Külső;

Mivel elég fontos a munkám, így elég igényesnek kell, kinézzek, talán jobb, ha ezzel kezdem. Drága ruhák és annál drágább kiegészítők. Már pofátlanság mekkora árat nem szégyellnek rá írni az árcédulára az eladók.. De nem ez a lényeg. A lényeg, mint mindig én lennék. A legtöbb esetben. Nem mondanám magam olyan, hű de magasnak, de a lányoknak nem kell lehajolni hozzám. Aztán, a következő, ami megragadja a tekinteted, az nem más, mint a szemeim. Határozottan jég kék szemeim vannak. Az elmondások szerint, én olyan férfi vagyok, akinek a kék, kék, a piros meg piros. Nekem mondhat bárki bármit, azt se tudom, hogy mi az a mályva. Hozzám érthető nyelven beszéljenek.
A hajam kicsit hosszabb a megszokottabbnál és göndör barna loknikban mindig rendezetlenül terül el a fejem tetején. Attól talán jobban rosszfiúsabbnak tűnök. A fene sem tudja.

Belső;

Na, az egy keményebb falat. Szóval, hogy is fejezzem ki magam. Elég kellemetlen alak vagyok, mert jobban oda figyelek a részletekre. Főleg ha a társamról van szó. Ha nem tetszik a mosolyod, vagy a cipő, ami rajtad van. Egyszerűen beszélhetsz hozzám, felajánlhatod magad. Nem izgat. Attól csak jobban arra koncentrálok, ami nem tetszik benned. Ettől fogva egyre több és több hibát vélek felfedezni benned. A munkámnak élek, ami nem más, mint pénzügyes vagy egy multi cégnél. Elég sok pénz van a kezemben, mindig mindenre oda figyelni és pontosan számolni sok oda figyelést igényel. Talán ezért is vagyok ennyire kontroll mániás. Nem csak a munkámban, hanem a magánéletemben is. Nincs is állandóa kapcsolatom, mert vagy én unom meg a másik felet, vagy ő unja meg, hogy állandóan csak a hibákat keresem. Legyen az férfi vagy nő. Nehezen visel el.
TULAJDONSÁGOK IDE

Egyik E-mail a másik után, már szinte rutinból nyomom a billentyűket és próbálom magam megnevelni, hogy ne küldjek el pár embert a picsába. Hogy lehetnek olyan analfabéták, hogy nem tudnak értelmezni egy nyamvadt e-mailt?!  Ott álltam és nem tudtam mit csináljak. Egészen addig, míg az irodám előtt nem haladt el az egyik munkatársam és nem mosolygott rám. Kevesen mernek rám mosolyogni, de olyan késő volt, és ahogy a pillái megremegtek, valószínűleg nem gondolta, hogy ennyire merész lehet. A billentyű hangos reccsenéssel jelezte, hogy az én kezem már teljesen ráfeszült. Azok a hosszú szempillák! Nem bírtam tovább várni, elindultam utána. Csak mentem és mentem, szinte faltam a távolságot köztünk, a vállára helyezve a tenyeremet megállítottam és úgy fordítottam magam felé. A pupillái egyből összeszűkültek az én szám pedig gonosz mosolyra húzódott. A főnököm személyi asszisztense, aki még ilyenkor is robotol, miközben ő már javában otthon tömi az asszonyt. Szerencsétlen minden szar munkát megcsináltatnak vele semmi fizetésért.
- Szeretném, ha velem jönnél – mormolom halkan, bár ahogy elnézem a takarító amúgy sem fog hallani semmit, mivel a fülében csak úgy ordít a nyolcvanas évek régi klasszikusai. Bizonytalanul nézet rám, én pedig bátorítóan nézek rá, hogy nem fogom megharapni, ha csak ő nem kéri. Nem hittem volna, hogy beadja a derekát, de megtette az irodámba zárkóztunk és annyiszor és annyi pózban adta magát nekem oda, hogy már számolni sem mertem. Izzadt teste az enyémnek lökődött és halkan zihálva nézet rám. Azok a barna szemek. Mintha a húgom lett volna velem szemben. Megráztam a fejem és megkerestem neki a szoknyáját és illedelmesen átnyújtottam. Mára ennyi bőven elég volt, ő is levezette a stresszt és én is. Ezért vannak karmolások a hátamon, az a kis.. nőszemély véresre karmolta a hátam, én pedig a fenekét markoltam vörösre. Remélem nincsen pasija, aki kérdőre vonja, hogy miért néz ki úgy, ahogy a segge. Nem mintha érdekelne a dolog, de akkor is jó érzés lesz tudni, hogy egy pár napig mikor leül rám fog gondolni, hogy fáj neki és az jut az eszébe, hogy préseltem a falnak! Még a gondolat is teljesen kielégített. Mikor távozott leoltottam a villanyt és a kocsiba ültem. Elindultam haza, ahol valószínűleg a húgom már alszik, és nem kell hallgatnom a sírását, hogy milyen undorítóak vagyunk mi férfiak, akik csak megdugjuk a lányokat és már is tovább állunk. Nem mintha nem sajnálnám, mert még is csak a húgom és összetörték a szívét, de én is férfi vagyok. Ne akarjon már engem is belevenni az utálatába. Amúgy meg mit keres nálam, ha ennyire utál minden hímneműt? Ment volna az anyánkhoz, bár ott valószínűleg bezárták volna egy zárdába. Én pedig szabadszellem vagyok.
Ahogy közeledtem a lakás felé közeledtem, boldogan konstatáltam, hogy a villanyok nem égnek, ami azt jelenti, hogy már lefeküdt aludni.
A házba belépve megnézem a postát, semmi érdekes, így azzal a mozdulattal, amivel felvettem le is dobom. Nem is nézek körül, mert nem kell, csak emlékezetből megyek a fürdő felé, hogy vegyek egy forró fürdőt és végre az ágyamba másszak. Amikor kinyitom az ajtót, olyan dolog tárul elém, amit soha nem szabadott volna látnom. Még is minden egyes kis részletet magamba ittam. Ott volt a testvérem teljese meztelenül és a víz csorgott végig a testén.
- Ne haragudj – szakadt fel belőlem és villámsebességgel kirohantam a fürdőből. Miért? Miért ver az isten? Az egész testem belefájdult abba, amit látott. Tudtam, hogy nem csúnya és jó alakja van, de ahogy a testem reagált az övére, az már lehetetlen volt. Azt tudom, hogy ott és azonnal akartam, nesze neked főnök titkárnője.
Gondolkodás nélkül inkább az ágyamba mentem, hogy ne is akarjam látni őt. De amint becsuktam a szemem, ott volt. A meztelen bőre, ahogy a víz siklott rajta, a mellei, ahogy az érintésére reagált. Minden. Én pedig sajgó férfiassággal voltam hajlandó elaludni, majd inkább holnap reggel elmegyek, lezuhanyozom mikor futni vagy. Mindent szépen eldöntöttem. Jobb a békesség. Még ha nagyon is a saját húgom járt a képzeletemben. Egészen addig míg nem a rendőrség kopogtatott az ajtómon, hogy megvádoltak sikkasztással.