Bár négy éves kora óta Hawaii szigetein él, alapstílusa és gondolkodásmódja megmaradt eredeti koreainak. A régi hagyományok mellett azonban nyitott, hajlandó megismerni új kultúrákat, ezért jellemében felismerhető a sziget lakosaira és az amerikaiakra jellemző vonások is.

Belső: Ő az a személy, aki mindenben benne van. Neki teljesen mindegy, hogy mi történik vele és körülötte, ha a barátaival vagy a családjával van. Könnyen feltalálja magát még az unalmas napokon is, kiskora óta lekötik az új dolgok, ez kíváncsiságának és széleskörű érdeklődésének köszönhető. Kimagyarázza magát a szorult helyzetekben, ilyenre elsősorban a szülei előtt került sor, de volt már hogy a szomszéd kaméleonját lopták el a haverjaival és utána el kellett számolni a következményekkel. A legjobb szó rá a csibész. Sok rosszaságban benne van, de jellemző emellett rá az is, hogy mindig bevallja tettét, ha kérdezik, nem szokott hazudni és barátait is megvédi. Egy életvidám srác, aki csak éli az életét. Sokat hülyéskedik, viccelődik. Egyetemen tanul, de még csak egy szakirányt tud, pontos elképzelése nincs, mondjuk az is el lehet képzelni róla, hogy majd utolsó pillanatban dönti csak el. Szabadidejében táncol, vagy sportol.

Külső: Apja és anyja is koreai származású, így ázsiai vér folyik az ereiben. Ebből adódóan szemei kisebbek mint az európai embereké. Gondolt már rá, hogy megműtse és kiszedje a mongolredőt szeméből, de eddig még nem volt szíve megtenni. Haja eredetileg fekete, de valójában olyan, amilyenre éppen befesti. Volt már szőke, barna és vörös is. Hogy milyen lesz holnap? Szerintem még ő sem tudja. Öltözködése sportos és laza, teste a hip-hop tánc miatt kigyúrt. Megjelenése általában határozott a színpadi szereplésének köszönhetően, de ha egy konkrét csajjal találkozik, akkor visszafogott és nem nyomulós. Tiszteli az idősebbeket, még ha ez nem is mindig érződik rajta, de sokszor ázsiai magatartáshoz hűen meghajol köszönésnél előttük.

Gyors tempóban sétáltam a Honolulu szívében található előadócsarnok felé. Annyira nem lehettem késésben, de nem árt pontosan érkezni, hogy az előkészületekre legyen elég idő. A városban, ha nem is minden nap, de sokszor vannak koncertek, előadások, a mai napon többek között pedig a mi táncbandánk is fellép. A szereplés miatt nem voltam ideges, már hozzászoktam, csak éppenséggel oda kellett érni időben, különben a menedzserünk megemészt minket. Az épületet a hátsó bejáratnál közelítettem meg, ami az előadóknak és a munkásoknak volt megépítve. Gyorsan beosontam, majd megláttam az egyik haveromat is. Szuper, akkor nem lehetek elkésve.
- Helló! – Gyors köszönés, pacsizás, aztán mindketten igyekeztünk az öltözőnk felé. Hosszú folyosókon át vezetett az út ahhoz az ajtóhoz, amin a mi bandánk neve volt. Benyitottam, mögöttem a haverommal, majd megpillantott a többieket is. Egy laza kézmozdulattal intettem mindenkinek, miközben letettem sporttáskám az egyik szabad helyre és kipakoltam a fellépő cuccot. Otthon is húztam a számat és itt sem tudtam hunyorgás nélkül elfogadni a tényt, miszerint egy fekete-fehér melegítőben kell majd táncolnunk a forróságban.
- Amúgy, ki találta ki, hogy ez legyen rajtunk? – Kérdeztem a többiekre nézve miközben a pulcsit a kezembe vettem és magasabbra emeltem, jelezve nekik, hogy miről is beszélek.  
- Nem tetszik? – Jött válaszként egy hang.
- Jól néz ki, de rohadtul meg fogunk sülni. – Egyébként mind a nyolc fő nagyon jó barátságban van, én szintén nagyon bírom őket.
- A tánc felénél vegyük le, a lányok biztos sikítoznak majd. – Félig nevetve elhangzott egy válaszlehetőség. Erre én is elmosolyodtam. Többiek még elvoltak ezzel a témával, közben én gyorsan lekaptam felsőmet, majd átcseréltem a pulcsira.
- Kell az abs, mi? – Kapcsolódtam vissza a beszélgetésbe, majd ugráltam, nyújtózkodtak kicsit, hogy testem is kész legyen az ütős táncokra. Elég pörgősek, gyors lendületűek a koreográfiák, előfordult már, hogy megfájdult néhány izmunk utána.  
Mikor teljesen készen lettünk és a menedzserünk is belépett szólni, hogy most már ideje menni, akkor elhagytuk az öltözőt és a színpad melletti térbe mentünk, hogy aztán ott várjunk a sorunkra. Még egy banda volt előttünk, vagyis olyan tíz perc múlva kerülünk mi sorra. Jó számokra nyomták, közben legalább nem unatkoztunk, hanem elhülyéskedtünk. Volt egy jó rapszám is, azt én elkezdtem rappelni, szóval elvoltunk, mint általában. A nagy őrület közben lökdösni is elkezdtük egymást, de csak poénból, bár az egyik haverom által kapott vállba ütés miatt majdnem beestem a színpadra.
- Bazdmeg. - Röhögtem a történteken, ahogy a többiek is. Na de mi jöttünk, így meg kellett komolyodnunk valamennyire. A megfelelő pillanatban befutottunk a nagy sötétségbe, majd kigyúltak a fények, a zene beindult és ment a show.
- Ááh, ez állat volt! - Pacsiztunk le a végén, mert egy szép előadást hagytunk magunk mögött. Természetesen az abs sem maradt el, de a felsőnk rajtunk maradt. Mindannyiunkról szakadt a víz, így rohantunk is átöltözni. Az öltözőben lezuhantunk a székekre, mindenki elfáradt. Az egyik azonban hirtelen felvetette egy ötletet:
- És, nem megyünk valamerre? - Még nem volt annyira késő, bár ha az lett volna akkor sem érdekelt volna, ezért a legtöbben benne voltak.
- Ugorjunk az óceánba vagy igyuk degeszre magunkat a bárban. - Ajánlottam, de valójában biztos voltam benne, hogy valamelyik meg fog valósulni. Így is lett, mire visszavedlettünk eredeti ruhánkba, eldöntöttük, hogy ma este a bárt fogjuk megtisztelni jelenlétünkkel. Abba nem gondoltam bele akkor, hogy másnap egyetemi előadásra kéne beülnöm és normális, sőt, értelmes fejjel kéne azt végighallgatnom.