Még mindig magam előtt láttam Nevaeh fájdalomtól szenvedő arcát, könnyes pillantását, ahogy felidéztem magamban azt a reggelt, mikor a dolgozószoba ajtajának keskeny résén végig nézhettem, hogyan szakít azzal a féreg Murreyvel.
Nevaeh nem ezt érdemelte. Nem azt, hogy az a mocsok vegye el az ártatlanságát annak lánynak, aki hozzám tartozott. Sean Murreynek ezért még meg kell lakolnia.
Dühödten torzultak el vonásaim, ahogy felidéztem magamban a pillanatokat, s erővel vágtam öklömet a lány szekrényébe, amit alig néhány perccel korábban feltúrtam.
Tudnom kellett arról, hogy köze van-e még ahhoz a szeméthez, vagy már nem érez iránta semmit. Meg kellett tudnom mindent a lányról, a szekrényében azonban tankönyveken és néhány fotón kívül nem sokat találtam. Sajnos csupán néhány dolog volt hasznos számomra, köztük a lakáskulcsa, melynek lenyomatát vettem.
Hirtelen az órák végét jelző csengő riasztott félbe, így sietősen hagytam magam mögött a lány tulajdonát, de az épületből még nem tűntem el. Látni akartam Őt, újra látnom kellett azokat az áfonyakék szemeket, bájos vonásait, melyek úgy emlékeztettek Rá. Talán még nála is szebb volt, igen, azt hiszem, hogy Nevaeh sokkal jobban tetszett.
Három, kettő, egy.
Ahogy számoltam, a tantermek ajtói szinte egyszerre vágódtak ki, s pillanatokon belül kölykök lepték el a gimnázium folyosóját.
Vegyülnöm kellett, s szerencsére, talán a jól öltözöttségemnek köszönhetően sokan úgy hihették, tanár vagyok. Lopva bújtam meg az egyik oszlop mögött, kezeimet zsebre csúsztattam, s onnan figyeltem Nevaeh szekrényének környékét.
Ahogy megpillantottam a lányt, szívverésem felgyorsult, s azt kívántam, bárcsak ott lehetnék mellette. Bárcsak átölelhetném, magamhoz húzhatnám, hogy ajkait felfaljam. Nyakkendőm már-már fojtogatóvá vált, verejtékcseppek lepték el homlokomat, kénytelen voltam lazítani az anyag szorításán.
Hirtelen elkaptam pillantását, s többé már nem maradhattam az oszlop rejtekében. Nem, az túl feltűnő lett volna. Valamit ki kell találnod Saul, gyerünk már!
Erőt véve magamon, magasba emeltem a kezem, s egy mosoly kíséretében visszaintettem a lánynak, majd kilépve megindultam felé. Izzadt a tenyerem, a homlokom, s nehéz volt megállnom, hogy mikor a közelébe értem, ne adjak ajkaira csókot.
- Áh szia Nevaeh, te is itt? Épp a húgomat keresem, Vanessát. – Vágtam rá hirtelen az első nevet, ami az eszembe jutott, s mosolyogva tovább fürkésztem vadító pillantását. A szívem még mindig pulzált, hevesen dübörgött mellkasomban, s nagyon nehezen tudtam megállni, hogy ne öleljem magamhoz. Pedig jól esett volna, és ezt neki is tudnia kellett volna. Hisz én szerettem, s már csak neki kellett megszeretnie engem.
- Öhm, pontosabban a tantermét, mert sajnos lebetegedett és hát, kénytelen leszek szólni az osztályfőnökének. Hm , öhm Te is bioszfaktos vagy? – Pillantásom megakadt az ujjai közt tartogatott anatómia tankönyvön, ami még inkább felkeltette az érdeklődésemet. Minél több információt kellett megtudnom róla ahhoz, hogy közelebb férkőzhessek hozzá. Bele akartam látni a fejébe, ismerni akartam a gondolatait, magamnak akartam őt.
- Mi a baj, minden rendben van veled? Olyan..rossz kedvűnek tűnsz. – Azonosultam mozdulataival, megfigyeltem, mire hogyan reagál, s igyekeztem leutánozni mozzanatait, hogy tudtán kívül is szimpatikus legyek számára. Meg kellett tudnom, hogy tényleg vége van-e már közte mindennek Seannal, vagy nekem kell beavatkoznom, hogy végre rám koncentrálhasson.
- Elmesélhetnéd, közben hazaviszlek szívesen, autóval vagyok. – Ajánlottam fel kedvesen, de mosolyom mögött aljas érdekeim húzódtak meg. Rá kellett jönnöm, hogy hol lakik, meg kellett tudnom a pontos címét.

- Aúcs, ez fájhatott. – Magam is elhúztam szám szélét, mikor a széles földrajzatlasz Nevaeh szandálból kilógó testrészét illette, nem túl kellemes simításával.
- Áh igen, nem vagyok egy gimnazista alkat ebben az öltönyben, habár..talán egy ilyen színes baseballsapkával, aminek a tetején olyan mini ventilátor forog, úgy még elemi iskolásnak is elmennék. – Felnevettem, oldani akartam a feszültséget, amit váratlan felbukkanásom okozhatott. Inkább beszéltem, humorizáltam, csak hogy pozitívan tűnhessek fel előtte, s ne azon kezdjen el gondolkodni, hogy ugyan mit is keresek én abban a középiskolában, ahol tanul. Még csak az hiányozna, ha rájönne, hogy pár nappal korábban követtem, s kiderítettem, hogy éppen itt tanul.
- Egyébként meg ne mond ezt, a mosolyodat már messziről ki lehet szúrni. – Apró bókkal kedveskedtem, miközben ajkaim is feljebb görbültek. Mélyen fúrtam pillantásom kék íriszeibe, el akartam nyerni a szimpátiáját, s kezdtem úgy érezni, hogy ez sikerülni fog. Talán már akkor is kedvelt, mikor legelőször találkoztunk.
- De látom, neked itt rengeteg dolgod van, matek, földrajz? Uh az igen, a földrajz nem rossz, én mondjuk sokkal inkább a történelmet szerettem. – Lopva próbáltam újabb információkat kicsalni belőle, megtudni hogy mely tárgyak iránt érdeklődik, miről beszélget szívesen. Simulékony voltam, könnyedén a közelébe férkőztem, s az miatt sem zavartattam magam, hogy alig néhány perccel korábban felforgattam a szekrényét.
Földre hullott atlasza után magam is megmozdultam, kezünk szinte egyszerre nyúlt a könyv után, s egy pillanatra volt szerencsém megérinteni kézfejét az ujjaimmal.
- Hagyd csak, felveszem.- Ha engedte, mosolyogva nyújtottam át neki a térképek gyűjteményét, majd zsebre csúsztatva kezeimet, egyik lábamra helyeztem testsúlyomat. Még mindig melegem volt, nyakkendőm lazítva lógott nyakamban, s apró verejtékcseppek gurultak végig a tarkómon. Reméltem, hogy ezt nem vette észre, elég kínos lett volna holmi izzadásról társalogni, mikor annyi minden másról is dumálhattunk.
- Szuper, a biológia egész jó, ezt a tárgyat is szerettem, csak tudod, nem bírom a vért, szóval..végül inkább ügyvédi pályát választottam az orvoslás helyett. Te orvosnak készülsz, vagy még egyelőre nincs cél? Csak sodródsz az árral? – Beszéltetni akartam, minél többet megtudni, s elérni azt, hogy rádöbbenjen, én vagyok neki az egyetlen. Azt akartam, hogy elfelejtse Sean emlékét, s kizárólag az én nevem röpködjön agyának leghátsó zugában.
- Nem mindegyik tanár jó, némelyik elég gázos, de korrepetálásra is járhatsz. Töriből tudnék is órákat adni, de a biosz…az nem az én asztalom. – Felnevettem, s kíváncsian fürkésztem pillantását. Az első labdát már odapasszoltam, a kérdés már csak az volt, hogy élni fog-e a lehetőséggel. Mindenesetre, mindent elkövettem annak érdekében, hogy egyre közelebb kerüljek hozzá.
- Hát, ő egész pontosan nem biosz faktos a húgom, hanem kémiás , de azt mondta hogy itt lesz az osztályfőnöki terem. Kilencedikes, most megy majd tizedikbe. – Vágtam rá gyorsan, mert volt egy olyan érzésem, hogy Nevaeh tuti nem elsős. Nem bukhattam le, s szerencsémre, olyan gimibe járt, ami zsúfolásig volt diákokkal, így ha nem ismerte Vanessát, az sem ment csodaszámba.
- Ő nem Aison-Hall, tudod anyánk ugyanaz, apánk más. – Elmosolyodtam, s eszembe jutott Evelyn Hayes, a szomszéd lány, akinek vezetéknevét bármikor könnyedén bedobhattam. Mégis reméltem, hogy erre nem kerül sor.
Hogy ismét eltereljem gyanúját, túlzott kíváncsiságát és érdeklődő kérdéseit, újra felé tereltem a témát, s ügyesen inkább Seannal való kapcsolatáról kérdezgettem. Amúgy is érdekelt, hogy mi van köztük, mindent tudni akartam.
- Nem mindig. – Röviden, mosolyogva válaszoltam kérdésére, de még mindig figyelemmel fürkésztem pillantását, hogy érezze, valóban törődöm vele, nem úgy, mint az az átkozott kis pöcs, Murrey.
- Hát na, nem tagadom, hogy egy főnyeremény vagyok. – Némi szellemességgel, és humorral próbáltam még jobb kedvre deríteni, s látva mosolyát, éreztem, hogy már nagyon közel van a cél.
- Szóval? Mi történt? – Komolyabb vizekre eveztem kérdésemmel, nem hagytam, hogy a lány kicsússzon a markomból, s mindenféle felszínes sztorival színezze a délutánját.
- Ó, nem mondod? – Sejtettem, hogy észre fogja venni, ahogy abban is biztos voltam, hogy ez lesz az első dolog, amiről majd beszámol. Tettetnem kellett, színlelnem a meglepettség, s felháborodás elegyét, hisz a lánynak azt kellett éreznie, hogy valaki mellette áll, a pártját fogja.
- Biztos nem tűnt el semmi? Ez..ez érdekes, nekünk is volt a gimiben szekrényünk, és általában akkor törték fel, ha valakit meg akartak szívatni. Hm..nem lehet, hogy van egy ellenséged? Egy csaj esetleg, aki irigy rád? Vagy egy srác, akivel nem szimpatizálsz? – Tanácstalanul tártam szét kezeimet, s gondolataimban meg kellett dicsérnem magam a tökéletes alakításért. Ennél jobb színész már nem is lehettem volna, a kis drága, hogy el nem tudja képzelni, mi történt a szekrényével. Hát ha még tudná, hogyan zúztam össze a bringáját…
- Teljesen megértelek, az ilyennek én is beverném. Tudod mit? Ne is idegeskedj ezen, le merném fogadni, hogy azok közül a csajok közül volt valamelyik. – Átkarolva vállát „barátian”, pillantásommal a folyosó végén ácsorgó, minket bámuló csajokra pillantottam.
- Na, tuti van olyan csaj, aki féltékeny rád, mert jobban nézel ki nála, vagy ilyesmi. Csak ez lehet, gyerekes csíny, ne parázz.- Még egyszer rámosolyogtam, nyugtatásként, de nem elégedtem meg a válasszal, kérdésére bólintanom kellett.
- Ami azt illeti, igen..karikásak a szemeid, mintha hatalmas batyukat cipelnél, bocs. – Gyengéden elmosolyodtam, de kíváncsi fülekkel vártam beszámolóját Sean kollégáról. Közben, mikor elhúzódott, kezeimet visszacsúsztattam a zsebeimbe, s ballagva indultam mellette a kijárat felé.
- Hát jó, a bicaj amúgy klassz dolog, én hegyikerékpározni szoktam, de most otthon szerelgetem, mert ráhajtottam egy kátyúra és kiment az első kerék, a váz is meghajlott kicsit. – Pf, gőzöm nem volt a hegyikerékpárról, mountain bikeal is csak akkor mentem, ha lenyúltam a helyi kölykökét. Viszont figyelembe véve, hogy szeretett bringázni, talán ezzel felkelthettem az érdeklődését. Biciklizni meg nem nehéz, pár hét, és ha kell, miatta még a legvadabb hegyi trükköket is betanulom.
- Hopsz, mizu? – Sejtelmes mosollyal húzogattam fel-le szemöldökeimet, mikor egyszerre léptünk ki az ajtón, s tenyere mellkasomhoz ért. Vehette részemről flörtnek is, hisz nem tagadtam, hogy bejön nekem, ezzel is egy újabb ösvényt akartam megtisztogatni magam előtt. El akartam érni, hogy ne csak hogy megnyíljon felém, de vonzónak is tartson.
- Sean Murrey? Oh, sajnálom..mármint tényleg, azt hogy miatta vagy szomorú, de figyelj, klassz csaj vagy és seperc alatt találsz majd egy olyan srácot, aki értékel. Sean állandóan csajokat hurcolt a házába.. – Direkt kottyintottam el magam, hogy ha eddig nem gyűlölte eléggé Seant, akkor ezúttal még inkább utálja a srácot.
- Én sem szívesen járok oda minden nap, de tudod a meló az meló. És elég sokat tanulok az apjától. – Elcsöndesedtem.
Biciklije romjaihoz érve muszáj volt hagynom, hogy felmérje a terepet, s észrevegye, valami nagyon nincs jól a biciklijével. Kiélveztem minden egyes reakcióját, sikolyát, dühöngését, dühös vonásait. Imádtam, jó volt látni, ahogy fél, hisz akkor magamhoz ölelhetem.
- Mi az? Ez a tiéd? – Aggódva vontam magamhoz a lányt, s ismét színleltem a meglepettségemet.
- Basszus, ez azért nagyon durva. Ki lehet ilyen beteg állat, hogy így összetörte a biciklidet? Ez tuti, hogy nem csaj volt…- Kérlek, gondold hogy Sean volt. Mindennél jobban vágytam arra, hogy Nevaeh végre belássa, mennyire nem illik hozzá az a srác. Azt kívántam, hogy őt gyanúsítsa, s ezzel még inkább közelebb kerüljön hozzám.
Igen. Kimondta a nevét, s a lelkem máris ujjongott. Ilyen könnyen már rég sikerült bárkit is az orránál fogva vezetnem, de ez Nevaeh esetén egész könnyű volt. Persze, mindent kizárólag az ő érdekében tettem.
- Hát, elképzelhető. Ha valóban szakítottatok, akkor elképzelhető, hogy ezt nehezen viselte. Gondolom, te dobtad őt? – Kíváncsian pillantottam a lányra, majd vissza a biciklijére.
- De akkor is szánalmas, hogy így áll rajtad bosszút. Úgy látom , ez használhatatlan lett. – A biciklihez guggolva, kezemmel végig simítottam a sérült kerékpár gerincén, majd pillantásom Nevaehra emeltem.
- Figyelj, elég csúnyán néz ki, de megcsinálom neked, oké? Úgyis az enyémet is javítom, szóval ha engeded, két-legfeljebb három hét alatt puccba vágom neked. Valamennyire értek ezekhez…- Felállva közelebb léptem a lányhoz, s kezeimet vállaira csúsztattam, tekintetemmel övéit kerestem.
- Nyugodj meg, jó? Murreyt pedig kerüld el, ne engedd a közeledbe. Ha kell, akkor pedig rám is számíthatsz, oké? Minden rendben lesz, na gyerünk, fel a fejjel. – Ujjaim közé csíptem arcát, s rákacsintottam, majd az út szélén álló járművemre mutattam.
- Kisasszony, megfelel a fuvar? A biciklid meg bedobom a csomagtartóba. – S már emeltem is fel a ripityára tört bringát, majd átsétálva az úton, beraktam a jármű hátuljába. A volvo ütött-kopott volt, de rendesen működött és belül teljesen tiszta volt, ezt Nevaeh is észrevehette.
- Merre is laksz? – Beülve a kormány mögé, vártam hogy helyet foglaljon, s ha navigált, akkor megindultam a házuk felé.
- Egyébként , lesz a parton holnap egy koncert, amolyan nyár ünneplő buli, hisz most jön be az igazi vakáció. Lejöhetnél, hogy kicsit feldobódj, hm? – Mosolyogva fordultam felé, miközben sebesen szeltük az utakat.

A lány meglehetősen zaklatottnak tűnt, így látszólag támaszt igyekeztem nyújtani neki, azonban minden gondolatánál, mikor Seant gyanúsította meg, vele együtt bólintottam, s némán hallgatva adtam neki igazat. Higgye csak azt, hogy az a pöcsfej tette tönkre a biciklijét és ő garázdálkodott a szekrényében is. Minél jobban meggyűlöli a srácot, annál hamarabb fog kikötni az én karjaimban.
Ez egyelőre persze csak gondolat szintjén működött, bár nem éreztem úgy, hogy bármely akadály is utamat állná Nevaehval kapcsolatban. Elhatározottságom szilárd talajt fogott, őszintén hittem, hogy egymásnak lettünk teremtve, s közénk senki nem vághat éket. Ha mégis megpróbálják, mondjuk Sean, vagy a lány anyja, vagy akárki csak egy kicsit is közénk mer állni, az rosszul fog járni. Nagyon rosszul.
S míg ezeket a gondolatokat dédelgettem, tovább bólogattam a lány szavaira. Úgy éreztem, igazán vágyik arra, hogy Sean Murrey megbűnhődjön, s tulajdonképp csak egyetlen kérésébe került volna az, hogy egy szikével végig szántsak a srác nyakán. Bár még kérnie sem kell, meg fogom keseríteni Murrey életét azért, amit Nevaehval tett.
- Hidd el, a rosszak mindig megkapják a büntetésüket, Sean sem fog jobban járni. – Zártam le ezzel a témát, mielőtt még túlságosan is belemélyed, s kénytelen leszek kitálalni neki ötleteimet azon halálnemekről, melyeket Seanhoz tökéletesen el tudnék képzelni.
Röpke kalandozásomból a lány kérdése rántott vissza, természetesen megígértem, hogy megjavítom a bringáját, majd amikor ezt a dolgot is letudtuk, beültettem az autóba, hogy végre kettesben kocsikázhassunk egy kicsit, még jobban megismerjem és láthassam az otthonát.
- Ne köszönd, nem gond. – Oldalra pillantottam egy mosoly erejéig, majd pillantásom visszavezettem az útra és gázt adtam a járműnek. Persze, nem vezettem túl gyorsan, nehogy véget érjen azon idő, amit a lánnyal együtt tölthetek. A szabályokat betartva, biztonságosan vezettem, hogy még ezzel is elnyerjem utasom szívét. A címet közben rögzítettem elmémben, s párszor még átfuttattam gondolataimban, míg ő bekötötte az övét.
- Ó basszus, tényleg. – Elhúzva számat, a lányra pillantottam, de azért egy mosolyt is elengedtem felé, nehogy azt higgye, hogy haragszom rá. Meg kellett játszanom a feledékenységet, s persze ez kapóra jött, hogy újra bókolhassak.
- Hát van ez így, jó társaságban repül az idő, és tényleg elfelejtettem. De figyelj, nem gond, mert hazadoblak, azután majd visszafelé bejövök, még nincs olyan késő. – Ezzel le is tudtam a Vanessás témát, s reméltem, hogy a mai nap folyamán már többé nem kerül szóba a húgom, mert hirtelen nem sok újabb ötletem volt ahhoz, mivel színesítsem családi hátterem sztoriját.
- Ne aggódj, nem fog, majd beszélek vele. – Nyugtattam Nevaeht, s kezdtem azt érezni, hogy ezzel a húgos hazugsággal kicsit túllőttem a célon, s egyszer még ez fogja a vesztemet okozni. Ki kellett valamit találnom arra, hogy kitalált húgomat kiírjam az életemből. Egyelőre azonban nem ez volt rá a legmegfelelőbb alkalom.
- Na de ne térj ki a kérdésem elől, akkor, jönnél koncertre? – Néha rápillantottam, mindeközben igyekeztem odafigyelni és biztonságosan hazáig juttatni a lányt. Ajkaimra pedig azonnal mosoly szökött, amint igent mondott az invitálásomra. A randi szó hallatán pedig még fel is nevettem, s felé fordultam.
- Lehet az? – Mosolyogva vártam őszinte válaszát, bár nem gondoltam azt, hogy ilyen hamar szóba jöhet ez köztünk, mi több, majd éppen Ő fogja bedobni. Máris jobban kedveltem, még inkább akartam, hogy vele lehessek. Teljesen odáig voltam Nevaehért, de egyelőre ezt még mindig nem mutathattam ki igazán. Nem rohanhattam le az érzéseimmel, hisz félő, hogy akkor visszaijesztem Seanhoz.
- Úgy láttam, hogy több zenekar is fellép, helyi bandák, változatos zenei ízléssel. Lesz rnb, hip-hop, rock és elektronikus zene is. Majd ahhoz a színpadhoz állunk, amit te is bírsz. Tényleg, milyen zenéket szeretsz? – Kíváncsian tettem fel a kérdést, s ha már a zenénél tartottunk, bekapcsoltam a rádiót is, melyből egy aznapi sláger szólt.
- Ez nem rossz, hm? – Fejemet jobbra-balra ingattam a zenére, majd nevetve fordultam Nevaeh felé.
- Na jó, tőlem ne számíts több tánctudásra, ennyit tudok. – Pillantásomat ekkor futtattam végig testén, s nem tagadom, megszálltak afféle gondolatok, hogy félreparkoljak, és az udvarlásomat félredobva valami egész mást csináljunk.
- Az túlzás, hogy sietek, hm igazából..tudod mit? Csak a behűtött limonádé miatt..pár percre maradhatok. – Visszamosolyogtam, s közben már be is kanyarodtam házuk felhajtójára, amit volt időm így még jobban szemügyre venni.
Hatalmas, gyönyörű ház és kert, mindenfelé luxus, amerre csak néztem. Nem akármilyen helyen lakott ez a lány, ehhez képest az a panellakás, melynek nyolcadik emeletén szívtam magamba a bűzös falakot, ennek a nyomába sem ért.
- Klassz helyen laksz, jó környék és közel a part, ahogy mondtad. – Mosolyogva fordultam felé, miközben kipattintottam övemet a helyéről. Akkor vettem csak észre, hogy az övé nem működött, ezért közelebb hajolva igyekeztem kioldani a biztonsági kapcsot.
- Ez jól beszorult, bocsi hogy ennyire az aurádba mászom. – Nevetve pillantottam fel rá, majd arcommal is egészen közel hajoltam az oldalához, tenyerem érintette is a felső alól kikandikáló bőrét, miközben sikerült kiszabadítanom az öv fogságából.
- A kocsim is tisztában van azzal, hogy különleges az utasa. – Mosolyogva húzódtam vissza ülésembe, miközben áfonyakék tekintetét kémleltem. Most jöhetett volna az a pillanat, hogy áthajolok újra és megcsókolom, de azt hiszem, még túl korai lett volna, előbb még rá kellett jönnöm arra, hogy vajon tényleg tetszem-e neki, vagy szimplán csak Sean pótlékot keres fájdalmára.
- Szépek ezek a rózsák itt, anyám is imádja ezeket, ő sokat kertészkedik, ha ráér. – Újabb hazugság bukott ki belőlem, de valamiért ez olyan jól hangzott, s talán még barátságosabbá tett a lány tekintetében. Vágytam az életét, de legfőképp azt, hogy vele együtt oszthassam meg a sajátomat.
Befelé sétálva még alaposan szemügyre vettem mindent, sokkal alaposabban, mint egy szimpla vendég, bár arra ügyeltem, hogy ebből Nevaeh semmit se vegyen észre. Ha a ház riasztóval működött, akkor még azt is igyekeztem megfigyelni, hogy milyen számokat üt le, s mivel hatástalanítja a berendezést.
- Pazar, anyukádnak jó ízlése van, és ez a konyha, fuh, itt aztán lehetne igazi hálaadási pulykát sütni, elég nagy hozzá a terep. – Az étkezésre szolgáló helyiségbe érve ott is körbenéztem, majd vállammal az egyik polcnak támaszkodva álltam meg, miközben figyeltem a lány mozgását a helyiségben.
- Édesapáddal mi a helyzet? Veletek él? – Szimpla érdeklődésnek tűnt, de valójában fel kellett mérnem, hogy pontosan hányan is lakják a házat. Éppen ezért minden apró momentumot figyeltem, még a képeket is a falakon. Nem örültem volna, ha kiderül, hogy ez egy nagy család, s kiderül hogy rajta és a szülein kívül még vagy öt-hat kölyök éli itt mindennapjait.
Közben nem tudtam nem észrevenni, hogy Nevaeh mobilkészüléke állandóan csörgött. Valójában rohadtul evett a fene, hogy megtudjam, ki az, aki hívogatja, de erre még sem kérdezhettem csak rá. Mégis, kezdett dühíteni, hogy nem veszi fel.
- Nem szoktad felvenni? A mobilt? – Céloztam mosolyogva, valójában azonban már olyan szinten jártam, hogy rámarkoljak a készülékre, és falhoz vágjam, csak hogy ripityára törjön az a szar.

El sem hittem, hogy röpke két találkozás után belophatom magam a lány szívébe, az otthonába, s az életébe. Túl könnyen ment, s bár kifejezetten utáltam Sean Murreyt, kivételesen talán még hálával is tartoztam neki azért, hogy elsőként húzta meg Nevaeht, s ezzel levett némi terhet a vállamról.
Pillantásommal végig fixíroztam hátulról, míg ő nyújtózkodott, volt időm kiélvezni a helyzetet, s apró somolygással orrom alatt elkönyvelni, hogy mennyire csinos is ez a lány, akiről Murrey ostoba módon csak úgy lemondott.
- Az anyám? Ő tanít, irodalmat és történelmet, egyetemen. – Egészítettem ki gyorsan hazugságomat, hogy még csak véletlenül se kösse kitalált szülőmet a helyi gimnáziumok egyikéhez. Még sem mondhattam azt, hogy egy görög prosti, aki a faszija elől amerikába szökött, majd volt pofája ott hagyni az egyik kórház recepcióján. Az túl kiábrándító, talán szóba sem állna velem, ha megtudná, nincs családom..
Nem láthatta, egy pillanatra megvonaglott az arcom, ahogy ezen dolgok jutottak az eszembe. Másoknak volt családja, még annak a pöcsfej Murreynek is, aki ezt persze nem tudta értékelni. Csak én voltam az a vándor madár, akit hónapról hónapra átrugdostak másik helyre, úgy, mint egy szimpla telefonon rendelhető berendezési cikket.
- Anyukád azért nem lehet rossz fej. – Gondolataimból visszatérve csatlakoztam a lány szavaihoz, s mosolyt varázsoltam ajkaimra, hogy még mindig annak a kiegyensúlyozott fickónak lásson, aki védelmezően állt segítségére a mai délutánon.
- Vicces lehetett…- Jegyeztem meg, s közben ha kellett, segítettem kezeibe adni a poharakat, hogy ne kelljen sokáig lábujjhegyen egyensúlyoznia. A fene persze csak evett azért, hogy magamhoz húzhassam csípőjénél fogva, de kénytelen voltam megelégedni a látvánnyal, amit az a kis behajolás nyújtott, amikor kiemelte a behűtött italt a hűtőszekrény legalsó polcáról.
- Ú, ez nagyon jól néz ki, ügyes vagy. – Mosolyogva pillantottam szemeibe, majd vissza az italra, s hogy ne csak nézzem a behűtött folyadékot, kortyoltam is az italból.
- Hmm, köszi, ez nagyon jó, tényleg. – Jegyeztem meg, majd újabb kortyokat nyeltem az italból. Figyelmem nem kerülte el kémlelődése, de ez nem is zavart, inkább annak tudtam be, hogy Ő is érdeklődik felőlem.
- Igen? – Kíváncsian figyeltem beszámolóját az édesapjáról, nem hittem, hogy csonka családban él, s persze, így még inkább hasonlított hozzám. Ha nem is egészen, de már ez is összekötött minket Nevaehval.
- Uh, az apukád ilyen keményen bánik az udvarlóiddal? Akkor jó lesz, ha jól viselkedem, igaz? – Vele együtt nevettem, de leginkább annak örültem, hogy nincs a városban még egy faszi, aki birtoklás mániával küzdene a lányért.
- Nos, ezt még meg kell fontolnom, majd ha bemutattál neki, utána adnék választ erre a kérdésedre. – Viccelődve szúrtam oda a szavakat, s mélyen fúrtam pillantásom kék íriszeibe. Ez volt az a pillanat, mikor úgy éreztem, hogy bármit megtehetnék vele, minden egyes érzékelőmmel azt vettem, hogy ő is akarja, de nem. Nem ronthattam rá, mint vadász az űzött vadra, Nevaehnak most nem arra volt szüksége, vagy legalábbis nem ma.
Persze, megfordult a fejemben, hogy betöltsem a köztünk lévő távolságot, közelebb lépdeljek, és a konyhapulton keresztül csókoljam ajkait, ám az a rohadt telefon már megint zörgött-csörgött , mint egy tűzjelző, s robbantotta a pillanatot.
- Áh, Murrey. – Elcsöndesedve kémleltem a lány íriszeit, vonásait, hogy vajon miféle üzenetet társít ahhoz, hogy a srác keresi őt már délután óta. Nem mutattam, de egyre idegesebb lettem, hisz nem volt szükségem akadályokra, de ha kell, felkoncolom Murreyt és bedobom a tengerbe, hogy jól lakassam vele a cápákat.
- És nem veszed fel? – Lopva teszteltem a lányt, de legnagyobb megelégedésemre kinyomta a készüléket, s olyan megjegyzéssel illette a hívást, ami szívemhez közel állt. Nevaeht mégis csak nekem teremtették, ebben egyre biztosabb lettem, ajkaimra halvány mosoly szélesedett.
Ú, te nagyon csúnyán belém fogsz habarodni.
Gondoltam magamban, miközben a lány megszabadult poharától és telefonjától is.
- Rendben, úgy lesz. – Fél mosollyal fürkésztem tekintetét, majd mikor már elhaladt mellettem, kicsit hátrébb dőlve figyeltem útvonalát, egészen a hálószobáig. Az a rohadt telefon persze megint életre kelt, de csörgés helyett csupán egy üzenet érkezett. Kifigyelve, hogy Nevaeh biztosan nem lát, közelebb húztam magamhoz a pulton heverő készüléket, s szemét módon beleolvastam az üzenetbe:
Látni akarlak, beszéljük meg. Sean.
A kis féreg, még beszélni akar, szívás, de nem fogom hagyni, hogy közénk álljon és fölöslegesen kavarja a szart Nevaeh körül. Egyetlen gyors gombnyomással töröltem is az üzenetet, majd a készüléket visszacsúsztattam oda, ahonnét elhalásztam. Azután lopva megint hátrébb hajoltam, hogy megfigyeljem, látott-e mindebből valamit, ám legnagyobb meglepetésemre, a szoba résnyire hagyott ajtaján keresztül ugyanazt a műsort láttam, amit korábban a Murrey házban.

Nem tudtam megállni, hogy a konyhában maradjak, megindultam a szoba felé, hogy még jobban szemügyre vegyem Őt, de talán túl gyorsan öltözött, mert már nem tudtam rányitni az ajtót, hogy elismerő mosollyal pásztázzam végig adottságait. Nevaeh előlépett a hálóból, s egy szál fürdőruhában illette magát előttem.
- Hűha, ennyire meleged van? – Kérdeztem egy fél mosollyal, miközben csípőre csúsztattam kezeimet, és alaposabban szemügyre vettem a kevés anyagba bújtatott testet.
- Hm, mi is ez? Elég jó szám, olyan pörgős, életvidám. – Magam is ingattam fejemet a zenére, bár táncolni pocsékul tudtam. Ezért soha nem is próbálkoztam vele, a zenét mindig inkább hallgattam. Nevaehnak azonban nagyon jól állt a tánc és az a néhány táncmozdulat, mellyel engem akart elkápráztatni. Felnevettem, hihetetlen, milyen hatással volt rám. Ha vele voltam, minden rossz gondolat elkerült, teljesen magába bolondított.
A falnak támaszkodva figyeltem táncos mozdulatait és kísérletét arra, hogy el is énekelje a számot, persze azon már nevetnem kellett, s még a fejemet is megcsóváltam.
- Öhm, igen, hasonlóan akartam fogalmazni. – Nevetve léptem hozzá közelebb a boltív alatt, tenyeremmel megtámaszkodtam a feje mellett, s már nem tudtam parancsolni az ösztöneimnek, melyek hajtottak, hogy ne legyek pöcs,tegyem meg. Minden porcikám kívánta, egy hete minden éjszaka rá vágytam, meg kellett tennem.
Közelebb hajolva megcsókoltam, miközben tenyerem bal arcféltekéjére csúsztattam, s úgy húztam magamhoz közelebb. Érzéki csók volt, ha csak nem vált el ajkaimtól, akkor egész hosszan ízleltem ajkait, pechemre azonban az én mobilom csörrent meg.
- Mi van, a mobilok lázadása? – Tettem fel nevetve a kérdést, miközben hátrébb húzódtam.
- Hogy mi? Nem tetszik a szerkóm? – Színlelt sértettséget öltöttem fel egy pillanatra, de aztán elmosolyodtam.
- Nem csak öltönyöm van, otthon tartok még farmert, ingeket és pólókat, és van egy klassz fürdőgatyám is, amit nagyon szívesen megmutatnék neked, ha mondjuk holnap eljössz velem arra a koncertre. Utána fürdőzhetünk a tengerben, hm? – Kíváncsi mosollyal fürkésztem pillantását, még mindig a boltívet támasztottam, s mindez így maradt volna, ha nem hallom egy idősebb nő hangját.
- Drágám, megjöttem. – Távolról hangzott csupán, engem mégis ösztönszerűen arra késztetett, hogy lelépjek. El is löktem magam a boltívtől, s még mélyen fúrtam pillantásom a lány tekintetébe.
- Holnap este hét, érted jövök. – Ha nem bánta, még loptam egy gyors búcsúcsókot ajkairól, majd olyan gyorsan surrantam ki a nappali üvegezett ajtaján, hogy sikerült elkerülnöm az anyjával való találkozást.
* * *
Másnap pontban hét órakor gurultam be a házuk elé kopott volvommal, s kivételesen nem öltönyben feszítettem. Egy póló és egy farmer volt rajtam, meg egy szimpla sportcipő, olyan szerelés, ami egy tengerparti koncerten még simán belefér.
Bemenni nem akartam, hisz egyelőre még nem ismertem az anyját, és ami azt illeti, egészen addig meg sem akartam ismerni, amíg a lánya halálosan belém nem esik, hogy azután már ő harcolja ki a jogaimat.
Míg várakoztam, kinyitottam a tárcámat, s a benne rejlő fotón fürkésztem Nevaeh meztelen testét. Hátra hajtva fejemet, néhány pillanat erejéig lehunytam szemeimet, s felidéztem az éjszakát, mikor visszasurrantam a házhoz, s míg Ő aludt, addig készítettem róla néhány dögös képet, amikből aztán másoltam legalább ezret, és tele aggattam vele a szobám falait. Bármelyik képet is néztem, mindegyiken gyönyörű volt, de egyik sem ért fel azzal a látvánnyal, amit kilépése jelentett a ház ajtaján. A tárca azonnal bezárult ujjaim közt, s minden figyelmem az autó felé közelgő lánynak szenteltem. Szívem hevesen dübörgött, s alig vártam, hogy mellettem lehessen.
- Szia, megismersz öltöny nélkül? – Vigyorogva szóltam ki a lehúzott ablakon, miközben a napszemüveget felcsúsztattam homlokomra, hogy láthassa, valóban én jöttem el hozzá, ezúttal a szigorú öltönyanyag nélkül.

Testem öntudatlan érzékiséggel állta a Saul személyében egyfős publikum égető figyelmét. Minden mozdulat neki szólt, miatta vált ki belőlem a fiatal nő. Ahogy nézte, pörgette törékeny testemben az adrenalint. Rezdüléseimre hullámzó vonása ajkának részeg örömbe taszított, tudatlanul rángatott marionett-bábúk láthatatlan zsinórján. Figyelme megbabonázó ereje alkoholokat utasított maga mögé. Két szemének vadóc tüze mindent felégetett bennem. Ösvényt nyaltak maguknak a lángok szívemig, hogy rabul ejtsék. Túl sok jó volt ebben az idősebb férfiben ahhoz, hogy ne vágyjak rá. Hogy csak Sean-csere egy helyettesítő figurájának tekintsem. Saul nem az a férfi volt, aki azért állhatott alig néhány centiméternyire kipirult arcomtól, mert a sakktábla megüresedett, s futók híján csak a paraszt maradt. Saul a fekete palástba vont királyt testesítette meg. Tekintete kis híján a magáévá tett.
Tiltott gyümölcsnek éreztem őt.
Rémült érzékenység fogott el, ahogy ajka enyémmé lett. Lassan és érzékien tapogatózott, hogy előzékenyen kiismerje a gyenge pontokat a játékos kis hússzirmokon. Nem egy voltam a sok közül, kitől csókot lopott. Nem az voltam, akit elkönyvelt megfeslett anyagnak. Engem akart. Udvarolt minden mozdulatával, s azt hittem, hogy meggyulladnak magányra ítélt ajkaim, ahogy elhúzódott tőlem.
– Gyűlölöm a mobiltelefonokat – az érzés elbódította mozgásomat, s szinte kontrollálatlanul tapasztottam ujjbegyeimet sorjázva szám alsó peremére, hogy nyugtassam a kívánós erek lüktetését. Ezt hívták volna úgy, hogy majd elepedtem a csókjáért? Mocskos és nem túl nőies, szemérmetlenségekkel küzdöttem volna meg, hogy újra érezhessem őt. Ahogy érint, ahogy csókol.
Egy félős pillanat erejéig sem jutott eszembe, hogy csukott szemhéjak mögül kikandikálva Seant találhatom ott. Megbénított az érett férfi tapasztalata. Az óvatosság, amivel ízlelt.
Szívem majd kiugrott a helyéből, ahogy mégis mennie kellett.
– Feltartottalak. Pedig csak egy limonádét ígértem…
Alsó ajkamra ráharapva vizslattam tekintetét, ahogy viszont kutatott enyémekben. Mit teszel velem percről percre Saul Aison-Hall?
Meztelenségemet a hideg rázta meg, mikor anyám hangja csendült fel a háttérből. A francba. Hogy pont most kellett hazajönnie. Senki nem várta. Mit mondok neki? Ki Saul? Az osztályfőnököm? Az új irodalomtanár? Átlátna a hazugságaimon. Mennie kellett.
Mintha csak ő is érezte volna, űzött izgalommal hátrált meg a boltív homorú falának préselt testemtől.
– Alig várom, hogy lássam azt az úszónadrágot. Holnap hét.
Nem engedtem olyan hamar, ahogy menni szeretett volna. A veszteségtől félve arca után kaptam, s a gyors búcsúcsóknak szánt érintkezést elnyújtottam. Erre akartam emlékezni. Pontosan erre. Nem Seanre és az otromba éjszakára.

* * *
Alig tudtam kivárni, hogy elteljen a nap.
Unatkoztam, látványosan szenvedtem, s mikor az anyám vigasztalhatatlanul hajtott egy holnap délutánra szóló ebédmeghívással, még akkor sem tudtam elvonatkoztatni tőle, hogy találkozok órákon belül Saullal.
Bólintottam, s bestiális lemondással adtam beleegyezésem abba az ostoba találkozóba. Gyűlöltem, hogy a nyomomban járt, hogy faggatott, hogy tépte a kezem, csak hogy egy perc nyugalomra intsen, s kitűrje arcomból az egyenesre vasalt tincseket.
– Mennem kell, anya.
– Holnap fél tizenkettőkor indulunk. Nem késel el. Nem alszol ott senkinél. Tizenegykor azt akarom, hogy a sötét karikákat púderezd le a képedről és itt legyél, legalább ennyi készülődést követően, mint amennyit erre az ostoba estére tettél. Értve vagyok?
Hát hogyne… nem engem akar elvenni az ostoba új pasija. Nem nekem kell jó benyomást tennem rá. Készülődjön ő, aztán nyugodtan örüljön neki, ha nem hányom le a kaviárt az asztalon és nem nyakalok ásványvizet, hogy csökkentsem szervezetem dehidratációját.
Készülődj csak anya. A méretes párnák nem fognak eltűnni a fenekedről, ha körmöt festesz.
– Szia, anya.
– Nevaeh!
Nem, ezt már nem akartam hallani. Behúztam magam után az ajtót, vállaimra igazítottam a világos anyagú farmer blézert, s mikor megbizonyosodtam az ablaküvegen, hogy képmásom kellően elbűvölő, tovaálltam a ház takarásából. A vékony anyagú, fehércsipke nyári ruha vidáman rakoncátlankodott napbarnított térdem fölött, míg izgatottan végigsiettem a lefelé vezető lépcsőfokon.
Alig vártam, hogy újra lássam Sault. Tönkre tett. Utoljára két hete éreztem a gyomromat facsaró érzést, mikor rájöttem, hogy létezik Sean Murrey. Ó, inkább ne is gondoljak rá.
– Szép estét, az úrnak. Ó, hol az ing? Maga nem is Mr. Aison. Mondja… mikor is csókolt meg utoljára? Bő huszonnégy órája? – vigyorogva hajoltam be a vezetőülés oldalán, hogy miközben feje tetejére toltam a napszemüveget lopjak egy újabbat emlékezetes csókjai közül. Nagyon reméltem, hogy soha nem fogy el képessége, hogy megremegtesse térdeimet egyetlen érintésével.
– Valóban te vagy… szóval elhagytad miattam az öltönyt.
Szórakozott vigyorral kerültem meg az autót, hogy beüljek mellé az első ülésre, s egy karnyújtásnyi távolságról vettem szemügyre a lenge anyagú póló alól átsejlő adottságait, a farmeren keresztül sejlő domborulatait. A fenébe, jól nézett ki. S ezt talán anélkül is láttam volna, hogy anyámmal eliszogatom délután a fél üveg epres koktélt, amit az új szeretője küldött kettőnknek.
– Menjünk gyorsan, mielőtt anyám kijön és visszarángat. Holnap találkoznom kell az új barátjával. És eddig még nem éltem ilyet, de szülőhöz méltón viselkedve felszólított, hogy ne igyak túl sokat. Még nem éltem ilyet… szóval, Saul Aison… ha jó benyomást akarsz tenni rá, akkor józanon vigyél haza.
Mosolyogva magyaráztam kissé túlpörögve az otthon történteket.
– És te hogy vagy?
Nem tudtam, hogy mennyire lenne helytálló vallomást tennem róla, hogy mennyire sikerült megfertőznie önmagával a fantáziámat, s hiányérzetet keltenie bennem. Inkább visszafojtottam az érzést, s csak sokat mondón faltam őt pillantásommal.
A partig apró-cseprő dolgok jöttek szóba. Ahogy kiszálltunk az autóból, nem is tudtam, hogyan kellene viselkednem. Megfoghatom a kezét? Hozzá tartozok? Inkább nem tettem meg.
– Jesszusom, mennyien vannak.
És talán a tömegben még Sean is ott van. Baljóslatú gondolatomat elhessegettem magamtól.
– Szerintem szerezzünk valamit inni, aztán nézzük meg, kik játszanak a nagy színpadon. Ellenvetés?
Mielőtt megindultunk volna a parton elrekesztett hatalmas centrum felé, visszapillantottam a srácra, hogy egészben is szemügyre vegyem a póló-farmer kombinációját. Jót tett neki, hogy a zakóját elhagyta.

Egyre közeledő alakjával nem tudtam betelni, egyik kezem a kormányon pihent, miközben egész testemmel a bal oldali ajtó felé fordultam, hogy láthassam Nevaeht, amint egyre közelebb libben hozzám abban a hófehér ruhadarabban.
- Ej de csini valaki. – Jegyeztem meg egy mosollyal, miközben előre hajolva kinyitottam az ajtót, s kilöktem, hogy neki már csak be kelljen szállnia mellém. A szemüveg csak ezután került a homlokomra, hogy még jobban szemügyre vehessem, a sötétített üvegek nélkül is.
- Most elhagytam az inget, legutóbb szóvá tetted, hogy csak az van. – Nevetve figyeltem, ahogy egyre közelebb hajol hozzám, s nem tagadom, jól esett kezdeményező csókja, amit csak folytatnom kellett. Nem is hittem volna, hogy ilyen jól indul majd a napunk, de már tudtam, hogy Nevaehnál jobb választásom soha nem is lehetett volna.
- Elég rég volt, repetát? – Visszavigyorogtam, s a rövid szünet után újabb csókot loptam ajkairól, miközben átnyúlva teste felett, magam csatoltam be a biztonsági övét.
- Csak azért, mert legutóbb bajod volt ezzel. – Mosolyogva újra végig néztem a szerelésén, és látványosan fújtam ki a levegőt.
- Húh, nagyon vadító és egy pillanatig sem gondolnám, hogy annyi vagy, amennyi. – Tényleg idősebbnek tűnt a koránál, két-három évvel biztosan. Tökéletesnek festett autóm ülésén, ami újabb fotót érdemelt volna, ezúttal azonban nem vehettem elő a fényképezőmet, hogy ezerrel kattogtassak, az túlságosan is feltűnő lett volna, s talán elijesztem.
- Így igaz, elhagytam miattad, de amilyen dögös vagy, félek, hogy most tré leszek melletted ebben a farmer-póló kombóban. – Mosolyogva fürkésztem vonásait, majd kérésére gyorsan tapostam bele a gázba, hogy nehogy a nyakunkra jöjjön az anyja. Elég nehéz lett volna leszerelnem egy idősebb tyúkot, ha neki áll vinnyogni a jármű mellett azt követelve, hogy mutassam a személyimet, mutatkozzak be tisztességesen és mondjam el, hová viszem a lányát. Félő, hogy ha meglátta volna a borostás képemet, rám hívja a hatóságokat. Még szerencse, hogy Nevaehnak bejött az idősebb küllemem.
- Új barátja van? Ez gondolom nem túl jó hír neked, úgy értem, ha a családba becsatlakozik egy teljesen idegen, akit nem is ismersz. – Együttérzésemről biztosítottam, nem tűnt elragadtatva az ötlettől, hogy pótapja lesz, s én sem örültem annak, hogy egy ismeretlen fazon fog az anyja és Nevaeh körül tekeregni.
- Ha kell, én kimentelek a szituból, csak csörgess meg. – Mosolyogva biztattam segítségemről is, miközben szeltük az utcákat. Az autóban jó pár percet tölthettünk el együtt, így volt ideje Nevaehnak is feloldódni, hisz tulajdonképp még nem sok mindent tudtunk egymásról, legalábbis ő rólam semmit.
Ennek az estének azonban jól kell sikerülnie, s úgy terveztem, hogy mindent megteszek azért, hogy Nevaeh a legjobb élményekkel gazdagodjon.
- Ó én remekül, a gyakorlat is jól megy, ha minden igaz, még fél év, és akár már diplomázhatom is. – Mosolyogva számoltam be a lánynak valós terveimről, miközben bekanyarodtam a parti parkolóhoz, ami szinte már dugig volt járművekkel. Fentről tökéletes látvány nyílt a parton felállított hatalmas színpadra, s az előtte elterülő, sűrű embermasszára.
- Rengetegen, látszik hogy már lassan a gimiben is vakációt kiáltanak, jövőhétig jártok ugye? – Érdeklődve kérdeztem, miközben kiszálltam az autóból, majd gyorsan megkerülve, kisegítettem Nevaeht is, s csak azután zártam le a járművet.
- Tetszik ez a szerelés – Bókolva újra végig mértem, majd kezembe vettem tenyerét, s úgy szorítva a kezét, megindultam vele lefelé, hogy áttörve a tömegen, megtaláljuk a legmegfelelőbb helyet.
A színpadon már szólt a zene, egy zenekar csapott a húrok közé, s teljes hangerővel játszatták a számaikat, a közönség legnagyobb örömére. Ekkora tömegben nagyon figyelnem kellett arra, hogy ne veszítsem szem elől Nevaeht, s persze a beszélgetés sem ment túl könnyen.
Távolabb húzva őt, a sűrű embermasszától, kíváncsian érdeklődtem, hogy vegyüljünk-e vagy keressünk jobb helyet. Kérésének eleget téve, bólintottam, magam is szomjaztam valami hűsítő italra.
- Oké, jó ötlet. Mit iszol? Várj, kitalálom…hm, úgy nézem, egy ilyen csajhoz valami igazán klassz, hűsítő koktél társul. Meglepetés lesz, oké? Addig maradj itt, elég sokan vannak a pultnál, nem szeretném, ha kényelmetlenül éreznéd magad. Itt a szélén nincsenek sokan, és meg is talállak. Ha visszaértem, keresünk valami klassz helyet, úgy hallottam, hogy esz egy extra fellépő is, Pharrel, ismered? Sokat játsszák őt a rádióban, de látom, sok a rajongója is. – Körbepillantva rengeteg fiatalt láttam, akik már hatalmas pharrelles táblákkal várták a sztárt, aki talán még csak az öltöző sátorban hűsölt.
- Megleszel?- Még nem engedtem el a kezét, míg nem bólintott, s csak azután indultam útnak a legközelebbi pult felé, hogy vegyek valami italt mindkettőnknek. Közben még visszapillantottam Nevaehra és rámosolyogtam. Jól éreztem magam a társaságában, s úgy éreztem, hogy végre hazatértem.

Az ördög, aki bekavar

- Sean, ne igyál már ennyit, lemaradsz bakker a koncertről, hallod Papi? Szedd össze magad, gyerünk haver, igyál vizet. Ne sört, oké? Vizet, és mire visszaérünk, ragyogj és állj készen a koncertre, oké? – Will arcon veregetett, mire nagy nehezen bólintottam, majd büfögtem egyet a jó pár korsó elfogyasztott sör után.
- De nem itt lelépsz valakivel, várj meg, én összeszedem a többieket és visszajövünk, mobilod legyen bekapcsolva. Nem mintha hallani lehetne itt bármit is. – Will röhögve csóválta meg a fejét, majd hátat fordítva hagyott a pultnál.
A fejemet vitte az ital, nem gyengén láttam kettőt mindenből, ettől függetlenül remekül éreztem magam, ajkaimra az alkohol vigyort festett, s kifordulva a bárszéken, jó ideig a hatalmas tömeget kémleltem, akik egyre jobban ellepték a színpad előterét.
Egy ideig figyeltem ezt a hatalmas mozgást, ami a partot színek kavalkádjává festette, s mikor úgy éreztem, hogy nem ártana már pozíciót váltani, akkor fordultam megint a pult felé.
Egyik kezemmel unottan támasztottam a pultot, miközben egy pohár hideg, citromos vizet kortyolgattam, amit Will rendelt nekem. Vonásaim eltorzultak, mert a jó franc akart limonádét inni, mikor sör folyt azokból a fémhordókból.
- Hé szivi, neked van valamid, ami nekem kell. – Mosolyogva néztem a fekete atlétába bújtatott, feketére festett hajú, orrpiercinges és tetovált karú csajt, aki nagyjából harminc-harmincöt évesnek tűnhetett, s éppen két korsó sört tolt a mellettem pultot támasztó, nagy hasú külföldi turista elé.
- Mit szeretnél szépfiú?- Rám vigyorogva közelebb csúsztatta elém a pulton dekoltázsát, amibe teljesen beláttam, s feltűnt az odatetovált ördög vasvillája is.
- Mondjuk egy hellt, legyen kettő. – Perverz vigyorral néztem fel rá, mire a csaj körbenézett, majd gyorsan ledobta a kötényét, s kézen ragadva húzott magával, elkerülve a tömeget, a legközelebbi mozgatható toilettek egyikéig.
- Mit csinálsz?- Értetlen vigyorral bámultam a csajt, aki szó szerint belökött a műanyag mosdó ajtaján, s már le is tépte rólam az inget.
- Fogd be, a pasim mindjárt visszatér, öt perced van. – Nem habozott, letelepedett a fedett wc-re, maga elé rángatott, s letolva nadrágomat gyorsan kezelésbe vett. Néhány perccel később meg szó szerint magára rángatott.
Nekem ennél több invitálásra nem volt szükségem, elég ügyesen végezte a dolgát ahhoz, az alkoholnak köszönhetően is egész jól festett, s miért is ne szórakozhatnék vele egy ilyen fesztiválon.
Felrántva őt az ülőkéről, szenvedélyesen csókoltam ajkait, lehúztam felsőjét, majd megszabadítva motoros bőrnadrágjától, ügyesen nekiestem, ott a mini toalettek egyikében.

Nem gondoltam volna, hogy a gondolataimat valóra váltja, s oldalamon kiegyenesedve azonnal kézen fog, hogy a külvilágnak szavak nélkül is sugallja, hozzátartozom.
Túl egyszerűnek tűnt. Idillikus pillanat volt, ahogy a birtoklási vágya túlszárnyalta az úriembert, aki napról napra megbújt a feszes, simára vasalt szövetek mögött. És ez tetszett. A törődése felkarolt, magával ragadott.
S talán egy pillanatig, egy egész percig, míg testéhez fogott, úgy éreztem, hogy Sean soha nem tette tönkre az idegen jóképűekbe vetett bizalmamat.
– Azt mondtad, fél év múlva diplomázol. És utána? Utána hogyan szeretnéd tovább? Magán praxist nyitsz? Mi egyébként a szakterületed? A kőkemény munka mellett hogyan lesz időd rá, hogy koncertekre járj? Hm? Lesz rám időd? – magam sem tudtam, hogy milyen kapcsolatban álltunk éppen. Vagy hogy ami kettőnk között alakult, az tartós lesz-e? Hogy lesz-e holnap tovább? Vagy ő sem akar többre, mint Sean Murrey. De túlságosan kecsegtető volt a gondolat, hogy belészeretek, több lesz számomra, mint Sean bármikor, s így túllépek a lehetetlen múltamon.
Igen. Része akartam lenni az életének.
– Saul… csak elképzeléseim vannak a korodat illetően. És ami azt illeti, fogalmad sincs, hogy én mennyi vagyok. Szóval, miután egyszer már jócskán megszívtam, hogy hazudtam ezzel kapcsolatban, szeretném, ha tisztáznánk, hogy még három hónap, mire tizenhét leszek. És aztán még három év, hogy nagykorúnak számítsak. Azon kívül, hogy kettőnk között jogilag – ami egyébként a te szakterületed és neked kellene előadást tartanod belőle –, nem legális a testi kontaktus, mint példának okáért ez a kézfogás sem… úgy nagyon kell téged óvnom az anyámtól. És neked is engem a baráti körödtől. Nem tennék ellened feljelentést, de rágalmazva mások is bajba keverhetnek téged. Ezt nem akarom.
Belekapaszkodva izmos kézfejébe, testemet közelebb húztam övéhez.
– Örülök, hogy tetszik. Mivel úgy beszéltük, hogy megyünk és a koncert végén megmártózunk a tengerben, muszáj voltam olyan ruhát találni, ami könnyen le- és felvehető. Remélem a te farmerodat is könnyen fel tudod húzni egy vizes alsóra. Mert ha jönnek a zsernyákok, akik mogorvák, ha tíz után fürdőzőket látnak, bizony majd futnunk kell.
Észrevétlenül ömlöttek belőlem a szavak. Saul személyisége megkönnyítette a dolgomat, hiszen itta a szavaimat. Legalábbis a szemeiben ülő izgatottságból ezt gondoltam, s szabadnak éreztem nyelvem játékát. Vigyorogva meséltem volna neki bármiről. Akármiről. Talán erős volt az az epres koktél?
Az embermassza visszatartott minket. S értelmetlen szövegelésemet talán Saul csak azért nem hallotta közben, mert túl sokan üvöltöttek a fülembe.
A pulthoz érve már könnyebb dolgunk volt. Noha az italért sorban állók kígyózó sorának fara a másik irányba kanyarodott, itt legalább csönd volt.
– Rendben, siess vissza. Szeretem Pharrelt. Feltétlenül az első sorból kell néznünk. Ne félj, nem kallódok el. Siess vissza hozzám. Várj… talán elmegyek mosdóba. Mire itt az italom én is itt leszek. Imádlak.
Ó, igen. Ezt nem kellett volna mondanom. Talán ettől a hirtelen kifejezéstől, vagy a heves talpra állástól, de sikerült megszédülnöm. Rosszul voltam magamtól, amiért egy hét alatt így meghasonlottom Sean Murreyhez. Imádom? Hiszen ezt az a szemétláda mondta nekem.
Azonnal hánynom kell.
Ezt gondoltam, addig a pillanatig, míg meg nem láttam a szűkös női wcben szeretkező Sean Murreyt és azt a kiélt kurvát, akiről nem tudtam eldönteni, hogy hogy felmosórongyként használtak a mellékhelyiségben, vagy egy nő volt ápolatlan külsővel. Egy biztos. Sean Murrey farka ott volt benne és ezek épp itt szeretkeztek, ahová én miatta hányni készültem. Nem. Már ahhoz sem volt kedvem. A gyomrom úgy forgatta tartalmát, mint egy automata mosógép a koszos ruhákat.
– Neked semmi nem elég? Azt hittem, hogy mende-monda, hogy mindenkit megdugsz, aki él és mozog. De ezt a saját szememmel kellett látnom. Hogy néz ki ez a nő, Sean? Tudod mit? Nem is érdekel. Ezután bottal nem piszkálnálak meg. Ha ezt látnák a nagy rajongóid… undorodnának tőled, pont ahogy én. Sean Murrey… életem legnagyobb csalódása vagy.
Ezt persze feltétlenül megkövetelte túlfejlett igazságérzetem. Nem tudtam magamban tartani. Meg kellett osztanom vele, hogy milyen szinten gyűlölöm.
Nem mutatkozhattam Saul előtt ennyire megtörten. Hiszen Seant sikerült másodszor is elkapnom akciózás közben. Égett a tenyerem, hogy felpofozzam azt a szemétládát. Nem csak a múlt sérelmei fájtak. Túl friss volt bennem a seb, amiért tönkre tette a biciklimet, a szekrényemet… hogy már a második nővel kellett együtt látnom.
Soha nem gondoltam volna, hogy látnom kell külső szemlélőként is, ahogy magáévá tesz egy őt. És most mégis… másodszorra is. Bárcsak ne kellene emlékeznem erre. Bár ülhetnék valahol a magányomban, s az egyetlen, ami retinámba égne, a tenger ezüstösen fodrozódó ruhája lenne. De nem.
A mosdó pultján támaszkodtam. Nem bírtam arcomra nézni. Hogy lássam a visszanyelt könnyeket?
Biztonságosabbnak tűnt érzéseim stabilizálódásáig, ha nem látom elnyűtt vonásaimat. Mikor nyitódott mögöttem az ajtó, nem hátráltam meg. Nem mozdultam. Ha éreztem az olcsó parfüm illatát elillanni a helyiségből, s már nem éreztem magamon az idegen nő pillantását, megkerestem magam mögött Seant.
– Visszataszító vagy. Szívem szerint arcon köpnélek. De az nem túl nőies… mit ártott neked a szekrényem? És a biciklim? Azt hiszed, felnyomtalak a rendőröknél? Ezért teszel tönkre mindent körülöttem? Hogy volt ezek után képed felhívni, hm? Mit képzelsz Sean? Mit akarsz egyáltalán tőlem?
Egyensúlyomat vesztve kapaszkodtam meg a csempézett fal peremében, hogy a szilárd gyűlölet ne döntsön le lábaimról.

- Ó igen, te görög félisten, tégy magadévá. – Nyöszörögve kulcsolta nyakam köré karjait az ismeretlen nő, akinek a felszedéséhez tíz perc sem kellett. A sörtől még mindig szédültem, és sokkal jobban kellett összpontosítanom, mintha józan lennék. Idegesített is a csaj folyamatos dumálása, ki nem állhattam, hogy összehordta a hülyeségeit és mindenféle jelzővel illetett, mikor én igyekeztem odaképzelni egy jobb forma nőt a helyére.
- Fogd be. – Szóltam rá, s igyekeztem kizárólag saját élvezetemre koncentrálni, nem törődve a nő igényeivel. Aztán csak pörögni kezdtek agytekervényeim, s rádöbbentem, hogy bizonyítani akarok, hisz nem lehettem annyira rossz. Az kizárt, hogy olyan rettenet éjszakája volt velem Nevaehnak. Ezt bizonyítván próbáltam elterelni az alkoholos mámort, s igyekeztem a falhoz szegezett nő íriszeire koncentrálni.
- Tetszik? Mond , hogy igen, mond hogy élvezed. Mond a nevem, gyerünk , élvezz hangosan. – Suttogtam a fülébe, s míg egyik kezemmel a combját tartottam, másikkal a falat támasztottam, hogy ne dőljek el a nagy súly alatt. A nő persze úgy tett, ahogyan kértem, vígan nyögdécselt, ezáltal tényleg úgy éreztem, hogy csak képes vagyok még örömet szerezni, nem is akárhogy.
Már egészen közel jártunk a beteljesüléshez, nem kellett volna sok, csak néhány mozzanat, de hirtelen valaki ránk tört. Méghozzá Nevaeh Vannoy személyesen, akinek a jelenlététől teljesen leblokkoltam.
- Te itt? – Abba hagyva a dugattyú imitálását, felé fordultam, miközben a falhoz, s közém ékelődött, ismeretlen nő erőteljesen ütött mellkason, amiért nem folytattam a megkezdett kis játékunkat.
- Hé, ki ez a tyúk? Folytasd, te meg takarodj..- Alpári módon kiáltott rá Nevaehra, miközben a lány velem ordibált, nekem meg majd szétrobbant a fejem, s csak arra tudtam gondolni, hogy megtaláljam az egérutat.
A nő persze beidegesedve arrébb lökött, mire tántorogva éppen csak sikerült megállnom a lábamon, hogy elcsomagoljam magam a nadrágomba. A fekete démon villámgyorsan távozott, utána már csak az a túl édes parfüm szállingózott a levegőben.
Nevaeh hozzám vágott szavai után gyorsan húztam fel a sliccem, majd sietve léptem ki a toalettről, hogy még idejében nyakon csípjem a rám nyitó Amazont.
- Mit ordibálsz már megint, és rendezel jelenetet? Mi? Mi hogy néz ki? Hagyjál már ezzel, nincs is közöd hozzá, nem járunk, fogtad? Hogyan írjam még körül neked, hogy nem járunk? – Dühösen lépdeltem felé, miközben a pólómat is visszarángattam magamon, s a hajamba túrtam, hogy eligazgassam összezilált hajszálaimat.
- Ja, undorodj csak, mit érdekel, kivel mit csinálok? – Mérgesen ráncoltam homlokom, hisz tényleg nem számítottam arra, hogy majd felbukkan a koncerten és nyakon csíp egy ilyen ismeretlen nővel. Nem, ennek egyáltalán nem örültem, hogy mással látott, de annak se, hogy ordibált velem.
- Mi? Mi? Miket hordasz itt nekem össze? Úristen, te nem vagy normális komolyan. Nem hiszem, szerinted érdekelne, ha felnyomnál? Miféle bicikliről beszélsz, meg milyen szekrényről? Szánalmas tudod? Hogy még itt velem ordibálsz, azok után hogy kerestelek és próbáltam veled tisztázni a múltkorit. Te persze jellemzően nem vetted fel a kurva telefonod, ó és még az sms-emre se reagáltál! Hogy mit akarok? Már semmit, oké? Felejts el, őrült nőszemély. Ne érdekeljen az, hogy kit döngetek, világos? Mehetsz is, tipli van, le lehet szállni rólam, ha annyi nem volt benned, hogy visszahívj. És ne gyanúsítgass engem, érted? Mit akarok…mit akartam. Beszélni veled, megbeszélni a történteket, elmagyarázni, de te…veled nem lehet. – Dühösen estem neki, s még a karját is megragadtam, hogy végre rám figyeljen. Hihetetlenül feldühített a vádaskodásával, s azzal, hogy váratlanul felbukkant az életemben, és nekem esett, mintha bármiféle joga is lenne hozzá.
- Szóval Nevaehcska, húzz a hazugságaiddal együtt és kopj le rólam. Azzal fekszek le ezután, akivel csak akarok. – Gúnyos vigyor ült meg ajkaimon, de inkább csak a bosszantására. Hihetetlen, hogy ki akartam vele békülni, s én marha hívogattam, meg kerestem..

– Ne nyúlj hozzám, te szemétláda… – méreg fröcsögött számból. Hevesen ziháltam, miközben ellöktem felkaromat tartó ujjait. Nem állhattam az érintését, sem a közelségét. Még arcomat is elfordítottam róla, csak bántó, tudatomon erősen visszaverődő szavait engedtem magamhoz. Bárcsak sikíthattam volna, hogy valaki kimentsen a közeléből, hogy ne halljam ostorozását.
– Sean, ez a női mosdó. Ha zavar a jelenlétem, takarodj ki innen.
Fájt, ahogy velem beszélt. Pont úgy sértett, ahogy a házuk folyosóján állva. Elkapott a vágy, hogy megfutamodjak. Én legyek az első, aki távozik. Aki felad egy újabb csatát. De inkább veszítsek, minthogy tovább kelljen néznem annak a férfinek az arcát, aki először még felettem nyögött élvetegen, majd másnap kétségbeesett arcára blazírt mázat festett, csak hogy belém tuszkolja fullasztó hazugságait.
A kezem eljárt. Legalább olyan hirtelen és olyan erőteljesen, mint a legutolsó alkalommal.
Bár több erőm lett volna. Hogy szakadt volna le az arca az ütésemtől.
– Eddig is azzal feküdtél le, akivel akartál. Velem… majd egy kitetovált bőrű, bűzös szájú kurvával. Ki tudja a többit… Nem is érdekel. Dögölj bele a hedonista életviteledbe.
Megfeledkezve szükségleteimről, fájdalmaimról kivonultam a mosdóból. Nehéz volt nem rohanni, felszegett fejjel kilökni az ajtót, s könnyeimet nyelve a szembe jövőkre nézni, mintha odabent nem dőlt volna össze a gondosan építgetett, gyűrött és elhasznált lapokból felhúzott kártyaváram.
Saulnak kellett összeillesztenie ezúttal az életem darabkáit. Én már nem voltam rá képes. S nehezen hittem, hogy az alkoholban elegendő ragasztó lenne hozzá, hogy segítsen a problémámon. Hogy elmossa Sean Murrey jelenét, múltját és az alternatív jövőjét.
Az emberek között átverekedve magam, a pultnál percekig birtokolt helyemet kerestem. De a nép egyre többet akart, ami a nyers és édesített párlatokat illette, így vigyáznom kellett, hogy ne vegyek méreteket az utamba kerülőkről akarva akaratlanul helyet kereső kezeimmel. Végül csak sikerült megközelítenem a pultot és legnagyobb meglepetésemre tenyerem végre a kemény mellkasnak ütközött, mely a világos szín, lenge anyagból szabott pólót viselte, amit jól megnéztem magamnak már érkezésem pillanatában egy volvo ülésén.
– Saul. Sokat vártál? Akkora sor volt odabent. Azt hittem, hogy sosem fogok végezni. De itt vagyok.
Feltételezhetően a jótékony sötéttől, Saul mit sem látott szemgödrömben túlcsorduló könnyeimből.
– Szóval, mit kaptam? Mi illik egy tengerparton fehér csipkében riszáló fiatal lányhoz, aki imádja az ölelésed? – szórakozottan mosolyodtam el saját szavaimra. Annyira kirívóak voltak, kacérak és szerelmesek… de ez álnok hazugság volt, s valójában semmi közük nem volt az előttem álló vonzó férfihez.
Sean tönkretett. De ennek Saul nem kellett volna, hogy megigya a levét.
– Lassan kezdődik az igazi buli. De ennyi itallal… lehet inkább itt kellene maradnunk a pultnál, ahol kedvünkre ihatunk. Neked is ki kell rúgnod a hámból. Legalább ma este velem. Nem gondolni semmire, őrülten, önfeledten szórakozni.
Átvéve a poharat, mellkasának borultam. Ajkam nyakhajlatát érte. Hazug voltam, önző és gonosz. Annyira reméltem, hogy Sean majd látja igyekezetemet. Hogy tovább léptem. Hogy nem ő az egyetlen, aki még élvezi az életét és él. Meg kellett mutatnom neki, hogy más is lehet számomra annyira impozáns, mint ő. A nagy Sean Murrey.
Szabad kezemet oldaláról arcélére futattam. Nyúlánk ujjaim kényeztetően állapodtak meg tarkóján, hogy hideg ajkaimmal tovább bájologjak nyakának finom, vékony bőrével.
– Szerintem innen is élvezhetjük a koncertet.
Addig hátráltam, míg fenekem nem érte a pult szélét. Elpillantva oldalra üvegbe zárt, gyomromba kívánkozó alkoholok armadájával találtam szembe magam. Itt volt a helyem.

Nevaeh olyan ellenszenvvel beszélt velem, mintha gyűlölne, s talán még haragosabb volt rám, mint legutóbb a házunk halljában, ahol talán még joggal is érdemeltem ki a pofont. Ezt a helyzetet azonban már nem tudtam mire vélni, így magam is feldühödtem a viselkedésén, és azon, amiket hozzám vágott a kiscsaj.
- Áúúú – Hangosan csattant a pofon az arcomon, ismét sikerült megütnie úgy, hogy arra nem készültem fel. Égett arcom az ütés nyomán, de az elfogyasztott alkoholmennyiségnek köszönhetően nem érzékeltem olyan fájdalmasnak, mint a korábban elszenvedett ütést.
- Jó, majd meledöglök. – Vágtam hozzá , homlokom dühösen ráncoltam össze és nem sok kellett ahhoz, hogy megragadjam a karját, visszarántsam és jól megrázzam, hogy észhez térjen. A büszkeségem rettentően sértette ez az újabb pofon, akár csak az, ahogyan velem beszélt Nevaeh. Semmi joga nem volt ahhoz, hogy jelenetet rendezzen és elcsessze a kedvemet, csak mert ehhez jött ihlete.
- Kopj le, ne is lássalak többet, nem kell púp a nyakamra. Nehogy még egyszer ide gyere hozzám, teee. – Az alkoholnak köszönhetően elég vehemensen kiáltottam utána, de nem tudtam befejezni szavaimat, mert hirtelen ragadott nyakon egy nagy darab, szakállas, agyontetovált fazon.
- Te k…tad meg a nejem? Agyonverlek. – Védekezni se volt lehetőségem, mert az egyik öklös után jött a másik, s talán a negyediknél már elhomályosult előttem minden. Talán Willék szedték le rólam az őrült fazont, és ők vittek el a helyszínről is, ahol a kellemesen leiszom magam Nevaeh miatt induló délutánomnak maga az alany, és egy ismeretlen, őrült fazon vetett véget.

Az italos pulthoz érve széles vigyor játszott ajkaimon, tagadni se tudtam volna, hogy kicsattanok az örömtől és végre jól alakul az életem. Nevaeh mellett úgy éreztem, megtaláltam a családomat , már el is terveztem, hogy vele együtt fogom tölteni a mindennapjaimat , beköltözünk az anyja házába és élvezzük az életünket. Persze, azt egyelőre nem terveztem meg, hogy mit teszünk az anyjával, hová tesszük félre, hogy ne legyen az utunkban, de ez még ráért. Jelenleg csak ki akartam élvezni a pillanatot, hogy Nevaeh végre ráébredt, egy igazi férfi van mellette, s végre észrevette, hogy sokkal jobban illik hozzám, mint ahhoz a Murreyhez. Ez volt a lényeg, semmi más nem számított.
- Helló – Éppen a pulthoz értem, hogy leadjam a rendelésem, amikor egy kopasz, kisportolt, vékony atlétát és kisgatyát viselő huszonéves partiarc úgy gondolta, hogy elorozhatja előlem az elsőbbséget, s ő rendelheti meg magának, meg a hülye parti kurvájának a piát.
- Ne haragudj, de itt sor is van, és én már itt voltam. – Kulturáltan igyekeztem elérni céljaimat, elsőre mindenképp muszáj voltam ezt tenni, bár belülről majd szétrobbantam, hogy nem verhetem szét a fejét a pultban.
- Kopj le. – Bunkón válaszolt és undorító féreg módjára vette át helyem a pultnál. Szánalmasan éreztem magam, hogy képes valaki megszégyeníteni és az erőfölényét kihasználni. Gyorsan hátrapillantottam, hogy Nevaeh látta-e a beégésemet, de szerencsére nem, a lány valószínűleg még a mosdóban lehetett.
Jó magam visszanyelve a dühömet, összepréselt ajkakkal vártam, hogy ez a gyökér megvegye a söreit, ám a bosszútól fűtve megfeledkeztem arról, hogy magam is italt vennék, s amint kikúszott a srác a sorból, követni kezdtem őt. Alaposan körbenéztem, hogy vannak-e kísérői, úgy láttam, hogy csak a csaja várt rá, de annak átadva a sört, ő külön úton ment tovább, s úgy láttam, hogy a parkoló járműve felé lépdel.
Megint csak körbenéztem, hogy nem láthat-e senki, de szerencsére a nagy tömegnek, az est eljöttének, ideális alkalmam nyílt arra, hogy feltűnésmentesen kövessem a kigyúrt alakot.
Útközben – az egyik sátor oldalánál kiszúrtam egy odatámasztott pajszert – aminek a végére ruhazsebkendőm csavartam és úgy fogva az eszközt, megszaporázva lépteimet, beértem a srácot, amint elkezdett a terepjárója hátsójában pakolni.
- Hé, haver. – Szóltam rá, mire értetlen fejet vágva fordult felém.
- Mi van , mit akarsz? Nem veszek semmit, húzz innen. – Flegmán vágta a képembe, látszott hogy nem túl okos példány, ez persze nem szabott gátat indulataimnak. Hirtelen sújtottam le rá a pajszerrel, amitől azonnal földre zuhant , a következőeket pedig már rúgásban mértem rá.
- Sorban álltam már negyed órája, hogy a barátnőmnek vegyek italt, mert szomjas. Neked meg volt pofád beállni elém? Hát baszódj meg. – Idegesen ütöttem-rúgtam, s mikor már nem mocorgott, elhajítva a pajszert, gyorsan elsiettem a helyszínről.
Ügyesen mozogtam, úgy hogy ne vegyenek észre, cipőm orráról letöröltem a tag vérét, majd mintha mi sem történt volna, visszaálltam a pulthoz, ahol szerencsére már nem tolongtak annyian, mert a színpadon feltűnt a sztárvendég.
- Helló, két Havana Beachet kérek. – Leadva rendelésemet, tisztességesen kifizettem a koktél árát, s míg az italokra vártam, eligazgattam szemembe lógó hajtincseimet, s a zsebkendőmmel felitattam homlokomról és tarkómról a verejtéket.
Mikor megkaptam az italt, már egészen sötét volt, ezért amikor visszafordultam, nem láttam sehol Nevaeht. Kifelé jöttem a sátortól, tekintetemmel a tömeget pásztáztam, és csak remélni mertem, hogy nem telt el túl sok idő, és nem történt semmi baja.
Hirtelen tűnt elő fehér ruhájában, így máris megkönnyebbültem, s széles mosoly kúszott ajkaimra, látva azt hogy jól van és visszatért hozzám. Ez máris feledtette velem a pultnál történt incidenst és kárpótolt mindenért.
- Sokat nem, mert a pultnál rengetegen vártak, mire sorra kerültem. De az italod így hideg és hűsítő. Én már attól féltem, hogy neked kellett sokat várnod rám. A mosdónál is nagy sor állt? – Érdeklődve fürkésztem tekintetét, ami még így az estében is elvarázsolt. Közben átnyújtottam neki az egyik italt, a másikat pedig magamnak tartottam.
- Ez a Havanna Beach koktél, egy adag fehér rum, gyömbér és ananászlé, meg szívószál. Kóstold meg.- Poharam összekoccintottam övével és belekortyoltam az italba, ami valóban hűsítette a koncert melegét.
- Imádod az ölelésem? – Széles mosollyal át is fontam karomat vállai felett, s úgy húztam magamhoz, hogy onnan kémleljük a színpadon éneklő világsztárt.
- Kevesled? Hm, végül is, maradhatunk. – Mosolyogva megfogtam a kezét, de amit Nevaeh művelt velem, az annál sokkal jobb volt. Nekem dőlt, éreztem ajkai kényeztetését, s elengedve kezét, csípőjénél fogva húztam közelebb magamhoz.
- Veszélyes, amit művelsz, ugye tudod? – Nevetve súgtam, miközben hajával játszadoztam, s végig simítottam gerince mentén.
- Ha így folytatod, le kell hűtenem magam. – Tettem hozzá, majd félrehúzva a szívószálat ajkai közelségéből, hosszan csókoltam őt.
- Azt hiszem, nem fogsz időben hazaérni. – Nevetve súgtam ajkai közé, majd kézen fogtam, s leültettem a pulthoz.
A számokat végig hallgattuk, közben újabb és újabb koktélokat rendeltem, legalább három félét is végig kóstoltunk, így már a hangulatunk is kellően megjött ahhoz, hogy kivetkőzzünk ruháinkból.
- Ez a koncert unalmas, mit szólnál, ha lemennénk és megmártóznánk a tengerben? Láthatod akkor, hogy van fürdőnadrágom is, hm? – Vigyorogva emelgettem fel-le szemöldökeimet, s ha beleegyezett, akkor kezemet nyújtva invitáltam a part felé.
- Az éjszakai fürdőzés király, olyankor nem kell félned a cápáktól, meg a sok kis haltól, mert nem is látod őket. – Nevetve próbáltam rémisztgetni a lányt, de inkább csak viccelődtem vele, kíváncsi voltam, hogy meddig mehetek el.
Menet közben a parkoló irányából kékes-pirosas fények tűntek fel, de csak egyetlen pillantást szántam arra, eszem ágában sem volt aggódni, mert biztos voltam abban, hogy él a srác. Talán eltört néhány bordája, talán az orrát is betörtem, de még él.
- Na jó, szóval elértük a tengert. – A parton megtorpantam, és mosolyogva pillantottam Nevaehra.
- Lássuk, melyikünk válik meg gyorsabban a ruháitól? – Versenyre invitáltam, gyorsan lerúgtam cipőimet, majd lerántottam magamról a pólót, s a farmerrel is csak néhány pillanatig bajlódtam, míg sikerült lehúznom a cipzárt és kicsatolnom az övemet. A zoknit is hamar lekaptam lábfejeimről, s már rohantam is a hullámok felé…

– Egészségünkre – kecses ívű poharamat tiszteletére emeltem, s még mielőtt a hozzátevők végére ért volna, én már ízlelőbimbóimat belekényszerítettem a zamatok zavarába.
Ma este nem volt kedvem felülkerekedni az alkohol mámorba ejtő hatásán. Teljesen mindegy volt, hogy mit töltöttek volna a poharamba. Vakon bíztam a pult mögött álló mixer arany kezeiben. Csak minél több legyen és minél erősebb, amit a kezembe adnak.
Az italtól hideg ajkaim elnyíltak. Saul fedetlen bőre hívogató volt, s nem is ellenálltam neki, mikor a szám szélében játszó szívószál már csak erőtlenül szörcsögött. A mosdóban látott képek hajtották tetteimet, így bármeddig elmentem volna, hogy ha Sean látta volna összeölelkezett kettősünket, ugyanaz a méreg járja át idegeit, melyek engem is kihoztak sodromból odabent, s fájdalmas könnyeket facsartak szemeimből.
– Veszélyes? Tényleg? Akkor abbahagyjam, mielőtt valamelyikünk megsérülne? – egy pillanat erejéig szakítottam meg testünk kontaktusát, hogy fokozzam a bőre alatt pulzáló vágyat. – Nem viselném el, ha valami történne veled.
Nevetve csuklott vissza arcom nyakának ívébe.
A saját vizuális élményemen jócskán rontott az ital, így nem kíséreltem meg, hogy átpillantva Sean válla felett elrévedjek a távolban, s megpróbáljam felfedezni a színpadon színes ruhába öltözött, hangyaméretű énekest. Éppen elég volt hallanom a hangját, s dúdolnom a nyár slágereit, hogy átjárja testemet az önfeledt buli-hangulat.
Csípőm ki-kimozdult a felforrósodott dallamokra, s mikor Saul a pult szegélyéhez tolt székek egyikére nyomta teljes testsúlyomat, még akkor sem felejtettem el felsőtestemmel lágy és érzéki hullámokban adózni a zene oltárán.
– Nem is akarok hazaérni, Saul.
Halkan súgtam fülébe, hogy csak ő hallhassa. Ebből a távolságból már nem volt fülsüketítő a zene, így a szóváltás nem ütközött problémákba. Nem vesztünk bele a papagájok ismétlős kellemetlenül untató beszédstílusába.
Csókja közben hátradőltem, így az üres pultszakaszra kényszeríthette testemet. Élveztem, hogy ennyire közel férkőzött hozzám. Csókunk lüktetett az élettől. Másodpercek alatt mélyültünk el egymás közelségében.
Éreztem, ahogy tompulnak a külvilágból érkező zajok, s halk nesszé lesznek fülemben, s a prioritási sorrendben élre tör Saul, s az ő érintései.
Csupán addig voltam hajlandó elválni testétől, melyre a mindennapok természetességével kígyóztak fel fürge ujjaim, míg újabb italt kért kettőnk számára. Színes löttyökkel oltottuk szomjunkat, de mikor a negyedik pohár is kifogyott, megfogalmazott bennünk a tény, hogy kevés volt, amit itt egymásba kapaszkodva kaphattunk.
– Csak a fürdőnadrágodat láthatom? Ne szomoríts el, Saul… – szavaim kirívóak voltak. Szánt szándékkal adtam kettős értelmet az elsóhajtott kijelentéseknek. Várakozás nélkül kaptam az alkalmon, hogy kettesben maradjak vele.
Az alkohol régen lefejtette gátlásaimat. Az első alkalom félelme, melyet Sean oldalán éreztem autójába ülve, már messze járt. Hiszen tudtam, hogy meddig mehetünk el. S tudtam, hogy hol kell megálljt parancsolnom a velem lévő férfinek, ha nem akartam dühödt elégedetlenséget csiholni belsőjében.
A parti homokot játékosan rugdostam magam előtt. Jól esett az apró kristályokat porként a levegőbe szórni, majd élvezni, ahogy testük visszacsúszik meztelen lábfejemen sajátos lepedőjükre.
– Éjszaka egész más dolgokkal kell megküzdeni… nem a látványé a főszerep, hanem az érintéseké.
Szórakozottan csúsztattam be ujjaimat pólója alá, hogy úgy haladjunk tovább a forrongó fövenyben. Nem akartam, hogy megtorpanjon, így hátramenetben kényszerítettem őt tovább.
– Remélem, nem félsz a tenger élővilágától…
Mielőtt azonban belefeledkeztünk volna a szóváltásba, Saul indíttatására kapkodtuk le magunkról a ruhákat. Nyerhettem volna. Hiszen sietség nélkül is fürdőruhára vetkőzhettem volna, félbe törve az időt, amit ő használt fel, hogy megszabaduljon az utolsó daraboktól is, de helyette sokkal jobban lefoglalt, hogy a gyér fényviszonyoknál gusztáljam testét.
Illuminált gondolataim tovaszaladtak, hiszen azon kaptam magam, hogy belül azon rimánkodok, hogy a fürdőnadrágjától is szabaduljon meg. Ejnye, Nevaeh.
Végül a ruháimért nyúltam. Lelöktem két vállamról a rövidderekú farmerkabátot, a pántos csipkét is a homokba taszítottam, s már csak a szandálom volt, amit lépésközben rúgtam le lábaimról.
– Várj meg! – kiáltottam a férfi után, aki túl hamar érte el a habokat. – Ú… egy kicsit hideg, nem?
Természetesen csak kérettem magam. Régen megszűnt a külvilág körülöttem, és az érzékelő receptoraim is kikapcsoltak. Mindegy volt a víz hőfoka. Csupán azt akartam, hogy a megmártózott, vízcseppek nyaldosta testével magához öleljen, s úgy rántson magával a térdig érő vízbe.
Ha már vizes voltam, mindegy volt, s csak egyre haladtam befelé, s mutatóujjammal csaltam magam után Sault is.
– Remélem, tudsz úszni. Mert nem akarok itt kint maradni az óvódás részen. Menjünk beljebb.
Mikor már csak nehezen ért le lábam, s éreztem, hogy a talaj körül lehűlt a víz foka, elégedetten torpantam meg. Tudván, hogy a parti őrséget nem érdekli, hogy mi történik száz méterrel bentebb a tengerben, csak a parttól elrugaszkodó első tíz métert veszik szemle alá, itt már megállhattunk. Senki nem zavart meg minket. Csak mi voltunk.
Elrugaszkodtam a talajtól, s addig úsztam a víz hullámzó felszínén, míg bele nem akaszthattam karomat Saul nyakába.
– Ó, fogj meg.
Nevetve öleltem át két kezemmel vállait, hogy combjaimat csípője köré kulcsolhassam.
– Csókolj meg.
Mosollyá szelídültek vonásaim. Az izgalom, a vadóc mozdulatok eltűntek belőlem. Vágytam rá, hogy Saul gyengéden érintsen, kényeztessen és simogasson. Csak az éltetett abban a pillanatban, hogy görcsösen élvezzem én is valaki másnak a közelségét, ahogy Sean tette minden szembejövő nővel.
– Tetszett a fürdőnadrágod. Hihetetlen, hogy egy ügyvéd ilyet is hord… Ügyvéd úr. Szeressen.
A langyos vízbe vezetve kezeimet, ujjaimmal kontúrt festettem felsőtestére, széles hátára.

- Ki tudja, talán mást is. – Perverz mosollyal fúrtam pillantásom tekintetébe, s csak azután indultunk útnak, hogy a homokos tengerparton megválva ruháinktól, végre belevessük magunkat a hűsítő tenger habjaiba.
Miközben vetkőztem, nem hagytam figyelmen kívül azt sem, ahogyan Nevaeh vált meg ruháitól, bár korábban már nem egyszer láttam őt ruhátlanul, a látványra újra és újra mosolyt csalt ajkaimra.
- Nem a látványé? Ohhó, te aztán nem vagy semmi. – Nevetve vettem közeledését, tetszett hogy ilyen könnyedén flörtölt velem és zavarának már nyomát sem éreztem. Nem gondoltam volna, hogy már az első adandó randi alkalmával ennyire közel kerülünk egymáshoz, de egyáltalán nem bántam meg. Megválva az utolsó ruhadarabtól is, fürdőnadrágban rohantam be a vízbe, s mikor már mellkasomig ért a víz, lubickolva vártam Nevaeh érkezését.
- Már késő, bent vagyok. – Mosolyogva figyeltem, hogyan veti bele magát a habokba, majd kezeimet kiemelve a vízből, csalogató mozdulatokkal invitáltam magamhoz egyre közelebb, s ha már odaért, egy kicsit lefröcsköltem a hűs vízzel.
- Gyere ide, majd én felmelegítelek. – Félmosoly szökött ajkaimra, majd hátrafelé lubickolva egyre beljebb úsztam, hogy ezzel Nevaeht is beljebb csalogassam a tengerbe. A koncert fényei még onnan is látszottak, hallani lehetett a tömeget és a távolban tomboló hangfalak dübörgését. A hullámok körülöttünk lassan lefetyelték a partot, kellemes morajlása egyáltalán nem keltett félelmet bennem. Mi több, kiélveztem, hogy csak kettőnké volt a part és senki nem zavart abban, hogy Nevaehval töltsem az estémet.
- Gyere, ússz egy kicsit közelebb. – Mosolyogva fürkésztem vízben hullámzó testét, miközben karjaimat mozgatva igyekeztem a felszínen maradni.
- Foglak – Kinyújtva karjaimat elkaptam, s máris magamhoz húztam, hagytam, hogy lábait csípőm köré kulcsolja a vízben, s kicsit előrébb hajtottam magunkat, hogy legalább az én lábam érjen talajt a már nyakig érő vízben.
- Micsoda követelőző amazonnal van dolgom. – Vigyorogva hajoltam közelebb , hogy csókoljam ajkait, s közben nem tudtam ellenállni annak, hogy ne érintsem testét, s tenyerem ne barangolja be minden porcikáját.
Simogatva öleltem magamhoz, miközben csókoltam, s kezeim egyre merészebb helyekre furakodtak a víz takarásában. Kívántam, vágyam ölén érezhette, s nem is akartam tagadni, hogy mennyire vágyom őt.
- Tetszik? És ami benne van? Tetszene? – Súgtam fülébe, majd nyakát csókoltam tovább, miközben elkezdtem vele kifelé sétálni vele a vízből, legalább néhány lépésnyire, hogy a hullámok ne zavarják meg az együtt töltött perceket.
- Kívánlak Nevaeh – Súgtam fülébe, kezeim fenekére csúsztak, s még közelebb húztam magamhoz a vízben és szenvedélyesen csókoltam ajkait. Magamnak akartam minden porcikáját, s már nem tudtam betelni csókjával…

Kapaszkodtam. Biztonságért és törődésért epekedve ölelkeztem össze meztelen felsőtestével. Államat vállának kies hajlatába fúrtam, combjaim izma töretlen kitartással fogta át testének alsó felét. Lapos, puha hasfalam kemény felületéhez feszült testének. Az erőteljes hullámok nem törhették meg testünk kimondatlan szövetségét. Végigsöpört rajtunk az óceán kétkedő ereje, de képtelen volt elszakítani minket.
Az érzések átsöpörtek józanságtól megfosztott testemen. Rezdüléseim őszintesége mind neki szólt. Nem volt már bennem hazugság, számító mozdulat. Amit adtam, Saulnak szólt, s amit élveztem, tudtam, hogy csak tőle kaphatom.
Míg érintett, míg csókolt, míg majd összeroppantott karjai között, izgalom liftezett gyomromban. Kapkodtam a levegőt. S ahogy eddig természetesnek tűnt a másikénak folytatásaként kirajzolódó testünk, most úgy égetett forró vágya kezeiben, arcán, csókomért lüktető ajkán, felsőtestén.
Sóhajtozva, kezemből kicsúszott irányítás híján teljes, gyermeki odaadással élveztem, ahogy keze ruhákkal fedett centimétereken érint.
Fülébe nyögtem kényeztetésére járó köszönömök egész sorát, mire végre valahára öntudatomhoz tértem.
– Saul… – a pillanat túl hirtelen lett volna, hogy azonnal elutasítsam. Arcának borostás élét fogaim között tartva kínoztam, hogy aztán csókkal feledtessem a felület pillanatnyilag felfutó fájdalmát.
Meg kellett állítanom. Minden perc elmulasztott késlekedésével kockáztattam a férfi türelmét, s érdeklődését. Ahogy Sean megvezetett, s minden áhítatosságom és az együtt töltött időbe ölt igyekezetem ellenére eltaszított magától céljának elérésekor.
Saul talán még ennyire sem lesz kitartó. Nem tudni, az érettséggel nőtt-e a türelem a férfiszívekben.
– Hagyj nekem legközelebbre is meglepetéseket. Nem kaphatok meg mindent azonnal… – szavaimmal simogattam szívét. Halkan, érzékien szabadultam meg a nőies furfangosságra valló ellenkezéstől. Tarkójának merev izmain járattam fel-alá ujjaimat, míg kérésem nem lett számára élhető.
Bármennyire szimpatizáltam Saullal, a Seannel eltöltött együttlét gátakat húzott fel jellememben. A merész lány, aki azt képzelte, hogy nem tudnak benne kárt tenni, s majd túllép az első együttlét monumentális jelentőségén, másodjára jobban zihált a félelemtől, mint akkor.
Sean elmondhatatlan mód tette tönkre bizalmamat idegen férfiak iránt. Az égről lehozott csillag, Saul csókja is kevésnek bizonyult abban a pillanatban. Nem tehettem meg vele. Vele sem tehettem meg.
– Én is kívánlak. De hagyj nekem magadból legközelebbre is. Kérlek… lassítsunk. Saul. Lassítsunk.
Elnyalt ajkai közé leheltem reszketeg szavaimat. Annyira sokat jelentett nekem a szűkös idő elteltével is, hogy rettegtem tőle, hogy megbántom és elveszítem. Saul, az érett férfi, akit talán még a baráti társaságom is ellenezne kora miatt, számomra sokkal több volt megismerkedésünktől kezdve, mint egy férfi. Túlívelt a szívemben betöltött szerepe Seanén. Egészen máshogy gondoltam rá. Csupán a szavakat nem találtam ezen kapcsolat lefestéséhez.
Ölemhez érő ágyékára megborzongtam. Az illat, a csók íze, a kapkodás, melyből kiéreztem ízét a vad szeretkezésnek meghátráltatott.
– Menjünk ki a partra. Oké? Kicsit fázok…
Természetesen ezt is a félelem tette velem. Ajkaim türelmetlen keresték egymás társaságát a lehűlt éjszakai levegőben.
Tudtam, hogy lesz legközelebb, hiszen én is akartam. Nem bírtam volna ezután lerázni a férfit. Szükségem volt rá. Hogy ez álszent volt-e, ambiciózus, bosszúszomjas, vagy egyszerűen csak biztonságért elepedő, azon már nem gondolkoztam. Egy hosszú csók után saját lábaimon indultam meg kifelé, de mivel a csend ott tátongott köztünk, hirtelen ötlettől vezérelve vetettem rá magam Saulra. A támadástól vízbe eshetett, vagy ha átfogott, együtt dőlhettünk a fodrozódó habok közepébe. Hosszan nevetve, játszva igyekeztem terelni az este kellemetlen félbeszakítását.