Minden embernek vannak külső, és belső jegyei egyaránt, melyeket megmutat magából a természetes környezete felé. Voltaképpen én magam is így teszek, de komolyan mondva semmi értelme körül cicomázni magamat, ha rám nézve ugyanazt láthatod, amit eme lapra levések, nos.. hogyan is gondolod? Tehát maradjunk annyiban, ha a külsőmről szeretnél tájékoztatást kapni, akkor néz végig rajtam nyugodtan, és ígérem ugyanazt fogod látni, amit leírás alapján elképzelhetnél. Ne aggódj, hisz én is mindig ugyanazt látom, ha a tükörbe tekintek: magamat. Nem vagyok a világ legdögösebb pasija, de ettől eltekintve én nem azt értékelem, hogy milyen vagyok külsőleg, hanem, hogy mi lakozik bennem. Az ujjaimon néha gyűrűket viselek, amolyan kiegészítőként, míg a nyakamban egyetlen nyaklánc található csupán, amelytől sosem válnék meg. A ruhatáram, nos egészen választékos, és szó szerint. Mindenféle szín, mindenféle férfi ruhadarab.. egytől-egyig megtalálható.
Hogy mi is számít igazán egy emberben? Az, hogy érez, és nem fél mindezt igazán kimutatni. Az őszinteség többet ér, mint bármi más. Egy embernek van ezernyi árnyalata, két oldala, és minden érzelmi vonulat átfut rajta, ahogy egykoron rajtam is. Hogy én magam milyen vagyok? Túl nehéz lenne kiismerni, bár mindenesetre nem vagyok elzárkózott... annyira. Színészként tevékenykedem, ezért képes vagyok bármit előadni, szóval gondolom nem is kell ezt fokoznom. Ezek ellenére nagy hibám, hogy néha túl zárkózott vagyok, nem nagyon ismerkedem másokkal, és minden újítást elvetek. Aztán néha túl érzelmessé válok, nagyon magamra veszek dolgokat, és szeretek segíteni. Sokra tartom az őszinteséget, csak amikor az ember csalódik, akkor változik a véleménye sokban, ahogy az enyém is. Mindezek ellenére majd megismersz, most ne siessük mindezt el, nem de?

Óvatosan helyet foglalok a kandalló előtt, így ülve le a bársony szőnyegre, ahogy a tűz játszian könnyed játékát figyelem. A lábaimat felhúzom a mellkasomhoz, ahogy a kezeimet ráhelyezve végül odahajtom a fejemet is lassan, de a tekintettemet továbbra sem mozdítom el a lángok nézéséről. Érdeklődően figyelem azt, ahogy a vöröses, és sárgás színek egymásba olvadnak, ahogy újra, és újra felbukkannak, majd egyszerűen eltűnnek tova. A fadarabok lassan, de annál biztosabban elégnek, s nem marad utánuk más csak hamu, ahogy a tűz egyre halványabban ég, s mindez mindaddig megy így, amíg ki nem alszik, s akkor én magam lezárom a szemeimet erősen. Egy könnycseppet ejtek el, bár magam sem értem miért, de mindez megtörténik eme pillanatban. Várok valamire, de nem tudom, hogy mégis mire.. talán valami csodára, avagy szerencsére. Felsóhajtva végül letörlöm az arcomról a könnycseppet, és felállva magamra kapom a fekete zakómat, és a hosszú szárú kabátomat is, majd megfogva a ház kulcsait elindulok kifelé. Könnyedén csapom be magam után az ajtót, amint kiléptem, és ugyanígy kulcsra is zárom, majd sétálva elindulok a második munkahelyem felé. Határozottan lépek be a kávéházba, amelyben egy hónapja dolgozom mindösszesen. Megindulok hátra, ahogy elmegyek a vendégek mellett, s ahhoz képest, hogy este van, nos igencsak forgalmas lett ez a hely. Úgy látszik jót tett a javaslatom a főnöknek, miszerint éjszakára is hagyja nyitva nyugodtan az üzletét egy kis ideig. S mióta énekelek úgy vettem észre többen járnak ide, hisz szeretik hallgatni a számaimat. Hátul lepakolom a cuccomat, majd levéve a kabátomat felakasztom a fogasra. Az ott dolgozó nő mosolyogva köszönt, és én magam is viszonozom mindezt egy mosoly keretén belül. Végül pedig egy hatalmas vigyorral az arcomon elindulok a színpad felé. A kis részlegre könnyedén feljutok, majd elvéve a mikrofont a számhoz emelem, ahogy végül beszélni kezdek.
-Ezer hálával tartózom mindazoknak, akik eme este itt vannak velünk, sőt külön köszönöm a visszatérő vendégeink részvételét is. Örömömre szolgál egy ilyen jó társaságnak énekelni, de hát a beszéddel mit érek, nem de emberek? Ezer szónak is egy vége, tehát.. nos nem beszédre vagyok felbérelve.-Nevetem el magam az emberekkel együtt.-Beszélhetnék még egy darabig, de szerintem a főnökasszony sem díjazná, sőt lehet megvonna a fizetéstől.. s azt nem engedhettem, mi?-Kérdezem meg mire mindenki újabb nevetésben tör ki, majd mosolyogva hozzáteszek még valamit.-Ezen számot mindenkinek küldöm, aki a kávézóban tartózkodik, és kellemes estét kívánok a továbbiakban.-Veszem el oldalról a gitárt, ahogy helyet foglalok a széken, majd behangolva a hangszert kipróbálom, hogy hogyan is szól, aztán pedig elkezdek játszani rajta egyszerűen, mégis könnyedén. Míg ezt követően belekezdek az éneklésbe is. A szám címe: Teenage Dream. Tekintettem hol a hangszert figyeli, hol a mikrofonra koncentrál, ami elém van helyezve, hol pedig a nézőközönséget nézi. Nem sok kell, hogy a tömegbe felfedezek valakit, aki felkelti az érdeklődésemet. Ennek keretén belül pedig néha vele szemezgettek, ahogy az dalba beleadok mindent, és ez még csak a kezdete az estének..