The author of this message was banned from the forum - See the message
Phoenix Barnes
Playby :
Choi Jong Hoon
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
gitározás
Csoport :
Diák
Hozzászólások száma :
16
Join date :
2015. Jul. 19.
Age :
27
Tárgy: Kevin & Pho 2015-08-21, 01:34
Kevin & Phoenix @
Grimaszokat vágva léptem be az ajtón, ami elvileg a gyógyulásom útjára nyílik. Hát nem tudom, én inkább az életem megkeserítőjének nevezném ezt a bizonyos utat, de inkább nem mondtam ki hangosan a dolgot. A szüleim is, és a bátyám is ragaszkodtak ahhoz, hogy pszichológushoz járjak a rendes orvosom mellett, mert szerintük így könnyebben fel fogom tudni dolgozni a betegségemmel járó nehézségeket. Én erre mindig csak azt mondtam magamban, hogy pánikbeteg vagyok, nem pedig bolond, de persze ezt sose kötöttem az orrukra. Tudtam, hogy csak aggódnak értem és jót akarnak nekem, azt pedig észre se veszik, hogy megfojtanak ezzel. Egész életükben ezt csinálták, óvtak a legkisebb széltől is, ami elég viccesen hangzik ha ránéz az ember a kisportolt alkatomra. Tényleg nem olyannak tűnök, mint akinek problémái akadnának, de hát ez van, néha csal a látszat. Természetesen a pánikbetegségemmel járó kezeléseket szorgalmasan csinálgattam, viszont a pszichológushoz nem igazán fűlött a fogam. Nem éreztem magam depressziósnak, egyszerűen csak kicsit nehezen fejezem ki az érzelmeim, ami teljesen normális ha arra gondolunk, hogy micsoda szűk kis körben nőttem fel. Nehezen tudok bánni az emberekkel, de általában kedvesen reagálják le a bénázásom. Nem szórakoztam sokat az öltözködéssel, ami azt jelentette, hogy az alapból két órát amit a fürdőben töltök, lecsökkentettem másfélre. Azért mégiscsak koreai vagyok, egyszerűen rám ragadt a külső iránti fontosságérzet, ami a bátyámból teljes mértékben hiányzik. Ő tipikusan a nyugati társadalmakat követi, így néha nagyon húzom a számat ha szakadt cuccokban megy utcára. Sose tudnám megtenni. Nem vittem túlzásba az öltözködést se, felvettem egy egyszerű fekete ujjatlant papuccsal, ugyanilyen árnyalatú rövidnadrággal és napszemüveggel, a hátamra dobtam a gitárom, mert ezután próbára megyek, bedugtam a fülesem, és már el is hagytam az otthonom. Az úton egyre csak nőtt bennem a bosszúság, de próbáltam ezzel minél kevesebbet foglalkozni, bár nem volt egyszerű, mivel ha az ember ingerült, mindenre gondol, csak arra nem, hogy lenyugodjon. Szívesen kihagytam volna a mai találkozást, amiben azt próbálja elérni egy idegen, hogy engedjem be abba a világba, amibe alapból is elég kevés ember fért be. Tudom, hogy ez a munkája meg minden, de akkor se várhat el ilyesmiket tőlem. Azt fogok beengedni az életembe akit akarok és kész. Magam se tudom miért gondoltam végig az idejövetelem körülményeit. Talán csak húzni akartam az időt. Nem akartam beszélni, ezért inkább a gondolataimba mélyedve nem vettem tudomást a velem szemben ülő emberrel. Legszívesebben elővettem volna a hangszerem és játszani kezdtem volna, csak egy probléma volt a tervemmel: elektromos gitár volt rajtam, ami nem működik erősítő nélkül, az meg csak otthon és a próbatermünkben van. Na mindegy. - Phoenix, figyelsz te rám? – kérdezte az agyturkászom, mire felnéztem rá. - Úgy nézek ki? – magam is meglepődtem. Sose beszéltem így senkivel, csak kedvesen rábólintottam mindenre amit mondtak, majd ha kellett, elővettem a sablontémákat, mert azokkal sose lehet mellényúlni. Most viszont ehhez nem volt kedvem, inkább aludtam volna még a reggel egy kicsit. - Ha nem működsz együtt, akkor nem is engedhetlek el – jelentette ki, s tisztán láttam rajta, hogy elég fáradt. Gondolom itt volt az éjszaka is, és papírokat töltött ki, meg ilyenek, köztük talán az enyémet is. - Én nem maradok itt. Próbára kell mennem – intettem a fejemmel a gitár felé, a másik meg kapott az alkalmon és arról kezdett el faggatni, hogy mióta játszom a hangszeremen. Persze rájöttem, hogy ebből akar eljutni odáig, hogy meséljek neki a rohamaimról, de ez nem fog összejönni neki. Ha valamit nem akarok elmondani, akkor nem fogom, és a cseleknek se dőlök be. - Nem lehet, hogy a zene egy gyógyír a pánikbetegségedre? – tette fel a kérdést. Fel voltam rá készülve, már szinte vártam, ezért nem jelentett gondot, hogy mosolyt varázsoljak az arcomra. - Nem. A gyógyír a betegségemre a sok pirula amit felír a másik orvosom. Tudja, az igazi, aki segít is, nem csak faggatózik rólam. – feleltem neki, mire megcsóválta a fejét. - Nézd Phoenix, én tényleg elhiszem, hogy nehéz lehet neked és még a tinédzserkor végét járod, de jegyezd már meg, hogy én nem vagyok az ellenséged. Talán értesítenem kéne a szüleidet, mert nem vagy együttműködő. Csodálkoztam is, hogy soha nem hívtak fel az állapotod miatt… - mondta, mire a szemeim rögtön tágra nyíltak. Ez egy olyan dolog volt számomra, amiből egyértelműen ki akartam hagyni a családot. Higgyék csak azt, hogy minden rendben van velem és használ a pszichológus dolog. Nem is tudom mi lelt amikor megragadtam a velem szemben ülő férfi gallérját és rángatni, húzni kezdtem mérgemben, aminek végül az lett a vége, hogy átesett az asztalon és nagyot nyekkentünk a földön. Nem is tudom melyikünk volt jobban meglepődve. Szótlanul meredtem rá, az arca centikre volt az enyémtől, én pedig zavartan kerültem a vizslató tekintetét, ami végigfutott az arcomon, mintha csak olvasni akarna bennem. Ezt utáltam a legjobban ebben a férfiban. A tekintetét.
786 ruhaa zene megjegyzés: Nem lett a legjobb, kicsit fáradtan alkottam ide neked, de remélem a célnak megfelel.
Kevin Parker
Playby :
Mason Dye
Csoport :
Hírességek
Hozzászólások száma :
61
Join date :
2015. Jun. 28.
Tárgy: Re: Kevin & Pho 2015-08-21, 17:21
A megtekintést csak 16 éven felülieknek ajánlom.
Utálom a kórházat. Olyan lehangoló hely, de most még is itt kell lennem. Hogy miért? Múltkor forgatás közben az egyik éles kellék megvágta a hasamat. Max egy hét centis vérző seb lett a helyén, szóval szinte semmiség, de a rendező elküldött orvoshoz. Nem tudom miért aggódnak mindig ennyire a rendezők a színészek miatt. Ez csak egy kis karcolás. Ki fog nevetni a doki, ha meglátja, hogy ennyi miatt jöttem be. Próbálok valami elegánsabb ruhát kiválasztani, hisz nem gyakran járok kórházba, szóval megadom a módját. Tehát egy fekete inget veszek fel egy fekete farmerral és egy fekete sportcipőt. Lehet, hogy túl gyászosan öltöztem, de hát ez egy kórház nem? Szóval csak nem mehetek vidám színekben. Szerencsére közel van, szóval gyalog odaérek pár perc alatt. Amint bemegyek vidáman fogad egy recepciós, aki természetesen ismer, hisz ki nem? Elégé híres színész vagyok. Hamar sorra kerülök és bemegyek egy szobába, ahol egyelőre senki nincs. Ez így jó lesz. Leülök az egyik ilyen fehér betegágyra vagy minek hívjákra. Nagyon magasan van az ágy. Még a lábam is lelóg róla, pedig magas srácnak tartom magam. Ez direkt van ilyenre csinálva nem? Szóval lógatom a lábam, mikor nyílik az ajtó és bejön egy nő. Hosszú szőke haja van, ragyogó kék szeme és méretes keblekkel és fenékkel lett megáldva. Egy szóval gyönyörű. - Bocsánat a késésért Mr. Parker. - Mondja elbűvölő hangon a szexi dokinő. Egy mosollyal és egy köszönéssel jelzem, hogy semmi gond. - Na mondja mi a probléma? - Elém áll és mosolyog. Legszívesebben itt és most megdugnám, de nem tudom hogyan venné, ha hirtelen rámásznék. - Megvágtam magam és a rendező elküldött ide. - Mondom és elkezdem kigombolni az ingem, hogy megmutassam a nőnek a sérülésem. Ő gyorsan ellátja a sérülést. Körülbelül 10 perc alatt készen is vagyunk. Leszállok az ágyról. - Mr. Parker...adna egy autogramot a kislányom számára? - Kérdi tőlem a nő. Bólintok egyet majd előkapok egy tollat és megteszem amire kért. Már mennék is tovább, de a nő hirtelen megcsókol. Tudtam én, hogy ennek szex lesz a vége. Elkezdjük egymást vetkőztetni és olyat csinálunk, amit nem mondok most el nektek. Körülbelül fél óra múlva elégedetten és felöltözve megyek ki a rendelőből. Jó volt már egy kis szex, mert már vagy két napja nem volt semmi. Viszont jobb lett volna, ha fiúval lettem volna most, mert már lassan egy hónapja nem voltam fiúval és már kéne. De mostanában egy jó palit sem látok, aki megérdemelne. A kórház folyosóján megyek mikor az egyik üvegajtón benézve érdekes dolgot látok. Két ázsiai épp szexre készül. Ez érdekes lesz. Ezt muszáj végignéznem. Még sosem láttam ázsiai szexet. Az egyik ázsiai hirtelen kirohan. Biztos nem akarja most csinálni vagy nem tudom, de ez egy dolgot jelent....enyém a terep. Hirtelen előkerül a fogkivillantós félmosolyom. Vidáman megyek be a terembe a homi ferde szeműhöz. Megállok felette. - Rossz napod van? Nem jött össze a szex? - Kérdem kuncogva. - Én benne lennék pár menetbe. - Súgom erotikus hangon a fülébe. Nekem egy csaj és egy pasi sem tud ellenállni, szóval egyértelmű, hogy mit fog tenni. Tiszta jó napom van, a csinos doki nő utána jön egy ázsiai srác.