Kinézet: Az egyetlen ami talán tökéletes képet tud adni a külsőnkről az a tükör. Csodálatos találmány, akárki találta fel. Mindig azt mutatják, milyennek látszunk kívülről. De vajon mindez valóságos volna? Kiderítsük együtt? Hát jó, akkor kezdj te. Nem mersz kezdeni, mert túl szégyenlős vagy? Nem baj. Majd kezdek én. Mit is mondtál mire vagy kíváncsi? Teljesen mindegy, mert rám bízod, hogy hogyan kezdek? Ez volt az eddigi legjobb választásod, ugye tudod? Semmi probléma ha nem, de most nézzünk együtt mit mutat nekünk a tükör. Kíváncsi vagy már ugye? Hm, gondoltam, akkor elmondom én mit látok magamon. De hé, rám figyelj, ne törődj azzal, hogy most mennyire nézel ki rosszul a tükörben vagy sem. Nézz a szemeimbe! Mit látsz a barna íriszeimen kívül bennük? Észre veszed a kedvességet és nyugodtságot bennük? Azt amit igazán sugallni próbálnak neked? Oh hát persze, hiszen én nem én volnék ha számodra ismeretlen lelkem nem ezt tükrözné neked. Mert ugyebár ahogy a mondást tartja a szem a lélek tükre. Az én mandulavágású szemeim bizonyára azok, ha a megfelelő ember néz bele jókor. Gondolom ezután az következne, hogy mennyire elegánsan ívelt az orrom. De ezt hagyjuk, mert egyszerű és átlagos nincs benne semmi extra amit meg kellene említenem. Bizonyára kíváncsi lehetsz az ajkaimra. Nos mint láthatod se nem túl apró és se nem túl széles, hanem pont olyan amilyennek lennie kell. Én azt a kifejezést használnám rá, hogy átlagos, de megfelelő. Ez után amit jól megfigyelhetsz rajtam az állam. Szívesen mondanám, hogy olyan mint a tiéd, szép háromszög szerű formája van. Úgy hiszem ezután a nyakamat figyeled, szintén olyan amilyennek lennie kell, átlagos. Főleg a bal felén láthatod azokat az anyajegyeket amiket előszeretettel rejtegetek. Nem vagyok oda értük, maradjunk annyiban. Oh a vállam. Jó, hogy megérintetted, mert elmondhatom róluk mennyire határozottak és egy pillanatra sem tűnnek görnyedtnek, ami azt sugallná kedvtelen na meg életunt vagyok. Mert láthatod, hogy nem vagyok az, legalábbis a vállam nem ezt mutatja. Ez a nyugodtságomra vezethető vissza, legalábbis én erre fogom. Ebből már következtethetsz arra, hogy a hátam is egyenes. A szüleim ügyeltek arra, hogy egy percre se tűnjek hátgerinc ferdülésesnek. Mielőtt folytatnánk a tanulmányozásomat megjegyzem, hogy nem vagyok sovány, de kövér sem. Én azt mondanám valahol a kettő között vagyok, ami számomra pont megfelel. Hm mire lehetsz még kíváncsi amit nem említettem meg? Á igen, a hajam. Zavaró mód átlagos hosszú és barnás színű. Hé, nem ér beletúrni! Azt őszintén csak gyerekoromban szerettem, lefekvés előtt amikor anya esti mesét mondott nekünk. De azok az idők elteltek. Mi maradt ki még? A ruha! Hát, hogy is felejthettem el, igaz? Nem tartom magam annyira igényesnek, beérem az egyszerű ingekkel és pólókkal. A lényeg annyi, hogy kényelmes legyen és szeressem azt ami rajtam van. Ez ugyanúgy jellemző a nadrágra is, mármint annak a fajtájára. Huh, na azt hiszem befejeztem. Most úgy hiszem eljött az ideje annak, hogy te mond el mit látsz.

Jellem: Békeszerető. Ha van valaki aki igazán vágyik a nyugalomra és csendre minden egyes percben, akkor az ő. Ki nem állhatja, ha mások vitáznak, verekednek és kibeszélik egymást a másik háta mögött. Tisztában van azzal, hogy nem mindenki lehet olyan mint ő, ezért ha reménytelennek is tűnik egyes esett, nem adja fel és mindent megtesz azért, hogy elérje a legbékésebb utat ami mindenkinek nagyon jó lehet. Még akkor sem adja fel, ha ez nem mindig sikerül úgy ahogyan ő szeretné.
Kitartó. Számára nincsen nehéz eset, amit fel kell adni, mert reménytelen és nincs értelme küzdeni érte. Hisz abban, hogy bármit véghez tud vinni amit csak szeretne pusztán a megfelelő erőre és motivációra van szüksége. Ami valljuk be, neki van bőven. A legnehezebb esetekben is igyekszik nyugodtan és megfontoltan gondolkodni, hogy elérje a kitűzött célját, legyen az bármi. Szóljon akár arról, hogy megbékítse a családtagjait egymással vagy csak szemelőt tartsa saját életét és elérjen egy bizonyos sikert abban amibe éppen belekezdett.
Diplomatikus. Nem szeret álláspontot választani, így ha valaki mégis ráerőlteti a dolgot akkor igyekszik kitérő választ adni. Ilyenkor ügyesen megfogalmazott tapintatos szöveget mond, amiről mások azt hiszik, hogy előre betanulhatta olyan jól megy neki. De nem, ő eleve ilyen tapintatos és óvatos.
Jó titoktartó. Azon kevés személyek közé tartozik akiben az ember igenis megbízhat, mert legyen szó az illető kisebb-nagyobb baklövéseiről az életben azt magában tartja és nem adja tovább. Hisz abban, hogy egy nap ő pont ugyanazt kapja amit ad. Tehát feltétlen hűséget és titoktartást, mert ha valakiben is ilyesfajta rokonszenvet lát, akkor azt természetesen hamar megkedveli.

Cím: In Memoriam Beatrice Wennel
Karakter kora: 19
Idézet: "Eddig féltem az emlékektől, nem akartam tudni róluk, ahogy a múltról se, mindig a pillanatnak éltem, úgy, hogy a jövő és a múlt nem létezik. De rájöttem, azok vagyunk, amiket az emlékeinkből fel tudunk idézni, és az, hogy minek tartjuk magunkat, nagyban befolyásolja, mi történhet majd velünk a jövőben." - Zakály Viktória

Figyelt, amint a többiekkel beszélek és milyen boldogan újságolom el, hogy a barátnőmet véletlenül pont úgy hívják, mint őt s, micsoda véletlen az egész. Holott mindketten tudjuk, ez nem puszta véletlen és ő sem azért figyel rám, mert olyan kíváncsi, hanem mert tudja. Tudja, hogy a családjaink egyáltalán nem örülnének annak a ténynek, aminek mi igen. Idősebb nálam és egy gyönyörű kislánya is van, az előző férje nem bánt vele jól, így elváltak és... Az igazság az, hogy erről nem tudok sokat, azt kérte ne kérdezősködjek és én ezt teszem. Tiszteletben tartom a kérését, még annak ellenére is, hogy érdekel min ment keresztül, mit kellett elszenvednie, hogy úgy döntsön idekerül. Olyan hevesen vert a szívem amikor rá pillantottam és a többiek még több és több dolgot szerettek volna megtudni a barátnőmről. Mégis mit mondhattam volna? Hogy egyáltalán nem fiatalabb nálam, sőt még gyereke is van, de nem tőlem, hanem valaki mástól és történetesen ott ül a terem végében s, minket figyel? Mennyire volna már kiakasztó ha nem csak titokban lopnánk a másiktól csókokat, ha nem itt előttük? Gondolom elítélnék, mint bármi mást, amihez nincsenek hozzá szokva, nem erre nevelték őket és nem ezt tartják a régi kerékvágásnak, miszerint ajánlatosabb nálad jóval fiatalabb lánnyal kikezdeni. De tehetek én róla, hogy a legeslegelső alkalomkor ő volt a társam akivel beszélgetnem kellett? Nem! Az egész a professzor hibája! Miért hagyta, hogy inkább vele beszélgessek, mintsem a fiatal nyurga-piszka Anne-el aki látszólag sikítani tudott azért, én legyek a feladatban a partnere. Számított volna valamit? Igen! Nagyon is sokat, mert talán észre sem veszem, hogy Beatrice mennyire megértő és okos és magával ragadó és... folytathatnám a listát ő mi még, de semmi értelme sincs. Mind tudjuk milyen az ha valakibe szépen és apránként vagy esetleg azonnal beleszeretünk. A hangját már akkor gyönyörűnek tartottam, nem is értettem meg miért nem választotta az énekesi pályát. Bár azzal megnyugtatott, hogy amikor ő járt középiskolába tagja volt a kórusnak és ne szomorkodjak, mert nem herdálta el a tehetségét. Emlékszem milyen viccesen fogadta amikor a szüleimről meséltem, hogy mégis hogyan ismerték meg egymást és a helyzet éppen olyan vicces amilyennek akkor elmondtam. Aziránt meg főleg érdeklődött, hogy miért nem az őseim nevének megfelelően neveztek el engem is. Erre csak azt tudtam mondani, hogy az apám egy kis önző dög és ragaszkodott ahhoz minden ami a nagyiékhoz köthető semmisé váljon s, az ő akarata vagyis családneve meg keresztnévötlete érvényesüljön. Különben is ha az apám nem volna olyan, amilyen most biztosan Ayato Takesi lennék, nem pedig Micah Barnes. Vagy ahogy anya hív és esze ágában sincs másnak nevezni Meeka. Gondolom így gúnyolódik rajtam vagy apán. Mindennek ellenére mindkettejükkel eddig egész jó a kapcsolatom. De ha rájönnek Beatrice-re kétlem, hogy ugyanolyan boldogan kérdezősködnének a barátnőmről, ha egyszer csak benyögném nekik Beatrice nem tizenkilenc éves, mint én, hanem egy icipicit idősebb nálam. Ismerem anyát, rögvest elmarná Beatrice-t mellőlem és olyasmire kényszerítene, amiről tudná, hogy rosszul fogok dönteni. A többiek továbbra is küszködtek velem, még több és több dolgot szerettem volna megtudni arról az állítólagos másik Beatrice-ről aki nem az akit ők jól ismernek. Én azonban egyszerűen fogtam magam és ott hagytam őket, leültem a helyemre, ami közvetlen Beatrice előtt volt.
– Nem kellene elmondani nekik, hogy... – kezdett bele egy kissé bizonytalanul, amikor előre nyúlt a vállamhoz.
– Nem. Semmit sem kellene elmondani nekik. Úgysem értenék meg. – fordulok hátra és próbálok meg teljesen békésen pislantani rá, mintha tényleg igazam volna s, nem pontosan arról beszélnénk, hogy felvállaljuk a kapcsolatunkat.