Ha valami kevés szabadidőm van, akkor azt vagy a belvárosi strand sétáló utcáján, vagy a otthon videojátékozással töltöm. Mivel hétfő van és még világos, továbbá az irodámba se ragadtam be, úgy gondoltam munka után egyenesen a partra megyek, hogy ki szellőztessem a fejem az egész napos robot után.
~ Ez a szálloda vezetés, egészen piskóta ahhoz képest amit elmúlt évek csináltam. Szerencsére apa azért nem enged pihenni, továbbra is kézbe tartom gyeplőt, csak szépen a háttérből folytatom a nagyfőnöki szerepbe a beleszokást. Bár én egyeztem bele ebbe a kvázi lefokozásba, azért féltem, hogy kifogok esni a pixisből. Örülök, hogy nem így lett és ha kicsit kisebb gőzzel is, de továbbra is fontos része vagyok a nagy egésznek, ami a családi vállalatok sokaságát jelenti. Persze, a családom szeretné ha pihennék, szórakoznék és végül megállapodnék, mert kéne a trónörökös, de még csak egy barátnő is éppen csak kilátásba került. A gyerektől még évekre vagyok, és különben is van két húgom, akit apa törvényileg elfogadott, valaki csak összehoz egy babát előbb utóbb. Arról nem is beszélve, hogy körülbelül semmi időm nem lenne egy gyerekkel foglalkozni, sőt egy kutyával vagy egy házi állattal se birkóznék meg. Talán, ezért nem is mondák nyíltan, hogy nősüljél már meg fiam, vagy legalább keress egy barátnőt. ~ Gondolkodom el, miközben gyors tempós léptekkel haladok végig a helyenként homokkal összekoszolt durva kövezeten. Tekintettemet hol a sétálókra, hol a pálma fák és bokrok tengerén túl felsejlő víz fele fordítom, de meg nem állok gyönyörködni a látványba, haladok tovább úti célom felé.
~ Bár csak tényleg létezne a szerelem első látásra, ha nem is úgy mint a romantikus filmekbe, de legalább ha belénk ütközik egy kapcsolat lehetősége fel ismerhetnénk. A bele szeretek első látásra dolgokba nem igazán hiszek. Apáék évekig jártak, gyakorlatilag gimis szerelem volt az övék, amely az egyetem alatt kölcsönös szeretetté és tiszteletté mélyült, aztán a házasság tönkre tette őket. Sőt, mondhatnám, hogy a gyerek és a nagyapa korai halála, de valahogy nem bírom magamat hibáztatni. Én csak úgy világra jöttem, ők döntöttek úgy, hogy meg kell születnem. Nekik viszont ezen felül is biztos meg voltak a maguk hibái, amit el kellett követniük, kezdve egymás ócsárlását a válóperben és azután. Ráadásul én külön szerencsétlen vagyok a nőkkel, mert ha találok valakit akivel jól meg vagyok mindig történik valami. Egyszer bentlakásos suliba kerülök, egyszer korkülönbség és anyagiak állnak közénk, aztán meg a barátaim lázadnak fel, mert nem tetszik nekik az illető hölgyemény. Nehéz az é..... ~ Szakad egy gondolatom hirtelen, majd azt érzem, hogy valami forró arcomra csöppen és valami kis nyomást érzek a mellkasomon.
- Mi a szent.... - Káromkodnék, de mivel a végeredmény isten káromlás lenne, ezért inkább lenyelem az utolsó szót. Tekintetemet inkább végig mérem a helyzetet és a keletkezett károkat. A mai napra felvett szürke zakóm, még talán menthető állapotba van, csak pár csepp kávé érte. A hasonló színű nadrágom és a barna cipőm teljesen megúszta. A fehér ingem viszont teljesen elázott és kizárt, hogy ezt bármilyen folt eltávolító kiszedje.
~ Nem nagy a kár. Amúgy is kell vennem pár új ruhát, mert a fekete gönceim az itteni időjáráshoz nem a legmegfelelőbbek. Szegény lány viszont, elvesztette a kávéját és a méretbeli különbségeink miatt, talán meg is ütötte. Igaz, ő is nézhetett volna jobban a lába elé, én nem is láthattam őt a kanyarban lévő fától. ~ Gondolkodom el, miközben ösztönösen le ellenőrzöm, hogy a mobilom, tárcám és minden más ingóságom a helyén van-e. Majd hátra pillanatok, hogy valamelyik testőröm nem-e akar éppen ráugrani, szegény lányra esetleg fegyverrel ijesztgetni. Szerencsére nem látták, hogy pontosan mi történik, így továbbra is rejtve maradtak az átlag ember szeme előtt.
- Semmi baj. Én is figyelhettem volna jobban. - Mondom neki a tőlem telhető legkedvesebb, bár így is kissé távolságtartó és hangnemhez képest mély hangom. Tekintetemet az övébe fúrom és próbálok továbbra is kellemes benyomást tenni. Annak, hogy az ingemen lévő tekintélyes méretű kávé folt, bármennyire is idegesíteni semmi jelt nem adom. Az arcom komoly marad és kedvességi kísérlet okozta apró elváltozások kivételével semmilyen érzelmet nem tükröz.
- Egyébként Andrew J. Morrison vagyok. Meghívhatom a káv helyett egy másikra? - Kérdezem tőle, miközben leveszem róla a szemem és ismét körbe hordozom a tömegen.

Továbbra sem mutatom semmilyen jelét az idegességnek, vagy a haragnak, sőt valami rejtélyes oknál fogva még egy mosoly féleséget is megeresztek felé, ami amúgy egyáltalán nem jellemző rám. Tekintettem is lassan befejezi az összevissza járkálást és végleg megállapodik a fekete hajú szépségen, miközben az agyam gondosan elraktározza minden egyes szavát.
~ Vajon hány éves lehet? ~ Teszem fel a kérdést azonnal gondolatban. ~ Nem tűnik annyira fiatalnak, de nálam biztosan kevesebb évet élt le. Legalább huszonhármat be kellett tölteni talán többet is, de huszonhatnál nem tippelem többnek. Mindenesetre nagyon csinos, bár a szőkéket jobban szeretem. ~ Folytatom a megkezdett gondolatsort, miközben a lány tovább beszél hozzám. A szemeiben furcsa színek kezdenek el közben táncolni, miközben rejtett titkok ici-pici foszlány darabkái sejlenek fel a mosoly mögül. Talán álarc, talán nem, de mivel nem vagyok gondolat olvasó, se tapasztalt lélekbulvár, ebből nem sokat veszek észre. Helyette, csak állok ott némán és gyönyörködöm benne, miközben folyamatosan rá hangolódom.
~ Amúgy, lehet igaza van és neki kéne a kávét fizetni, sőt a tisztítást meg mindent. Viszont, szerintem én olyan könnyedén veszek inget, mint más a kávét, de kevés olyan eladó dolog van a világon amit ne tudnék megfizetni. Szóval, ezzel a résszel semmi probléma. Meghívom egy kávéra, talán egy fánkra és legalább lesz egy ismerősöm ebbe a városba, aki nem az alkalmazottam. ~ Gondolkodom tovább miközben egy valódi mosolyt eresztek meg Paris felé és határozott léptekkel elindulok a kávés stand irányába.
- Ne magyarázkodjon annyit. Ha azt mondtam kifizetem akkor kifizetem. Ing meg van másik boltba, nem ettől fog csődbe menni a családi vállalkozás. - Zárom le témát, most már kissé szigorú és meglepően apás hangon. Remélem a lány követ engem és nem fog tovább akadékoskodni, mert tényleg szívesen teszem. Közben próbálom felvenni a tempóját és nem túlzottan előre törni, hiszen én lépéseim lényegesen nagyobbak.
~ Érdekes az elszólása is felhúzták és gondjai vannak. Miért nekem mondja ezt? Talán nem volt kivel megbeszélni? Talán csak kicsúszott a száján? Esetleg ő is olyan magányos mint és bennünk lévő csendben meghallottuk a másik szívének a jaj kiáltását? Kicsit olyan ez, mint amikor az ember egy aranyos kölyök kutyát talál az útszélén és haza akarja vinni, bár ezt hasonlatot jobb ha nem közlöm vele, mert teljes joggal vágna pofon. A testőreim pedig nyugodt szívvel kábítanák el és adnák rendőr kézre amit nagyon nem akarok. Talán jobb lesz meghallgatni, hiszen belőlem is sokszor kikívánkoznak mostanában dolgok, de itt egy barátom sincsen aki meghallgatna. ~ Terem át az agy tekervényeim munkáját, a külsejének elemzése helyett a belsője vizsgálatának. A tempóm akkor már teljesen az övéhez igazodott és a lépéseim is felvettek egy egyenletes ütemet. Kényelmes séta közben, még is kényelmesebben lehet beszélgetni is.
- Amúgy mondja el nyugodtan amit elszeretett volna. Bár nem vagyunk teljesen egyedül, de én szívesen meghallgatom, momentán úgy sincsen más dolgom épp. Jobb ha kiadja magából, min ha bent marad a méreg és belülről emészti fel. - Mondom a közhelyekkel és valódi bölcsességgel kevert szavaimat.

Nyugodt kimért léptekkel haladok a lány mellett, miközben furcsa magamba révedő tekintettel figyelem hol az utat, hol pedig az előttünk lévő emberek tömegét. Ebből akár arra is következtethet, hogy nem figyelek rá, pedig mi sem áll távolabb az igazságtól. Valójában minden egyes szavát megjegyzem és elraktározom, miközben az agy tekervényeim folyamatosan elemzik a kapott információkat.
~ Ez így túl egyszerű és tipikus. Sőt szinte már hihetetlen. Egy lány ide jön szerencsét próbálni? Általában Los Angeles, New York az ilyeneknek a célpontja. A prostiknak meg legtöbbször Las Vegas, bár ott a helyi maffia nem tűri konkurenciát és vagy egy messzira induló járaton, vagy egy hullazsákban végzik, azok a vitatható erkölcsű nőszemélyek. Egyébként honnan is jött? Mert ugye csak azt a részt tudom a történetből, hogy hova is érkezett. ~ Gondolkodom el, miközben elérjük a kávés standot. Útközben jó páran megbámulnak a foltos ingem miatt, de nem látom értelmét, hogy erre a jelenségre bármit is reagáljak.
- Egy kis kávét kérek sok tejszínhabbal és cukorral. A hölgy pedig majd mondja milyen kávét kér és tegyen mellé neki egy fánkot is, ha tiltakozik ellene akkor is. A számlát én állom, tehát én vagyon a főnök. - Mondom a bódéban ácsorgó kövér, fehér ruhás alaknak, bár a szavaim egy része érezhetően a fekete hajú szépségnek szólt.
~ Amúgy miért is vagyok ennyire közvetlen ezzel a lánnyal? Biztosan jó ötlet, csak így leszólítani valakit és egyből barátkozni? A közel múltban is voltak problémák a sajtóval, akár ez a nő is egy lehet közülük. Elvégre, mindenki azt mond amit akar. Jobb lesz ha kicsit óvatosabb leszek és tartok egy kis önvizsgálatot. Bár alapvetően közvetlen embernek tartom magam, azért ilyen gyorsan nem szoktam senkit megkérni, hogy meséljen el olyan dolgokat amihez semmi közöm. Elvégre én szeretem, ha a magánéletembe vájkálnak. ~ Gondolkodom el megint, miközben a lányt így vagy úgy de kiszolgálják én pedig udvariasságból kortyolok egyet kávémból. Sem enni se inni nem szeretek vacsora előtt és kávét kifejezetten ritkán maximum napi egyszer szoktam csak fogyasztani.
- Hawai, bár mindenki szerint csodás állam. Honulolu-t pedig az ötödik legélhetőbb városnak választották az u.s.a.-n belül, emögött nem áll valós gazdasági teljesítmény. A közellátás a központi részeket leszámítva meglepően rossz. A turista szezonon kívül szinte semmi megélhetése nincs az itteni emberek zömének. A legtöbb munkát kereső személy, vagy aki jobb életre vágyik éppen ezért célozza meg a fejlettebb államokat, ahol sokkal-sokkal több a lehetőség. - Mondom a neki a már megszokott, komoly mély hangon. Amelyhez a komoly-komor arc és kissé morcos, a világot sztoikusan szemlélő lélek tükre társul. Persze, a helyzet és mondani való miatt, most egy határozottság is vegyül bele. Nem a szokványos az van amit én akarok, ha nem mint amikor tanár magyaráz a katedrán és teljesen biztos a dolgába.
~ Amúgy éppen most keresek egy asszisztenst és talán tudnék neki munkát adni. Persze, előtte le kéne nyomoznom és alaposan átvilágítani az életét. Nem akarok egy kémet, bűnözőt vagy egy újságírót a szolgálataimba fogadni. Jobb is ha egyenlőre kicsit bizalmatlan maradok és nem is tájékoztatom teljes körűen. Ha a biztonsági személyzetem megfelelőnek találja, akkor majd bele számítom az árba, a felmerülő kellemetlenségeket. ~ Folytatom a már megkezdett gondolat sort, miközben a tekintetemet újra rá emelem és egyenlőre úgy néz ki,, hogy le se vészem le róla.
- Amúgy honnan is jött és milyen végzettsége van? Mert én éppen most keresnék személyi asszisztenst és házvezetőnőt. Akár a lakhatását is tudom biztosítani, amennyiben erre igény tart. Persze, így ismeretlenül nem ígérhetek semmit se. - Mondom neki, miközben a fejben többször elmondogatom a nevét és magam sem tudom miért, de remélem, hogy érdeklődni fog.