Az ember azt hinné, ennyi rajongóval és ennyi pénzzel a bankszámláján, úgy el van szállva, hogy föld már rég nem érte a lábát, na de ez nem igaz. Egyáltalán nem hiú, sem egoista, azzal ugyan tisztában vagy, hogy amit elért azt jobbára csak magának köszönheti, ezért egy egészséges önbizalom leledzik benne, de nagyon kritikus még magával szemben is, sőt magával szemben a legjobban.
Kedves teremtés, akivel bárki elbeszélgethet, attól, hogy többen ismerik, mint egy átlagembert, nem zárkózik el, nem kíséri biztonságosok hada, sőt a legjobban egyedül szeret mászkálni, de sajnos- nem sajnos, a menedzsere az, aki folyton megköti a kezét, és folyton egy lépéssel mögötte van, csak hogy figyelemmel kísérje úgy viselkedik-e, ahogy azt illő.
Viszont egy szava se lehet, a kötelező bulikon kívül, nem jár semerre, többre tart egy jó túrát a vad partyknál, de erre nem sok lehetősége van. Általában zenét ír, vagy veszi fel, vagy a dolgait intézi, emellett persze a barátaira is szakít időt.
Ahogy tudja, támogatja az árvaházakat, árvákat, erre bizony nyomós oka van, és rengeteg jótékonysági akción lehet vele találkozni, szívesen segít, ahol tud.
A külsejével meg van elégedve, nem hagyja sose, hogy túl erős smink kerüljön rá, szereti a maga természetességét, a göndör haját, amit csak nagy ritkán vasal ki. Nincs gondja azzal sem, hogy kicsit vékonyabb a kelleténél, pedig eszik ám rendesen, vélhetően a koncertek során sikerül lemozognia azt, mert mikor a színpadra kerül, kész energiabombává avanzsál át.

Az ő története egy árvaházban kezdődik. Nem véletlen a neve ugyanis. Mikor a kihelyezett inkubátorból került oda, az ott dolgozók ép „hetedik mennyország” lázban égtek, s mivel ő volt a frissen nyílt ház hetedik lakója, megkapta a Heaven nevet.
Nem is lőttek annyira mellé, mindig is egy kis angyal volt, mégse akarta senki örökbe fogadni, amit aztán végképp nem értettek az emberek. Szerény volt, nem vágyta a figyelmet, amit aztán az őt követők mindenáron kivívtak maguknak. Ahogy megtanulta járni és használni az eszét, segített a felügyelőknek, takarított, leszidta a társait, ha valami olyasmit csináltak, csitítgatta a kisebbeket, megmagyarázta nekik, hogy nem rossz hely ez, és nem kerülnek olyan helyzetbe, mint Twist Oliverék, mert az igazgató kivétel nélkül szeret mindenkit, ha nem így lenne, nem kapnának folyton cukrot meg csokit, ha jók.
Ahogy iskolába került, rá kellett jönnie, nem mindenki van ezzel így, hisz osztálytársai kerülték, mintha csak leprás lenne, szekálták, gúnyolták, volt, hogy egy szekrénybe is bezárták. Akkor sokat sírt, mire az egyik nevelője megnyugtatta, nem lesz ez mindig így, idővel majd ők is rá fognak jönni, hogy Heavent is lehet szeretni. Nem így lett, de a szőkeség meg tanulta egy idő után ignorálni mindezt, és szerzett barátokat magának. ,
Tizenhat volt, mikor be akarták csukatni az árvaházat, addigra már külön zenetanár foglalkozott vele, lévén a tehetsége elég hamar megmutatkozott, és az ő unszolására, csak benevezett abba a tehetségkutatóba, amit aztán meg is nyert. A pénzből lehetőségük volt kifizetni a tartozást, így az árvaház maradt ahol volt, de ugyanakkor nem egy ember zörgetett ott, hogy tovább egyengethesse Heaven útját, lévén, akkor eléggé keresett volt.
Marie volt az egyetlen, aki az őt felügyelőket is megtudta olyannyira győzni, hogy azok beadják a derekukat, hisz a lány maga még nem dönthetett a jövőjéről, ők meg nem akarták, hogy rossz kezekben kössön ki.
Ésmost itt van, huszonkét évesen, egy házzal Honolulun, ahová költözött, de természetesen a Denveri árvaházzal mai napig tartja a kapcsolatot, és ahol tud, segít nekik. Sose felejti el, honnan indult, és még most is nem tudja, hogyan hálálhatná meg nekik azt a rengeteg évet. Az akkori barátaival is tartja a kapcsolatot, rendszeresen hívja meg őket magához, vagy az egyik koncertjére, turnéjára.