Saul Aison néven született Athénban, ahonnét görög édesanyjával Amerikába került és nem sokkal később árvaházba. A fiút onnantól kezdve mindig kihelyezett szülőkhöz került és csak egyetlen alkalommal fogadták örökbe, tizennégy éves korában, amikor a Fletcher családhoz került.
Mark S. Fletcher néven két évet töltött nevelőszüleinél, a korábbi huzavonás életvitel miatt azonban eléggé visszahúzódó, magának való fiatal srác volt, akinek szüksége volt valamire. Valakire.
Kialakult beteges rajongása mindig a környezetében élők közül esett valakire, többnyire vele egykorú, vagy néhány évvel idősebb lányokra. Clarisse esetében rajongása oly méreteket öltött, hogy a fiú képtelen volt megkülönböztetni a valóságot képzeletétől. Úgy hitte, szereti a lányt és az viszont szereti őt. Az eset végül dulakodássá fajult, Saul az elutasítás miatt érzett fájdalmában és dühében erőszakkal lökte ki ablakon a lányt. A történtek után megzuhant, nem tett beismerő vallomást, de rájött, hogy hibázott. Néhány nappal később megszökött az előzetesből és több száz kilométerrel arrébb telepedett meg, ahol egyedül próbált boldogulni a továbbiakban..
Jellemét tekintve, alapjáraton egy kellemes jelenség, s bár még mindig nem nagy hangadó, nem is a társaság középpontja. Mindennek ellenére tud jó társaság lenni, igyekszik megfelelni és beilleszkedni a környezetébe. Jó ideje már, hogy magányosan tengeti a napjait és egyre inkább vágyódik valaki után, akit szerethet.
Beteges rajongásával továbbra is küszködik, ami már olyan súlyos méreteket ölt, hogy képtelen kordában tartani a tetteit és cselekedeteit. Maga sem tudja, hogy rosszat tesz, azt hiszi, a másik fél épp azt szeretni, amit ő. Viszont, ha ez még sem így történik, olyankor elszabadulnak az indulatai.

Külsejét illetően, sötétbarna haj és szemek, viszonylag sportos testalkat. Öltözete elegáns, ez munkájából adódik, ugyanis ügyvédpalántaként tengeti a napjait. Mindig jól öltözött, erre odafigyel, igyekszik olyanná lenni, amit a társadalom elfogad. Egyetlen vágya, hogy beilleszkedhessen és szeressék őt.

- Na szivi, felkészültél arra, hogy felvegyük életed első vizsgadokumentum filmjét? – Stanley nevetve bújtatta át szabad kezét az állvány alatt, hogy elérve Yasmine oldalát, megbökje a lányt, aki hangos kacarászásban rázkódott meg, s a kezében tartott széles mappával a fiatal srác kezére csapott.
- Ne bohóckodj Stan, kezdjünk ennél a háznál, a nagyanyám szerint ez érdekes téma lesz. Ne piszkálj már, hallod? Majd felvétel után. Jó így a hajam? Mindegy, ne már, ne bohóckodj, kapd a válladra azt a kamerát. – A hosszú, barna loknik tulajdonosa rendezgette ruházatát, majd az út széléhez sétált, s pontosan úgy állt meg, hogy a mögötte elterülő házsorok tökéletesen látszódjanak a kamerán.
- 1999 augusztusában az Ashville városában található Glennrose street lakóit különös tragédia rázta meg. Az augusztus 15-ei éjjelen rendőrautók lepték el ezt a békés kis utcát, miután az egyik fiatal lány kizuhant a mögöttem látható épület második emeletéről. A házban lakó fiatal fiút előállította a rendőrség és a nyomozás megállapította, hogy gyilkosság történt. Mark S. Fletcher (16) az előzetes letartóztatásból megszökött, a rendőrség azóta sem bukkant a nyomaira. A nyomozás során természetesen több név is felmerült, ezért időközben a vádakat is ejtették, bár tény, hogy Mark eltűnése igen csak megmozgatja az emberek fantáziáját és kételyeket von maga után. Ahhoz azonban, hogy felderítsük ezt az ügyet, az itt lakókat kérdezzük arról, hogy meséljék el nekünk, pontosan mi is történt…
- Mellettem áll Mrs. Jane Nicol-Boyl, aki már több , mint harmincöt éve lakik ebben a városban és közvetlen szomszédja volt Fletcheréknek. Kérem, mondja el, hogy pontosan mi történt azon az éjszakán.
- Szörnyűség, rettentő még mindig visszagondolni arra az éjszakára. Clarisse, isten nyugosztalja, nagyon rendes kislány volt, ha jól tudom, az utolsó évét taposta a gimnáziumban. Gyönyörű lány volt, modellkedett egy ideig, a pompomlányok csapatát irányította és kitűnő tanulmányi eredményei voltak. Abban a szemben lévő házban lakott, ott. Azon az estén sikításokra lettem figyelmes, ordibálásra és dulakodásra, majd hangos csörömpölésre. Amikor az ablakhoz rohantam, már láttam szegénykémet…szörnyű volt.-
- Elmondaná nekünk, hogy Ön szerint milyen kapcsolat volt a Fletcher fiú és Clarisse között? –
- Persze, korrepetálta Markot, heti rendszerességgel járt át hozzájuk, hogy matematikából segítsen a gyereknek. Hétfőn, szerdán és péntekenként. –
- Elmondaná nekünk azt, hogy milyennek ismerte meg Markot? –
- Mark eléggé visszahúzódó gyerek volt, tudja, valójában nem is Fletcherék gyereke. Egy intézetből vették magukhoz tizennégy éves korában. Bár azt is hallottam, hogy ez nem az első otthona volt, két évenként cserélődött szerencsétlen lakhelye. De én amennyit megismertem belőle, kedves volt. Mindig köszönt és figyelmes volt, de még mennyire! Hétvégente lenyírta a füvet itt a ház előtt. Nem volt túl beszédes, de igyekezett beilleszkedni. Barátai nem voltak, sajnos nem tudok róla. Meg úgy tudom, az iskolával voltak gondjai. A tanulás nem ment neki túl jól, más gyerekek zargatták. De tudja, hogy milyenek a gyerekek…
- És mit gondol, Mark tette? A rendőrség mit mondott Önöknek. –
- Szépségem, minket nem avattak be a részletekbe. Azt tudom, hogy azon az estén annak a lánynak nem kellett volna Fletcheréknél lennie, hisz szombat volt. Mark szülei akkor ünnepelték a házassági évfordulójukat egy étteremben. Magam sem értem, mit kereshetett Clarisse náluk. Az biztos, hogy nagyon féltékeny barátja volt, és állítólag aznap , közvetlenül a történtek után ő hajtott el a terepjárójával az utcából. Szóval azt gyanítom, hogy ő volt az.
- Rendben, köszönjük szépen. Minden jót. –
* * ¬ ¬*
- Mrs.Nicol-Boylnak köszönhetően sokat megtudtunk arról az estéről, de ahhoz , hogy az igazságra fényt derítsünk, mindenképp szükség van arra, hogy megkérdezzük más szomszédok és ismerősök véleményét is Markról. Itt van mellettem Mr. Henry Brown , aki három házzal arrébb lakott Fletcheréktől. Ön milyennek ismerte meg Markot?
- Azon felül, hogy egy visszahúzódó kis pöcs volt? Nem volt normális az a gyerek, állítom. Egy nap azon kaptam őt, hogy itt a házam előtti fán terpeszkedett egy teleszkópos távcsővel. Maga szerint mit lesett? A perverz kis pöcs, biztosan Clarisse ablakát bámulta, arra bezzeg volt esze. Utáltam azt a gyereket, nem is értem, minek hoztak ki egy serdülőkorút az intézetből. Egy ilyet, akiről semmit se tudunk. Nézze meg mi lett, kinyírta a kiscsajt, aztán meglépett, most meg ki tudja, hol lökdösi ki az embereket ablakokon át. Én mondom, elmebeteg volt a gyerek.
- Hű, ez érdekes, köszönjük szépen, igazán kedves, hogy nyilatkozott.
- Mé ’, ezt most le fogják adni? Hallja? Melyik tévétől vannak?
- Gyerünk Stan, szedd a lábad, fussunk..
¬ * * *
- Khm, negyed órás kocsikázás után itt vagyunk Clarisse és Mark iskolája előtt, reményeink szerint vannak itt olyan fiatalok, akik ismerték őket és nyilatkoznának nekünk. Elsőként az iskolaigazgatót szeretnénk meginterjúvolni, Dr. Dave Marcianot. Uram, mit tud az 1999-es gyilkosságról?
- Nem nyilatkozom, hagyjanak és kapcsolják ki a kamerát…
* * *
- Nem jártunk sikerrel, az igazgató elhajtott minket, vajon mennyit tudhat az ügyről? Áh, néhány idősebb diák, ők talán elsősök lehettek akkoriban. Sziasztok, mond nektek valamit a Mark Fletcher név?
- A gyilkos? Ja, a bátyám osztálytársa volt a srác. Hát nem volt százas, az fix. A bátyám azt mondta, hogy egy napon neki ment, jól meg is püfölte a tesóm arcát, úgy rángatták le róla. Persze aztán ráfogták, hogy a bátyám kezdte az egészet, mert rászállt teljesen. De akkor is, addig ütötte a tesómat, míg az elájult? Hát tutira gond volt a sráccal.
- Igen, gond volt vele , az én nővérem azt mesélte, hogy egy ideig követte őt, figyelte , főleg a tornaórákon. Aztán utána , mikor elkezdte őt korrepetálni Clarisse, na akkor leszállt a nővéremről. Komolyan mondom, belegondolni is rossz, hogy mi lett volna, ha a nővérem kezdi korrepetálni őt.
- És mit gondoltok, most hol lehet Mark? Ugyanis megszökött, bár egyesek Clarisse barátját vádolták, bizonyíték hiányában azonban ejtették a vádakat.
- A barátja is jó nagy állat volt ,ez igaz. Féltékeny idióta volt, de akkor sem volt olyan fura, mint Mark. Nem tudjuk, de addig jó, míg nem koslat a környéken. Csak a szerencsétlen szüleit sajnálom, mármint a nevelőszüleit. Azok szerették a srácot, azért is vették ki, mert sokáig nem lehetett gyerekük, és miután örökbe fogadták Markot, azután egy évre rá a nő teherbe esett. Szóval durva ez az egész.
- Köszönjük szépen, sziasztok, szép napot. Nos, kedves nézőink, úgy tűnik, hogy a városka véleménye megoszlik a történtekről. Egyesek szerint egy kedves sráccal lakott a szomszédban, mások szerint egy zavarodott fiatal fiú. Az igazságot talán sosem fogjuk megtudni, de bízom abban, hogy egy napon előkerül Mark és akkor őt is meginterjúvolhatjuk ezzel kapcsolatban.

* * *
- Stan, visszanézve ez nem rossz anyag, de a csikizős részt kivághatnánk, nem? – Yasmine nevetve fordult barátja felé, miközben lejárt az utolsó képkocka is, s az előadóterem falán már csak fekete képkockák villództak.
- Vagy belekeverhetnénk egy kis szexet, hm? –
- Ne már Stan, bárki megláthat..mi volt ez, hallottad? Gyere, siessünk, ilyen későn már nem kéne itt lennünk az épületben. – Yas felkapva holmijait, barátjára hagyta hogy az eszközöket elrendezze, ő maga gyorsan sietett felfelé a lépcsőn, de ahogy kinyitott az ajtót, ismerős arcba ütközött.
- Wááhh, Saul, de megijesztettél. Hát te, mit keresel itt? A jogi részleg másfelé van.
- Tudom…