- Helló! Rosszkor hívlak? - Laza, és nyugodt stílusban beszéltem, ahogy általában szoktam.
- Mizu? Hogy vagy?  - A szokásos kérdések most is elhangoztak.

Mosolygok, mikor veszi a viccemet és kúnytja a karját is és az arcát is a virtuális puszimra és kijelenti, hogy máris jobb neki tőle. Persze tudom, hogy ettől még nem lett neki jobb, de kedveskedni attól még lehet.
Látom, hogy mögötte már készülnek az emberek és kicsit elszomorodok, hogy mindjárt el kell búcsúznunk. Hiszen olyan jól elbeszélgetünk! De a nemvárt dolog csak bekövetkezik, mondja is, hogy mennie kell.
- Ó, hívni fogsz még? - kérdezek vissza. Felcsillan a szemem és elmosolyodok. Ez azért vigasztalás.
- Igen, vigyázni fogok magamra! Te is vigyázz magadra! - bólintok és gyorsan megkérem őt, hogy ő meg magára vigyázzon, nehogy valami komolyabb sérülést szerezzen egy újabb esés következtében.
- Szia! - köszönök el én is mosolyogva intve neki búcsút. Aztán megszakítja a hívást és meg kilépek a skype-ból és megpróbálom magamat valami mással elfoglalni.