ChaeRin

&

DaeHyun

Mikor pár napja táncpróba szünetében felhívtam skype-on ChaeRint, még nem gondoltam hogy ennyire jól fog kisülni a dolog. Remek volt látni, hogy továbbra is szuper a kettőnk közti kapcsolat: barátok vagyunk, akik valamennyire hasonlítanak is egymásra. Most, hogy itt van a szigeten és nem a világ másik oldalán, megbeszéltünk egy találkozót. Egy kis mulatás, kiruccanás megszórva egy adag szórakozással. Az idő sajnos vagy nem sajnos meleg volt, a forróság tombolt, mondjuk én ehhez már hozzá voltam szokva, engem nem zavart, csak aggódtam hogy vajon Rint fogja-e.
ChaeRin megadta a hotel nevét, ebből én már könnyedén megtaláltam az épületet. Reméltem hogy nem jött közbe neki sem semmi és akadálytalanul fog menni az elkövetkező pár óra.
Nem laktam messze tőle, ezért csak lazán elsétáltam a helyre, az autómat otthon hagytam aludni a garázsunkban. Átlagos, rám jellemző ruhában voltam, edzőcipővel, napszemüveggel rajtam és pénztárcával a seggemben, akarom mondani a farzsebemben. A hotel előtt telefonon felhívtam a csajt, jelezve neki, hogy megérkeztem. Türelmesen és lelkesen vártam amíg kicsengett majd lassan visszhangzott fülemben Rin selymes hangja.
- Helló! Itt vagyok a bejáratnál. - Adtam tudatára, hogy megérkeztem, hiszen így volt megbeszélve. Viszonylag oldalt álltam, hogy ne legyek útban a ki- és bemenő emberforgalomnak. Figyeltem az ajtót, vártam hogy mikor lép ki rajta a nekem kellő személy. Rövid idő után - vagy csak nekem teltek gyorsan a percek - megérkezett Rin. Mindketten koreaiak voltunk, mégis az ottani szokásokat félretéve megöleltem köszönésképpen a lányt, remélve hogy nem fogja udvariatlanságnak venni a közvetlenségem. Már átforrt belém némi amerikai szokás is, elvégre kiskorom óta itt élek. Örültem Rinnek, sok éve most láttam élőben először. Finoman átkaroltam a derekát, de alig értem hozzá, éppen az előbbi indok miatt. Néhány másodperc után végül ismét felegyenesedtem és a szemébe helyeztem tekintetem, azután, hogy végignéztem rajta.
- Miért vagy ennyire rohadtul szép? - Nem fogtam vissza magam a szavak téren, már ismert engem, nem azok vagyunk akik a formaiságokat előtérbe helyezik a kapcsolatunkban. Komolyan gondoltam a bókot, ezt próbáltam érzékeltetni vele.
- Akkor séta? Fagyi? - Idéztem kicsit a megbeszélt programokból, kérdezve hogy még mindig jó-e neki. Utóbbi vicces lesz, ha Rin is úgy értette ahogy én.

ChaeRin

&

DaeHyun

Nem beszéltünk meg pontos időpontot, ezért igyekeztem a megfelelő órában megjelenni a hotel előtt. Nem volt korán és szerintem késő sem. A hotelt már ismertem, én is szálltam meg ott párszor. Igen, jogos a kérdés hogy minek megyek és alszok a hotelban, ha úgyis nagyon közel lakok hozzá. Valójában egyszerű a válasz. Nagy család vagyunk, otthon van három testvérem és a szüleim, ránk pedig nem az a jellemző, hogy csendes pihenőt tartunk. Otthon zajlik az élet és lehet hogy én vagyok az egyik legnagyobb hancúrozó, de néha még én is nyugalomra vágyok, vagy más esetben, ami valójában a valós indok: csak kettesben szeretnék lenni valakivel, egy lánnyal. Szóval, értitek. Egyébként jó hotel, én teljesen meg voltam vele elégedve míg ott voltam, így ChaeRinnek biztos jó helye lehet ott, remekül választott, ha egyáltalán volt lehetősége. Tudtam, hogy az ő élete sem könnyű, de a lány mégis vidám és imádnivaló. Nagyon bírtam benne hogy olyan őrült mint én, ebből szoktak olyan dolgok történni, amik felejthetetlen élményt adnak. És most épp elmegyünk együtt kicsit szórakozni.
A hotel előtt felhívtam és jeleztem neki, hogy itt vagyok. Hangja mintha izgatott lett volna, ebből csak arra tudtam következtetni, hogy ő is várta már ezt a napot. Nagyon hamar leért, mikor megpillantottam, rögtön ledermedtem kicsit, mert nagyon szép volt. Persze ezt próbáltam leplezni, hiszen míg odaért hozzám, végig mosolyogtam, aztán pedig finoman megöleltem. Fura, hogy a koreai szokások kezdenek elamerikaiasodni, de remélem hogy ez elsősorban csak nálunk van és nem az országra kezd ráragadni. Nem vette rossz néven, hisz visszaölelt. Megdicsértem külsejét, mire jött is vissza a bók. Finoman, amolyan sármosan elmosolyodtam. Szóval vonzó vagyok. Neki? Vagy csak valamit mondott és ez jutott eszébe. Jól esett mindenesre. Kedves volt tőle. Mivel nem vagyok olyan ember, aki szeret magáról beszélni és kifejteni egy dicsérő szavat, ezért gyorsan témát váltottam és megkérdeztem ChaeRintől, hogy még mindig áll-e a megbeszélt program. Ismét lelkes és helyeslő feleletre aztán meg is indultunk. Meglepetésemre Rin adta meg a kezdőlépést, ami ebben az esetben nem egy koreográfia része volt. Jó felé vette az irányt, bizonyára már kiszagolta a helyeket, ha máshogy nem is, hát a hotel ablakából. Belekarolt a kezembe és így mentünk egy ideig. Néhány, nagyjából tíz méter után, azonban kezdett ez nagymamássá válni, - hiszen ők szoktak így sétálni - ezért gondoltam fogást váltok és egyszerűen megfogtam a kezét.
- Így nem jobb? - Azért kértem tőle engedélyt, igaz hogy utólag. Ha bármilyen arcrándulást észreveszek az arcán, akkor persze elengedem, mert mégis csak ez azokra jellemző akik szerelemben élnek. Bár én például a húgom kezét is meg szoktam fogni, vagyis az én esetemben ez nem kapott akkora jelentőségét, barátnőm meg jelenleg nem volt, vagyis nyugodtan tehetek azt, amit akarok, feltéve ha a partnert nem zavarja.
Megtudtam, hogy nagyon jót álmodott, amiben fagylaltok voltak. Velem is így szokott ez lenni, ha valamit nagyon várok, vagy ha valakitől nagyon parázok, akkor azt megálmodom előre. Mondjuk ezen az estén éppen úgy aludtam mint a bunda, ettől függetlenül nagyon vártam már ezt a pillanatot, ezt bárki elhiheti.
- Igen? És milyen fagyik voltak benne? Etted őket, vagy osztogattad, vagy dobáltad? - Kérdeztem jókedvűen. Hirtelen nem jutott eszembe több lehetőség, amit lehetett csinálni a fagyikkal, de nem is fontos. Közben kiértünk a főutcára, amitől már csak egy utca az a sétány, ami a tengerpart mellett halad és tele van mindenféle fagyizóval. Szerettem azt a macskaköves utat, olyan nyugodt és idilli hangulatot árasztott. Ha fürdeni akarunk, ami nekem teljesen mindegy volt, akkor csak lazán egy balra kanyarral irányt váltunk a tenger felé és lelépünk a macskakövekről bele a homokba. Jut eszembe, egyszer találkoztam ott egy kígyóval. Tök cuki volt. Én nem félek tőlük, de nem tudtam hogy Rin hogy viszonyulna hozzájuk.

ChaeRin

&

DaeHyun

Baromira jó volt látni, hogy ChaeRin is olyan közvetlen hozzám, mint amilyen én voltam hozzá. Nagyon lazán megöleltük egymást, igaz hogy volt némi formalitás is a bókok részéről, de én komolyan gondoltam azt, hogy Rin szép és ennek hangot is adtam, ahogy tőlem ezt már megszokhatták. A programot újra átbeszéltük, kiderült hogy jól emlékeztem és az is, hogy Rin továbbra is lelkesedik a dologért. Ennek tudatában elindultunk a strand irányába, miközben ChaeRin átkarolta a kezem. Egyáltalán nem zavart, csak túlságosan hasonlított arra a jelenetre, mikor egy öreg házaspár ballag az utcán gyök kettes tempóban járóbottal és nagyon görnyedve. Ezért inkább megfogtam a kezét, persze utólag engedélyt kértem tőle és megint csak azt tapasztaltam, hogy cseppet sem bánta. Sokkal kényelmesebb volt ebben a pózban és még az sem érdekelt hogy benne volt a pakliban hogy netán összefutok egy ismerőssel, aki rosszra gondol. Legalább villoghatok akkor előtte, hogy milyen nagyszerű csajjal vagyok.  
Miközben haladtunk a tengerpart felé, Rin mesélt nekem az álmáról, amiben sok fagylalt volt. Elkezdte sorolni az ízeket és míg hallgattam megéheztem rájuk.
- Nagyon guszták lehettek. Majd valóra váltjuk az álmot, oké? - Tudtam egy fagyizót, ahol rengeteg ízű fagyi van, több fajta tölcsérrel és mindenféle ráadással, mint csokiöntet, az a cukordarabok, amit Rin is említett, karamell vagy ostyák. Kiderült az is, hogy ette őket. Talán kicsit buta kérdés volt tőlem, de én már voltam olyan bulin, ahol fagyicsata volt és a végére mindenkinek mindene csupa jégkrém lett. De élveztük annak ellenére hogy pazarlás történt. Bár lenyaltuk utána egymásról, pontosabban fiúk a lányokról és fordítva.
- És jól laktál? - Ennyi fagylaltot nem semmi megenni, még egy álomban sem. Kiérve a főutcára hagytam kicsit ChaeRint nézelődni, hiszen most járt erre valószínűleg először. Új témát ő hozott fel, a kérdésre elmosolyodtam, majd vettem is a levegőt, hogy válaszoljak.
- Hát az tény, hogy sokat próbálunk, de azt megszoktam már az évek alatt. Mellette meg dolgozok, szóval kevés szabadidőm van, de kiharcolom magamnak a szükséges mennyiséget, mint ahogy most is tettem. - Majd kérdően pillantottam rá, jelezve, hogy érdekel az ő válasza, mire nem is tétovázott, elkezdett mesélni. Bevallom kicsit irigyeltem, hogy ennyi szabadideje volt, de persze annak is megvolt az oka.
Elhagytuk a főutcát és közeledtünk a tengerparthoz. Nyugodt sétálóutca fogadott minket, két oldalán homokkal, hiszen belenyúlt a partszakaszba. Balra pillantva a tenger húzódott, ráadásul nem is messze. Csak egy gondolat kell és már le is térhetünk az útról hogy megmártózzunk a habokban. Ezen az utcán már látszott a fagyizó, pontosabban egy kisebb bódé. Rinre néztem csillogó szemekkel.
- Arra gondolsz, amire én? - Beszéltük még skype-on, hogy poénból meglopunk egy fagyist. Ez a hely ideális lenne. Persze ha előbb fürdene és a nap végére tartogatná a  csíntevést, nekem úgy is tökéletes.
- Vagy előbb fürödjünk? - Hagytam rá a döntési lehetőséget.