Ma este volt aktuális a Greenpeace jótékonysági rendezvénye, amin természetesen illő volt megjelennem, így mára is kikölcsönöztem a hercegnőmet és vele látogattam el a fogadásra. Elméletben. Gyakorlatban különösebben nem érint meg a szervezet tevékenysége, az üzlet vitt ma oda, hogy tárgyaljak egy potenciális partnerrel az illegális kis ügyleteinkről, a rendezvény pedig megfelelő álcát nyújtott ehhez. Pezsgő, csillogó-villogó ékszerek, drága öltönyök és egymással társalgó figurák, nem kell több a beolvadáshoz. Mellesleg nem vagyok egy nagy rajongója az ilyesminek. Ha tehetem, mellőzöm a szmokingot és maradok a farmer, póló, bakancs triónál.
Ez a bizonyos kis konferencia szerencsére zökkenőmentesen zajlott, az ipse megkapta az áru mintáját, valamint a plasztikkártyáját néhány információval, én pedig átvettem az előleget cserébe. Az egész nem tartott húsz percnél sokkal tovább, az est hátralevő részét többnyire a csinos partneremmel töltöttem. Ez a hostesskedés modern dolog, de nincs benne semmi szokatlan, ma már teljesen általános szolgáltatás.
Mind Lauren előtt, mind a megjelentek előtt hoztam a már megszokott, lehengerlő stílusom, mit mondjak, simulékony vagyok. És a hangulatom sem olyan morgós, mint sokszor, hisz minden simán ment.
Mivel nem szeretem a puccos limuzinokat, vagy a felsőkategóriás autókat, amikhez sofőr jár – azokat én magam szeretem vezetni – így természetesen drágább, de viszonylag hétköznapi taxival tartunk a hotel felé, ahol lakosztályt bérlek. Mivel nem éreztem szükségét tovább maradni a kelleténél és a szőke szépség munkaideje még két órán át tart, hisz még csak éjjel tizenegy múlt, ő is velem jön. Hánynom kell a kaviártól, így alig várom, hogy betolhassak egy emberes pizzát.
Az előszobámba vezető úton persze még játszom az úriembert, ahogy Lauren is teszi, amit tennie kell, finoman belém karolva, ám mihelyt csukódik mögöttem az ajtó, morogva lazítok a nyakkendőmön, majd dobom a fotel karfájára. Lendületesen fújom ki a mély levegőt, mielőtt megszólalnék.
- Micsoda rémesen eseménytelen este, nem igaz, szépségem? – Felé pillantva már megjelenik az arcomon egy halvány, féloldalas, gazfickós mosoly.

Ide-oda járkálok, elég lassan és igen kis lépésekkel, az ingem gombjaival bíbelődök. Az a baj ezekkel a méregdrága alkalmi ingekkel, hogy túl aprók a gombjai az én kezemnek, én meg az a fajta fickó vagyok, aki megszokta, hogy mindig siet, így nem szívesen pepecsel. Amikor viszont meghallom a szőkeség válaszát, megállok, felpillantok rá és igen magasra szökik a szemöldököm. Valahogy úgy nézhetek, mintha épp azt hallottam volna, hogy a Hold sajtból van.
- Nem, bébi, nem kedvelem az ilyeneket. – Tulajdonképpen szívesebben ülök be egy hangulatos kocsmába, vagy megyek motorozni a hegyekbe, mintsem jótékonysági eseményeken kortyolgassam az arany árú pezsgőt.
Mellesleg, mikor itt ez a csinos pofi, miért szenvednék a gombjaimmal? Nekidőlök a mögöttem lévő szilárd asztalnak, kis terpeszben állva, hogy a lábaim közé férjen és hívogatva biccentek.
- Gyere, Lauren. Gombold ki az ingem. – Illedelmes tónusban jönnek a szavak, ám a hangomon tükröződik az is, hogy ez nem kérés volt. Azt akarom, hogy idejöjjön és kigombolja az ingem. Most. Emellett persze tudom, hogy a hostess dolognak is vannak szabályai, amit nekem, mint ügyfélnek is be kell tartanom. Mindenekelőtt nem erőszakoskodhatok a lánnyal. Nem érhetek hozzá akarata ellenére.
Hát, nem is érek. A tekintetem viszont úgy vándorol a finom bőrén, a lágy vonalú nyakán, a csípőjén, ahova szívesen felcsúsztatnám a kezeim… hogy az szinte már beteges és ijesztően domináns.
Miután az utolsót is kigombolta mégis eltolom, olyan határozottan, mint aki nyakig ül a munkában. Erről jelen esetben szó sincs, csak épp csörög a telefonom, amit fel kell vennem. Felveszem a telefont, közben kilépek a tágas, óceánra néző erkélyre. A kis konzultáció nem tartozik Laurenre, de túlzottan titkos sem, így az erkély megfelelő választás, a terebélyes üvegajtót is nyitva hagyom magam mögött.
Hallhatja, hogy a kedves exemmel beszélek, ami néhány perc után – meg sem lepődök – vitába megy át. Természetesen a lányunkról van szó. Nem a hangemelős vita, de így is baromi feszült leszek, miután leteszem a telefont. A kis készüléket csak ledobom a nem sokkal átlósan mögöttem található napozó ágyra és haragos tekintettel meredek a távolban elterülő hegycsúcs felé. Kis híja, hogy ne fujtassak mellé.