Ez megint egy eseménytelen nap, ahogy a várost járom, kivételesen némi vásárlással ütöttem el az időt, és most betérek az egyik kis sarki kávézóba ahol véletlenül tudom Rin is elő szokott fordulni és a vak szerencsére bízom magam, ahogy rendelek egy latte-t, és elfoglalom az egyik asztalt közel a kijárathoz, és onnan nézelődök. A magammal hozott kis táskából előszedek egy vékonyka kötetet, és elkezdem olvasgatni ha nem kerül elő Rin akkor egy órát töltök el itt, körülbelül. Egyszer találkoztunk már itt a szigeten, de akkor csak körülbelül köszöntünk egymásnak és pár udvarias szón kívül nem igen beszélgettünk, de szeretném hogy ez máshogy legyen, hiszen nekem sok múlik ezen, és nincs olyan nehéz dolgom, mivel szerencsére utolsó áldozatom igencsak szemre való, és remélem sikerül közel kerülni hozzá, hiszen ő nem tudja mit tettem, és mielőtt megtörtént volna jól éreztük magunkat, nem esett nehezemre az elbűvölőt barátot játszani. Még akkor sem ha azt hitte hogy mindez igaz. Még akár igaz is lehet, egy kis ideig, amíg ideje nem lesz befejezni a játékot. Kihozzák a kávém, és kihúzott szemeimmel pillantok a pincércsajra aztán mellette el, az ajtó felé, ami éppen nyílik, és... Rin. Micsoda szerencse gyermeke vagyok. Ajánlom is hogy kényeztess Fortuna, ha már miattad nem sikerült a tökéletesen megtervezett családirtás. Mosolyommal igyekszem bevonzani a lányt az asztalomhoz.

Itt időzüök, ahol Rin meg szokott jelenni, kiszámíthatatlan időközönönklnt ugyan, de ugyan annyi esélyem van ma is, mint tegnap, vagy mint holnap volt. Az, hogy beszéltünk és nem volt visszautasító velem szemben, megerősített abban, hogy nem tudja mi történt és ennek így is kell maradnia, ahogy azt sem hogy mi a célom. Maradunk egymásnak ártatlan ismerősök. Beleiszom a kávémba ahogy elhelyezkedek és lapozok egyet a könnyű kis olvasmányban, nem manga sokkal inkább ilyen fiataloknak készült akció krimi olvasmány, egészen emlékeztet a sztorija a mienkhez Rinnel. Elmsosolyodom ezen a kesze kusza párhizamon, és ahogy az ajtó felé nézek nem is kell sokat várnom hogy megjelenjen, mintha csak a kívánságomra jött volna, pont belép és szerencsére észrevesz. Jelzésértékűen mosolyodom el felé, és ahogy közelebb lépdel a rendelése leadása után - legalábbis gondolom hogy azt csinálta - van időm alaposan végigmérni. Még emlékszem milyen volt a derekát érinteni és onnan pofátlanul lejjebb kalandozni tánc közben, és ez igazán kellemes emlék. Annak ellenére hogy dolgoztam aznap éjjel, élveztem a közös táncot és mókát az apja szórakozóhelyén, és nagyon is tetszett a teste formája és a bájos miniruha amit akkor viselt. Most is csinos, és ahogy velem szemben telepedik le hasonlóan barátságosan és kedvesen válaszolok.
- Szia. Hát úgy tűnik én már csak meglepetéseket okozok, hiszen azt se hitted el annó hogy jól táncolok és mégis - mosolyodom el, ahogy felidézem a régi emléket és a kis évődést ami után a színpadon kötöttünk ki.
- Köszönöm megvagyok, élvezem a sziget adta lehetőségeket, és próbálok midnent kipróbálni amit csak lehet -  válaszolok arra, hogy meséljek valamit. Hát hagyományos esti mesét biztos nem fogok.
- Na és te? Hogy hogy itt, mivel telnek a napjaid? - kérdezem könnyed hangon, hiszen érdeklődő vagyok, mindent tudni akarok, de csak szépen lassan, nem megyek fejjel a falnak. Az nem az én műfajom.