- Na neeeem gyerekek, ez így rohadtul nem lesz jó! Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy mi a francért nem vagytok képesek normálisan megcsinálni azt, amit kérek?! Neked Jenny kurva régen be kellett volna már lépned azon a kibaszott ajtón, amikor Dave megérkezett. Baromira nem akarom még egyszer tök fölöslegesen felvenni ezt a jelenetet, csináljátok meg, mielőtt elveszem tőletek a szerepet! Dave leszel szíves több beleéléssel játszani, mert ez, amit eddig műveltél, értékelhetetlen szar volt. Újra! - komolyan nem fogom fel, hogy miért nem lehet normálisan és értékelhetően tenni azt, ami a munkájuk. Megfájdul a fejem a sok amatőr idióta miatt, akik "színészeknek" mondják magukat. Csakhogy éppenséggel attól baromi messze vannak mindannyian.
- Mr. Morgan. - lágy, de jelen pillanatban számomra annál idegesítőbb női hang csivitel mögöttem, miközben csukott szemekkel próbálom a halántékomat megmasszírozni. Kezd a fejem megfájdulni.
- Mi van?! - mordulok fel és a legcsekélyebb kedvesség nélkül. Most valahogy nem sok hangulatom van hozzá, ennyi dilettánssal körülvéve magam.
- Telefonon keresi a húga.
- Nem érdekel mit akar, majd visszahívom.
- Azt mondja fontos... a szüleikről van szó. - csak tudnám mi a francot akarhat, ami nem várhat velük kapcsolatban. Morogva és szúrós szemekkel veszem el a telefont a kis asszisztens csajtól, aki két napja még elég hangosan nyögött alattam.
- Mi van?! - horkanok a telefonba és ekkor hallom meg az ikertestvérem semmivel sem összetéveszthető, hüppögős hangját, amikor egyszerre szomorú és feldúlt.
Elhűlve hallgatom, ahogy beszámol a szüleink autóbalesetéről és a halálukról. A készülék szó szerint kiesik a kezemből...

Ennek már lassan öt éve. Eltemettük őket és próbáljuk kiheverni a veszteségüket. A húgom felnőtt az örökséghez, amit ránk hagytak. Ja, azt nem mondtam, hogy a családunk szállodaláncot működtet, amit elvileg kettőnknek kellene vinnie, de nincs az a kibebaszott ég, hogy én ilyen unalmas és lélekölő dologgal foglalkozzak.
Én meg... olyan vagyok, amilyen. Nem lettem kedvesebb és tőlem aztán senki ne várja, hogy bájgúnárként tetszelegjek. Nagy ívben teszek arra, hogy mit várnak el tőlem, én a saját utam járom és akinek nem tetszik, annak elég szar lehet. Mindenesetre ez az ő problémája és rohadtul nem az enyém...