A szám is eltátom a csalódott csodálattól. Kereken öt perce indulnom kellett volna ahhoz, hogy időben odaérjek. Végigmérek lassan emberemen azzal a hátborzongató pillantással, amiről az az érzése támad, hogy egyenesen a lelke legmélyére látok. Érzi a törődést, mert szinte azonnal háta mögé dugja az aktát, amivel még a liftbe lépve is zaklatni próbált. - Köszönöm. - felvont szemöldökkel nyomom meg a lift falán éktelenkedő gombot, ahogy a két szárny bezárul, neki támasztom homlokom. John jut eszembe, -Kevin bátyja- ő imádta a lifteket, mikor egészen kicsi volt.
Megállok, a kocsinak elalszanak a féklámpái. A kültéri világítás vörös fénye csak arra elég, hogy épp ne törjem össze magam, mikor kilépek az autóból. Elegáns hely, nem jártam még itt korábban. A szemem sarkából lesem a távozó, érkező vendégeket. Nem vagyok sem alól, sem túl öltözött. Sztoikus nyugalommal lépek be, a dohos szag körbe ölel üdvözlőképpen, majd óvatosan elhátrál, a megszokás veszi át a helyét. Kérdőn körbepillantok, még ilyen messziről is kiszúrom Nadia gondosan fésült haját, pont úgy, mint én. Halovány mosollyal arcomon lépek le a foltozott lépcsőn, miközben figyelmesen ingázok, a már tudat módosult kredencek között. - Kereken tizenhárom és fél percet késtem. - félrehúzom ajkaim, miközben helyet foglalok vele szemben, az egyetlen barátommal - Ne haragudj. - mozdulatlanná dermedek, amíg ez a két szó elhagyja a szám, majd gépiesen folytatom a mozgást - Feltartottak. Mit iszunk? - kérdőn pillantok rá, közben kényelembe fészkelve magam és alaposabban végig mérve rajta - Lenyűgöztél, mint mindig. - elvonom tekintetem róla, bár hozzá kell tennem, hogy nehezemre esik. Női szemmel nézve is elképesztően csinos, mint mindig. Bárgyú mosoly ül szám sarkába, ahogy az itallapot felnyitom. - Kicsit sejtelmeset, kicsit kiborítót. - pillantok rá, majd leeresztem a lapot és kifújom magam - Ne haragudj, meg sem kérdezem, hogy hogy vagy? - hihetetlen mosoly ül arcomra, mintha magamra se ismernék. Csak mellette megy ilyen jól. Ő nem azt várja, hogy mikor kezdek zokogni. Ő azt várja, hogy mikor kezdek csak igazán nevetni.
