Russel visszahúzódó, könyvmoly típus. Sosem volt igazán közösségi ember, eléggé introvertált személyiség, az egyedüllét hozza meg számára a nyugalmat, és az ihletet az alkotáshoz. Párszor megpróbált könyveket írni, de végül mikor elkészült senkinek nem mutatta meg, majd kidobta.Ezen kívül mindent véghezvisz, legyen az akármilyen hosszútávú terv. Szeret listákat írni, megszervezni jóval az esemény előtt mindent és gyakran rendszerez, hála ennek, antikváriuma gondozott és ápolt, bármelyik kötetet meg tudja találni. Rendkívül fejlett a szépérzéke, a tökéletességre törekedik, és ehhez a precizitást választotta eszközül. Sosem késik, ám rendkívül türelmes tud lenni másokkal, és ha nem üzletről van szó, akárhányszor képes megbocsájtani. Rendkívül jó hallgatóság, ám reakciót csak rövid, magvas megállapítások formájában várjunk. Kivéve, ha a könyvek a témák. Úgy tűnhet, mintha a boltban megforduló minden könyvet olvasta volna, és ennek van is valamennyi valóságalapja. Ekkor lehet csak igazán észrevenni azt a szenvedélyes csillogást szemeiben. Intelligens, tanulékony, mindig megfogadja a hozzáértőbb tanácsát.

Könyvmolyhoz képes igen fejlett izomzattal és sportos alkattal rendelkezik, mivel mindig is úgy gondolta, hogy az elme és a test összhangja az egyik legfontosabb. Egészségesen étkezik rendszeresen mozog, mintha egy tinédzsereknek készített dokumentumfilmből lépett volna ki a helyes életmódról. Kivéve persze azt, hogy drogot készít.
Jólfésült, fekete, rövid haját sosem látni rendezetlenül, még a nagy sietségben is valahogy megőrzi az alakját. Vastagkeretes szemüveget hord, de ne divatból, sosem értette azokat, akik fölöslegesen hordják. A lencsék mögött ülnek azok az olvadt csokoládébarna szemek, amik általában érdeklődve szemlélik a helyzetet, ám ha Russell számára érdekes témáról esik szól, mintha csillogna az izgatottságtól. Ekkor szokott ajkaira szökni a barátságos mosolyt, amit minden beérkező vásárló megkap üdvözlésként. Ruhatását is a rendezettség jellemzi, mindig frissen vasalt és mosott ruhákban jár, a magamutogatást sosem kedvelte, így általában hosszúujjú ingeket, a hűvösebb időszakokban pulóvert szokott hordani, ugyanis tekintélyes sweater gyűjteménye van. Hála a légkondicionált épületnek, ezt a viseletet akármikor hordhatja, ha kedve támad, de mégsem lép ki azt utcára a kánikulában kötött pulcsival.

- Szép napot, Ms.Kameāloha! - köszöntöm nagy mosollyal arcomon az egyik leggyakoribb vásárlómat.
- Jó reggelt aranyom. - mondja az örök derűs tekintetű, őszes hajú néni. Hamar betámarja az frissen érkezett táblával ellátott polcot.
- Sajnos még nem érkezett meg az a kiadás az 1984 ből, de jó hír, beszéltem egy gyűjtővel, és úgy tűnik a jövőhétre meg is érkezik., Addig szeretne kivenni valamit? - tenyerelek az előttem lévő pultra, az asztalon lévő számítógép billentyűzetén lenyomok pár gombot, mire leteszi kisablakba az épp olvasott cikkeket, amik a szortírozásról szólnak. Tényleg érdekesek. Komolyan.
- Megvan a Fehér Agyar Jack Londontól? - fordul felém levéve sötétbarna szemei az újonnan érkezett kötetek gerincéről. Némán bólintok, majd bal kezemmel felemelem az oldalamnál lévő falapot, hogy kijöhessek megmutatni. Lépteim zaját elnyeli a kékeszöld padlószőnyeg. Esélytelen volt ideköltözésemkor, hogy ezt is kicseréljem, hisz a keretem meglehetősen szűkös volt, most pedig nem szeretném akár egy hétre bezárni az üzletet. Elhaladok Ms.Kameāloha mellett, majd a falhoz érek, ami roskadozásik van pakolva az ódon könyvekkel. Hála a tökéletesen működő rendszeremnek, azonnal tudom merre keressem, még az én magasságommal is lábujjhegyre kell állni, hogy elérjem a vékonyka könyvet, aminek borítóján egy vörös bőrkötésbe nyomott aranyfestékes farkasminta van, ugyanezzel a színnel kiírva az író neve, és a cím. Kinyitom, gerince ropog, a megsárgult, vékony lapok zizegve nyílnak szép, feltárva előttünk egy másik világot. Beleszippantok a levegőbe, még ilyen távolságból is érezni a régi könyvek átható illatát. Második leggyakoribb vásárlóm ráncos kezébe adom az irományt, majd mindketten a kasszához vesszük utunkat. gyorsan megtörténik a tranzakció, majd elköszönünk egymástól. Az ajtó felett pihenő fémcsengő hangja megbillen, az egyik kedvenc hangomat produkálva. Egy újabb elégedett vásárló. Számítógépem kijelzőjére ismételten visszatér a cikk arról, miként is lehet a leghatékonyabban szortírozni az adott tárgyakat. Két újabb gomb lenyomására a spotifyon elindul Mozart egyik klasszikusa. Műkedvelőnek tartom magam, így ezt a darabot is a szívembe zártam. //SzeretemOriontSzeretemOriontSzeretemOriontSzeretemOriont// Hátradőlök székemen, szemüvegemet megigazítom orromon, és utána kényelmesen hátradőlve kinyitom az Állatfarmot. Vagy ezerszer olvastam, mégsem tudom úgy Újraolvasni, hogy ne társítanék hozzá egy újabb mögöttes jelentést. Épp ezt szeretem Orwellben.
Véget ér a darab, a hegedűk elhallgatnak, és meghallom a csengőt. Arcomra felköltözik a barátságos mosoly, hiszen a leggyakoribb látogatóm érkezett meg. Zsíros haja összeragadva omlik rá kinyúlt, koszos pólójára. Hosszúujjúról van szó, hogy valahogy el kell takarnia a tűnyomokat. Igen, a kuncsaftom teljesen rá van kattanva a heroinra. Az ő dolga, szerény véleményem szerint rosszul teszi.
- Figyu, Haver! A... Szokásosat szeretném.
- Előbb szeretném látni azt, hogy tudsz-e fizetni. - a szavak hallatán a hosszú, vékony, lesoványodott ujjak remegve csapják le a lakkozott fára az összegyűrt papírpénzt. Gyorsan megszámolom, kisimítom őket, majd elteszem. Az asztal alól kiemelek egy zacskót, amiben áttetsző kristályok vannak... Tökéletes kristályok. mielőtt még kikapná a kezemből, elé dobok egyközepes méretű, fakó, egyszerű kötésű könyvet, amint egy töltényalakú úrhajó van egy kör alakú ablakkal. - Úgy gondolom, hogy nagyon tetszene neked Jules Vernetől az utazás a hold körül, utazás a holdba-utazás a hold körül. Mindkettőt világunk kibővítésére használjuk, szakíts rá egy kis időt, és olvass bele. Csak pár fejezetet.
Nem válaszol semmit, valami köszönöm féleséget motyog, miközben sápadt arcár elfordítja felőle, kiugró arccsontjait figyelem, ahogy távozik zsebébe gyűrve a drogot,  és az ajtó melletti rácsos kukába dobva a könyvet eltűnik. Kiemelem a a blokkok ágyán fekvő irományt, majd visszahelyezem a rendszer szerint megfelelő polcra
- Majd legközelebb, Russell, majd legközelebb. - vigasztalom magam az olvasás népszerűsítéséért lévő próbálkozásom kudarca miatt, miközben elindulok kezetmosni a hátsó helyiségbe. Ki tudja mikhez ért hozzá ez a junkie.
A raktárban kémcsövek és lombikok sorakoznak, égőkkel karöltve, egy profi felszereléssel rendelkező doglaborról van szó. A sarokban felcímkézve, sorba rendezve a hozzávalók hordókban, plusz pár zacskó a tegnap készített anyagból.
Az vesse rám az első követ...