Belső tulajdonságok
Egyenes: igen egyenesen embernek tartom magam, de csak olyan szinten, hogy megmondom azt amit gondolok. Nem köntörfalazok, nem húzom el a dolgokat, hanem.kerek- perec kimondom. Sosem értettem, hogy mások miért hazudnak, igaz, az igazság fáj sokszor, de kell, ahhoz, hogy minden olajozottan működjön. Nem vagyok jó ember, de hazudni nem szoktam, maximum egy-két kisebb dologról tettem meg ezt, de ez szerintem érhető az én múltam mellett.
Önfejű: egyszerűen képtelen vagyok szabályok közé beskatulyázni magam, nem szeretem, ha irányítani akarnak, és ebben nincs kivétel. Senkinek sem hagytam még sohasem, hogy parancsolgasson nekem, így a magam ura vagyok. Ha valaki azt mondja, hogy most pedig balra fogok menni, én már elvből is a másik irányba fordulok. Ez lehet már inkább a makacsságom gyümölcse, de ez a lényegen nem változtat.
Hirtelen haragú: azt hiszem ez a legrosszabb tulajdonságom, mert akár egy kis apróságon is ki tudok készülni, és én nem hisztit rendezek, mint a legtöbb nő. Én vagy leütök valakit, vagy összetörök valamit. Nem tudom megcsinálni, hogy elszámolok tízig, nyugodt állapotban maradok... egyszerűen nem megy, de ez sosem zavart. Aki ismert az tudta, hogy olyankor nagyon el kellett kerülnie, a minimum az a három méter távolság volt, különben az egészségük bánta.
Simulékony: azaz, bármilyen helyzetben kiismerem magam, és győztesen jutok ki, vagy csak megmenekülök. Nagyon könnyen kibeszélem magam mindenből, vagy csak villantok egy mosolyt, és ha hölgy a partner, máris nyert ügyem van. Ha nagyon akarok tudok hazudni, és sajnos van olyan élethelyzet, amikor a seggem mentése fontosabb, mint az elveim, így megered a nyelvem. Nekem ez jó, másoknak is, mert nem keverednek bele semmibe, én pedig kikeveredek. Egyáltalán van ilyen?
Gyengéd: itt nem arra kell gondolni, hogy nyaljuk egymás fenekét egész nap, hogy mindenki agyára menjünk, és simogassuk egymás arcát. Csak úgy értem, hogy nem vagyok erőszakos, nem rángatok meg senkit, és ha arról van szó kedvesen bánok velük, nem akarok én senkinek sem ártani... most már.

Külső Jellemzők
Nem vagyok nagyon magas, talán 180 centit ütök meg, meg még egy három centi plusz a hajam, ha hagyom, hogy megnőjön, és göndören meredezzem a fejemen. Igen, ha egy bizonyos hosszig hagyom, hogy megnőjön, akkor úgy kunkorodik fel, mint a malac farka, pedig egyébként egyenes. Szemeim nem barnák, mint oly sok barna hajú embernek, mert bizony a hajam az, viszont a szemeim olyan kékek. Milyen kékek? Fogalmam sincs, nekem a kék az kék, nincs olyan, hogy tengerkék, vagy baba kék. Nekem csak a fő színek vannak meg, a különbféle árnyalatok, már kínaiul hangzanak, és az az a nyelv amit nem tudok. Pedig franciául, spanyolul és még németül is makogok egy kicsit.
Alkatra sportosnak mondanám, és régen dolgoztam is rajta, de amióta menekülök, inkább nem eszem annyit, illetve odafigyelek arra, hogy mit eszek, mert időm nem nagyon volt arra, hogy megszenvedjek magammal. Már nem ez a fontos, de azért sosem adtam fel a stílusomat, még mindig férfiasan öltözködöm, és önmagamat adom, hisz ez a fontos.

Élet és halál közt kicsi a határ, könnyen meglehet törni, át lehet lépni a határt és a vége a halál lesz. Az emberek azt hiszik, hogy mindenki életével játszhatnak, és megtehetik azt amit akarnak, pedig ez nincs így. Nagyon nincs így, én mégis megtettem. Megöltem valakit, úgy 2 éve, de nem akartam, csak úgy sikerült, hogy nem voltam ura önmagamnak. Bedrogoztam, azt hittem az jó lesz, hogy mekkora poén lesz, majd táncoló oszlopokat látni, és varázslókat, vagy egy jégkirályt haluzni, aki olyan, mint a Kalandra Fel című mesében. A legnagyobb szar az, hogy nem láttam semmi érdekeset, egyszerűen csak rosszul lettem nagyon hamar, feldúltak a legkisebb dolgok, pedig alapjáraton sem vagyok a türelem mintaképe, de úgy... Azt hiszem vitába keveredtem, de nagyon csúnya vitába, aminek a vége a verekedés lett. Ezzel még nem lenne gond, ittasan és bedrogozva mindenki bele szokott kerülni az ilyenekbe, na meg, ahogy az szokott lenni kitessékeltek minket a helységből. Ilyenkor kellett volna kapcsolnunk, lehűtenünk magunkat, hiszen tél volt, és még esett a hó is, csak mi egyszerűen nem tudtunk megálljt parancsolni magunknak. Egymásra fogtuk ott is, hogy kinek a hibája volt, hogy kiraktak minket, és folytattuk ott, ahol korábban abbahagytuk. Így visszagondolva érzem, hogy mennyire gyerekesek voltunk, máshogy is meglehetett volna oldani, de mi nem akartuk.
Valahol az első ütésnél nekem képszakadás történt, egyszerűen nem emlékszem arra, hogy mi történt, nem ájultam el, nem sötétedett el semmi, még egy pillanatra sem hagytam el az eszméletemet, de mégis olyan volt, mintha ment volna egy film, vágás, és következő jelenet. Ez nem egy mese, inkább, mint egy rémtörténet, mert látom a férfit a földön, a fémes szag betölti a kis teret, ahol vagyunk. Összetéveszthetetlen vérszag, ami facsarja az orromat, és ha ez mind nem lenne elég látom a forrását is. Az ismeretlen férfi feje be van törve, minden kis centijét, a koponya törést is ki tudom venni, és látom, hogy a vér mindent vörösre fest. A hó épphogy megmaradt a talajon, de máris megtöri tiszta fehér árnyalatát, az erős vörös vér. Jobban végig néztem ezután magamon, és egy egész téglát tartottam jobb kezemben, és persze, hogy annak is véresnek kellett lennie, így már a gyilkos fegyver is megvan. Minden egybevág, más nem is lehet a hibás, csak én, megöltem valakit, és ez csak lassan jutott el a tudatomig. Beletelt vagy tíz percbe, hogy eldobjam a téglát, és megnézzem szerencsétlen alak pulzusát, akkor is, ha biztos voltam abban, hogy nem él. A pánik elakart uralkodni rajtam, de annyira kész voltam, hogy még ez sem sikerült, és a bambulásom csak a barátom hangja rántott ki. Annyit kérdezett hol ássuk el.
Persze minden nyomot eltüntettünk, én meg elköltöztem, szükségem volt erre, és kerestem magamnak egy nyugisabb helyet. Ez lenne Honolulu, a drogoktól is megszabadultam, vagyis én már nem élek a tudatmódosító szerek ezen fajtájával. Árulom, még szép, ebből az életből nm lehet kilépni, még a névváltoztatást sem segített, tudják, hogy ki vagyok, és ha kiakarnék szállni, csak koporsóban tudnám megtenni, bár már lehet az is jobb lenne.