Words: 900 ✦ note: ...

Mióta pár újonc felakadt a rostán, egyre több munkám akad. Még olyasmi is, amit egyébként nem csinálnék meg. Egyszerűen nincs kire rásóznom a dolgokat. Na meg, azt hiszem jót is tesz, ha lefoglalom magam, különben csak Során jár az eszem. Legalább ezerszer szerettem volna bocsánatot kérni mióta veszekedtünk, de mindig meggondolom magam. Talán, mert kicsit sem sajnálom azt a csókot, vagy a múltbéli éjszakát. Minden esetre eléggé bánt ez a kialakult helyzet. Nem szeretném, ha még jobban eltávolodna, ne adja az ég, el is költözne. Talán jobb lenne, ha nem laknánk egy házban,. ha nem futnánk össze akarva akaratlan. Ismét olyan lehetne minden, mint az elmúlt években. Pont olyan sivár és monoton. Nem áltatom magam, úgyse tudnék túllépni rajta. Képtelen vagyok lezárni a vele kapcsolatos érzéseimet ez tény. Hisz a vitánk óta, még csak alkalmi miegymásba sem bonyolódtam. Egyetlen kósza nőt sem vittem haza, mi több, én magam is kimaradtam egy-két éjjelre. Főnököm határozott tiltása ellenére, párszor az őrsön aludtam, rengeteg a melóm indokkal és épp, csak átöltözni mentem haza. Tényleg sok a melóm, de leginkább Sora az oka annak, hogy nem szívesen járok haza. Látni akarom, de tartok az újabb vitáktól, na meg azok kimenetelétől. És ki nem állhatom, ha megvető pillantással méreget. Szóval jó kifogás a munka. Ma is, épp csak hazaosontam reggel, letusoltam, tiszta ruhát húztam és már indultam is vissza az irodába. Cseppet sem várt dolgaim sűrűjébe vetettem magam és ismét elkönyveltem, hogy mennyire utálom a kuli melót. Most épp egy férfit kéne kihallgatnom, de a nevén kívül, csak a lánya adatait találtam a rendszerben. Lent dolgozik a parton, az legalább nincs is messze. Kocsival mindössze pár perc. Egy gyors kávé után el is indulok a kocsim felé, hogy megszerezzem a kellő információkat a nőtől. Egyedül megyek, ami meglepő lenne, ha mostanában nem gondolná a társam Houdininek magát. De mostanra igazi illuzionista lett. Többnyire nem is látom. Mindegy, úgyis csak pár perc az egész. Ezzel a gondolattal indulok útnak, hogy aztán több mint fél órával később leparkolhassak a part mellett. Utam pár nem várt esemény csipkézte ki, de időm az épp akad. Kimászok a verdából, és elszánt ábrázattal trappolok a bódék irányába, néha a telefon kijelzőjére pillantva. Keresem a mobilra lementett képen látható nőt. Nem tart sokáig a művelet. Pár perc múlva, már valami alkohol mentes löttyöt kortyolgatva ücsörgök egy kiállított asztalnál, velem szemben a cél személlyel. Bosszant, hogy itt minden kutyult vacakba színes ernyőket és hasonló giccses szarokat aggatnak. Most is azaz első dolgom, hogy kivágom a díszítést a francba. Aztán egy kortyot követően, megállapítom, hogy nem is olyan pocsék a lötty. Iszogatás közben elkezdem kérdésekkel bombázni a lányt. Végül ígéretet kapok arra, hogy azonnal leírja az apja címét és telefonszámát. A nyomozó jelvény minden madárkát megcsicseregtet. Hátradőlve várom, hogy a pultnál papírt keressen, na meg a telefonszámot előkotorja, mikor megakad a szemem valamin. Jobban mondva, valakin. Karcsú, vonzó test apró fekete bikinibe bújtatva. Csak a hátát látom, mégis, biztosan tudni vélem, ki az illető. Csak Sora váltja ki belőlem azt a fura érzést, ahányszor csak a közelemben van. Meg is csodálnám, ha volna rá időm. csakhogy egy tenyérbe mászó ficsúr, láthatóan veszettül nyomul rá. Azt nem látom, hogy a nőnek tetszik-e vagy sem a szituáció. Aztán Sora hátrál, a tag ismét közelít. Mire észbe kapok, már robogok is feléjük. Olyan erővel rántom hátra a tagot, hogy a benne lévő alkoholnak és a lendületnek köszönhetően, háttal a homokba csapódik. Fölkelhetne, ha nem térdelnék máris a mellkasán, hogy kicsipkézzem azt a bátor pofáját. Agyamat se perc alatt elönti a méreg. Mégis, hogy a picsába képzelte, hogy hozzá érhet? Egy-két ütés után a "Valaki hívja a zsarukat!" Kiáltás hoz vissza a valóságba. Kelletlenül elengedem a vérző tagot, de előző kérésre már nem kell reagálnom. A fiatal lány akivel az imént beszéltem, egyik kezében az italommal, másikban egy cetlivel topog mellettünk, kioktatva a nézelődőket arról, hogy a rendőrség már jelen van szerény személyem által.  Nem törődök vele, a többiekkel sem, inkább Sora felé fordulok.
-Jól vagy? -Lazán hátra segítem zilált tincseimet, majd egy lépést közelítek. Szeretném megérinteni rémült arcát, de félúton megfagy a mozdulat. Nem szereti, ha hozzá érek! Villan be tudatomba a szomorú igazság.
-Ha bántott megölöm! - Komoly ábrázattal közlöm a dolgot. Szerencsére máris oszlik a tömeg, nem igazán törődnek azzal, miket mondok. Bizonyára elkönyvelték erős rendőri intézkedésnek a dolgot, amihez nagy segítség volt a férfiból áradó alkoholszag.
-Ő...ő bocsánat, az italod! És a telefonszám! - Nyújtja felém mindkét kezét mai információforrásom. Lehúzom az italt, visszaadom a poharat, majd a cetlit zsebre vágom.
-Mennyi lesz? - Némi nyugalmat erőltetek magamra, de fél szemmel most is Sorát nézem.
-A ház ajándéka! - Mosolyog a kis csaj kényszeredetten. Hát én is kicsikarok magamból egy mosoly szerűséget, majd megköszönöm a dolgot, még mielőtt vissza rohan oda, ahonnan jött.
-Miért nem Isissel jöttél? - Végre minden figyelmem a fekete bikiniben pompázó nőé lehet. Ki is használom a helyzetet, vagyis, nem bírom ki, hogy ne legeltessem rajta a szemeimet. Fogalma sincs róla, milyen hatással van rám. Pillanatok, vagy inkább hosszú percek telnek el így, mire a látvány adta csodálaton túl tudok lendülni.
-Jobb lenne, ha.. - Kezdenék bele, de mocskos káromkodások közepette, valami a hátamnak csapódik. Részeg disznónk ismét talpon van és úgy tűnik, elég zabos rám. Mégis megpróbál kikerülni és Sora felé kap retkes kezével. Végképp kihúzta a gyufát! Öklöm ismét megindul, s bár hamar földre kerül, haragom már kivívta magának. Ha rajtam múlik, aligha szedik ki kezeim közül egykönnyen.

Words: 765 ✦ note: ...

Elborítja elmém a harag sötét köde, mely arra sarkall, hogy addig üssem a pofátlan tagot, amíg mozgásképes. Általában nem vagyok ilyen agresszív, jó, nem ennyire vagyok az, de most mégis csak Soráról van szó. Azt is nehezen viselném, ha kedvére lenne, hogy másik férfi érinti, azt viszont végképp nem vagyok képes tolerálni, hogy akarata ellenére nyúlkálnak hozzá. Egyébként meg, ha nekem nem lehet, akkor másnak sem! Oké, ez baromi gyerekes, de érzéseimet egyre nehezebben tudom elnyomni. Túl sok minden történt, túl kevés idő alatt. Talán már nem is azért ütöm a részeget amit tett, csak szimplán kiadom a haragom. Végül a rendőrség szócska visszaránt a valóságba. Sorára kéne figyeljek, nem erre a görényre. Csak annyit akarok tudni, hogy jól van. Megérinteném, de visszakozok. Jobban fáj a tudat, hogy nem vágyik érintésemre, mint ütéseimtől enyhén sajgó öklöm. Bár átölelhetném. Erre vágyok, de gyáva mód nincs rá merszem. Félek ismét felzaklatná a dolog. Nem akarom újból elveszíteni, bár most sem az enyém. Hülye helyzet!
-Biztos? - Tekintetem  fel, s le fut karcsú testén, mintha nem hinnék szavainak. Hiszek neki, de megnyugtatóbb látni, hogy nem esett bántódása. Bármit megtennék érte! Ironikus, hogy neki persze fogalma sincs erről. Most is, amint mozdul, minden érzékem rá figyel. Megérint, talán mégsem undorodik tőlem annyira. Már szinte el is hiszem, mikor az a bosszantó fruska közbe pofátlankodik. Szívesen képen törölném ebben a szent pillanatban, de visszafogom magam. Még egy mosolyt is az arcomra erőltetek.
-Honolulu szép hely, de több itt a mocsok, mint gondolnád. Nem túl biztonságos egy szép nőnek, egyedül egy ilyen.... bikiniben! - Magyarázok, de aztán csak nem bírom ki, hogy ismét meg ne nézzem egy pillanatra. Mintha egyre kisebb lenne ez a fekete vacak rajta. Sora aztán tudja mivel lehet kínozni a férfi népet. Ez a ruhanemű konkrétan épp megfelelő a célra. Leesik hirtelen, hogy még legalább ötven másik férfi is látja ebben. Nem vagyok zakkant, de rohadtul nincs ínyemre a dolog. Ezt meg is cáfolom, szinte azonnal, amint a részeg magához tér. De, elég zakkant vagyok, ahhoz legalábbis, hogy zsaru létemre, fényes nappal verjek össze egy embert a parton. Szinte biztosra veszem, hogy dühömben agyon is verném, ha  egy jól ismert kéz nem érintené a vállam. Mozdulat közben dermedek le. Először tekintetemmel keresem az övét. Légzésem és szívverésem is lassan csitul. Közelsége megnyugtat. Egyik kezem gyengéden az övére kúszik, mielőtt még felállnék. Apró, mégis sokat sejtető érintés ez.
-Jó, menjünk! - Halk hangon egyezek bele kérésébe, kelletlenül elengedem a kezét, felállok és amint sikeresen megkaparintom a cuccait a kocsim felé irányítom. Épp úgy nyitom ki előtte az ajtót és segítem be az anyós ülésre, mint bármelyik nőt szoktam. Mégis, ő az egyetlen, akinek jelenléte járgányom ülésén boldogsággal tölt el.
-Mutatok neked egy jobb helyet, ha szeretnéd! De ha nem, akár haza is vihetlek. - Ezekkel a szavakkal huppanok a vezető ülésbe. Szeretnék még egy kis időt vele tölteni, de tudom, nem erőltethetek semmit sem. Főleg a történtek után. De azért reménykedek, hátha mégis rábólint a dologra. Elvinném a kihalt partszakaszra, ahová Kathyvel szoktunk menni.
-Nem vagy éhes? Beugorhatnánk valahová, venni valami ehetőt. - Időhúzásban mindig is jó voltam. Ezt a tudásom, most meg is csillogtatom. Ezzel is egy kicsivel hosszabb ideig élvezhetem a társaságát, bár lehet, hogy ez megint egy pocsék ötlet. De nem! Nem fogom semmivel sem megbántani. Csak megtartom az egy méter távolságot és kész.  A kormányra pillantok és elmormolok magamban egy csendes anyázást. Felsértettem az öklöm, ami persze nem gond, de a vérem egészen apró, szaggatott patakot alkotva talált utat lefelé, épp a vadonatúj nadrágomra. Hát ettől nem vagyok boldog, de nem jelzem bosszankodásom. Helyette enyhe mosollyal fordulok a lány felé.
-Megismerkedtél már a környékkel? Mármint a parton és a házon kívüli világgal. - Próbálok fesztelenül beszélgetni, de nem egészen úgy megy, ahogy szeretném. Talán majd, ha kiszálltunk végre ebből a fémkaszniból, könnyebb lesz. Így túl közel van, túlzottan vonz.
-Átkozottul jól áll a fekete bikini! - Halk bók csúszik ki a számon, egy apró torokköszörülést követően. Vagyok akkora tuskó, hogy csodálatomat nem tudom magamban tartani, pedig tudom jól, hogy semmi szüksége a bókjaimra. Ráadásul vezetés közben is rápillantok időről időre. Nem akarom ismét letámadni, vagyis szeretném, de nem teszem.  Téma terelés következik, de csak azt mondom, amit ténylegesen gondolok.
-Máskor kerüld el az ilyeneket és ne hozd rám a frászt! - Nem nézek rá, tekintetem immár az útra szegezve kérem, vagy inkább parancsolom. Nem tudom magam sem, csak azt, hogy csúnya vége lenne, ha megsérülne. Valaki baromira rondán megbánná a dolgot. Talán túl hevesen reagáltam annak fényében, hogy nincs is köztünk semmi, de ösztönösen cselekedtem. Nem bánom, ezt sem, ahogy szinte semmit vele kapcsolatban.

Words: 959 ✦ note: ...

A kocsiban ülve is még mindig az jár a fejemben, amit Sora mondott a parton. Bánom, hogy nem tudtam reagálni rá, de talán jobb is. Lehet, hogy nem is úgy értette. "Erős és jóképű rendőr" Még most is mosolyognom kell ennek az emlékétől. Tényleg flörtölt velem? Vagy csak a kialakult helyzet mondatott vele pár kedves szót? Végül is, ha tükörbe nézek, egyértelműen látom, messze nem vagyok jóképű. Heg csúfít, de még ha az nem is lenne, akkor sem vagyok az a tipikus szépfiú. Mármint olyan vasalt képű kis tacskó.  
-Akkor, elviszlek Kathy egyik kedvenc helyére. - Igyekszem nem mutatni, hogy mennyire boldoggá tesz az, hogy nem akar azonnal megszabadulni tőlem. Nem könnyű, mert kényszerítenem kell magam arra, hogy ne vigyorogjak úgy, mint egy tökkel ütött vadalma. Lenne még melóm, vissza kéne mennem az őrsre, de nincs az a pénz, amiért jelenleg azt az opciót választanám. Túlóráztam eleget az elmúlt hetekben, ennyi lógás igazán belefér. Na meg, társ híján a kutya sem tudja merre járok. Örömömet csupán legutóbbi veszekedésünk emléke árnyékolja be. Bár úgy tűnik, hogy annyira nem neheztel rám, azt már megtanultam, hogy ha róla van szó, sose lehet  tudni. Azért igyekszem összeszedni magam, nehogy megint valami hülyeséget csináljak. Tudom, ha kettesben vagyok vele, elég nagy az esélye, hogy ismét kiborítom. Nem szándékosan! Csupán ha róla van szó, nincs elég erőm arra, hogy ellenálljak. Vagy valami ilyesmi, azt hiszem.
-Megállunk a közeli gyorsbüfénél, ha az megfelel. Van salátájuk is, ha azt szeretnél és egy kisbolt mellette, szóval nagyjából, minden beszerezhető ott. - Tetszik ez a semleges téma. Sorának remek alakja van, mégis hozzátettem közlendőmhöz, hogy saláta is kapható az adott helyen. Talán csak megszokásból. Nem mintha nőket hordanék gyorsbüfékbe, főleg nem ide. Kathy az egyetlen eddig, aki miatt itt salátát kellett vennem. Egyébként is étterem párti vagyok, ha nőkről van szó, de enyhén szólva sok lenne, ha Sorát most bevinném egy menőbb helyre. Azt már nem tudnám kimagyarázni, túlzottan randi feeling lengné körül a dolgot. Márpedig ő elég világosan közölte, hogy ilyen pali nem kell neki. Feltételezem, randizni sem akarna. Egyszerre tesz ismét boldoggá és frusztrálttá is, hogy beszélgetésünk alatt magamon érzem a tekintetét. Persze, én is elég sűrűn vetek rá kósza pillantásokat, de ez tőlem nem meglepő. Igyekszem nem tolakodó lenni, és a beszélgetést is semleges úton tartom. Mennyire ismerte meg a környéket? Ez egy jó témának bizonyult, bár válaszára csak egy néma bólintás volt a feleletem. Még mindig fejemben vibrál a kép, ahogy a parton áll ebben a csepp, fekete anyagban. Már nem tudom, hogy ő kínoz-e engem, vagy én saját magamat. Bármelyik legyen is az igazság, számon ismét kicsúszik egy át nem gondolt bók.
-Vak vagy őrült lennék, ha nem tetszene és nincs mit köszönnöd. Csak az igazat mondtam, ennyi az egész! - Hangom hétköznapi,  nem hallatszik ki belőle, mennyire nem azokat a szavakat regélem, amik gondolataimban megfogalmazódnak. Laza akarok maradni, sőt, görcsösen próbálok annak tűnni.  Szívesebben mondanám el azt, hogy mennyire eszméletlenül jó nőnek látom, de az nem vezetne semmi jóra. Inkább terelek ismét, mint egy gyáva juhász.
-Máskor legyél óvatosabb! - Ezt már határozottan kérem, nem parancsolom. Még hangszínem is ellágyul egy kissé. Torkom összeszorul már csak a gondolatra is, hogy baja eshet. Már fojtatnám is, némi vegyes okítással az atyai óvó beszédet, de szavaival megelőz.
-Örülök, hogy ott voltam és segíthettem. Nem kell félned, nem miattad fogok bajba kerülni, általában azt saját magam miatt teszem. Szeretem, ha zubog az adrenalin! - Huncutnak mondható mosolyban részesítem, de közben már le is parkoltam. Nem várok feleletet, inkább egy újabb kérdést intézek felé.
-Maradj nyugodtan a kocsiban, én beugrok, kifosztom az élelmiszerraktárt.  Mit hozzak neked? - Még megvárom a válaszát, majd elindulok előbb a gyorsbüfé, majd a kisbolt felé. Deja vu érzésem van, nemrég az unokahúgommal töltött estén is épp ugyan itt, ugyan ezt tettem. Sietek, nagyon is, mintha attól tartanék, a nő meglóg, mire kiérek. Percekkel később, zacskókkal megrakodva térek vissza. Egyiket át is nyújtom Sorának, hisz abban az ő kívánságai lapulnak, a többit viszont félre teszem. Újra felbőg a motor, s immár a part legkihaltabb része felé robogunk. Hamarosan lenyugszik a nap, szinte tökéletes minden, kivéve azt, hogy a társaságom egy kicsit sincs oda értem. Bár azt hiszem, már nem is utál. Vagyis, ma mintha flörtölt is volna velem, ráadásul túl sokat nézett. Á, csak bebeszélem magamnak megint. Csak hálás a segítségért, semmi több.  Csend telepszik ránk, egészen addig, még lehúzódva az útról, egy jókora szikla mellett, le nem állítom a járgányt.
-Itt is vagyunk! - Kiszállok, kisegítem a lányt, de mielőtt a kajával megrakott szatyrokat is magamhoz venném, egy jókora plédet halászok ki a csomagtartóból. Nem ez az egyetlen, lapul ott még vagy három, meg egy kispárna és rengeteg vacak. Másoknak mindez furának tűnhet, de olykor jól jön. Például mikor az egyik gyilkosra vadásztunk és három teljes napig szinte a kocsiban éltem, mire előkerült az a nyamvadék. Na meg, most is.
-Megfognád? - Kezébe adom a jókora rongyot, kiszedem az élelmiszeres zacskókat, lezárom a járművet és elindulok a cél felé. Sorával az oldalamon kerülöm meg a sziklát, hogy aztán egy teljesen csendes és persze ember mentes, tiszta partszakaszra érjek.
-Ide nem igazán jár senki sem. Éjszakánként pár tini, és néha egy- egy pár, de nagyjából ennyi. Büfé és napozó ágyak ugyan nincsenek, de a nyugalom az adott. - Gyönyörű látvány tárul elénk. A tenger lágy hullámai nyaldossák a fövenyt, s a víztükör fölött, már lenyugodni készül a nap. Akár egy jól megrendezett film egyik romantikus jelenete, csak az a gond, hogy a velem lévő nő, nem igazán akar tőlem romantikát, meg semmi mást sem. Lepakolok, majd segítek leteríteni a plédet, hogy aztán kényelmesen elhelyezkedve rajta, elfogyaszthassuk a vacsoránkat. Remélem, Sora nem hiszi azt, hogy ez egy trükk arra, hogy ágyba csaljam. Bár, ha beadná a derekát, én szívesen megtenném azt is, mi tagadás.

Words: 654 ✦ note: ...

Bólintással veszem tudomásul, hogy miket kér, majd el is indulok a bolt felé. Persze előtte hozok magamnak hamburgert a gyorskajáldából, mert aligha laknék jól egy doboz zöldséggel. Gyorsan beszerzek mindent, de mielőtt visszamennék a kocsihoz, elrejtek egy kis apróságot Sora  rendeléseit tartalmazó zacskó aljára. Simán is odaadhatnám, de abban nem lenne semmi meglepetés. Percekkel később, már újra úton vagyunk a kiszemelt cél felé. Igaz, Kathy mondta egyszer, hogy ide Sorát is elhozhatnám, de nem azért teszem meg. Sokkal inkább csupán vele akarok lenni, legalább egy kicsit. Jó, otthon is lehetnék kettesben vele a lakásban, de ott akkor hagy magamra, amikor csak akar. Itt viszont, egy kihat területen, azért több esélyem van a ballépéseim után kiengesztelni. Hacsak el nem hajt a kocsimmal és hagy egyedül a parton. Az elég gáz lenne. Mellette gyorsan telik az idő, annyira, hogy mire észbe kapok, már a parton kiterített pokrócon fogyasztjuk a vacsoránkat.  Csend telepedik ránk. Sora a tájat nézi, én pedig őt. Idilli a hangulat, mégis valahogy kissé kínos ez a csend. Őszintén, arra várok, hogy megtalálja a "csomagjába" rejtett édességet. A kedvenc csokija, ha jól emlékszem. Kissé tartok attól, hogy ez is rosszul sül majd el, ahogy ez az egész naplementében kettesben eszegetés. Nem akarok újabb vitát és tudom, hogy ráerőltetnem sem szabad magamat. Pedig isten a tudója, hogy milyen szívesen érinteném meg ebben a szent percben is.
-Te sokkal szebb vagy! - Szavaira ismét, már ki tudja hányadik alkalommal bukik ki belőlem átgondolatlanul bók. Mintha ő húzná ki ezeket. Kedves szoktam lenni a nőkkel és udvarias is természetesen, de talán az összes szeretőmnek nem bókoltam annyit összesen, mint ennek a fantasztikus nőnek. "Ian" Akár hányszor kiejti száján ezt a szót, még mindig apró bizsergés fut végig a gerincemen.
-Tényleg, nem haragszol? - Kérdezek vissza a tekintetét keresve. Órákig el tudnám nézni két ragyogó íriszét, melyben apró fénypöttyök járják untalan táncukat. Ha a szem a lélek tükre, az övénél nincs tisztább és tökéletesebb. Mindig is így gondoltam, s most, miként összekapcsolódik övé az enyémmel, még biztosabb vagyok a dologban. Jól emlékszem milyen kotnyeles kislány volt, vagy, hogy milyen volt az, mikor együtt másztunk fára vagy építettünk homokvárat. Mégis, mikor ránézek, nem egy barátot, vagy testvért látok, hanem egy káprázatos nőt. Egy angyalt, aki történetesen épp elég csodás ahhoz, hogy örökre és megmásíthatatlanul magához láncolhasson, ha akar. Bár akarna...
-Sajnálom, vagyis nem akartalak megbántani és kiabálni sem. - Úgy érzem, hogy kutya kötelességem bocsánatot kérni, még akkor is, ha sértettnek érzem magam. Elutasított és én ezt nehezen emésztem meg, de arról senki sem tehet, hogy nem tetszem neki. Mégis bánt, de ezt jobb elrejteni. Inkább kérek ezerszer bocsánatot, minthogy ismét sírni lássam. Nem bírom elviselni a könnyeit, bár szomorú arccal épp olyan gyönyörű, mint mikor vidám. Az igazat megvallva, mindent szeretek rajta. Ahogy mérgesen néz, vagy lábujjhegyen oson el a szobám előtt, miközben azt hiszi, hogy nem vettem észre. Megmosolyogtat, hogy sokszor észre sem veszi, hogy mielőtt bekapna egy falatot, pillanatokig az evőeszközét bámulja. Édesen ráncolja az orrát, ha valami számára undorítót lát. Legalább egymillió ilyen apróságot tudnék felsorolni és ezek közt még nincs is, hogy mindezek mellett milyen irtózatosan jó teste van.  És az ajkai...
-Sora..- Most, ebben a szent pillanatban, mikor suttogva kiejtem a nevét, már tudom, hogy ismét baromira el fogom cseszni a dolgokat. Tudom, mégsem vagyok képes megakadályozni a mozdulatot, amivel hozzá hajolok, azzal a szándékkal, hogy kezem segítségével letörlöm arcáról az ott lévő ételdarabkát. Tényleg ezzel a gondolattal indul el a mozdulat, végül kezem helyett, mégis ajkam érinti szájának szélét. Csak egyetlen pillanatra, míg eltüntetem azt ami rá ragadt, de túl édesnek bizonyul ahhoz, hogy beérjem ennyivel. Egyik kezem máris selymes tincsei közt merül el, míg a másikkal közelebb húzom magamhoz. Csak egy lopott csók. Már megint itt tartok, vagyis amint ajkaink találkoznak, már itt sem. Ismét a jól ismert köd lepi el az elmém, gondolkodni már képtelen vagyok. Nyelvem gyengéd erőszakossággal hívja játékra az övét. Körbeölel megszokott illata, mely egyre többre csábít.

Words: 627 ✦ note: ...

Minden egyes alkalommal szebbnek tűnik a mosolya. Most is így van ez.
-Nem kell bocsánatot kérned! - Halkan bukik ki belőlem ez a mondat is. Nem kell bocsánatot kérnie, semmi szükség rá. Nekem elég, ha nem haragszik és ha nem néz rám azzal a megvető tekintettel, amivel teljesen ki tud borítani. Jó, azért ennél sokkal többre vágyom, de beérem ennyivel is.
-Nem kérek, köszönöm! Edd csak meg. Ha jól emlékszem, ez a kedvenced! - Édesebb érzés nézni, ahogy eszik, mintsem vegyek belőle. Bár ez másnak talán értelmetlen lenne így kimondva, de tényleg. Minden mozdulatával egyre jobban elkábít.  Ahhoz eléggé, hogy már megint hülyeséget csináljak. Egy pokolian jól eső hibát követek el.
Ajkunk összeér, s eleinte úgy érzem, hogy nincs ellenére. Karjai odaadóan  simulnak nyakam köré, miközben csókunk szenvedélyes játszadozássá mélyül. A vágy, már szinte kézzel fogható, épp ezért nyögök fel, mikor levegő után kapva megszakítja ezt a tökéletes percet.  A várj szó hallatán már szinte megint kiakadnék, de belém fagy a harag, mikor fojtatja a beszédet.  "Akarlak..." Percekre megáll az idő, mert csak ez az egy szó zsong a fejemben. Eleinte el sem akarom hinni, hogy nem álmodok. Tényleg Sora mondta ezt nekem? Számára lehet, hogy úgy tűnik, mintha épp megfontolnám, hogy akarom-e, vagy ilyesmi, pedig csak nehezem hiszem el, hogy ilyen történhet velem.
-Soha sem csak egy alkalomra akartalak Sora... - Hangom halk, de határozott. Tekintetem az ő csodás íriszeit kémleli. Tudom jól, hogy mit szeretnék tőle és mennyi időre, csak abban nem vagyok még mindig biztos, hogy mindketten ugyan azt akarjuk.
-Fontos vagy nekem, mindig is az voltál. - Ilyen még nem volt, de nem igazán találom a szavakat. Túl nagy a súlya mindennek, túlzottan megváltoztathatnak mindent a szavaim jó vagy épp rossz irányba. Nő előtt, még nem igazán éreztem ennyire zavarban magam, mint most.
-Szeretlek! - Végül kinyögöm azt az egy szót, ami a legbeszédesebb. Ennél jobban, aligha tudnám kifejezni, hogy mit is érzem iránta. Vagy talán mégis, hisz a tettek minden szónál többet érnek, ahhoz viszont idő kell.
-Szeretlek téged, nem úgy, mint egy testvért, vagy mint Isis barátnőjét, még csak nem is úgy, mint egy barátot. Te voltál az első olyan lány, akire felfigyeltem. Sokáig próbáltam még azt is elfelejteni, hogy létezel. De tudod mit? Annak ellenére, hogy nem kellettem neked, én mégsem tudtalak kiverni a fejemből. Minden alkalommal, amikor a nevemen szólítasz, apró bizsergés fut végig rajtam. Ha fél méterrel közelebb vagy, nem bírom elviselni, hogy ne érintselek meg. Látnom sem kell, egyszerűen megérzem a jelenléted. - Sóhajtva a keze után nyúlok, mintha az érintéséből erőt nyerhetnék. Így is van. Bátorságot önt belém.
-Soha sem bántam meg az együtt töltött éjszakát. Tudom, hogy sokat ittunk és én nem is akartalak kihasználni, csupán nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Ha visszamehetnék a múltba, akkor sem változtatnék ezen, mert az eddigi életem egyik legszebb emléke az. Többé, nem akarok hazudni neked, még akkor sem, ha te ezt a "több időt" nem úgy gondoltad, ahogy én. - A szívem megtriplázott ütemben zakatol, olyan hangosan, hogy attól félek, ő is hallja. Lehet, hogy kívülről egy nagy darab, rendíthetetlen alaknak tűnök, de Sora az én nagy gyengeségem. Egyszerűen rettegek attól, hogy azt fogja mondani, hogy ő csak valami futó románcot akarna esetleg. Vagy még azt sem, csak én értettem félre mindent. Ennyire még akkor sem voltam ideges, mikor egy meló alkalmával egy bombával megspékelt épületben kellett grasszálnom. Pedig az darabokra szaggathatott volna, mégis, most az is jobb jövőképnek tűnik, mint a mellettem ülő nő esetleges elutasítása.
-Menthetetlenül szerelmes vagyok beléd Sora... - Minden félelmem ellenére, ennyi év reménytelenség után, a szemébe nézve vallom meg legmélyebb érzéseimet, majd lélegzet visszafojtva várom az ítéletet. Ő a reményem, s hóhérom is ebben a pillanatban. Nem is tudtam eddig, mi az igazi félelem. Milyen érzés az, mikor bármit megtennék egyetlen szóért.

Words: 1004 ♥ Thinking Out Loud

-Together?  
-Forever.  

Egy csók! Egyetlen felkavaró csók! Ennyi történt csupán, mert nem voltam képes elnyomni vágyaimat, s ezzel egy egész lavinát indítottam el. Sora szavai halvány reményt sejtetnek számomra. Sokkal több időre... erre vágyom már az ősidők óta, csakhogy ez, még mindig nem jelenti azt, hogy ugyan azt akarjuk. Bár számomra, már az is maga a boldogság, hogy nem azt vágja ismét a fejemhez, hogy ilyen férfi nem kell neki.  Egyetlen csókjáért is elég sok mindent megtennék, hát még ennél többért. Vallok, nem egy alkalomra kell, fontosabb, mint gondolná.  Szavaim bumerángként jönnek vissza tőle. Nem hiszek a fülemnek. Lehet, hogy álmodok? Vagy, már olyan régóta vágyom rá, hogy végül elment az eszem és most képzelődök? Létezik, hogy tényleg, igazán fontos vagyok neki? Még ha, nem is úgy, ahogy ő nekem. Erőt ad és bátorságot. Az élet már csak ilyen ironikus. Nagy darab vagyok és látszólag félelmet nem ismerő. Elég sok mindent átéltem már, de mellette ideges kamasznak érzem magam. Tudom jól, mekkora súlya lehet annak, ha őszintén elmondom, hogyan is érzek iránta. Kapcsolatunk lehet rosszabb? Talán nem, de ha mindent félre értettem és most szemtől szemben visszautasít, azt nem tudom, hogy viselném el. Talán sehogy, hisz régebben már az is megroppantott, hogy Isis vágta a képembe a dolgot. Egyenesen tőle hallani, maga lenne a pokol. De mellette lenni, érezni az illatát, hallani a hangját, s nem megérinthetni a pokolnál is rosszabb. Ezer modell ide vagy oda, helyben eldobnék minden kalandot egy esélyért Soránál. Ez a gondolat adja meg az utolsó lökést ahhoz, hogy kimondjam azt a bizonyos szót. Szeretem és ezen semmi sem változtathat. Épp, mikor folytathatnám a vallomást, csókra termett ajkát a nevem hagyja el, majd tenyere az arcomra simul. Akaratlanul is jelnek veszem ezeket az apróságokat. Jelnek, mely lassan parázsra lobbantja bennem a  boldogság tüzét. Mégis folytatom a monológom. Elmondok mindent, nincs több titok! Nem rendülök meg eme elhatározásban, már csak azért sem, mert csak úgy lehetek biztos benne, bennünk, ha nyílt lapokkal játszunk. Nem akarok még egyszer olyan napra ébredni, mikor végül mással megy el. Önző módon magamnak akarom, most és örökre. A keze után nyúlva merítek újabb bátorság adagot ahhoz, hogy befejezzem a mondandómat. Vagyis végre őszintén és félre érthetetlenül kimondjam, hogy szerelmes vagyok belé. Megteszem, a bennem lévő feszültség mégsem oldódik. Szívem is mintha minden pillanattal csak gyorsulna. Sora szavai pedig, csak még jobban felpörgetik. Ismét nem hiszek a fülemnek.. Szinte levegőt sem veszek, amíg beszél. Férfiként tekint rám? Én voltam az első és az utolsó a szerelmi életében? Mi van? Mikor kezem a mellkasára, őrült ütemben zakatoló szíve fölé helyezi, végre hinni kezdek a csodában. Soha ennyire nem örültem még annak, hogy ennyire elnéztem valamit. Milyen nyomozó az, aki nem képes olvasni a jelekből?  Megszólalnék, de Sorából ömlenek a szavak, s engem túl boldoggá tesznek ahhoz, hogy közbe vágjak. Csendben hallgatom tovább, gyönyörű arcát, szikrázó szemeit kémlelve. A nap is, már félúton jár a horizonton. Szinte filmbe illő pillanatok ezek. Homlokát az enyémnek tapasztja, mielőtt kiejtené az egyetlen szót, amire úgy érzem, egész eddigi életemben vártam. Szeret! A nő akiért majd megveszek, szeret! A tettek, többet mondanak a szavaknál. Mondják a bölcsek. Kezem hajába túr, ajkam szerelemtől túlcsordulva tapad az övére. Mohóság és megannyi érzelem vegyül el ajkaink játékában. Percekig élvezem érintését, idő közben az ölembe vonva őt, majd miután néma beszédünket megszakítom, még épp ennyi ideig ölelem némán, elveszve a tökéletességben. Végül, szinte suttogva nyitom újra szóra a szám.
-Biztos vagy benne? Tényleg, velem akarsz lenni? - Tekintetem kíváncsiság és félelem vegyül. Hátrébb húzódok, már amennyire lehet, hisz még mindig az ölemben van az angyalom. Kezem sem veszem le róla, csupán már nem ölelem görcsösen.
-Jól gondold meg, mert ha igent mondasz, én nem leszek képes még egyszer elengedni téged! Akkor sem, ha menni akarsz majd! Leláncollak a hálószobámban, ha kell, hogy minden egyes éjjel a közeledben lehessek. - Rekedt hangom elárulja, hogy bár poénnak tűnhetnek szavaim, rohadtul komolyan gondolom a dolgot. Még egyszer nem engedem el ebben az életben, ha mellettem dönt most. Túl sokat vártam rá, túl régóta próbálom leküzdeni az iránta érzett szerelmem és baromira rég reménykedek titkon abban, hogy egyszer mégis az enyém lehet.
Nem akartam megzavarni a monológját, de most már, így utólag úgy érzem, mégis hozzá kell fűznöm egy-két kósza megjegyzést.
-Tényleg nem vagy az esetem, sokkal több vagy annál! Nincs még egy olyan nő aki legalább hasonló érzéseket keltene bennem. Az én szememben gyönyörű vagy, mindig is az voltál. Hibátlanul természetes és ellenállhatatlan. - Próbálom elmondani, hogy milyennek látom. Nem akarom, hogy még egyszer megforduljon olyan a fejében, hogy nem az esetem. Nincs is olyanom! Vagy ő, vagy teljesen mindegy alapon voltam eddig is.
-Én is hülye voltam. Bevallom, sértette a büszkeségemet, hogy randira mentél azzal a ficsúrral miután együtt voltunk. Beszélnem kellett volna veled, de miután Isis elmondta, hogy neked más kell és láttalak a sráccal... én... úgy gondoltam... hogy felesleges lenne. Nem akartam még szánalmasabbnak tűnni a szemedben, sem több fájdalmat. Fiatal voltam és a látszat ellenére, hihetetlenül fájt az egész. Aztán kerülni kezdtél és én beletörődtem abba, hogy látni sem akarsz többé, amiért akkor kihasználtalak. Vagyis, csak bele akartam törődni, de végül egészen idáig menekültem. - Oké, gyáva vagyok, ha róla van szó. Igen, szégyellnem kéne és takargatnom a hiányosságaimat, de egyszer már elveszítettem épp ezért. Jobb lesz így, ha olyannak lát engem is és a helyzetet is, amilyen valójában.
-Boldoggá tenne, ha a barátnőm, majd a feleségem, végül a gyermekeim anyja lennél.. - Lassan, szüneteket hagyva a szavaim között sorolom fel amiket nem olyan rég, még ő is. Kezem gyengéden cirógatja bőre selymét. Ha bármelyik másik nő csak a három közül az egyiket követelte volna, bizonyára rácsapom az ajtót, de hirtelen. Sora viszont, ő más, mindig is más volt. Ha azt mondja, hogy örökre velem marad, akkor én bármit megteszek, hogy boldog legyen az oldalamon.
-Nem! - Mosolyogva nemlegesen rázom a fejem.
-Már attól én vagyok a világ legboldogabb férfija, hogy azt mondod szeretsz! - Apró csókot hintek arcára, nyakára, vállára, majd mézédes ajkára. Ha tehetném, az egész testét, minden egyes porcikáját végig csókolnám ezen a szent helyen.

Words: 906 ♥ Thinking Out Loud

"Veled akarok lenni, senki mással. " Ezek a szavak ölelnek körbe, s járják át elmém, s szívem összes apró zugát. Mindig is arra vágytam, hogy Sora ezt mondja nekem. Percek kellenek, hogy felfogjam, tényleg igaz. Talán most, másnap nem tűnik majd el újra az életemből, talán, tényleg lehet közös jövőm a világ legcsodálatosabb nőjével.
-Talán egy kicsit mindkettő! - Kaján mosollyal nézem az ölemben ülő csodát. Még velem is történhetnek jó dolgok, ezt eddig is tudtam, de, hogy a sors ekkora ajándékot adjon, erre nem számítottam.
-Vagy, talán csak attól tartok eltűnsz majd újra az életemből, mert rájössz te is arra, hogy jobbat is kaphatnál. - Apró, halk mondatot tűzök beszéde közepébe. Bizonytalan vagyok, de az vesse rám az első követ, aki nem lenne az ebben a helyzetben. Egyszer már azt hittem nyert ügyem van, ő az enyém, mert össze tartozunk. Aztán mégis valaki mással ment el. Azóta, sokat változtam, míg ő csak gyönyörűbb és kívánatosabb lett. Túl jó ő hozzám, ez a bazi nagy helyzet!
-Gondolatban már ezerszer magamhoz bilincseltelek, talán tényleg menni fog az életben is. Muszáj lesz, mert többé nem engedlek el! - A nőéhez hasonlatos mosoly jelenik meg az arcomon, miközben szinte suttogom a szavakat. Mintha a hangos beszéd elűzné a pillanat intimitását, vagy ne adj isten, felkeltene ebből a csodás álomból. Ha ez álom, örök kómában akarok maradni!
Bár legszívesebben ezer csókot lopva dönteném a fövenyre, mégis inkább visszatérek vallomásának apróbb részleteire, hogy reagálhassak rá. Akkor nem volt szívem közbe vágni, mégis, így utólag volna mit hozzátennem egyes részletekhez. Keze az arcomon siklik végig, tekintetünk összekulcsolódik, de amikor ujjai a szépnek aligha nevezhető sebhelyemhez érnek, alig érezhetően megrezzenek. Nem fáj, már jó ideje érintetlen. Csupán, ha tehetném, minden hibám elrejteném Sora elől, kezdve ezekkel a testemet csúfító hegekkel. Eddig soha sem érdekelt, hogyan is nézek ki. A nők buknak a rossz fiús külsőre, szóval még jól is jött. De attól, hogy eljátszanak a szörnyeteggel, egyáltalán nem akarják hozzá kötni az életüket. Újabb félelmeim máris csitítják az angyalom szavai. Gyógyír ő mindenre, azt kell higgyem. Egy pillanatra lehunyom a szemem, s mély levegőt veszek, mintha felkészülnék arra, ami következni fog. Visszatér a mosolyom is, mintha el sem tüntette volna az aggodalom.
-Ha te elfogadsz így, akkor semmi más nem számít! - Arcomról leveszem kezét, majd a számhoz emelve, gyengéd csókot lehelek rá. Hálás vagyok talán és megkönnyebbült. Vonzó férfinak talál! Szeret! Mi többet várhatnék még, hisz ha mindez igaz, már mindenem megvan amire valaha vágytam.
-Az én szilánkom, tudom is hogy vehető ki! Töltsd velem az éjszakát, aludj a karjaimban! Szeretnék arra kelni, hogy mellettem vagy. Szeretném a te arcod látni először ébredéskor és azt hallani, hogy szeretsz. - Számára talán hülye kérés ez, de vonásaim elárulják, hogy én bizony komolyan gondolom. Nekem sokat jelentene, azok után, ami a múltban történt. Tudat alatt, talán meg akarok bizonyosodni arról, hogy egy együtt töltött éjszaka után, nem fordul el tőlem megint. Nem a szexre gondolok első sorban, annak ellenére sem, hogy jelen pillanatban is majd megveszek érte. Még, ha nem is akarna egyelőre úgy együtt lenni, akkor is boldogan kelnék mellette.
-Cserébe bármit megteszek, hogy begyógyítsam, vagy inkább véglegesen eltüntessem a te szívedbe fúródott darabot! Azon leszek, hogy minden új emlékünk mosolyt csaljon az arcodra. Nem fogok csalódást okozni, ígérem! - Nővel még soha sem beszéltem így. Anyámmal és Isissel sem. Általában nem én vagyok a szavak embere, de Sorával kapcsolatban megtanultam, hogy piszkosul fájhat az, ha valamit nem mondunk ki. Nem hazudtam neki, tényleg bármit megteszek azért, hogy boldog legyen velem. Leállok minden hülyeségemmel, s még ha néha nehezen is fog menni, többé nem érintek így más nőt rajta kívül. Érte megváltozom! Nem! Ezt magamért teszem! Nem fogom még a lehetőségét sem megadni, hogy csalódjon bennem. Ha rajtam múlik a dolog...
-Nekem kell megköszönnöm! Mert miattad, most ilyen gyönyörű kedvesem lehet! Ezentúl hord az Ianhez tartozom pólót, ha kilépsz az utcára! - Viccelődök, de szavaim mögött elég mély tartalom van. Azt akarom, hogy biztos legyen benne, mi mától összetartozunk. Ő az enyém és az övé vagyok. Nincsenek kifogások, sem mással való randevúk.  
Én vagyok a legboldogabb férfi kijelentésem után, ő egy igen hasonlóval ajándékoz meg. Ajkam máris ezer csókkal borítja, majd rálel az övére, s mohó nyelvjátékba kezdünk. Karjai szorosan simulnak a nyakam köré, teste az enyémhez préselődik. Felnyögök apró mozgolódása közben, s mivel az ölemben ül, már tagadni sem tudnám, mennyire nem vagyok képes kontroll alatt tartani a testem, mikor róla van szó. Egyre szűkülő nadrágom, talán épp elég bizonyíték. Egyik kezem hajába túr, atya ég, hogy én mennyire imádom illatos, selymes tincseinek érintését! Másik hol karcsú derekát, hol hátát cirógatva öleli testét. Egy csók, mely olybá tűnik, végtelen.  Szinte látni vélem a tűzijátékokat, de az biztos, hogy elmém ismét a jóleső köd járja át, az, mely csak egy gondolatot engedélyez. Akarom őt! Kezem hátáról egyre lejjebb siklik, már-már megállíthatatlanul, de a sors segít egy cseppet a józan gondolkodásban. Levegőrét kapva válunk el egymástól, s máris újra nyakának íve az mely ajkam fogadja. Le kell állnom, ha nem akarom, hogy azt higgye minden csak azért volt, hogy megint lefektethessem! Nem ronthatok újból ajtóstól a házba, nem ronthatok el így mindent...
-Le kell hűtenem magam! Egyszerűen nem bírom a közeledben... - Motyogom fátyolos hangon a szemébe nézve, de mintha onnan is a vágy nézne vissza rám. Ennyi elég ahhoz, hogy józan gondolataimat sutba vágva, ismét ajkára tapadjak. Arra vágyom, hogy elolvadjon karjaimban, s őt is legalább annyira perzselje a vágy, amennyire engem.

Words: 706 ♥ Thinking Out Loud

-Jó ezt hallani tőled Sora! Általában elég magabiztos vagyok, de ha rólad van szó, akkor mindig minden összezavarodik. - Immár teljesen nyílt lapokkal játszok. Bár szeretnék rendíthetetlen hősnek tűnni a szemében, mégis elárulom lassan minden gyengeségem. Tanultam a múltban elkövetett hibámból, ha más nem, hát annyit, hogy megéri őszintének lenni. Így legalább biztos, hogy nem ért félre semmit. Mint most! Nem az a baj, hogy nem bízom benne, hanem az, hogy magamban nem. Abban, hogy  képes leszek boldoggá tenni őt.
-Elég időm volt rá! - Grimaszba rendezem a vonásaimat. Jó pár évig, csak gondolatban lehettem mellette, ez azért elég idő volt bármire.
-Merem remélni, hogy sikerül! - Viszonzzom a mosolyát, bár egyébként is az arcomra van írva a boldogság szép, cirádás betűkkel. Magamhoz láncolni őt, átvitt értelemben és szó szerint is eléggé tetszetős gondolat. Másra nincs is szükségem.
Tűzök pár megjegyzést a vallomásához, s összerezzenek, mikor gyengéd keze a sebhelyemhez ér. Nem mondom ki hangosan, de zavarnak ezek  testemet csúfító izék. Régebben, mikor először voltunk együtt, még kinéztem valahogy. Mostanra előbb hiszik el akik nem ismernek, hogy tömeggyilkos vagyok, mint azt, hogy rendőr. Ilyen az élet, mind változunk. De ő az előnyére. Gyönyörűbb mint valaha. És elfogad, így, ahogy vagyok! Az elmém még fel sem fogta azt, ami az elmúlt percekben történt. Azt hiszem idő kell ahhoz, hogy elhiggyem, nem álmodok. Kezére lehelek apró csókot, bár ennél sokkal többre vágyom. Ez a fekete bikini, maga a kísértés!
-Minden egyes éjjel? Mert én minden reggel melletted szeretnék ébredni, hogy téged lássalak először ébredéskor. Néha talán még reggelit is szervírozok az ágyba, de csak ha tényleg megkapom a beígért csókot és suttogást! - Tényleg átléphetünk így a múlt fájdalmain? Azt hiszem, igen! Minden menni fog, ha ezentúl ő áll majd mellettem.
-Tény, hogy elég sűrűn szoktam váltogatni a partnereimet, de ők nem hasonlíthatóak hozzád Sora! Amíg te velem leszel, nem kell senki más! Nem fogok úgy érni ezentúl egyetlen nőhöz sem, ahogy hozzád. Ez miatt nem kell aggódnod! - Próbálok őszinte lenni és mégis megnyugtató. Nem fogom tagadni előtte, hogy elég sok nő megfordult az ágyamban, már csak azért sem, mert Isis bizonyára elfecsegett már ezt azt neki. Egyébként is, nem túl nagy Honolulu, előbb vagy utóbb összefuthat némelyikkel. De az is igaz, hogy mindennek ellenére, tudom mi az önkontroll. Nincs szükségem másokra mellette. eszembe sem jutna akkora hülyeség és nincs az a nő, aki miatt veszélyeztetném a Sorával való kapcsolatom. Ennyit semmi sem ér.
-Ha csak azon múlik, hogy hord, ezer örömest dedikálom! - Mosolyogva figyelem az arcvonásait, mintha az elmémbe akarnám vésni, minden apró tulajdonságát.  Pedig már nem kell, hisz akár hányszor lehunyom a szemem, magam előtt látom. Mennyit néztem én a róla kapott képeket... Amik a szobámban vannak egy albumba rendezve és amit el kéne tennem valahová. Enyhén szólva nem tudnám kimagyarázni, ha rákérdezne miért gyűjtöttem külön a róla készülteket. Az ilyeneket mániákusnak szokták hívni a munkahelyemen.
Szó szót követ, majd csók csókot. Nem bírok magammal, már megint. Ajkának érintése mohóvá tesz. Egyre többet és többet akarok belőle.  Karja a nyakamra simul, teste az enyémhez préselődik és érzem, lassan végem. Nyögésemet az övé visszhangozza, miközben kezem a hátát és derekát simogatja. Csupán levegő vétel miatt szakítjuk meg csókunkat, de nem tudom elviselni a távolságot, máris a nyakára hajolok.  Agyam kitisztul annyira, hogy tudjam talán rossz ötlet itt és most leteperni. Le kell hűtenem magam. Sora a tengert ajánlja, de tekintetéből mást olvasok ki. Ajkam mohón falja az övét, s hagyom, hogy lesegítse a felsőmet.
-Inkább benned... - Mormolom a csókok között, s mire gyengéden lefektetem a kiterített plédre, már a bikini felsőjét is levarázsoltam róla. Arcát, ajkát apró csókokkal terítem be, majd egyre lejjebb haladva nyakát vállát és kebleit is kezelésbe veszem. Kezem ajkam útját járja be újra, gyengéden cirógatva a legszebb női testet, amit valaha csak láttam. Igyekszem nem elkapkodni a dolgokat, de annyira vágyok már rá, hogy tudom, képtelen leszek. Ha esélyét látnám annak, hogy bárki megláthat minket, nem tenném ezt. De itt a madár sem jár és én nem tudok hazáig várni. Újabb csókot lopok ajkáról, egyre elmélyítve, hogy végül szenvedélyes, vad nyelvcsatát eredményezzek, miközben izgatottan válok meg a nadrágomtól. Amint a műveletet sikerül véghez vinnem, élvezettel túrok tincsei közé, majd simítok végig nyakától kezdve, le keblei között, egészen a bikini alsóig.

Words: 758 ♥ Thinking Out Loud

-Az egyszerűség jó, ebben az esetben! - Nem vágyom semmi bonyodalomra, csak arra, hogy egészen egyszerűen egy pár legyünk. Mellette lenni, sokkal jobb, mint bármi más amit el tudok képzeli. Ebben persze a az egy éjszakásaim is bőven beletartoznak.  Talán ezt nevezik érettségnek, vagy szimplán a szerelem monogámmá képes tenni az embereket.
-Már alig várom! - Kisfiús mosolyt villantok, ezzel palástolva pajzán gondolataimat. Sora az ágyamhoz bilincselve? Lehet ennél izgatóbb dolog a világon? Ebben a pillanatban úgy gondolom, hogy nem. Ki van zárva, hogy valami jobban megmozgassa a fantáziám, mint ez.
-Ezzel teljesíted minden vágyam! - Mást nem is mondhatok. Mellette aludni és ébredni, csók reggel, s este. Nem olyan rég, mindez még csak álmaimban fordult elő, de mostantól maga lesz a valóság. Nagyon remélem, hogy holnapra sem változik meg a véleménye. Szívesen megkérném már most, hogy költözzön át a hálómba, de félek, azzal elsietnék mindent. Már így is többet kapok tőle, mint amit remélni mertem.
Egy kéréssel fordul hozzám, de ha nem tenné, akkor sem csalnám meg. Nem vagyok őrült! Annyi ideig vártam rá, hogy nincs semmi a világon, amiért cserébe megkockáztatnám, hogy ismét elszakadjunk egymástól. Teljesen ki van zárva és ezt a tudtára is adom. Olyat nem ígérhetek, hogy többé egyik szeretőmmel sem találkozom, mert ez egynéhány esetben igen csak lehetetlen, de azt igen, hogy senkihez nem érek ezentúl úgy, mint hozzá. Azt hiszem, ez mindent elmond! És ő is, hisz azt mondja hisz nekem. Lehet egy nő ennyire csodálatos?
-Alá bizony, még az elérhetőségem is ráírom, ha esetleg eltűnnél, visszahozzanak! - Viccelődök tovább, mert ezzel oldódik a kettőnk közt vibráló feszültség. Naiv módon percekig elhiszem, hogy képes leszek ellenállni és nem rámászni megint. Elég hamar kiderül, hogy annyi önuralmam van, mint egy kövér kölyöknek a cukrászdába. Rohadtul semennyi.
Rövid időn belül, már bikini felső nélkül piheg súlyos testem alatt. Csókokkal hintem be arcát, nyakát, vállait, majd kebleit is. Ajkam nyomát kezem érintése és Sora édes sóhajai kísérik.  Ajkaink ismét összeforrnak, miközben igyekszem megszabadulni a nadrágomtól. Gyors a tempó, tudom, de izgalmam túl nagy ahhoz, hogy visszafoghassam magam. Az is nehezemre esik, hogy ne essek neki ősember módjára, de soha sem bocsájtanám meg magamnak, ha fájdalmat okoznék neki. Nővel talán még soha sem voltam olyan gyengéd, mint vele. Kezem lágyan siklik végig testén, egészen a bikini alsója vonaláig. Ez a fránya darab választ el tőle. Elmém a szenvedély ködébe veszik, mikor a nő megemeli csípőjét, s én egyetlen mozdulattal rántom le róla a fekete akadályt. Tökéletesen természetes teste, immár fedetlenül tárul elém. Hangos sóhaj és vágytól ködös tekintetem mutatja, mennyire lenyűgöz a látvány. Egyik keze a hajamba túr, míg másik mellkasomon siklik. Már ez is elég ahhoz, hogy mély nyögés hagyja el a testem, de Sora ajkának újabb és újabb érintésével tetőzi mindezt. Ennyi! Minden erőfeszítésem ellenére, gyenge vagyok a kísértés ellen. Hófehér combjai közé fúrom magam, de egyelőre csupán keblének rózsáját veszem birtokba, nyelvemmel hosszan cirógatva, hol ez egyiket, hol pedig a másikat. Arra vágyom, hogy Sora épp olyan tűzben égjen mint én abban a szent pillanatban, mikor hosszú idő után újra egyesül testünk. Ez az, ami motivál, még  a vattacukor szerű vágyfelhőkön át is. Márpedig baromi sok van belőle, s mindinkább arra hajszolnak, hogy sürgetően robogjak a beteljesülés felé. Félek, hogy épp ez miatt okoznék csalódást, ezért minden erőmet összeszedve tovább kényeztetem.  Kezeim már az egész testét bejárták és igen, már csak ajkaim művelhetnek csodát, de azt a következő alkalomra tartogatom. Már csak azért is, mert, ha most azonnal nem lehet az enyém, bele döglök a vágyba.
-Szeretlek.. - Nyögöm ki ismét, ezúttal a szemébe nézve, abban a szent pillanatban, mikor férfiasságom lassú magabiztossággal merül el nőiességének szűk selymében. Mintha ez a szó szentesítené meg együttlétünk csodáját. Talán így is van. Csípőm lassú, izgató mozgásba kezd, teljesen kizárva a külvilágot. Csak ő és én létezünk, nincs senki és semmi más. Se tengerpart, sem cirógató szellő....semmi. Szívem megduplázva, majd megtriplázva zakatol tovább. Kétségbe esetten csókolom, mintha lélegezni is képtelen lennék nélküle.  Zihálások és nyögések kúsznak a légben, egyenesen a tenger habjai felé. Az enyém, itt és most, tényleg csak az enyém! Tűzben izzó testem alá rejtett törékeny alakja maga a mennyország. Ujjaim gyengéden cirógatják az arcát, egyre csak fokozva saját cukormázas kínjaimat. Épp egy cseppet gyorsítok csak a tempón, légzésem máris szaggatottá válik. Az érzékiség szinte tapintható a beteljesülés vad forgószele pedig, már itt lóg a levegőben. Izzadságban úszva állok meg, testem jéggé dermesztve egy csók erejéig. Még nem, még túl korai lenne engedni az élvezetnek, s elsodródni vele. Azt akarom, hogy a nő számára felejthetetlen legyen ez az alkalom, hisz mostantól kezdődik kapcsolatunk időszámítása.

Words: 684 ♥ Thinking Out Loud

Szeretlek! Ebben a helyzetben ezt a szót viszont hallani talán még többet jelent, mint bármikor máskor. Olyan ez, mintha testét, lelkét és szívét egyaránt önként nyújtaná át nekem ezekben a percekben. Elmerülök testének szent templomában, egészen mélyen, majd lassú, erotikus mozgásba kezdek. Vágyunk nem csitul, mi több, ez a kínkeserves visszafogottság csak tovább fokozza a lángoló tüzet. Tempómat pillanatok alatt veszi át, immár együtt mozgunk. Szívem nem hajlandó csípőm ritmusát követni, inkább megtízszereződött iramban zakatol, súlyosbítva egyébként is ziháló, nehézkes légzésem. Ajkaink szenvedélyes csatát vívnak, abban a tudatban, hogy a háború vége, immár nincs is oly messze.  Hajamba markol, keze mellkasom, s hátam simítja. Érzem, lassan végem. Egy cseppet gyorsítok a tempón, majd félve a túl korai gyönyörtől, megállásra kényszerítem testem. Időt húzva csókolom ismét ajkát, s Sora késztetésére mélyítem el a nyelvkeringőt, miközben felmordulok a ténytől, hogy lábait szorosan körém kulcsolja. Túl nagy a kísértés, az izgató sürgetés. Ismét mozgásba lendülök, ezúttal a gyengédséget a szenvedély heve veszi át. Ősi tánc amit az ösztön irányít.  Örvénylő mélység, ahol megszűnik a külvilág, megszűnik a férfi és a nő, leomlik két test közt a határ. Átszellemült arcát nézem, melyet beborít a vörös pír. Tekintetében a kéj néz vissza rám. Csókolom újra és újra, amennyire a gyors tempó engedi. Egymásnak csapódó testek zakatolása töri meg a tenger morajlását. Mindkettőnkön ragyogó gyöngyként jelenik meg a veríték, majd hullik alá, hogy az alattunk lévő plédbe vesszen. Úgy érzem, hogy még soha sem volt ilyen intenzív élményben részem. Egyszerre mozdulunk, lélegzünk, majd szinkronban jutunk a csúcsra. Eggyé váltam a szerelmemmel.  A gyönyör hullámai kirobbannak, majd végigszánkáznak az izmainkon. Átölelt a kábulat és mikor a fehér lángok nyaldossák forró testem, átadom magam az extázis határtalanságának. Villámcsapásként sújt le ránk a gyönyör végeérhetetlenül pumpálva magomat, élvezettől vonagló ágyékába. Mély, rekedt nyögéseim, s hangos sikolyai egyaránt belevesznek a végtelenbe. Még egy pillanat, s máris kielégülten hanyatlok rá, s fedem be az alattam pihegő, törékeny nőt. Ismét csak csókolom, ezúttal szerelemmel töltött gyengédséggel. Két könyököm a feje mellett támaszkodik, ujjaim zilált tincseit cirógatják. Homlokom az övének tapasztom, beszívva testének édes illatát, melyet az erotika fűszerezett meg. Még egy pillanat, csak annyi idő, míg testemből el nem tűnik a remegés, hogy aztán magabiztosan forduljak le róla. Még most sem engedem, hogy akár csak centikre is eltávolodjon tőlem. Amint hátam talajt ér, fejét a mellkasomra vonva ölelem tovább, míg szívünk és légzésünk nem tér vissza megszokott ütemének rendjébe.
-Te voltál minden álmom.. - Hangom még az előbbi élményektől kissé rekedt és fátyolos.  Mosolyogva lehelek csókot a feje tetejére, miközben hátát átkarolva csípőjének selymes bőrét cirógatom. Elmém lassan tisztul, s olyan gondolatok is előkerülnek, mint a "te jó ég, megfeledkeztem a védekezésről" és a "rohadtul nem közterületen kellett volna ennek megtörténnie". Igazából egyik sem izgat jelenleg annyira, hogy pár pillanatnál többet szánjak nekik. Visszacsinálnám? Egy frászt! Csak azt bánom, hogy nem voltam képes legyűrni annyira az izgalmam, hogy tovább húzzam ezt az alkalmat.
-Most már a tengerben is lehűthetjük magunkat! Öltözz fel szépségem, nehogy mégis társaságot kapjunk! - Feltápászkodok, s magamra kapom az alsómat a biztonság kedvéért. Nem mintha zavarna, ha épp meztelen látna bárki is, de az, hogy esetleg őt...
-Tudod, az új párod igen féltékeny típus! - Harmadik személyben beszélek magamról, s le sem lehet vakarni a vigyort az arcomról, míg várok. Amint elkészült ölbe kapom, s úgy ahogy vagyunk, begyalogolok vele a habok közé. Már a mellkasomig ér a gyenge hullámzás, mikor leteszem, de kezem azonnal a derekára csúszik. Tekintetem szép íriszei helyett fekete anyaggal fedett keblein időznek, s csak jó adag fáziskéséssel nézek lelkének tükrébe.
-Káprázatosan gyönyörű vagy! - Bókom egy cseppet sem túlzás. Immár a hold sápatag fénye vetül rá, tincsei még épp láttatni engedik kerekded keblének vonalát. Az enyhe fény és az árnyékok tánca csak kiemelik szépségét. Tökéletes, én legalábbis annak látom. Egy hibátlan, gyönyörű angyal! Az én angyalom. Testét az enyémhez húzva simítok végig arcán, majd ajkam az övét súrolva kér engedélyt újabb csókra. Képtelen vagyok betelni vele, szomjazok ajkára, érintésére, hangjára és illatára egyaránt. Épp olyan ez, mint a legrosszabb függőség. Más nők általában érdektelenné válnak számomra a szex után. Ő viszont, egyre jobban és jobban kell nekem.

Words: 542 ♥ Thinking Out Loud

Ő és én, szenvedélyes ölelkezésben összeforrva. Erre vágytam, s most meg is kaptam. Az élmény maga leírhatatlan volt. Sokkal jobb, intenzívebb, magával ragadóbb, mint reméltem. Ezelőtt nem igen volt ilyenben részem, holott vele gyengéd keringővel táncoltuk át a kéj hullámait. Semmi játszadozás, semmi perverz móka, s mégis, egy lapon sem lehet említeni az előző partnereimmel. Sora ellenállhatatlan és lenyűgöző. A szex, csupán megerősített abban, hogy a szerelmem iránta milyen erős, ennyi külön töltött év után is. Ő hozzám tartozik, ennek így kell lennie! Szapora szívverését még érzem ahogy hozzám bújik, vagy ez talán már csak az enyém. Csípőjét simogatva élvezem, ahogy keze széles mellkasomon bóklászik. Meghitt pillanat ez, minden bonyodalomtól mentes, boldog perc.
-Ez talán menni fog, ugyanis én is pont ennyi ideig akarok veled lenni! Örökké.. - Állom a tekintetét, mi több, úgy érzem elveszek benne és épp csak, hogy suttogva elhagyják ajkam a szavak, máris egy újabb, eszeveszett csókban részesít. Szívesen játszadoznék még, vagy csak feküdnék szorosan ölelve, de mégis csak egy közterületen vagyunk, ahol bárki megláthatja, mennyire gyönyörű. Felkelek hát, magamra kapok egy alsót és a vízbe invitálom. Egyrészt, mert szinte ragadok az izzadságtól, másrészt, jót tesz, ha lehűtöm magam. Miután ő is magára húzza apró bikinijét, ami már tudom, hogy álmaimban sokszor fog még kísérteni, ölbe kapom, s meg sem állok vele a hűs habokig. Itt teszem csak le, s hosszú ideig gyönyörködök szépségében, hogy aztán bókkal illessem. Megérdemli, hisz tényleg nem láttam még nála csodásabb teremtményt a földön.
-Sokat jelent nekem, hogy ilyennek látsz! - Lassan kúszik boldog mosoly az arcomra. Ha tetszem neki, pont így, ahogy vagyok, minden rohadt hibámmal együtt, akkor már szerencsés embernek mondhatom magam. Tekintete nyomán izzani kezd a bőröm, s ha sokáig vizslat még halk sóhajaival kísérve, cseppet sem fog segíteni a hideg víz. Még mindig nincs fogalma róla, mekkora nagy hatással van rám. Magamhoz húzva, ismét szerelmes csókot lehelek ajkára, gyengéden, akár a lágy harmat.
-Én is élveztem drágám! Leírhatatlan az együttlét veled.. - Úgy kontrázok suttogva, mintha muszáj lenne. Úgy is érzem, hogy az. El kell mondanom nyíltan, hogy a vele való szeretkezés számomra maga volt a mennyország. De nincs időm többet mondani, hisz Sora, beszél tovább.
-Többre vágyom, minden percben! Nem tudok betelni veled.. - Viszonozom az összes apró csókját, s mikor épp leállna, akkor én részesítem még több apró kényeztetésben.
-Jobb lenne, ha hazamennénk és ott folytatnánk! - Vetem fel az ötletet, hisz, ha így halad minden tovább, kénytelen leszek ismét itt a parton magamévá tenni. De talán a magán szférát és egy puha ágyat többre értékelne. Kézen fogva vezetem ki a vízből, lassan összeszedjük a cuccainkat, bár ezt a műveletet is ezernyi újabb csók szakítja meg időről-időre. Végül csak sikerül bepakolnunk a kocsiba, de még mielőtt beszállhatnánk mi is, karjaim köré fonódnak.
-Ezt az alkalmat, soha sem fogom elfelejteni! - Suttogom a fülébe, s ajkára tapadva búcsúzom a part adta örömöktől egy jobb, szebb jövő reményében, közösen az én tökéletes angyalommal. Reggel, még álmodni sem mertem volna, hogy így alakul ez a nap.  Kelletlenül segítem be a kocsiba, annyira szívfacsaró, hogy véget kell vetnünk a part adta örömöknek. De vár az otthon melege, ami vele, bizonyára isteni lesz. Sietve huppanok be a volán mögé, felbúg a motor, s már gurulunk is a majdhogy nem kihalt úton, haza...