Hm, mikor rá nézel mit is látsz. Mert mint a többi embernél az első benyomást a külső adja, igaz? Ez így van Mitch-el is. Mikor végig nézel rajta az első benyomásod az, hogy mennyire nem akarod kihagyni. Mert magasa és elképesztő izomzattal rendelkezik. Amit ugye azzal tudjuk megmagyarázni, hogy rendőrségnek szűksége van a nehéztüzérségre. De ennek semmi köze ahhoz, ahogy kinéz. Persze most ódákat zenghetnénk, hogy egy férfi miért kezdi el növeszteni az izmait, de ennek most nem jött el az ideje. Ha már el tudtál szakadni attól a fantasztikus testtől, akkor nézzük, hogy mi van még. Nem túl rövidre nyírt szőkésbarna haj, amit általában nem szokott gondozni, ahogy felkel úgy áll. A hajmosás azért be szokott csúszni a készülődésben. Aztán ott vannak az igéző szemek, amik időnként úgy villognak, mint a legrosszabb viharban a villámok. Természetesen ez sok mindent megmagyaráz.
Na, de ennyit a külsőről, most jöhet az, amiről kevesen szeretnek beszélni. Először is, nem épp társasági ember, jobban szeret egyedül gubbasztani az aktákkal és a gondolataival. Aztán pedig a kollégáit nem tartja sokra. Főleg mióta aktakukac lett belőle is.
Elég mogorva ember, amin ugye nem lepődik meg az ember, hiszen harminchárom évesen még mindig egyedül él, azért sokat elmond róla. Eléggé hektikus tud lenni és a szarkazmus nem hiányozhat a repertoárról. A munkájának el és ebben nem ismer semmilyen kiutat. Ha élne az anyja és ő kerülne bűnbe gondolkodás nélkül letartoztatná. Rendszeresen jár lőni, hogy ne kopjanak el a reflexei. Nem utolsó sorban irritálja az új társa.

Három hónappal korábban:
Áthelyezve!
Vörös nagybetűkkel villan fel az aktámon. Szerintem rekord hosszúságú szitokszó hagyta el a számat. Szerettem New Yorkot, ott születtem, ott nőttem fel, kiismertem magam. Úgy ismertem az utcákat, mint a tenyeremet. Nem is szerettem mást, mint a szmogos olajos szagot magamba szívni, a sok egészségtelen kaja, amit az utcán megkaptál. Erre egy baklövés miatt mehetek az istenháta mögötti helyre. Költözzek egy olyan szigetre, ahova mások nyaralni mennek.
Dúlva-fúlva mentem az asztalomhoz, ahol a társam vihogva várta, hogy kilépjek az irodából. Alig értem be az őrsre, de már azzal fogadtak, hogy meg se közelítsem a kávéautomatát, egyenesen menjek a főnökhöz. Persze jól gondoltam, hogy köze van ahhoz, hogy tegnap este a lánya vonaglott alattam a kéjtől elgyötörten. De a franc se gondolta volna, hogy annak a zsíros disznónak ilyen bombázó lánya van! Ha tudom, hogy kinek a porontya valószínűleg inkább kihagyom. Ennyire azért nem voltam megszorulva.
Mikor levágtam az asztalra a mappát és a homlokomat dörzsölve dőltem hátra a széken. Billy azonnal rátapad és kiguvadt szemmel néz rám. Én pedig megvonom a vállam.
- Öcsém, szóltam, hogy ne akarj mindenkit megdönteni.. – húzza el a száját. Mindketten érdekes stílust hordozunk, és nagyon nehezen szokjuk meg az új embereket, szinte már úgy kezeltük egymást, mint a jó testvérek. Nekem nincs testvérem, ahogy neki sincs, de mikor nulla-huszonnégyben össze vagy zárva egy idegen emberrel, akiben nem mellesleg meg kell bíznod.
- Most már mindegy. – megrántom a vállam és kicsit megdörzsölöm a helyét, ahol pár hónapja egy golyó száguldott végig. Még mindig érzem, ahogy a lövedék felmarja a bőröm, majd végig pásztáz a húsomon és a forró vérem végig csorog a hátamon. Láttam, hogy rengeteg kérdése lenne felém, hogy mennyire nyomasztja, hogy nem leszünk társak. Én is pont ezt érzem. Nehezen tudok megbízni emberekbe, erre most az egyetlen olyan embert, akibe száz százalékig megbíztam elvesztettem, mert nem bírtam megmaradni a gatyámban.
- Üdvözlöm Trishát. – felálltam az asztaltól és megveregettem Billy vállát. Trisha a felesége, aki megígértette velem, hogy vigyázni fogok rá. Ilyenkor az ember azt hinné, hogy a nő hisztérikus volt. De nem, csak mindenkinél jobban ismerte a férjét. Először én se értettem miért kellene, egy harmincon túli férfira vigyázzak, aztán rájöttem, hogy ha tehetné még a ceruzájával is meg tudná magát ölni. Most pedig itt hagyom, és kitudja, milyen balfék társat kap? Talán őneki fel sem fog tűnni neki, hogy ha nyomasztja valami, akkor rágja a körmét, ha izgatott, akkor állandóan jár a lába és minden reggel meg kell állni egy boltnál, hogy vegyen magának egy croassant. Lehet, hogy apróságok, de már ismerem őt is, mint a tenyerem.
Amint kiléptem az őrsről tudtam, hogy elzárult egy életszakaszom. Most pedig jön a pokol. Ha nem is a szó legszorosabb jelentésében, de azért lássuk be, hogy legalább olyan meleg lesz, mint a pokolban.

Napjainkban.
- Micsoda? De főnök! – már éppen kezdtem volna tiltakozni, mikor kinyílt az ajtó és a rémálmaimból ismert nőszemély lépet be. Úgy nézet ki, mint egy vicces mesefilm figura. Vártam mikor fog valami idióta hangot kiadni, de nem szólalt meg. Ami nekem furcsa volt. Gondoltam, csak benyögi, hogy miért akarja megzavarni ezt az idilli pillanatot. Mert, hogy éppen agyvérzés kerülget. Aztán úgy döntöttem nem foglalkozom vele, hogy egy helységben van velünk. Amikor ránéztem a főnökre sejtelmesen mosolygott én pedig teljesen elsápadtam. Tudtam mit jelent ez a nézés.
- Kizárt! Nézzen már rá. Kapok esetleg egy pórázt is mellé?! – háborogva gesztikuláltam felé és éreztem, hogy a nagyon emlegetet, agyvérzés egyre jobban közeleg.
- Gratulálok. Ike lesz a társa. – mosolyodott el, és szinte hallottam, hogy magában elküld melegebb éghajlatra. De csak úgy mellékesen megjegyezném, hogy aligha van ennél melegebb hely.
- Fantasztikus. – mint a vihar úgy rebbentem ki a főnök irodájából és úgy éreztem, hogy most vágtak gyomron és éppen el akarják vágni a torkom. Amin meg se lepődnék, de miért büntet engem Isten ennyire? Nem vagyok egy hívő ember, de ennyire azért nem utálhatnak az emberek, hogy még a szart is megkeverik körülöttem? Hallottam erről a nőről mindent, hogy valami zseniféleség, de közben vannak valami beütései. Lehet, hogy jobb lenne, ha mondjuk, nem idegesíteném. Ezért teljes erőből belevágok a szekrényembe, hogy felvegyem a fegyveremet és kiszellőztessem a fejemet. Nem szoktam ennyire kiborulni, de most még is úgy érzem, hogy egy nő a legrosszabb, ami történhetett velem. Olyan rendetlen és mellesleg néha magában beszél, és sose figyel semmire. Én leszek a babyssiterre? Mert akkor nagyon rossz lóra tett. Én nem fogok közé és a golyó közé vetődni, már egyszer megtörtént, mondjuk nem vele, hanem a régi társammal, de egyszer elég, hogy maródik beléd egy golyó. Rá meg csak rá kell nézni és látod, hogy valami nincs rendben odafent.
- Gyerünk. – mutattam a kocsi felé. Ha csak egy rossz szó mond, kiteszem a kocsiból és visszatalál ahogy akar. Nem fogom tudni elviselni őt. Kizárt dolog