosan miket is sikerült művelnünk részegen. A puzzle aztán össze is állt, eszünkbe jutott, hogy a tarkónk alá a nevünkből összemixelt Rixel szót varrattuk, az egyesülésünk emlékére, hogy én halomnyi más emléketetővel gazdagodtam, de azért ő se úszta meg éppen és az is eszünkbe jutott, hogy nem védekeztünk. Ebből természetesen az lett, hogy elkísért a gyógyszertárba esemény utáni tablettát venni, be is vettem azt előtte majd személyesen is megbeszéltük a dolgot.  Hogy ez a szex az utolsó alkalom volt, többször nem fog megismétlődni, hiszen barátok vagyunk, normális barátok, az ilyenek pedig nem szexelnek egymással, pláne nem úgy, hogy exek. Oké, én ezt értem és be is akarom tartani, de…
De akkor miért gondolok rá az óta minden nap? Nemcsak a buli eseményeit próbálom újra és újra tekerni a fejemben, hogy aztán megint lejátsszam, de újra lejátszom az smsezésünket és a gyógyszertár utáni kis csevegésünket is. De ezek után csak annyi marad meg bennem, hogy felidézem milyen volt újra csókolni őt, megérinteni őt, ahogyan egy szerető tenné. Aztán rájövök, hogy ezt nem szabad és kihessegetem a fejemből, próbálom magamat lefoglalni valami mással.
Az utóbbi pár napban például azzal foglaltam le magamat, hogy hála Axelnek házakat nézegettem a városban és aztán sikerült is egyet kiválasztanom és kibérelnem. Éppen jókor ugyanis egyik este valakik megtámadtak engem és az őreimet a lakosztályomban. Az embereim több mint a fele meghalt, de szerencsére én egy kisebb sebbel megúsztam és el tudtam menekülni a kibérelt, új lakásomba.
Ott mikor túltettem magam a dolgon és reggel lett végre elszántam magam egy olyan döntés mellett, amit napok óta fontolgattam. Ami miatt képes voltam az ügyvédemet, de leginkább a bankáromat iderángatni a szigetre. A nagy befektetésem, amiről nem mondtam bővebb információt Axelnek az az volt, hogy terveztem őt felfogadni 100 napra, ezt meg is tettem miután a bankárom elmondta, hogy bőven van rá pénzem és a kis rajtaütés után már tényleg magabiztosan kerestem fel azt a testőrcéget, ahol dolgozik és meg is kötöttem a szerződést a főnökével, a cégtulajjal, aki ha jól emlékszem a bácsikája volt. Meghagytam neki, hogy ne mondjon rólam semmit se Axnak, csupán csak a címemet árulja el, a többit meg bízza rám. Remélem, hogy így is cselekedett, mert meglepetésnek szánom a dolgot. Ó, és, hogy miért döntöttem úgy, hogy felfogadok egy testőrt, amikor már van pár emberem? Egyszerű: mert az embereim kicsit hülyék, de erről nem tehetnek, így születnek. Azt viszont nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy tényleg nem igazán tudnak megvédeni.  Miért pont az exemet/a legjobb barátomat/a szinte fogadott testvéremet szerződtettem a munkára? Még egyszerűbb kérdés: mert úgy tudom, hogy a szakmájában ő a legjobb és szerencsémre még szabad volt, így lecsaptam rá.
Most pedig alig bírom kivárni, hogy végre betoppanjon, megmondjam neki, hogy én vagyok a védence aztán nevessek egy jót a reakcióján. Egyedül vagyok ebben a nagy házban, csak én vagyok, de szerencsére van a házban pár kamera és riasztó, úgyhogy nem félek. Éppen a nappali egyik kanapéján fekszek és unottan váltogatom a csatornákat a nagy, síkképernyős plazma tévén, mikor meghallom, hogy csöng a bejárati ajtó. Ez csak Axel lehet! Egyből kikapcsolom a tévét, felugrok és már rohanok is ajtót nyitni.
Izgatottan nyitom ki és mosolygok rá az érkezőre. – Axel - köszöntöm őt én is. Tényleg ő! Már most megdöbbent, aj-jaj, kapaszkodj az ajtófélfába Ax, nehogy elájulj majd itt nekem az igazi meglepetésemtől!
- Ej-ha, látom tényleg nem tréfáltál azzal, hogy minden cuccod belefér egy sporttáskába – jegyzem meg nyugodt hangnemet erőltetve magamra miközben bal kezemmel a kezében lévő sporttáska felé intek. majdnem a jobb kezemmel tettem meg ezt a mozdulatot, révén, hogy jobb kezes vagyok, de nem akartam elvenni azt az ajtó takarásából, míg lehetett. Ugyanis a jobb alkarom be van kötözve, révén, hogy ott sérültem meg. Ha most azt is meglátná, tényleg nagyon megdöbbenve. Meg talán ki is akadna.
Egyből a dolog közepébe vág azzal, hogy megkérdezi mit keresek itt. Oké, most jön a meglepetésem! Nagy levegőt veszek és széles mosollyal az arcomon válaszolok neki. - Én béreltem ki ezt a házat, így… Meglepetés! Én vettelek meg téged 100 napra!

♛

Always the forbidden fruit tastes the sweetest

Ledöbbenek azon, hogy ő nyit ajtót. Pont ő, akit épp, hogy öt perce sikerült kivernem a fejemből. Pont ő aki már megint eszement szexisen néz ki. Pont ő aki... ezt napestig sorolhatnám, de tény, hogy az együtt töltött éjjel óta, minden alkalommal vonzóbbnak találom. Talán csak az eszméletlenül jó szex utórengése ez, s hamarosan elmúlik. Ám akkor sem értem, hogy mit keres itt. Miért ő nyitott ajtót? Rossz címre jöttem? Hol van a legújabb védencem?
-Nem szokásom hazudni Cukormókus! Egy sporttáska pont elég a teljes felszerelésemnek. - Kissé mereven válaszolok, mentségemre legyen, hogy akkora épp nálam a képzavar, hogy lemérni sem tudom. Válaszokat akarok, most rögtön. Többek közt arra is, hogy miért a bal kezét használja, mikor jobbos? Testőr lévén, az ilyen apróságok sem kerülik el a figyelmem. Az a munkám, hogy mindig résen legyek, hogy egész apró jelekből is lássam a közelgő veszélyt. Nem tetszik ez a karcsere, főleg azért nem, mert a másikra, nem látok rá. Bár lehet, hogy ennek egyszerű magyarázata van. A jobbjában süteményt rejteget, vagy hasonló. Ezernyi kérdésem van, de először is az érdekel, hogy mit keres itt?! Kérdezgetném tovább is, de gyakorlatilag hatalmasra tágult pupillákkal fagyok a küszöbre.
-Ho..hogy mi a....mi van? - Érthetetlen dadogással kérdezek vissza. Ez most valami vicc, vagy igaz lenne. Rint kéne védenem 100 kerek napon át? Hosszú néma percek kellenek ahhoz, hogy felfogjam a szituációt. Nem lassú az észjárásom, de most jócskán összezavart egykori szeretőm.
-Miért? Történt valami, hol vannak az embereid? Miért nem szóltál azonnal, hogy baj van? - Kérdések egész sora bukik ki belőlem és a kőszobor ábrázatom helyére, most cseppnyi félelem és féltés kerül. Ha testőrt kellett bérelnie, valami bizonyára történt. Pillantásom többször is végigfut rajta, de nem találom a sérülés helyét. Talán csak rémeket látok. de tudom jól, hogy a tarifám cseppet sem olcsó, bizonyára oka volt rá, ha ennek ellenére is felbérelt.
-Rin, ugye tudod, hogy csak kérned kellett volna, s jöttem volna ingyen is! - Muszáj megjegyeznem ezt az elég fontos tényt, hisz ezzel jócskán megvédhette volna a pénztárcáját. Neki, csak egy szavába kerülne és bármikor ugranék! Barátok vagyunk, nem másért. legalábbis azt hiszem. Még mindig nem fogtam fel igazán, hogy 100 kerek napig vele kell élnem, őt kell védenem. Nemrég, még annak örültem, hogy ennyi időre kiverhetem a fejemből, fantasztikus csókjaival együtt és most tessék újra itt állunk szemtől szemben. Még mindig a bejárati ajtóban.
-Beengedsz, úrnőm? - Kicsit viccelődve kérek engedélyt a belépésre. Elég a nő látványa ahhoz, hogy ebbe az üzemmódba kapcsoljak. Félre lép, s én átmasírozok a küszöbön, egészen amíg a nappali közepén nem találom magam. Rin ajtózárás után követett és instrukciókat adott, merre menjek. Most ledobom  a táskám, felé fordulok és újabb döbbenet lesz úrrá rajtam. A keze!
-Mi a fene történt Rin? - Nem tudom megállítani magam, önkéntelenül lépek közelebb hozzá, sérült kezét gyengéden megfogva, mintha a kötéseken át is meg tudnám állapítani, milyen súlyos a sérülése.
-Hol volt az a rakás szerencsétlen, míg ez történt veled?- Szavaim mélységéből fagyos harag árad. gyorsan lobbant fel a lángja, s bár igyekszem elnyomni az érzéseimet, ezt most nem olyan könnyű. Karom a nő köré fonódik, ölelem biztatóan, biztonságot sugározva. Miért teszem? Halvány fogalmam sincs, de ez a kis baráti érintés engem is lenyugtat.
-Szeretném hallani az egész történetet! - Nem kérem, közlöm, hogy mit akarok, majd el is engedem és tisztességes távolba hátrálok, ahogy egy testőrnek illik. Még sose vett meg olyan nő, akivel előtte már volt egy románcom. Mármint olyan előfordult már, hogy a munkaadómmal egy kis viszonyba keveredtem, de ez most más. Több mindenben is különbözik. Furcsa érzések kavarognak bennem, nem megszokott, nem behatárolt egyvelegek. Testőrként sokszor átlépem a határt, mely elválasztja a védencet tőlem, de vele, Rinnel ez a dolog is sokkal veszélyesebb lehet rám nézve. Tudom, de megpróbálom ezt a gondolatot eltemetni elmém hátsó kis zugában. Ott jó helye lesz.
-Napok óta nem hallottam rólad, kezdtem aggódni! - Mormolom immár a szobát pásztázva, majd az ablakhoz lépve ellenőrzöm azokat. Ideje munkához látni! Attól, hogy csak itt álok és nézem mennyire kívánatos, nem lesz biztonságban. Sőt, azt kell hinnem, hogy inkább tőlem van veszélyben, vagy épp én tőle.
-Le kell ellenőriznem a többi helységet is! Körbevezetnél? - Komoly tekintettel nézem a ragyogó íriszeit. Munka üzemmódba tértem át, most már nem lehet semmi baj. Csak arra kell ügyelnem, nehogy kikapcsoljak. Egyenként körbe járjuk a szobákat, mindenhol ellenőrzöm az ajtókat, ablakokat, menekülő útvonalakat. Mire körbe érünk, agyam már el is mentette a ház összes részletét. Immár magabiztosan mozgok. A kitűnő memória mindig is segítségemre volt ebben a szakmában.
-Te tényleg felbéreltél engem? - Ismét visszatérek az előző témára, amint újra belépünk a nappaliba. Táskám már a számomra kijelölt szoba ágyán pihen. Bár ott, úgysem fogok sok időt tölteni. Biztos, hogy nem fogom megengedni, hogy az egyik agy selejtes embere őrizze éjszaka.
-Mármint, aláírtad a szerződést, meg minden? - Oké, felfoghatnám végre, mi a szitu, de nem olyan könnyű ez ám. Ki gondolta volna, hogy egyszer megvesz majd az egyik exem? Ez kissé morbidul hangzik, de így van. Papíron az övé vagyok 100 kerek napra. Nem vagyok igazán irányítható ember, ezért inkább azt mondanám, hogy én felelek a testi épségéért 100 kerek napig. És igen, ez azzal jár, hogy néha keresztül húzom védenceim számításait is. Zordságom segít abban, hogy én legyek a legjobb. De , hogy tarthatnám fent ezt az álcát az ő közelében?

Note: -

Axel & Rin

Ajtót nyitok, meglátom, hogy Axel nyit ajtót. Köszönök neki, közben megállapítom, hogy már most le van döbbenve. Szegény, ha elmondom neki, hogy miért vagyok itt még inkább le lesz döbbenve. Meg túl sok lenne neki ez egyszerre, úgyhogy megpróbálom kicsit csillapítani, oldani a helyzetet azzal, hogy rögtön belekezdek egy témába azzal, hogy megállapítom, hogy tényleg belefér ezek szerint az összes szükséges cucca egy sporttáskába. EGY SPORTÁSKÁBA! Te jó ég, na, majd elmegyek én vásárolni vele, hogy orvosoljuk ezt a problémát… Sajnos a témám nem hozz nagy sikert, viszonylag hamar megkérdezi, hogy mit keresek itt. Oké, akkor essünk túl rajta gyorsan, nagy levegőt veszek, kinyögöm, hogy a háznak én vagyok a jelenlegi bérlője és én vettem meg őt 100 napra. Erre még jobban ledöbben, de szerencsémre nem ájul el itt nekem. Döbbenete mellé dadogás párosul, így adok neki pár percet, hogy feldolgozza a hallottakat. Számítottam rá, hogy meglepetésem hatásos lesz és arra is, hogy kérdések tömkelegét fogja rámzúdítani, melyekre köteles leszek válaszolni.
- Volt egy kisebb incidens… Egyes embereim most alulról szagolják az ibolyát, vagy a főhadiszállássá átépített szórakozóhelyen tartózkodnak… Azért nem szóltam, mert túl késő volt… - próbálok meg válaszolni a kérdésáradatára felületesen. Nem akarom ugyanis megint olyan információadagot zúdítani rá, amitől megint kap egy adag döbbentett. Tekintetét közben megpróbálom kicsit elkerülni, hogy tényleg ne mondjak most el neki mindent, ugyanis látok az arcán egy kis félelmet és féltést is és ezért nem akarom, hogy a harmadik érzelem a düh legyen az embereimmel szemben.
- Igen, tudom!  De nem kockáztattam azt meg! Nem mondhattam volna azt neked, hogy gyere már és vigyázz rám három hónapra ingyen mivel van közös múltunk és barátok vagyunk! Az kicsit gonosz lett volna tőlem és fennállt volna közben annak az esélye, hogy valaki tényleg felbérel téged és el kell menned a világ másik felére miközben én itt maradok, veszélyben… Nem kockáztathattam és…  Te vagy állítólag úgyis a legjobb a szakmádban és… Ezt úgy is veheted emellett, hogy ez egy baráti szívesség is, hogy ne keljen 100 napig egy olyan emberrel lenned 0-24 órában akit nagyon nem szívlelnél…  - magyarázom meg az okot, hogy miért is béreltem fel őt.  Őszinték a szavaim, tényleg ezek miatt béreltem fel pont őt és nem bánom, nem zavar a tény, hogy pont az exemet béreltem fel, hogy vigyázzon rá. Na jó, egy kicsit tényleg furcsa a dolog, főleg, hogy pár napja szexeltem vele, de próbálok nem gondolni most erre. A pénzt meg amúgy se sajnáltam rá, van úgyis bőven.
Űrnőjének szólítva kér tőlem bebocsátást a házba, én pedig mosolyogva és bólintva állok félre, hogy beléphessen. Becsukom és bezárom az ajtót, majd követem őt a nappaliba, instrukciókat adva neki, hogy merre menjen. Oda érve ledobja a táskáját, felém fordul és az újabb döbbenet adagját meg is kapja. Észreveszi, hogy a jobb alsó karom be van kötve.
- Hát… Üvegszilánkok és… Egy tőr történt… - harapok az alsó ajkamba, elmondva neki, mi miatt sérültem meg miközben ő közelebb lép hozzám és gyengéden megfogja a sérült karomat. Próbálok nem felszisszenni az érintésérére, mert az üvegszilánkok az egész alkaromat megsebezték, egy tőr pedig szép nagy vágást ejtett a karom külső oldalán, átérve a csuklómnál a karom belső oldalára is. Örülhetek, ha szépen begyógyul majd és nem fog heg maradni utána.
- Velem voltak… - válaszolok halkan a kérdésére, miután szavaiból haragot hallok és tudom, hogy a válaszomra csak még inkább haragudni fog. Közben átölel karjaival és én bal kezemmel visszaölelem őt, néhány pillanatra fejemet a mellkasába fúrva és csak élvezve ezt a pillanatot, ezt az ölelést. Megnyugtató és biztonságot sugárzó. Tudom, hogy ő tényleg meg fog majd védeni engem. Érzem.
Aztán elenged, én is elengedem őt így ölelésünk véget ér és újra tisztességes távolság lesz közöttünk. Közli, hogy hallani akarja a teljes történetet így nincsen más választásom, mint végre elmondani neki az egészet. – Rendben… Késő este volt, nagyon késő. Már aludtam a lakosztályomban, amikor zajokra ébredtem fel. Azonnal megfogtam a párnám alatt lévő tőrt, a szobám ajtajához mentem, ekkor berontott az egyik őröm, hogy rajtunk ütöttek, a következő pillanatban lelőtték és én hirtelen beleszúrtam a tőrömet abba, ki megölte… Majd a nappaliban jó pár ilyen rajtaütő, talpig feketébe öltözött, maszkos alakok voltak és harcoltak az őreimmel. Én is belekeveredtem a harcba, az egyik bérgyilkosnak sikerült tőrrel megvágni a jobb alkaromat, miközben az őreim körülöttem voltak, majd kicsit később fogtam csak menekülőre egy-két őrömmel, miközben páran hátra maradtak, egyesek meg már halottak voltak. De követtek minket… Megölték az egyik velem menekülő őrt, a másikkal meg ki kellett ugranom a második vagy első emeletről, így üvegszilánkok összevagdosták a jobb kezemet… Aztán eltérítettünk valamikor futás közben egy taxit és idehozott… Az éjszaka hátralevő részét idegesen töltöttem el és amint reggel lett felkerestem a munkahelyedet és leszerződtettelek… - mesélem el neki az egészet, már amennyire sikerül. Kellemetlen visszagondolni erre az eseményre. Közben félek is, hogy erre, hogyan fog majd Ax reagálni. Eddig se volt jó véleménye az embereimről, most még inkább nem lesz.
- Igen… Elfoglalt voltam… - suttogom halkan arra, hogy napok óta nem adtam neki életjelet magamról. Az aggódása meg nem volt alaptalan, hiszen veszélyben voltam. De már ki se mondom neki, nem akarom, hogy a kelleténél jobban legyen haragos vagy aggódó.
Így örülök, hogy inkább rátér a munkájára és arra, kér, hogy vezessem körbe. Bólintok, hogy persze, semmi akadálya nincsen a dolognak és el is indulok. Minden szobát megmutatok neki, mindent megnéz, leellenőriz. A szobáját is megmutatom neki, útközben a cuccát le is pakolja ott.
- Aha – bólintok a kérdésére, visszaérve a nappaliba. – Szerinted képes lennék ilyennel is viccelődni? – kérdezem meg, majd meg se várva a választ inkább megerősítem a válaszomat a kérdésére. – Komolyan, tényleg felbéreltelek.
Majd megkérdezi azt is, hogy aláírtam-e a szerződést és a többi dolgot is lerendeztem-e. Sóhajtok.  Oké, nagyon megleptem, de azért mert felfoghatná, hogy igaz, pont én béreltem fel és nem viccből. Meg amúgy is, milyen kérdés ez, hogy aláírtam-e a szerződést, ha csak úgy bérelhettem fel, hogy beleegyeztem a feltételeibe? – Igen, aláírtam a szerződést és minden – bólintok a kérdésére és rámosolygok. Felbéreltem, ez tényleg megtörtént és nem akarom visszacsinálni, felbontani a dolgot. Bevallom kicsit furcsa, tán bizarr a dolog, hogy az exemet béreltem fel, gondolom ő is így gondolja azt, hogy az exét kell védenie és vele kell laknia. De érdekes lesz így ez a 100 nap és kicsit izgatott vagyok, pedig voltak már testőreim. Talán azért mert Ax más. Ax jobban ismerem, és szexi és egy ideig összegabalyodtunk… Oké, ő most már csak egy barát, jelen esetben a testőröm, Rin ne gondolj másra! Mondom magamnak és inkább témát váltok. – Nos, amit tudnod kell… A takarítók minden héten hétfő reggel érkeznek, esetleg kijönnek a hét utolsó felén is, de azért külön kell szólni. A hűtő jelenleg fel van töltve mindenfélével, és ami az étkezést illeti, tudod, hogy nem tudok főzni, így majd mindig rendelünk valamit, ha főtt étel kell majd… Van bárpult, az is fel van töltve, de gondolom, hogy munka közben nem iszol, így mindegy is ez... Ja, én gondolom észrevetted, hogy a bejáratnál van riasztó és egyes szobánkban pedig kamera van felszerelve a biztonság kedvéért… - kezdek elmondani pár dolgot, amit fontosnak tartok megjegyezni. – Van még bármi más kérdésed? Vagy akarsz valamit elmondani a szerződéssel, a munkáddal kapcsolatban? – kérdezem meg kíváncsian, helyet foglalva az egyik kanapén.