Nevaeh&Saul

Tárgy: Nevaeh&Saul 2015-07-08, 19:40

- Tudod Saul, eddig minden pert megnyertem és nem véletlenül. Minden apróságot figyelembe veszek, és az esetek többségénél olyan dolgokra is figyelek, amelyekre az ügyész nem. A lényeg a magabiztosság, nagyon fontos az előadókészség is, hogy meg tudd győzni az esküdteket ügyfeled ártatlanságáról, attól függetlenül, hogy ártatlan-e vagy sem. Nem azt mondom, hogy nem lehet ártatlan, azt sem, hogy nem lehet bűnös, de a cél minden esetben az, hogy felmentsék az ügyfeledet. Ahhoz viszont tudnod kell mindent, nagyon fontos hogy megbízzon benned az ügyfél. Ebben a perben például testi sértésről beszélünk, ahol figyelembe kell vennünk a tanúk elmondását és a bizonyítékokat is. Itt vannak a vallomások, kérlek, hogy ezeket nézd át, és emeld ki belőlük a jelentősebb részeket. – Parker Murrey hosszasan magyarázta a jó védőügyvéd védjegyét, igyekezett átadni tudását, rávilágítani arra, hogyan legyek a legjobb. Kezdetnek máris egy halom papírt sózott a nyakamra, de ezt sem bántam, hisz gyakornokként kötelességem volt eleget tenni a feladatoknak. Az más kérdés, hogy személy szerint is érdeklődtem a jog iránt, s mindent meg akartam tenni annak érdekében, hogy én legyek a legjobb. Hogy olyanokat védhessek majd egy napon sikerrel, akik bűnösek. Tolvajok, csalók, gyilkosok. Arra vágytam, hogy a legbonyolultabb ügyeket kapjam és azokon is felülkerekedve, egy napon majd én legyek a város elsőszámú védőügyvédje.
- Máris, csak öhm, ha nem probléma, használnám a mosdót. – Elnézést kérve tördeltem kezeimet, miközben az íróasztala mögött serényen írogató, középkorú férfira vetettem pillantásomat.
- Persze Saul, ahogy kimész itt az ajtón, láthatod bal oldalról az emeletre vezető lépcsőt, azon menj fel, majd az emeleten egyenesen végig és szemben találod a mosdót. Itt lent is található egy, de jelenleg nem működik, pedig már hívtam szerelőt. Jó is, hogy szóba került, mindjárt fel is hívom. Menj csak. – Intett, hogy ideiglenesen nem tart szolgálataimra igényt, ezért ott hagyva minden holmimat, elindultam a megadott irányba, felfelé a sötétkék szőnyeggel fedett, mahagóni színű lépcsőkön.
Rég bejáratott cipőm nesztelenül szelte a lépcsőket, amik nem nyikorogtak. Újszerűségről árulkodtak, s bármerre néztem, mindenütt luxus holmikba akadtam. Hihetetlen, hogy Mr. Murrey miféle csodás villában élhette az életét, s mennyire árulkodott róla az, hogy jól menő ügyvéd, aki zsebből megvehetné a fél várost.
A felfelé vezető úton szemügyre vettem a falra aggatott családi fotókat és elképzeltem azt, hogy milyen lenne az életem a fiaként. Milyen lenne, ha én lennék a ház örököse, aki ebbe a családba született. Vajon büszke lenne-e rám, ha az apám volna?
Eljátszadozva a gondolattal, csak egy pillanatra kalandoztam el, azután folytattam utamat, immár az emeleten, végig a folyosón, úgy, ahogyan azt Parker elmagyarázta. Balra egyenesen.
Elmerengve a család gondolatán, megfeledkeztem a helyes irányról, s már csak arra kaptam a fejemet, hogy neszezés hallatszik az egyik, résnyire nyitott ajtó mögül. Még időben sikerült megtorpannom, mielőtt áthaladtam volna a szoba előtt, elsuhanó árnyat hagyva magam mögött.
Mindig is kíváncsi természetemnek köszönhetően igyekeztem lopva benézni a résen, és legnagyobb meglepetésemre egy fiatal lány öltözködésének lehettem tanúja. Hosszú,barna hajtincsei alázuhantak, amint a hajgumit leerőszakolta hajáról. A bikinitől gyors mozdulatokkal vált meg, még a lélegzetem is elakadt egy pillanatra, ahogy végig nézhettem meztelen testén.
Hirtelen gyorsan körbenéztem, hogy nem-e lát valaki, s mikor megbizonyosodtam arról, hogy senki sincs az emeleten, óvatosan közelebb húzódtam az ajtóhoz. Tenyerem annak lapjára simult, pillantásommal a résen keresztül kémleltem tovább tökéletes testét, hamvas bőrét, amint magára ölti ruháját.
Micsoda arc és micsoda pillantás. A torkom azonnal kiszáradt, úgy éreztem, mintha ezer éve ismerném, s arra vágytam, hogy megérinthessem. Hogy végig simíthassak testén, ajkaimmal ízlelhessem övéit.
Már a gondolat is felperzselt, meg kellett tudnom, hogy ki lehet ez a lány Mr. Murrey házában, akit eddig még nem láttam feltűnni a családi fotókon.
Lélegzetem újra elakadt, ahogy lassított felvételben láttam magam előtt, miként lábait harisnyákba bújtatja. Váratlanul megint neszezésre kaptam fel a fejem, ezúttal a folyosó túlsó végéről, ezért gyorsan elhúzódtam az ajtótól és sietős léptekkel vettem be magam a közeli mosdóba.
A víz is levert, a korai emlékek újra leperegtek elmémben, férfiasságom lüktetett, követelőzve vágyott még néhány képkockát.
Tenyeremmel a csempének támaszkodva sóhajtottam, s igyekeztem megállni, hogy ne vetemedjek perverz dolgokra gyakorlatvezetőm házában. Nem adhattam az élvezeteknek, annyi időm nem volt, hogy önmagamat kielégítve gondoljak arra a lányra, odabent a szomszédos helyiségben.
Lehunyva szemeimet próbáltam elhessegetni a gondolatot és összeszedni magamat. Megnyitva a csapot kezet mostam, majd hideg vizes tenyerembe mártottam arcomat újra és újra. Kellett a felfrissülés, hogy lehűtsem magam és nyugodt fejjel térhessek vissza a lenti irodába, ahol még tengernyi munka várt rám.
Összeszedve magam, néhány perccel később már el akartam hagyni a helyiséget, de mielőtt még kinyitottam volna a fürdőszoba ajtaját, hallottam, ahogy a folyosón két fiatal beszélget. Mindez csak néhány másodpercig tartott, s azután már egyetlen szó sem jött a folyosóról. Úgy éreztem, hogy tiszta a terep, kiléphetek és visszamehetek úgy, hogy észre sem veszik ott létemet.
Kitárva a fürdőszoba ajtaját azonban, Vele találtam szemben magam. Valószínűleg nem számított rám, s ahogy egy pillanatra én is megriadtam, úgy talán Ő is megijedt az ajtóban álló idegentől.
- Szia, ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. Én csak…használtam a fürdőszobát, mert az odalenti nem működik, Parker…Mr. Murrey már hívta a szerelőket. Oh, persze, milyen modortalan vagyok, be sem mutatkoztam. Saul Aison-Hall , Mr. Murrey gyakornoka. Te pedig a lánya volnál? – Kíváncsian mértem végig, majd pillantásom áfonyakék tekintetébe fúrtam, miközben kezemet nyújtottam felé. Bármi is volt ebben a lányban, teljesen magával ragadott.

Tárgy: Re: Nevaeh&Saul 2015-07-09, 06:41

Sean oldalán a gondolatok nyomasztó foszlányának tűntek egy pocsék filmnek, minek képe csupán azért bitorolhatta a képernyőt, mert a sötét árnyalatok nem bántották olyannyira a szemet, nem zavarták csukott ajtónál éles villódzásaikkal a vizualitás szervét, mikor az megnyugodni tért.
Túl sok minden volt, amit meg kellett élnem mellette. Kezdve a mennyországot jelentő csókokkal, át az érintéseken, amik számunkra kifejezőbbek és többet mondóbbak voltak, mint az irigylőn csüggedő szempárnak a külvilágból, egészen a pillantásokig, melyek évtizedekre szólón nosztalgikus emlékképeket véstek elmém érzékeny mezsgyéjére.
Ez az ostoba énem, amely mindent feláldozott a plátói szerelem oltárán, meggyőzőbb érvvel állt elő józan eszem és szerelmes szívem elfogult bírója elé állított tárgyalásán, mint amelyre az idea teremtője aggályt szabhatott volna. Boldog voltam. Hiszen mosolyogtam, s az az elvarázsolt tekintet, amitől illuminált voltam közelségében, minden mást felülírt. Szertelen szabályok szabdaltak széjjel.
Talán csak egy fantazmát szerettem azokban a napokban, egy soha nem létezett férfit, akinek még karja mozgását is szerelemtől szeszélyes lelki szemem festette fel. Mégis. Bárminél kielégítőbb volt.
Kézen fogva vezetett. Megcsókolt. Szégyentelenül átkarolt. Hagyta, hogy érezzem hasam bőrén, combom bronzán, fenekem izmos dombján vágyát. Mely minduntalan értem zihált. Engem akart.
Amint túljutottam az érzésen, hogy hozzátartozom, ennek pedig némán, de vadak zabosságát megszégyenítve ordítón közszemlére tett kapcsolatunk valósága szolgált bizonyítékul tekintetében – ágyék tájt fellépő követelése mellett –, hittem a látszatnak. Mert hinni akartam neki.
Seannek ragaszkodnia kellett hozzám, érzéseket táplálni, hogy az együtt töltött tizennégy órában szüntelen értem égjen harminchat fokos lázában.
Vagy a férfiak ezt máshogy nevezték? Az ő felépítésüket eltérőn járta át a vér? Ez a kívánalom lehetett nyers, bestiális ösztön visszamaradva az őskori emberből?
Nem.
El kellett kergetnem magamtól a kicsinylő gondolatokat, mielőtt Sean visszatérne egy kóbor törölközővel baráti köréből, hogy aztán annak fogságában vonhasson magához. Ó, igen. Ezt megérdemelték fáradtságtól remegő ajkaim, miután a saját törölközőmet az övével egyetemben valahová elvitte egy minden lében kanál, akaratos gyermek erejétől működő polip karú hullám.
Át kellett öltöznünk. A sós tenger ereje szívta bikinim megadni látszott magát. S noha Sean sokkal jobban preferálta volna a monokini dresscode a mai esti rendezvényen, valahogy nem kívántam közszemlére tenni a pókcsípés hagyta halmokat. Ahogy rám nézett, tudtam, hogy vetkőztet. Hogy számára a szűzies pőreség mindent felülmúlt rajtam. A tegnap esti incidens után, talán mindegy lett volna, mivel igyekszem elrejteni felsőtestem. Az anyag lefoszlott volna, ha ő ránéz.
Ezt persze sebtében, szórakozott stílusban előterjesztettem, míg összeölelkezve, hátamon az idegen törölközővel, jártuk a forró flasztert, hogy elérjük Sean otthonát.
Nem volt elég időm sem arra, hogy szemrevételezzem a csodálatos kertes házat és zöldellő adottságait, vagy hogy arcot társítsak a kellemesen berendezett nappaliból jövő hangokhoz, ugyanis Seant olyannyira megihlették játszi szavaim, hogy máris maga alá képzelt a hálószobájában.
Nem mondhatnám, hogy osontunk, s közben óvtuk az otthon többi tagját az elméjükben felsejlő eshetőségektől, melyek nem hagytak kételyt, miután olyan szenvedéllyel folytatódott szánk ismerkedése, s testünk ingázása az emeletre vezető lépcsősoron. Néha éreztem, mikor hátam falat ért, hogy elmozdítottuk különböző méretre vágott képkeretek vízszintjét, s volt, amit kapaszkodót kereső kezem le is sodort, de annyira mindegy volt. Ismét ráléptünk az útra, mely akadálytalannak és túl szűknek tűnt, hogy visszaforduljunk rajta.
Hangsúlyozom: tűnt. Meg kellett állnunk. Másodszor. Saját ostoba tapasztalatlanságom és Sean figyelmetlensége a készleteire nézve tönkretették a lehetőséget. Ahogy elvált testemtől, hogy néhány száraz ruhadarabbal lássa el fedetlen adottságait, azzal játszottam, hogy fejemet az ágy rugalmas matracának vertem. Semmivel nem volt így jobb. Az agresszív viselkedésem az újfent füstbe ment tervek miatt kiújult. Sean egyik kispárnájával vágtam fejbe magam néhányszor, mielőtt úgy döntöttem volna, hogy itt az ideje átöltöznöm. A vizes fürdőbugyi, amit Sean még nem varázsolt le rólam sietségében, kényelmetlen lett. Fáztam benne. Libabőr öntött el.
Megszegve a fiú parancsát, miszerint ne merészeljek megmozdulni, a táskámba zsúfolt ruhákért nyúltam.
Miközben magamra öltöttem a nyárias, lenge anyagú ruhát, elmosolyodtam. Hiszen mennyivel nagyobb élmény lesz Seannek újra lefejteni rólam a textilt, mintsem neki esni valami kikészítettnek. Szükségem volt egy kis várakozásra. Nem csaphatott a közepébe.
A fehérneműt óvatosan húztam fel. Hajam örömmel szabadult ki a hajgumi fogságából, hogy apró tincsekbe gyűlve hullámokat képezzen arcom körül. Néhányszor beletúrtam, hogy természetes hatást érjek el vele, s egy törölközővel felitattam belőle a maradék nedvességet is.
Fehérneműben visszaköszönő testem vonzónak tetszett a tükörben. Kezeimet végigvezetve derekam és csípőm lágy vonalán vizslattam magam, annak érvét keresve, amit az egyetemista szerethet bennem.
A ruha még csak hanyagul lógott rajtam, a zipzár beleveszett az anyag redőibe, így hátrafelé kapálózva igyekeztem összeilleszteni a szárnyakat.
Már majdnem a fürdőszobában voltam, hogy az erősebb fényviszonyok között birkózzak meg a teljesen felesleges feladattal – perceken belül a ruhának úgysem lesz maradása.
A folyosóra lépve azonban egy addig ismeretlen fiatal férfivel találtam szembe magam. Szemöldökeim felszökkentek, hiszen azt sem hallottam, amikor feljött az emeletre, ahogy Sean sem mesélt róla, hogy büszkélkedne egy báttyal. Akkor mégis kinek fürkészem mámoros tekintetét?
Vajon belátott a szobaajtón? Ugyan, egy talpig úriember miért leselkedne? Másodperceken belül megfedtem magam az ideáért.
– Szia…
Nagyokat pislogva figyeltem vonásait, s mentegetőző szavait. Gyengéden elnevettem magam, hiszen előttem aztán nem kellett volna mentegetőznie, legalább annyi keresni valóm volt ebben a házban, mint neki. Vagy talán neki több.
– Én öhm… igazából nem vagyok a lánya – erre persze azonnal elvigyorodtam, hiszen a tegnap este képe, mikor a rendfenntartók azzal a válasszal találták szembe magukat, hogy csupán Sean édes testvére vagyok, még élénken élt emlékezetemben.
– A fia barátnője vagyok. Legalábbis most együtt vagyunk… – Tegnap óta. Ó, egész helyzetjelentés a magánéletemről. Ne felejtsem el beavatni a vadidegeneket, hogy mindjárt elveszítem az ártatlanságom. – A nevem Nevaeh Vannoy. Örvendek.
Felém nyújtott kézfejét készségesen ráztam meg.
– Milyen gyakornok vagy? Tudod, nem sokat tudok még Sean családjáról. Azt sem, hogy az édesapja mit dolgozik és hogy kiket képez a saját otthonában – lágyan érdeklődtem itt léte felöl, miközben másik kezemet is elhúztam hátam mögül. Esélytelennek tűnt, hogy azt a vékony kis zipzárt valaha a csúcsig juttatom.
– Ne haragudj. Lehet, hogy inzultáló lehet a kérésem és a rövid ismeretségünk miatt szokatlan, de szükségem lenne egy kézre, ami hosszabb, mint az enyém. Fel tudnád húzni a ruhámat? Így talán leesik és nem olyan kényelmes viselet.
Elnevettem magam ezen, hiszen örülhettem, hogy a két pánt megcsúszva ugyan, de valamit tartott az eddig szabását még nem mutató anyagból.
Ha a fiatal férfi bólintott a segítségnyújtásra, akkor előre húztam hajamat, hogy fedetlen hátamat és a szétvált ruhát felfedjem előtte.
– Kihúzzam magam? Felmegy? Lehet, be sem ér – cinkosan vigyorogtam hátra, várva a pillanatot, mikor végre anyagból ruhává lesz alkatomon a darab.

Tárgy: Re: Nevaeh&Saul 2015-07-11, 16:45

+16
Közelről még szebbnek tűnt, pillantásom röpke másodpercek alatt szaladt végig testén, hogy arcának részleteit, bájos vonásait, áfonyakék pillantását és csábító ajkait még inkább szemügyre vehessem. Ha meg is ijedt tőlem, hamar túltette magát a pillanatnyi rémületen, s láttam, hogyan fut mosoly ajkaira, melyből végül jóízű nevetés kerekedik.
- Nem vagy az? Akkor már értem, miért nem vagy a családi fotókon. – Elmosolyodtam vele együtt, ám utóbbi válasza már kevésbé volt üdítő. Persze, hogyan is gondolhattam volna azt, hogy egy ilyen lány, mindenféle rokonság nélkül császkál Mr. Murrey házában anélkül, hogy bármi kapcsolata is lehetne a családdal. A fia barátnője, elég kézenfekvő volt ez a válasz, s bár nem lelombozóan hatottak rám szavai, nem láthatta azt, hogy máris ennyire érdekel. Nem tudhatta meg, hogy már az első pillanatban, ahogy megláttam, megkívántam. Ráhoztam volna a frászt, ha ezzel szembesítem, s a végén riadtan menekült volna előlem, mint Ő…
- Áh, Sean barátnője, igaz? – Érdeklődő mosollyal fürkésztem pillantását, úgy tettem, mintha annyira ismerném az ifjabb Murreyt, akit mellesleg ki nem állhattam.
Mióta az apja házába jártam, gyakorta láttam a srácot, aki kiskirályként kiélvezte mindazt, amit az élet adott neki. A legmenőbb cuccokban járt, a legjobb verdákkal autózhatott és akármikor ért haza, mindig hozott magával egy csajt. Ennek a srácnak mindene megvolt, amiről én csak álmodhattam. A kis gyökér ráadásul olyan módon beszélt Mr. Murreyvel, amit a férfi apaként nem érdemelt meg. S ha ez nem lett volna elég ahhoz, hogy utáljam azt a kis pöcsfejet, akkor most már Áfonya is tett rá egy lapáttal az ellenszenvemre.
Ó, ha tudná, hogy ő is egy lesz a sok közül, egy, akit ez a gyökér csak kihasznál. Bárcsak én lehetnék mellette, megvédhetném, tőlem sokkal többet kaphatna…
Gondolataim azonnal a lány körül forogtak, s miközben bemutatkozott, én már azon gondolkodtam, hogyan ismerhetném meg még jobban anélkül, hogy tolakodásnak venné és hátat fordítana nekem. Minden annyival könnyebb volna, ha nem lenne Sean…
- Én is örvendek Nevaeh, nagyon szép neved van, olyan különleges. – Még egy plusz adódott az addig ismeretlen lányhoz, amitől még kedvesebb lett számomra. Imádtam nevének csengését, azt a különlegességet mely egész lényét átjárta. S bár semmit sem tudtam róla, meg akartam ismerni. Minél előbb, minél jobban, minél közelebbről és mélyebbről.
Perverz gondolataimban egy pillanatra felelevenedtek azon képkockák, mikor leskelődve a nyitott ajtón keresztül láttam fedetlen adottságait. Kívántam, s miközben bal kezemmel az ajtótokon járattam ujjaimat, képzeletemben már ujjaim köré csavartam hosszú hajszálait, s testét előre döntve, hátulról vettem birtokba testét.
A képek újra és újra feltűntek gondolataimban, nehéz volt nem úgy nézni rá, mint egy ismeretlenre. Érinteni akartam, de mielőtt még esztelenül cselekedtem volna, szabad kezemmel gyorsan a tarkómra markoltam, s félmosollyal igyekeztem elnyomni piszkos képzelgéseimet.
- Öhm, ügyvéd leszek , most már csak egy gyakornoki félév van hátra ahhoz, hogy megszerezzem a diplomát. Sean apja ügyvéd, az egyik legjobb a szakmában, szóval őt kaptam mentoromként, gyakorlatilag minden ügyében közreműködöm és segédkezek, ezzel is tanulva tőle, amit csak lehet. – Mosolyogva fürkésztem íriszeit, s úgy éreztem, hogy a vonzalom kölcsönös. Mindez egyértelművé vált számomra, mikor arról kérdezett, hogy mit csinálok. Még inkább mosolyogtam szavaim végén, s annak is örültem, hogy alig tud valamit a Murrey családról.
Mindezekből nem volt nehéz megállapítanom azt, hogy nem lehetett Sean és közte semmi komoly kapcsolat. Ha még nem járt a házban, ki tudja, az is lehet, hogy csak néhány napja ismerték egymást, ami még jobb. Kezdtem elhinni azt, hogy van esélyem és igen hamar enyém lesz a lány.
Beszélgetésünk közben nem tudtam nem észrevenni, ahogyan bajlódik a ruha cipzárjával, s már éppen fel akartam ajánlani a segítségemet, mikor Ő maga kért fel arra, hogy segítségére legyek.
Kedvel.
- Dehogy haragszom, egy ilyen csinos lánytól ez nem lehet inzultáló. – Ostoba szöveg, nem értem, miért blokkoltam le a közelében annyira, hogy efféle bókokat dobáltam be elé. Ahelyett, hogy nyomban a falhoz préseltem volna, miközben a nyakkendőmmel hátra kötöm a kezeit, és hozzá préselem lüktető férfiasságomat.
Újabb képkockák peregtek le elmémben, hogy mi lenne, ha a saját játékszabályaim szerint udvarolnék, ám ezúttal sem mertem azonnal kitárulkozni, hisz akkor talán megijed. Pedig a cél nem ez volt.
Meg kellett tudnom, hogy mi az ,amit szeret, mire vágyik, mi az , ami imponál neki, s ahhoz szükség volt az efféle egyszerű rajzási szertartásokra is. Legfeljebb kiröhög, bár ki tudja, talán jól esik neki , ha valóban megdicsérik az adottságait. Ki tudja, Sean talán soha az életben egyetlen kedves szóval sem illette. Én elhalmoznám mindezzel..
- Szívesen segítek, fordulj csak meg. – Gyengéden megérintettem egyik vállát, miközben másik kezemmel megérintettem a ruha cipzárját és egész lassan húztam felfelé. Mindeközben kiélveztem a pillanatokat, figyeltem a ruha alatt megbúvó testét, s igyekeztem elfojtani a vágyaimat.
- Jó ez így, maradj csak. Szerintem beér. – Visszamosolyogtam rá, a cipzár lassan haladt felfelé, s közben a fürdőszoba tükörbe pillantva figyeltem őt magam előtt. Rájöttem, hogy roppant jól mutatunk. A fülébe akartam súgni, hogy fölöslegesek ezek a darabok, de nem támadhattam le rögtön, nem jött még el az én időm.
Csak lassan Saul, előbb tudd meg, mit szeret.
- Kész is, és remekül áll. – Továbbra is a tükröt figyelve, oda címeztem a mondandómat, hogy ha ő is felpillant, akkor láthassa kettősünket a falon. Szabad kezem ekkor már a derekán pihent, s ami azt illeti, öltönyben valóban jól festettem mellette. Sokkal jobban, mint egy pálmafás rövidgatyában rohangáló szörfös hülye gyerek (Sean).
- Klassz ez a ruha, nagyon jól áll, de hová ilyen ruciban? Ez nagyon elegáns ahhoz, hogy a parton múlasd benne az időt. Egyébként, rettentően ismerős vagy nekem, te is az egyetemre jársz, orvosi kar? – Magam felé fordítva, kíváncsian fürkésztem pillantását. Mindenképp ki akartam deríteni, hogy hol tanul, mit csinál, s ehhez muszáj voltam tapogatózni a sötétben, tettetve hogy bizony mi már találkoztunk valahol.
- Vagy esetleg a húgom barátnője vagy? Nem tudom, de tényleg nagyon ismerősnek tűnsz. Randiztunk már? – Megengedtem még egy félmosolyt is felé, próba szerencse alapon. Ebből legalább azt is felmérhetem, mennyire csípi a búrámat.

Tárgy: Re: Nevaeh&Saul 2015-07-13, 12:24

A tizenhat éves lányok gondolatának kilencvenkilenc egész kilencvenkilencszázadát a külsejükért cserébe várt elismerések bevételének megtöbbszörözése tette ki. Saját tapasztalatból tudtam, hogy mennyi mindenre mutattunk hajlandóságot ebben az időszakban csak azért, hogy egy barátból, családtagból, netán megbecsült idegenből méltatást csikarjunk ki.
Ama momentumban, amikor megláttam a túlérett férfit az idegen otthon folyosóján, eszem ágában sem volt azt hajhászni, hogyan érhetem el hódolatát az öltönyös férfinek. Erre két okom is volt. Ölem még Sean tapasztalt követelőzésétől reszketett, ahogy bőrömön is ott éreztem perzselő érintéseit, ajkamon csókját. A második pedig ennél sokkal nagyobb ívű, mindent megdöntő volt: okos, intelligens, egyetemista éveinek utolsó szemeszterét taposó, egzisztenciális jövőt hajszoló férfiről beszéltünk. Akinek a külleme olyan tökéletesen hatott, hogy minden alkalommal csak elfolyt tintapacának érezném magam oldalán, ha észrevenne. Egy felnőtt férfinek nem egy magamfajta tinédzserre van szüksége.
Figyelmessége meglepetésként ért.
Talán ez a megrohamozó kedvesség, s odaadás, amit eddig nem sok hímneműtől tapasztaltam meg, adott engedélyt cserfes nyelvemnek, hogy érdeklődve bontsa ki egy idegen távolságtartását.
Mosolyom ráragadt ajkaimra kezességétől. Sőt, az újabb bókkal éreztem, ahogy összerándul gyomrom. Félig hátrafordulva, vállam csontos szirtje felett elpillantva vettem jobban szemügyre a vonzó küllemű Sault. Hosszú hajzuhatagomra ujjaimmal fogtam rá, hogy aztán előre húzva, mellkasomra fésüljem őket ujjaimmal, ezzel lemeztelenítve a ruha által nem fedett területet.
– Köszönöm, nagyon kedves vagy – ahogy a zipzár révbe ért, már éppen vissza akartam fordulni hozzá. Késlekedve felfedeztem vágyakozva gusztáló tekintetét az egészalakos fürdőszoba tükörben. Már nem siettem annyira. Álltam pillantását, míg meg nem éreztem kézfejét derekamra siklani. Összerándultam volna? Vagy csak képzeletem játszott velem? Ostobán tűrtem vonzódástól nyomasztó közelségét. Tehetetlenül mosolyogtam tükörképünkre, miközben magam is végigsimítottam a ruhán, s megigazítottam ráncait, pántját, s fedetlen vállamra söpörtem a kopott szőkésbarna hullámokat.
Eddig azt hittem, hogy hűségesnek maradni egyszerű. Hogy a kísértéseknek bárminél könnyebb ellenállni, ha határozottan hajtjuk vágyainkat, s azért epedünk el, amink van. Ebben nem volt hiba, hiszen hónapok óta az egyetlen személy, akiért őrült rajongást éreztem, az Sean volt. Akkor miért éreztem, hogy a semmiből előlépő elcsavarja fejem, ha még néhány bókot utamba gördít akadályként? Már hűtlen is lennék, amiért jól esett egy felnőtt férfi szava?
Ha nem ő, akkor valószínűleg én tettem volna meg azt a fél fordulatot, amivel ismét szemtől szembe állhattam volna vele. Ahogy megfordított, zavaróan közel voltam hozzá, így küzdve zavarodottságommal, azonnal hátráltam egy lépésnyit, amíg kezének fogsága engedte.
Tetszettem neki?
Őrültség.
– Este lesz egy házibuli, a belváros külső részén Sean egyik ismerősénél. Oda hívtak meg minket. Te nem jössz? Vagy nem vagytok jóban Seannel? Valami tengerparti mulatságról is volt szó a meghívásban. Éjszakai fürdőzés, meg ilyenek. Szóval, akkor lehet, hogy túlöltöztem – kissé szégyenlős mosollyal hajtottam le fejem, miközben a ruha alját néhány centivel sikerült lejjebb tornáznom.
– Az egyetemről? Nem, onnan biztosan nem lehetek ismerős.
Erre persze gyengéden elnevettem magam. Mennyivel idősebbnek tűnök a koromnál, ha két nap alatt két egyetemistát sikerült megtévesztenem.
– Én még csak gimibe járok és még elég messze van az egyetem. Szóval ezek az eshetőségek… – megcsóváltam fejem. – Nem ismerek rajtad kívül más Aison-Hallt, szóval ez a lehetőség sem hiszem, hogy reális. És ha randiztunk volna, emlékeznél rám. Remélhetőleg. Mások elmondása alapján, igazán mély benyomást tudok tenni az emberekre. Talán összekeversz valakivel.
Vigyorogva válaszoltam, ahogy láttam kiszélesedni az ő mosolyát is. Túl kedves volt. Túlságosan figyelmes ahhoz, hogy figyelmen kívül tudjam hagyni őt, vagy a megjegyzéseit.
Kezemet lassan kihúztam övéből. Idegen volt az érintése, s nem is akartam arra gondolni, hogy ő is foghatná a parton járva kezem, ahogy Sean teszi két napja. Nem. Hiszen nekem Sean tetszett. Ez az udvarias jellem feltételezhetően a szakmája iránti elkötelezettségből fakadt. Hiszen öltöny+nyakkendő=úriember.
– Ha randit nem is ígérhetek, de egyszer lejöhetnél hozzám a partra. A jövő héttől fagyit fogok árulni és jégkását, meg gyümölcssalátát. De talán még limonádét is. Remélem, az egyiket legalább szereted ezek közül és lesz, ami lecsaljon a partra. Meg kell hálálnom, hogy segítettél felhúzni a ruhám zipzárát. Nem szeretem adósságokba verni magam. Hozd el a húgod is, hátha kiderül, hogy látásból ismerem.
Szavaim közben óvatlanul megérintettem vállát, persze csupán megszokásból tettem, minden hátsószándék nélkül. Hirtelen mégsem éreztem ártatlannak érintésemet. Szavai felkavartak. A tudat, hogy vonzódott hozzám, s tetszettem neki, mint nő, idegen volt tőlem.
A velem egykorúak gyerekek. Így sem Sean sem Saul viselkedésére nem hajazott az eddigi egyik srác sem, aki már foghatta a kezemet.
– Mindjárt jön vissza Sean. Visszamegyek. De nagyon köszönöm a segítséget és remélem, hogy a parton még találkozunk. Szia, Saul.
Az ajtóból még visszafordultam, s rámosolyogtam a srácra, majd hirtelen berántottam magam mögött az ajtót. Hátamat a falnak vetettem. Heves pulzálása szívemnek csak akkor hagyott ki egy dobbanásnyit, mikor nyílt az ajtó. Saul jött volna utánam? Túlságosan színes képzeletem azt sem tartotta kizártnak, hogy a férfi bejön, rám veti magát és céltudatosan elveszi tőlem, amiért annyira sóvárgott már odakint is.
Jézusom, hogy gondolhattam ilyenekre, mikor Sean már olyan közel járt az eddig csak gondolatban átélt testiséghez.
Nem zavarhatott össze Saul. Nem. Nem.

Tárgy: Re: Nevaeh&Saul 2015-07-13, 19:51

- Igazán nincs mit, egész jól állunk egymásnak. – Nevetve tettem egy gyengéd célzást, amit akár humorként is vehetett, bár ezzel is csak reakcióit próbáltam felmérni. Az emberek testtartásából, mimikáiból sok mindent ki lehetett olvasni, s valamiért érzékem volt ahhoz, hogy a legtöbb helyzetben kitaláljam, mit gondol a másik.
Abból pedig, hogy nem húzódott el tőlem még akkor sem, mikor tenyerem gyengéden érintette derekát, úgy éreztem, hogy vonzódik hozzám, vagy legalábbis szimpatikusnak tart. Még egy mosolyt párosítottam tükörképemhez, hogy a lány hangulatát is oldjam, s esze ágába se jusson az, hogy feszengjen mellettem.
- Bárhová is tartasz, eszméletlenül irigyek lesznek a partneredre. – Fűztem még hozzá korábbi kérdésemhez, mellyel ki akartam csalni a lányból azt, hogy pontosan hol és kivel tölti az estéjét.
Pechemre kiderült , hogy Sean a kiválasztott, akivel szórakozni megy és ismerve a srác szokásait – már amennyit meg lehetett ismerni abból a pár órából, mikor összefutottam vele – úgy éreztem, hogy tönkre fogja tenni ezt a lányt is, akár csak a többit. Furcsa, hisz még csak alig ismertem Nevaeht, mégis féltettem, s már gyötört a féltékenység, amiért az ifjabb Murrey társaságában tölti majd az estélyét, ahelyett hogy velem lenne. Ó, de miért is lenne velem, ha még nem is ismer?
Ismét megrohamoztak a gondolatok, miközben észrevettem, hogy közelségemből hátrált a lány, s immár a kezem sem nyugodott derekán. Pedig milyen jó érzés volt a közelében, érezni bőre melegségét, illatát…
- Ha tengerparti mulatság, akkor ne felejts el fürdőruhát is vinni. – Színlelve, hogy milyen remek beszélgetőpartner is lehetek, igyekeztem nem zord képet vágni ahhoz, hogy egy műmájer, szaros nagyképű tuskóval tölti majd az éjszakáját. Bosszantott már annak a gondolata is, hogy néhány perc múlva talán el kell válnom tőle, s újra csatlakozik a szörfgatyás, céltalan gazdag surmóhoz.
Pillantásommal végig követtem mozzanatait, s azt is, ahogy a ruha anyaga néhány centivel lejjebb siklott testén. Tekintetem végig szánkázott fedetlen vállain, ajkaimon akaratlanul is végignyaltam, miközben a lány magával foglalatoskodott. Ezer éve nem éreztem senki mellett olyat, mint az ő közelségében, úgy hatott rám, ahogy annak idején Ő. Vagy talán még jobban. Nagyon emlékeztetett rá, mintha csak testvérek lennének, de Nevaeh szemei még szebben csillogtak.
Nem tudtam betelni a látványával, mindent meg kellett tudnom róla, hogy később még találkozhassak vele, újra láthassam, s a közelébe férkőzzek. Léteznek érzelmek első látásra? Vagy beteges tréfát űznek velem az égiek?
Végig mosolyognom kellett mellette, s annyira megfeledkeztem az időről, hogy az is kiment a fejemből, milyen fontos feladatot bízott rám Mr. Murrey.
Kezeimet zsebre csúsztatva kíváncsian figyeltem a lány ajkait, ahogy választ adott kérdéseimre. Meglepett, hogy milyen őszinteséggel árul el újabb titkokat magáról, s igyekeztem meglepettséget színlelni, amikor elárulta magáról azt, hogy még csak gimnazista.
Ebben biztos voltam, hisz már ránézésre is fiatalnak tűnt, de sokkal jobb volt úgy megismerni Nevaeht, hogy maga avatott be a részletekbe, melyektől még izgalmasabbá vált számomra.
- Gimibe? Uh, az is klassz, imádtam a gimis éveimet. A Hawaii High Schoolba jársz, nem? Állítólag az a legjobb a környéken, gondolom Te is szereted. – Hát persze, hogy meg akartam tudni, pontosan melyik iskola padjait koptatja. Ezzel a módszerrel sokkal könnyebben kideríthettem róla dolgokat, mintha ellopnám a tárcáját vagy kutatnék a táskájában. Persze, igyekeztem szimpla érdeklődéssel beszélgetni ezen dolgokról, hogy még csak véletlenül se keltsek benne gyanút. Nem, mintha rá akartam volna ijeszteni, de úgy éreztem, ha már most bevallanám neki, hogy mennyire tetszik és szeretném jobban megismerni, akkor hátat fordítana nekem. Ezzel egyelőre nem ronthattam rá, kénytelen voltam megmaradni a jófejségből érdeklődő beszélgetőtárs szerepében.
- Ki mondta,hogy randit kértem? – Nevetve válaszoltam, némi játékossággal, hogy úgy érezze, ez is benne van a pakliban, majd mosolyogva fogadtam invitálását.
- Remekül hangzik, imádom a jégkását, majd lenézek. Azt nem garantálom, hogy a húgom is jön, elég nehéz őt elrángatni bárhová is. – Már ha lenne húgom, aki ugyebár nincs. Furcsa, de oly könnyedén hazudtam a kitalált testvéremről, mintha valódi lenne. Már csak nevet kellett volna párosítanom hozzá, hogy ha Nevaeh rákérdez, akkor tudjak mit hazudni. Egyelőre azonban semmilyen értelmes női név nem ugrott be, amit benyöghettem volna vész esetén.
- Egyébként igazán nem kell meghálálnod, viszont ezt a jégkásás ajánlatot nem felejtem, mert tényleg nagyon szeretem , és ha még jól is csinálod, akkor tuti, hogy a törzshelyemmé fog válni a part. – Tényleg jól esett vele beszélgetni, mellette felszabadult lehettem, egészen addig, míg szóba nem hozta Seant. Akinek a fejét legszívesebben belevertem volna a tükörbe, újra és újra, míg az anyag meg nem reped, s vörös vér nem borítja az ifjú Murrey arcát.
Röpke gondolataimból gyorsan visszaszökkentem a jelenbe, s igyekeztem egy mosolyt erőltetni az arcomra, mintha nem épp rosszat kívánnék Murreynek.
Dühös gondolataim csak akkor enyhültek, mikor Nevaeh megérintette a vállamat. Szavaim elhaltak, pillantásom a testemet érintő kézfejre siklott, majd mélyen a lány tekintetébe fúrtam pillantásom és rámosolyogtam.
- Én is örülök a találkozásnak, Nevaeh. Nem ez volt az utolsó. – Amikor visszafordult, rákacsintottam, s széles mosolyt küldtem felé. Lassan eltűnt az ajtó mögött, mire sóhaj tört fel ajkaimon. Le kellett higgadnom, s el kellett terelnem a gondolataimat a lányról. Nehéz volt, mert legszívesebben utána mentem volna, hogy az ajtó lapjának préseljem, s szenvedélyesen fúrjam át nyelvemet ajkain. Persze, az ajtó előtt is csak addig torpantam meg, míg ez a gondolat végig suhant az elmémen. Mr. Murrey hangja azonban megtörte a csöndet, s kénytelen voltam visszatérni a hétköznapi világba.
- Megyek már, Mr. Murrey. – Kiáltottam le, és gyors léptekkel szeltem lefelé a lépcsőket, hogy visszatérjek a dolgozó szobába. Pechemre , épp akkor ért vissza Sean, aki úgy robogott felfelé, hogy majd fellökött és csak annyit hallottam, hogy sebtében elnézést kér , amiért majd letarolt.
- Nem gond. – Szóltam oda az orrom alól, majd visszatértem a dolgozószobába, ahol ismét neki estem a jogi teendőknek. Közben néha Nevaehról fantáziáltam, s gyakorta figyeltem az órámat, hogy vajon mikor hagyják el a házat. Követni akartam őket.
* * *
- Már azt hittem, hogy a mosdóban ragadtál. A fiam jött? – Mr. Murrey pillantásával először kérdően nézett tanoncára, majd hallva a neszezéseket, gyorsan kirobogott az irodájából, és még éppen akkor lépett ki a hallba, mikor fia az emeletre ért.
- Sean! Azonnal gyere ide, beszédem van veled. Délután kaptam egy telefonhívást a rendőrségről, miszerint elkötötted az autómat, ittasan vezettél, ráadásul találtak nálad egy idegen mobiltelefont is. Loptál? Mi lesz még, hová süllyedsz? Legutóbb a motorodat törted össze, most már kocsikat lopsz? Az én Camaromat? És piálsz? Gyere le azonnal és magyarázd meg, nem hallod? A fene vinne el téged! – Dühében, amiért csak egy ajtócsapódást kapott válaszként, idegesen rohant fel az emeletre, nem számítva arra, hogy fiát a szobájában nem egyedül találja.
- Oh..hát te? – Értetlenül pillantott a számára eddig ismeretlen lányra, majd visszakapta pillantását fiára.
- Mi az, hogy nem hallgatsz meg, és az arcomba csapod az ajtót? Magyarázatot akarok, miért ittál, mit keresett nálad az autóm éjszaka, és kitől loptál? Állítólag még piás üvegeket is találtak a járműben! Tudod ,hogy hónapokat is kaphatnál érte? – Dühe nem csillapodott, idegesen fúrta pillantását fia kék íriszeibe.

Tárgy: Re: Nevaeh&Saul 2015-07-14, 15:05

Nehezemre esett elereszteni az ajtó réz kilincsét. Ujjaim közé izzadt a konok fogantyú, mely távol tartotta tőlem Sault. Fülemet az ajtó lapjára tapasztva hallgattam, hogyan neszez bőrcipőjének talpa a csiszolt fapadlón. A küszöb előtt megtorpant. A padló nyekergett, majd útjára engedte az érett férfit, aki könnyedén ejtette rabjául gyermekségemet levedleni kész, kíváncsi szívemet.
Elsóhajtottam a folyosón történteket. Meg nem történté kívántam a pillanatot, melyben érintette meztelen vállamat, hogy aztán leheletével készítse elő meztelenségemet gerincívem kecses ösvényén a zipzár szoros fogai előtt.
Nagyot nyeltem az izgatottságtól. Hogyan is lehettem volna túl másodpercekkel később érintésein és azon a megtévesztő mosolyon, mely remegésnek volt táptalaja gyomrom tájékán?
Utolsó kijelentése határozottan hatolt át elmémen.
„Nem az utolsó”.
Libabőr terítette be testemet. Leigázott. Ez a rövid idő elég volt hozzá, hogy felejthetetlenné tegye ismeretségünket. Hitetlenkedve néztem le reszkető testemre.
Francba. Hol vagy már Sean?
Az ágy irányába mozdultam. Amint elértem a meggyűrt párnákat, a szenvedéllyel meggyötört paplan rétegének mezsgyéjét, rázuhantam.
– Megjöttél? Azt hittem, már sosem érsz vissza – arcomon kiszélesedett a bizonytalanul rángatózó mosoly. A másodperc tört része alatt utasította maga mögé Saul emlékét Sean valója.
Két kezemet nyújtottam felé. Várakozón figyeltem mozdulatait, míg át nem szelte a kettőnk közt fennmaradt távolságot. Az ajtó túloldaláról érkező elégedetlenségre csak megrántottam vállam, s igyekezvén nem arra koncentrálni, minden figyelmemet a srácnak szenteltem. Hiszen most érkezett el a perc, amikor már nem zavarhatott volna meg minket senki és semmi, nem lehettek akadályok, csak ő és én és az első együttlét. Úgy akartuk.
– Nem zárjuk be az ajtót?
Őszintén megvallva, fogalmam nem volt róla, hogy ez mennyi időt vesz majd igénybe. Hogy a közepén is meg lehet-e torpanni, s ha kiderülne tapasztalatlanságom, akkor Sean képes lesz-e feladni, vagy felajzottságában már csak azért is elveszi-e, ami őt illeti kényeztető rátermettségétől ziháló testemből. Éppen elég volt az miatt izgulnom a cél egyenes előtti néhány méteren, hogy milyen érzések vonulnak majd át a fiú arcán, mikor feledésbe merül bevállalós jellemem, s ott fekszek alatta megfosztva belé vetett bizalmamtól.
Túl sok őrültséget hallottam első alkalmakról, s az internetes fórumok által traktált drámai szituációk, a filmekben kiszenvedett könnyek és erőtlenség, ami a vérzést követően erőt vett a női testeken, a megfeszülő ajkak, melyekről üvöltött a kényelmetlenség és kín, mind kedvemet szegték anélkül is, hogy a külvilág megbolygatta volna ezt a számomra elbagatellizálódott momentumot.
– Felpróbáltam a ruhámat estére… gyakorolhatod, hogyan kell lefejteni. Versenyt futhatsz önmagaddal. Majd én számolom az időt… – nevetve futattam fel karjaimat vállán, hogy utat engedjek ujjainak. Ha akarta, egyszerűen le is ránthatta rólam a vajszínű koktélruhát, de ha adni akart egy esélyt kézügyességének, akkor a zipzár is felkínálkozott.
Számomra csak az volt a lényeg, hogy végre megszabadítson tőle, s újra ott érezzem hasamon forró vágyát.
Aztán hirtelen arra lettem figyelmes, hogy az eddig távolinak tűnő ordibálás felért az emeletre. Sőt, áttörte az ajtót, melyet annyira kértem, hogy rögzítsünk zárjában. Megilletődve vettem szemügyre a viszont meglepődő férfit. Sean időskori, szakállas kiadását.
Elhátráltam a sráctól.
Semmi közöm nem volt a szóváltáshoz. Legalábbis azt hittem, hogy a fiúra nehezedő teher, mely kínos helyzetet teremtett, teljesen független volt tőlem.
De tévedtem. Ez a szerteszéjjel fröcsögő méreg nekem is szólt.
Ajkaimat szólásra nyitottam, de még az érett férfi nem fejezte be a szidalmazást, inkább ujjaimmal álltam el számon kiszökő aggodalom sóhaját bűnbánó szívemnek.
– Ne haragudjon, hogy közbe szólok… – ostoba én. Mindjárt kiraknak ebből a házból, mert túl nagy a szám. Kilépve Sean hátának takarásából, a férfire emeltem tekintetem. – Nem az ő hibája volt. Ne hibáztassa a fiát. Az én telefonom maradt az autójában, és azok az alkoholos üvegek is miattam voltak ott. Tulajdonképpen, az én hibám, hogy a fia ittasan ült a volán mögé. Mert ráerőszakoltam, hogy igyon az italomból. Minden miattam van, Mr. Murray. Megláttam az autót az udvarukon és ragaszkodtam hozzá, hogy Sean vigyen vele. Tudja, a lányok mennyire szeretik, ha a pasijuk gazdag és ezzel felvághatnak a barátaik előtt. Az én hibám. Sean csak… ő csak nem akart nekem nemet mondani. Ne veszekedjen a fiával. Nem érdemli meg – mély levegőt vettem, ahogy az eltúlzott védőbeszédem végére értem. – A telefonomat azért visszakaphatom majd? Vagy leadta a rendőrségen?
Ezt utóbbit nagyon nem akartam. Még csak az kellene, hogy az anyámmal kelljen érte bemennem az őrsre. Hosszú időre elvonáson lennék a számítógépes játékaimtól és a társasági élettől is. És legalább ilyen heves fejmosást kapnék, mint amit most Sean az apjától.
Nem volt több mondandóm, így leszegett fejjel oldalaztam közelebb Seanhez.

Tárgy: Re: Nevaeh&Saul 2015-07-14, 20:05

Ciki, nem ciki, csupán két doboz óvszert dobtam a gumiszalagra, mely nyekeregve vonult az eladó elé, felületén csúsztatva az árut. Pillantásom egy pillanatra összeakadt az eladóhölgy tekintetével, aki nagyjából anyám korabeli nő lehetett, s meglehetősen mogorván pillantott rám.
- Gyorsan kopik. – Vigyorogva fűztem hozzá egy apró megjegyzést, csak hogy oldjam a hangulatot, s ne szóljak be neki azért, amiért elítél. Ahelyett, hogy örülne annak, hogy néhány fiatal még gondolkodik és figyel a védekezésre is. Nem is értem, hogy miért lestek így rám, ha óvszerért mentem. Ugyanolyan árucikk volt, mint az elem, a háztartási vegyszerek, vagy egyéb, használati eszközök. Csak épp, másra használtuk.
Jobban elnézve morcos vonásait, biztosan az fordulhatott meg a fejében, hogy ugyan hány lányt dönthetek meg, s vajon köztük lehet-e a lánya. Biztosan elkönyvelt valami perverz, szemét dögnek, hogy azonnal nem egy, hanem két dobozzal is bevásároltam. Talán már szívből gyűlölt, de az is lehet, hogy savanyú volt neki a szőlő, s magában arra gondolt, bárcsak rá költene egy fickó két dobozzal.
- Ezt is üsse mellé. – Lekaptam a polcról egy csomag rágót, meg egy szelet csokit Nevaehnak, hátha értékelni fogja az együttlét után. Úgy tudtam, édesszájú, s ha nem csalt az emlékezetem, kedvelte az epres csokoládét.
A kissé hosszúra sikeredett vásárlás után – amit azzal töltöttem, hogy az átrendezett üzlethelyiség polcain rátaláljak az extra méretű védősapkákra – bő húsz perccel később vissza is értem az otthonomba.
Felfelé menet már egy kicsit sem lepett meg az, hogy apám gyakornokába botlottam, aki az elmúlt hetekben állandóan nálunk lepzselt, s főként apám dolgozó szobáját vette birtokba. Amióta nálunk dekkolt ez a Salamon gyerek, nem volt időm arra, hogy apámmal társalogjak – nem , mintha annyira vágytam volna a társaságára.
Sietős léptekkel felfelé majd fellöktem az öltönyöst, de nem várathattam tovább az én királynőmet, aki valószínűleg már epekedve várta az érkezésemet. Legalábbis mertem remélni azt, hogy kellően felpiszkáltam a fantáziáját, meg egyéb tájait ahhoz, hogy vágyakozva várjon rám az ágyam közepén, egy szál fehérneműben.
Legnagyobb döbbenetemre azonban vajszín koktélruhájában feszített, ami bár szívdöglesztően mutatott testén, mégis, inkább kívántam hogy szabaduljon meg tőle.
- Ne is mond, a polcrendszert teljesen átalakították, legalább tíz percbe telt, mire rátaláltam. – Vigyorogva emeltem fel az egyik dobozt, megmutatva, hogy sikerrel jártam, s már semmi nem állhat az utunkba.
Annyira elvette délután az eszemet, hogy az utánam kiabáló apámra sem pocsékoltam időt. Nem érdekelt, hogy mit kiabál utánam, sőt, nem is hallottam. Kizárólag Nevaehra tudtam gondolni, és arra, hogy lekapjam róla a ruhát, majd neki essek, és helyben felfaljam.
- Látom, te már felöltöztél. Ennyire unatkoztál? – Közelebb lépdelve, egyik kezemmel elkaptam csípőjét és közelebb húztam magamhoz. Nagyjából egyszerre mozdultunk, s ő is akkor vont közelebb magához karjaival.
- Nem, nem tudok várni. – Lecsapva ajkaira, szenvedélyesen csókoltam, miközben az ágy felé lépdeltem vele, s derekánál tartva igyekeztem visszafogni attól, hogy az ágyra essen.
- Nagyon csini, tényleg…de ezt most leveszem rólad. – Búgtam a fülébe vigyorogva, s tenyerem máris végig szántott a hátán, hogy elérve a cipzárt, ügyes mozdulattal rántsam le róla a ruhaneműt.
- Lehetek vad? Téphetem? Vagy mindenképp ebben akarsz jönni a buliba? – Nyakát csókolva suttogtam a szavakat a fülébe, végül mégis a kulturáltabb verziót választottam, tekintve , hogy estére még hivatalosak voltunk egy buliba.
Éppen hogy lejjebb rántottam róla a ruhát, apám rontott be, ezzel megzavarva kettősünk szenvedélyes perceit és tönkre téve a pillanatot.
- Hát ezt nem hiszem el – Bosszúsan mormogtam orrom alá a szavakat, hisz már a második alkalommal zavartak meg olyan pillanatban, amikor semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy leteperjem Nevaeht.
A lány elé állva igyekeztem takarni, míg visszaráncigálja magára a ruhát, s közben dühösen fúrtam pillantásomat apám tekintetébe, aki persze csak fújta a magáét és ordibált velem a lány előtt.
- Semmi keresni valód itt, tűnj el a szobámból, zavarsz. – Próbáltam én közbevágni, de apám hangja csak erősödött, fenyegetően szólt rám és ismét ordibálni kezdett. Én meg már lassan belefáradtam a folytonos acsargásba, így fejemet rázva hallgattam vádló szavait.
Hagyni akartam, hogy elmondhasson mindennek szokása szerint, de legnagyobb meglepetésemre Nevaeh megszólalt, s közbe vágott apám ámokfutásába. Döbbenten pillantottam a lányra, aki képes volt mindent magára vállalni. Nem csak, hogy a telefonlopás alól mentett fel, de elhintette a fateromnak, hogy az ő hibája volt minden. Hihetetlen.
Köpni nyelni nem tudtam, olyan határozottan, s hihetően vágta oda apámnak a szavakat. Ez a lány mindent megtett annak érdekében, hogy kimentsen, s el sem akartam hinni azt, hogy ilyen létezik. Hogy van, aki nem magára gondol, hanem másra. Mindeközben az arcát figyeltem, egyszerűen lenyűgözött a tehetséges. Még az apám is lefagyott, s szó szerint látszott, ahogy idegzsábát kap, amiért tévedett.
Legszívesebben felröhögtem volna, hogy a képébe vágjam, ezt jól megszívta, de Nevaeh miatt fékeztem magam, s kizárólag ezért nem estem neki én is apámnak.
- Öhm, hát én, nos, igaz ez, Sean? – Apám Nevaehról rám emelte a pillantását, s gyanakvóan fúrta kék íriszeit az enyémekbe. Hazudnom kellett, ha már a lány ennyit megtett értem, nem mondhattam ennek az ellenkezőjét.
- Igen, apa. Most örülsz? Én nem akartam rosszat, csak van egy barátnőm, és nem akartam lesülni előtte. Tetszett neki a kocsi, hát kipróbáltuk, miért baj ez? Úgy csinálsz, mintha te nem lettél volna fiatal. Tudod, hogy nem szoktam ittasan vezetni, nem vagyok hülye, ez csak..csak pár korty volt, nem is ittam többet, komolyan. És az autó is rendben van, látod hogy mi is egészben vagyunk, nem történt semmi, tényleg. Ne haragudj ránk, főként ne Nevaehra. – Ekkor automatikusan magamhoz öleltem a lányt és közelebb is húztam magamhoz.
- Csak szórakoztunk, érted? Inkább örülnél, hogy elütöm az időt , és nem őrültségeket csinálok. – Színlelve, hogy itt kizárólag apám a hibás, igyekeztem sértetten viselkedni, s ezzel hatást gyakorolni az öregemre.
Úgy tűnt, hogy Nevaeh védőbeszéde, majd a szavaim hatással voltak rá, s nem kicsit meglepődött. Mi tagadás, még az is tetszett neki, hogy barátnőm van, ez egyértelműen látszott abból, ahogyan visszavett az arcából.
- Jó, hát jó, persze ez így nem gond, de akkor is elkérhetted volna az autót, ha a barátnődet szeretnéd elvinni valahová. Az viszont csöppet sem szimpatikus kisasszony, hogy a fiamnak felelőtlenül alkoholt ad, amikor vezet. Ez rád is vonatkozik Sean, neked is lehetne több eszed! – Mindkettőnkre rászólt, ám sokkal visszafogottabban, mint ahogyan indított.
- A telefonját? Az egyelőre a rendőrségen van, de ha eljön velem holnap, és ezt elmondja a rendőröknek, akkor elhozhatja. Azt hitték már, hogy a fiam ellopta valakiét. Már feljelentést akartak tenni, de egyúttal akkor tisztázhatná is Seant Miss? – Közelebb lépve, kíváncsian fúrta pillantását Nevaeh szemeibe, s egyértelműen a bemutatkozásra várt.
- Apa, kérlek. – Célozgatni próbáltam a fateromnak, hogy jó lenne, ha már végre lelépne, mert sikeresen elszúrta ezt az estét is. A gyors bemutatkozás után persze sarkon fordult, és néhány intő szó kíséretében lelépett.
- Francba, minden ellenünk játszik, most megint ránk törtek. – Sóhajtva dobtam hanyatt magam az ágyamon, s a párnámat egy pillanatra az arcomba húztam, majd néhány másodperccel később húztam félre, hogy Nevaehra pillanthassok.
- Ne haragudj, tök gáz, de a fene gondolta, hogy ránk ront. Most gondolom, már a hócipőd is tele van már velem, igaz? – Kíváncsian fürkésztem íriszeit, miközben kezem ott hevert az ágyon, nem messze az övétől.

Tárgy: Re: Nevaeh&Saul 2015-07-15, 10:55

Mr. Murray mély levegőt vett. Érvek, ellenérvek, tanúk, gyanúsítottak, igazságszolgáltatás. A saját szakterületére érve magasan domborodó mellkassal kereste a kiutat a szerencsétlen helyzetből.
Szavaim nem csak, hogy töprengést nyomtak a mély barázdák közé arcára, de még a szavak láncát is átvágták. Tehetetlenül nézett maga elé, s mikor rájött, hogy velem nem üvölthet, mintha a nevelt vére lennék, akibe szülői szenvedélyét ölte éveken keresztül, nyögött egyet.
Belátón, reményvesztetten.
Kutatott Sean tekintetében, majd enyémet kereste. Mire nekem szánta dorgáló szavait, két karommal átfogva a mellettem álló fiú felsőtestét, s egész közel húzódtam hozzá.
Eddig erősnek és határozottnak tűnő hangom úgy tűnt, képes pajzsként védeni kettősünket. De a felmentés, a támogatás, ami Sean érvelésével érkezett, erősítette meg igazán mondandómat, s ásta alá a magányos meggyőződést.
– Ne haragudjon, Mr. Murray. Többet nem fordul elő – minden szülő-gyermek pár hétköznapjaiban fordultak elő veszekedések. A téma teljesen mindegy volt, hiszen átbukva a határon, rájövünk, hogy mivel tudjuk csírájában elfojtani hangzatos erőfitogtatást, milyen módszer segít, hogy elhalkuljon a felnőttek haragja. Az anyámnál csupán egyetlen hozzáállás vált be, méghozzá a teljes önfeladás imitálása. A bűnbánás, a megalázkodás, a látszatában lezajló teljes egyetértés.
Noha tudtam, hogyan kezeljem az anyámat, mostanában túl heves voltam hozzá, hogy engedjek a negyvennyolcból. Előszeretettel kitartottam az álláspontom mellett. Hallattam hangomat. De ez nem az a pillanat volt, mikor okos ötlet lett volna prezentálni a bennem megbúvó harcias nőszemélyt.
Ráadásul rá voltam szorulva a férfire. A mobiltelefonomat csak vele tudtam kiváltani. Ha csak nem akartam bevonni az anyámat is, mint kiskorúságom törvényes képviselőjét.
– Igen. Elmegyek. Nevaeh Vannoy – fél kezemet kézfogásra nyújtottam, miután sikerült egy kézzel is magamon tartani a ruhát, aminek a zipzárja újra szabadon vált ketté a szárnyak gerincének mentén.
Zavaróan alulöltözött voltam a pillanathoz, így nem állt szándékomban eltávolodni Sean oldalától, aki ahogy átkarolta a derekamat, rám fogta a koktélruha sikamlós anyagát. Legalább nem meztelenített le a sors az idegen férfi szeme előtt.
A férfi szerencsére távozott. Nem érezte olyan sürgetőnek a pillanatot, így még néhány keresetlen szóval illette az oldalamon állót s hangoztatta felháborodott véleményét, de végtére is, eltűnt.
A pillanat elszállt.
Sean az ágyra vetette magát, s ahogy az apja elhagyta a szobát, én is követtem. Hagytam, hogy a ruha lecsússzon testemről, s fehérneműben ültem le a matrac szélébe.
Elnéző mosollyal válaszoltam kérdésére. Közel fekvő kézfejének ujjaiba kulcsoltam enyémeket, s följebb tornázva magam az ágyon, oldaláig csúsztam.
– Nem a te hibád volt. Ne aggódj, nem lépek le egyik percről a másikra, csak mert nem kapom meg, amit akarok – vigyorogva hajoltam fölé. Aláhulló tincseim nyakát csiklandozták, kéretlenül arcába lógtak.
– Legközelebb már összejön. Olyan helyet keresünk, ahol senki nem keresne minket, mert éjszaka már senki nem jár. Rendben? Még egyszer nem hagyjuk, hogy ez tönkre menjen.
Szavaim bélyegéül csókot nyomtam ajkaira, s ha hagyta, csók közben kezem felfedezően lecsúszott karjáról oldalán át csípőjére, onnan pedig nadrágjának zsebébe. Meglepetten húztam elő zsebéből kézfejemet. Megtelt markomba egy autókulcs, egy csomag bontatlan rágó, egy tábla epres csokoládé és még egy doboznyi óvszer került.
Pillantásommal az előzőlegesen ágyra vetett csomagot kerestem.
Felnevettem.
– Jesszus Sean, te mire készülsz? Egy egész éjszakás maratónra? Nem bíztál semmit a véletlenre, bőven felszerelkeztél.
Vigyorogva hajoltam újra arcához, miközben ujjaim fogságából kiszórtam a zsebében találtakat.
– Lehet, el kellene menned készülődni, hogy lassan indulhassunk. Háromnegyed óra múlva jelenésünk lesz. Annyi idő alatt nem hangolódnánk rá… aztán pedig ki sem kelnénk az ágyból. Inkább menj el zuhanyozni, hogy aztán én is lemoshassam magamról a tengeri sót és öltözhessek. Na, ne legyél ennyire elkeseredve. Nem vagyunk elkésve.
Úgy bújtam hozzá mellkasához, mintha egy szőrmókot szorongatnék, s azt próbálnám jókedvre bírni.
Egyformán csalódottak voltunk, de nem akartam, hogy ez az én arcizmaimat is megkörnyékezze. Talán nem is kellene megtennem vele ilyen hamar… ez a sok véletlen alkalom, amit tönkre tettek a külvilágból érkezők, ezek voltak az intő jelek. Lehet, hogy nem kellett volna ennyire sietnünk. De ezt meg sem akartam hallani. Elhessegettem az aggasztó gondolatot.

Tárgy: Re: Nevaeh&Saul 2015-07-15, 19:02

Az apám egy kiállhatatlan alak volt, aki ezúttal is bizonyított azt, hogy mennyire nem tudom megtűrni az életemben már. Nem csak, hogy elüldözte az anyámat holmi cafkák miatt, de még az én életemet is tönkre akarta tenni. Számára nem létezett apa-fiú barátság, hogy netán az agresszív viselkedése helyett néha megkérdezze úgy őszintén, mi van velem. Nem, ahhoz nem értett, egyszerűen csak rám robbantotta az ajtót, ordibált és még mások előtt is beégetett.
Pillantásommal az ágyamra telepedő lányt figyeltem, áfonyakék íriszeit fürkésztem pillantásommal, s ujjaimmal enyémekbe kulcsolódó kezét kényeztettem. Ott volt mellettem, fiatal, üde friss hús, de pechemre az ősöm hangulatomat rombolva tette tönkre ezt a délutánt is. Hiába is próbáltam visszahangolódni a témára, nem tudtam kiverni a fejemből az ordibálását.
- Tudom, de attól még nem lesz jobb. – Halvány mosoly vonaglott meg arcomon, ez nem csak Nevaehnak lehetett kellemetlen. Nekem épp úgy rossz volt az, hogy már második alkalommal szakítottak félbe minket , akkor, mikor nem vágytunk semmi másra, csak egymásra.
Vigyora és nyakamon tekergő hajtincsei mosolyt csaltak ajkaimra. Mogyoróbarna hajszálait egyik ujjam köré csavartam, miközben másik tenyeremet a fenekére csúsztattam.
- Hát azt tuti, hogy ha még egyszer megzavarnának, akkor először laposra verem az illetőt, utána még egyszer. Vagy, az is lehet, hogy nem törődve a közönséggel, neked esem. – Vigyorogva, már sokkal jobb kedvvel fürkésztem tekintetét és tényleg kezdett visszajönni az életkedvem.
Csókja alatt egy pillanatra lehunytam szemeimet, majd csak azután nyitottam ki azokat, mikor megéreztem kutakodó ujjait nadrágom zsebében.
- Hé, mit csinálsz, máris életre akarod kelteni a játékszert? – Perverz mosollyal néztem rá és figyeltem , hogyan húzza elő zsebeimből a boltban vásárolt termékeket.
- Csak fő a biztonság, nem akartam azt, hogy a következő alkalom ezen múljon, inkább vettem két dobozzal. Miért, soknak találod. – Felnevettem és gyorsan vissza is loptam a csókot, amit korábban elvett tőlem.
- Neem, nincs kedvem megmozdulni. Inkább maradjunk itt, fetrengjünk az ágyban, nézzük a tévét és később rosszalkodhatunk is akár. – Cinkos mosollyal fürkésztem követelőző pillantását, míg végül, egy sóhajjal erőt vettem magamon.
- Mi van, büdösnek találsz? – Nevetve piszkálódtam vele, miközben megmozdultam és kibújva öleléséből, úgy döntöttem, hogy célba veszem a fürdőszobát.
- Jól van, adj negyed órát , hogy összeszedjem magam. A csokit meg neked vettem, ha unatkoznál, legyen ami olvad a szádban. – Perverzen mosolyogtam rá, miután felkeltem az ágyról és szembe fordultam vele. A pólómtól ezután szabadultam meg, majd azt követte farmernadrágom, amit az övem kicsatolása után sikerült lerángatnom magamról.
- Tetszik a műsor, mi? Legközelebb netán zenére vetkőzzek? – Vigyorogva figyeltem, hogy méricskél végig, közben ujjaimat az alsónadrágom széléhez csúsztattam, ám nem rántottam le magamról a gatyát, csak a szélén húztam végig ujjaimat, hogy aztán vigyorogva megpördüljek tengelyem körül, és meginduljak a fürdőszoba irányába.
A negyed órás zuhanyzást követően frissen és illatosan lépdeltem ki a fürdőszobából egy körém csavart törölközőben. Hajszálaimat egy kisebb törölközővel dörgöltem, és közben mosolyogva adtam át a terepet az ifjú hölgynek.
- Gyors légy, mert hamar elkészülök. – Nevetve a kezemben lévő törölközőt végig húztam ujjaim közt, majd rávágtam vele a hátsójára, ezzel is arra ösztökélve, hogy mozogjon, ha velem akar jönni a bulira.
További tíz perc azzal telt, hogy magamra kaptam egy normális farmert, hozzá egy elegánsabb inget, és magamra csatoltam a nadrágtartómat. Nem azért, mert úgy akartam kinézni mint egy nyolcunokás papó, hanem mert hagyva az oldalamnál lógva vagánynak tűnt és általában bejött a csajoknak. Nevaeht pedig ezen az estén teljesen le akartam venni a lábáról. Még egy kis parfümöt is fújtam magamra, a hajamat megigazgattam a tükör előtt, tekintve, hogy mindig is hiú voltam és odafigyeltem a külsőmre. Aztán még felkaptam az óvszert az ágyról és a dzsekim belső zsebébe süllyesztettem, egy csomagot pedig a nadrágzsebembe,biztos ami biztos alapon, hogy mindig kéznél legyen, ki tudja, mikor jön ránk a vágy, s mikor nem tudjuk majd fékezni magunkat.
- Wáow, ki ez a dögös csaj? – Vigyorogva pillantottam a fürdőszobából kilépő lányra, miközben a karomat tartottam felé.
- Most be kell érned a terepjárómmal, de remélem az is megfelel a kisasszonynak. Vagy elköthetjük Saul rozzant volvóját. – Röhögve tettem említést apám csicskásának verdájáról, ami legalább ezer éves lehetett, ha nem több.
- Egyébként, te dumáltál vele? Fura, hogy innen az emeletről jött lefelé..általában az ideje nagy részét a faterom irodájában tölti, vagy a nappaliban. Elég érdekes alak…- Jegyeztem meg, valamiért nekem nem volt szimpatikus Saul , bár lehet hogy jól öltözött volt , de nekem akkor sem volt szimpi, már a nézése sem.
- Látom, megetted a csokit amúgy, olyan a szád széle – Mosolyogva fordultam felé, miközben közelebb hajoltam és megcsókoltam.

Tárgy: Re: Nevaeh&Saul 2015-07-15, 21:30

Hogy soknak találtam-e kétdoboznyi óvszert? Áh, dehogy. Izgatottság és kétségbeesés elegye keveredett nevetésemben, ahogy felpillantottam Sean szemeibe. Kezem akaratlanul is visszasiklott mellkasáról arcélére.
Csókjait lopva, lassan elmerültem közelségében. Hiszen ezt akartam. Vele akartam. S ennél még nem is voltam biztosabb soha semmiben.
– Soknak? Dehogyis. Ha egyszer elkezdjük, soha nem fogjuk tudni abbahagyni. Pont ezért… most összeszedjük magunkat. Később? Úgy érted, két perccel később, mikor már elég unalmas lesz a film címe és aláfestő zene, te nekem esel. Nem. Elkésünk – a srác jó kedve rám is átragadt. Már nem számított, hogy az apja néhány perccel ezelőtt próbára tette kitartásunkat és a másik iránti szenvedélyes rajongását testünknek. Megszüntethetetlen vágy kalimpált szívünk helyén.
Mielőtt Sean kezébe kerülhetett volna a döntés, fölé kerekedve, nyomtam le az ágyra kézfejemet tenyerének feszítve a párnák között.
Annyira megszokottnak tűnt. A miénknek, ahogy ajkam ajkát érintette, s tovább szipolyozta türelmét.
– Nem talállak büdösnek, drága Sean Murrey, csupán meg akarom tenni azt az érett lépést, hogy eltávolodok tőled, mielőtt én is a seggére csapnék a saját kontrollomnak.
Vigyorogva pillantottam utána, amint célba vette a fürdőszobát. Bedőltem a párnák halmának centrumába, s az epres csokoládét, amit ez a figyelmes hím nekem szánt, meztelen hasamra húztam.
Épp, hogy az első kockát ajkaim közé nyomtam, mikor szemöldökeim őszinte meglepettségtől szaladtak meg hajtöveim irányába. Élveteg kajánság marta ajkaim peremét. Vigyorognom kellett. A pillanatnyi félelem csak akkor ért el, mikor hüvelyke az alsónadrág karimájába kapaszkodva csúszott lejjebb. Lélegzetem elakadt, a csokoládé második falatja kiolvadt ujjaim közül. Csak akkor ébredtem csodálatos testének mámorából, mikor gúnyosan letromfolt.
– Kegyetlen vagy. Kíméletlen… megőrjítesz. De valóban. Legközelebb zenére csináld és pálmalevélből bontakozz ki. Sokkal szexibb lehetne.
Persze, meg mit nem. Így is ájulás közeli élményben volt részem, mikor elképzeltem, hogy a feszes merevedése átveti magát a boxer anyagán. A hirtelen belém nyilalló félelem azonban ennél komplikáltabb volt. Hiszen férfiassága volt az út a felnőtté válásomhoz. Mégis rettegtem tőle, hogy az első percben, mikor ujjaim közé kényszeríti, majd onnan két combom rejtekének préseli lüktető epedését, lelepleződök, lehull a színészi lepel, s majd segítségéért nyöszörögve fogom várni iránymutatását.
Míg bizonytalanul gondoltam arra, hogyan hívatott egy nő viselkedni a férfi meztelenségénél, Sean végzett a fürdőszobában. A feltáruló ajtóból gőz tódult kifelé, s amint felugrottam, hogy bevegyem magam ruhámmal és piperetáskámmal a srác helyére, neki ütköztem meztelen mellkasának.
Tusfürdőjének illata méregerős drog kábaságával kecsegtette agyamat. Leblokkoltam, azt hiszem saját sikoltásomra ébredtem. Fenekemen ostorként csattant törölközőjének szegélye.
– Ó, ne fenyegess. Nem hagynál itt. Ne menjen már kárba az a két csomag esőkabát – huncut mosolyomra rácsuktam az ajtót. De csak egy percre. Hirtelen ötlettől vezérelve, újra kitártam. – És nehogy azt hidd, hogy nem fogod visszakapni… tudod, miről beszélek! Persze, csak mikor nem számítasz rá.
Miután megdörgöltem fenekem, ami még sajgott játékos kegyetlenségétől, bevettem magam a fürdőkabinba. Az egész helyiség az ő illatában úszott. Erről jut eszembe… én is férfi parfümmel kevert tusfürdőt használjak? Meglehetősen vonzó leszek.
Még szerencse, hogy mindenre gondoltam.
Húsz perc telhetett el, mikor minden lány készülődésének időtartamát magam mögé utasítva, kócosan felkontyolt hajjal, falatnyi koktélruhában, leheletnyi sminkkel léptem ki a szobába, ahol a srác már teljes harci díszben várt rám. Ó, nem is sejtette még, hogy lesz ellene egy merényletem indulás előtt.
– Örülök, hogy még ruhában is le tudlak nyűgözni. Nem mintha, rám nem lenne irigy ma minden női szem… Mr. Szívdöglesztő Vadállat.
A pamut franciák ideje lejárt, mikor Sean először bontotta meg sortom gombját az autóban. Így derekamat most is egy sötétebb árnyalatú csipke fonta körbe, mely jól látható volt a leengedett zipzárú ruha hasadékán át.
– Fel kellene húznod a zipzárt, amit le akartál tépni az előbb. Tudom, hogy inkább vetkőztetnél… hogy megnézd, milyen fehérneműt szereztem be a tiszteletedre, de tartsuk meg későbbre ezt a meglepetést. Szóval kérlek. Segíts.
Nem csak hogy Sean, a barátnőim, de még az anyám sem láthatta, hogy miért bóklásztam ma két órán keresztül a plázában. Míg a korombeli nőszemélyek sikongtak volna az izgatottságtól, látva a drága darabot, mely nagy eseményeknek hívatott szereplője lenni, addig az anyám azért sikoltozott volna, hogy eszem ágában ne legyen őrültséget csinálni, és azonnal menjek vissza, hogy átcseréljem a babakék, sárga kiscsibe mintás franciára a darabot.
Sean lesz az első, aki rajtam kívül láthatja.
– Csokis a szám? Hm… hallatlan.
Vigyorogva viszonoztam csókját, ha felsegítette rám a ruhát.
– Saul? Nem beszélsz róla túl nagy elragadással. A fürdőben találkoztunk. Néhány szót váltottunk. Többek között ő is látott a ruhában és féltékeny volt rád. Nincs vele baj. Aztán ki tudja. Néhány perc alatt nem lehet kiismerni valakit. Mindegy is. Ne beszéljünk róla. Had tanuljon… különlegesen odaadó tanonc. Sietett le apádhoz. Menjünk. Nézzük meg a rozzant kis autódat… – Saul-téma tabu. Még Sean mellett is képes volt magával ragadni a hév, hogy felelevenítsem a szóváltásunkat. Sokkal jobb ötletnek tűnt kajánul szívni Sean vérét.
Karjába kapaszkodva hagytam magam mögött az emeletet. Odalent, míg Sean valamit magához vett, volt alkalmam átpillantani a nappaliba, ahol láthattam Saul széles vállait ingbe csomagolva. Haja gondosan hátra volt simítva. Tollat forgatott ujjai között, egy lappal legyezte magát a helyiségben.
Sean érkezése magamhoz térített.

Az autóút rövid volt. Tizenhét perc múlva Sean már parkolót is talált, így szoknyámat igazgatva vártam, hogy a srác megkerülje az autót, s ajtót nyisson előttem.
– Ó, nem várnám el, hogy a tenyereden hordozz, de tudod, félek, hogy leesik az ajtaja, ha hozzányúlok. Láthattad, hogy hozzányúltam a rádióhoz és nem volt hajlandó működni. Nem vállalok felelősséget a járművedért.
Jegyeztem meg szórakozottan. Azonban, mire Sean vette volna kezébe az ajtókilincset, egy Seannel egykorú srác vette át a helyét. Az ajtó mögött úgy vigyorgott rám alkoholtól ittas arcából, mintha én lennék az este főnyereménye. Neki már mindenképpen jó kedve volt.
– Sean, te aztán átváltoztál, amíg átértél ide.
Nem este kétségbe, sőt, vigyorogva vettem tudomásul, hogy volt, akinek már ennyire jó kedve volt.
– Sean, apám… hol találsz ennyi érintetlen kincset? Áh. Várj! Camille unokahúga. Megvan-megvan. Még emlékszek? Látod? Gyere kicsim. Camille bent vár.
Ahogy a vadul vigyorgó srác kihúzott az autóból, betette mögöttem az ajtót. Mosolyogva pislogtam Seanre, de nem avatkoztam közbe, sőt, eleget téve az illuminált kedélyű srácnak, néhány méterrel előttük haladtam.
– Na, na, na? Mi van már? Ez a második nap, papa. Tudod mennyi jó nő van odabent? Ne pesztrálj óvodásokat. Igazi nők várnak… megdöntötted már nem? Dobd szépen. Mint én Camille-t. Ő gyorsan túllépett rajtam. Épp leissza magát valahol bent.
Sean legjobb haverja bármennyire próbált csendesen beszélni, üvöltése túl ívelt a bentről jövő zenén. Szegény Camille. Rossz srácot fogott ki.

Tárgy: Re: Nevaeh&Saul 2015-07-16, 20:42

- Én vadállat? Ugyan, meg sem fordult a fejemben, hogy letépjem a ruhádat. – Perverz vigyorral futtattam végig pillantásomat koktélruhába bújtatott testén, s mikor közelebb lépett hozzám, mögé léptem. Bal karomat hasára csúsztatva vontam közelebb magamhoz, államat a vállára hajtottam és kedvem lett volna így eljátszadozni vele, de akkor azzal kivégeztem volna a bulit, amire egész nap készült.
- Hm,csininek tűnik. – Jegyeztem meg, majd lassan húztam fel cipzárját, hogy a ruha egyelőre elrejtse előlem meglepetését, és végre elindulhassunk a bulira.
A következő percekben nagy nehezen megálltuk a kísértést, hogy egymásnak essünk, és sikerült kikeverednünk a házból a terepjárómig. Mindeközben érdeklődve hallgattam véleményét apám legújabb csicskásáról, s úgy éreztem, hogy Nevaeh szimpatizál a sráccal. Erre egy kicsit összeráncoltam a homlokom, de nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget a szavaknak. Csak ne mozduljon rá Nevaehra és akkor nem lesz baj.
- Ajj basszus, a tárcámat fönt felejtettem, várj meg, egy perc. – Csókot nyomtam ajkaira, és kettesével szedtem felfelé a lépcsőfokokat. Nem akartam megváratni Nevát, már éppen eleget várakozott a délután folyamán. Fiatal csaj volt, az összebújás mellett biztosan vágyott egy kis szórakozásra, bulira és táncra, s ezeket ma este meg akartam adni neki, mielőtt komolyabb vizekre eveznénk. Tapasztalat szerint cselekedtem, jól tudtam, hogy azok a csajok egyszerűbben kapnak rá a horogra, akik előtte jól érezték magukat velem. Nem térhettem azonnal a lényegre, az amúgy is elég feltűnő lett volna az utóbbi két próbálkozás után.
Miközben magamhoz vettem a tárcámat, a szobámban még a fejemet is megráztam, hisz nem is emlékeztem arra, hogy mikor volt utoljára olyan lány, akire napokat vártam volna. A legtöbb kaland gyorsan összejött, fél órán át tovább nem tartott, s ahogy jött, úgy ment is. Nevaehval viszont már legalább egy hete találkozgattunk minden nap. Furcsa volt, tényleg, de nem akartam ezt túlmagyarázni, a lényeg már úgyis nálam volt, zakóm belsejébe csúsztattam a tárcámat és visszasiettem a rám várakozó lányhoz.
- Mehetünk. – Megérintettem vállait, majd rámosolyogtam, mielőtt azonban távoztunk, bepillantottam apám dolgozószobájába. Saul tekintetét éreztem magamon és Nevaehn, s valamiért irritált már az is, ahogy ránk nézett.
- Gyere- Kézen fogva kísértem magam mögött a lányt, majd bepattantunk a járműbe és negyed óra sem telt el, elértük a partihelyszínt.
- Basszus, nagyon meleg van. – Jegyeztem meg, és már ahogy kiszálltam az autóból, lekaptam magamról a zakómat. Ez csak néhány másodpercet vett igénybe, de ahhoz elég volt, hogy a csajomat más vezesse ki a járművemből.
- Hékás, veszed le csajomról a mancsodat! – Fenyegetően léptem közelebb, persze csak színleltem dühömet, hisz a legjobb haverom foglalatoskodott Nevaehval.
- Mi van haver? Látom, te már igen csak jól érzed magad. – Nevetve vállon veregettem a haveromat, aki még mindig Nevaeht karolgatta. Nem zavart, lökött volt a srác és tudtam, hogy csak szórakozik. Egymás nőjére sosem vetettünk volna szemet, ez nálunk alap volt.
- Na engedd csak el cimbora – Nevetve terpeszkedtem rá karommal a srác vállára, így kényszerítve arra, hogy elengedje Nevaeht, aki ügyesen kiiszkolhatott ittas barátom közeléből. Nem, mintha nagy gond lett volna, hogy ölelgeti, de nyilván Nevaehnak nem esett volna jól, s persze, én sem örültem volna annak, ha az alkohol miatt a srác átlép egy határt. Még szerencse, hogy az a tipikus vigyorgó részeg volt, akinek másodpercenként jobb lett a kedve, ha töményt ivott.
- Második? Le vagy maradva cimbora, szerintem ez már több. – Nevetve jegyeztem meg, s bár nem számoltam a napokat, nekem sokkal többnek tűnt a Nevaehval való ismeretségem kerek két napnál.
- Hé, állj le haver. Te csak törődj Camilleal, rendben? Jó kis csaj, foglalkozz vele. Ejj, nem dobni kell, hanem elérni, hogy úgy doromboljon, mint egy kiscica. Szedd össze magad tesó, elengedsz egy ilyen lányt, mint Camille? Fogadjunk, hogy inkább ő dobott téged, csak nem mered bevallani. – Nevetve cukkoltam a srácot, aztán vállon veregettem ismét, míg be nem értünk a buliba, ahol egy pillanatra szem elől veszítettem Nevaeht a tömegben.
- Figyelj Will, ne igyál ma többet, jó? Menj, szívj egy kis friss levegőt. Állítólag van itt egy latin ikerpár, keresd meg őket. Nekem most dolgom van. – Rákacsintottam a haveromra, remélve hogy veszi a lapot és végre leszáll rólam, hagyja, hogy becserkésszem az őzemet.
Néhány sráccal lekezeltem , akiket ismertem és éppen szembe sétáltak, de azután minden figyelmemet csak arra szenteltem, hogy az időközben eltűnt Nevaeht megtaláljam. Gondolhattam volna arra, hogy sokan lesznek, és nem szabadna egy pillanatra sem előre engednem.
- Hopsz bocsika, jaj, te vagy az Sean? Hm, nagyon jól nézel ki. – Hirtelen Camille bukott nekem, valószínűleg fordultában elveszítette az egyensúlyát és a mellkasomnak esett. Rámosolyogtam , de ahogy végig néztem rajta, látszott, hogy alaposan elázott a csaj. Hihetetlen, hogy mennyit tudott vedelni ez a Camille..
- Igen, én, és köszi. Te is, és azt hiszem, hogy Will éppen azon agyal ott a pultnál, hogyan kérjen tőled bocsánatot. Menj, tegyétek össze, amitek van. – Rávigyorogtam a lányra, akiből röhögés tört fel, majd tekintetével keresni kezdte a haveromat. Ez a pillanat kapóra jött, hogy leléceljek mellőle. S ahogy a tömegben nézelődtem, meg is láttam Nevaeht a nagy tömegben, akinek épp egy nyurga, szemüveges srác lökött valami szöveget.
Azonnal megindultam feléjük, s odaérve, kezemet Nevaeh derekára csúsztattam, úgy húztam közelebb magamhoz.
- Valami probléma van? Zargatod a barátnőmet? – Kérdően vontam fel szemöldökömet, mire a srác láthatóan meglepődött, s értetlenül ráncolta homlokát.
- Gyere, bulizzunk. – Nevaeht kézen fogva húztam magammal a pulthoz, ahonnét elrabolva két pohár tequilát, az egyiket a lány elé csúsztattam.
- Fogadjunk, hogy még nem ittál ilyet. Ha igen, akkor kívánhatsz egyet az est során. – Utóbbit már a fülébe súgtam, miközben ajkaimmal csókot leheltem nyakhajlatára. Egyedül csak az zavart, hogy úgy éreztem, minket figyelnek. S mikor oldalra kaptam a pillantásom, megláttam azt a szemüveges gyereket.
- Mi a lószart néz ez a gyerek? Ismeritek egymást? – Nem akartam azonnal vadállat lenni, de tényleg irritált a gyerek, mert végig minket figyelt. Nevaehról pedig nem sokat tudtam, így azt sem, hogy van-e barátja, aki esetleg problémát okozhatna az est folyamán.

Tárgy: Re: Nevaeh&Saul 2015-07-17, 12:23

Mint madár tolláról, úgy ember barátjáról ismerszik meg leginkább. Legalábbis tartja a mondás, s sokan következtetéseik tévelyedésébe belenyugodva veszítenek a lehetőségek széles tárházából. Ugyanakkor az általánosítások félelmetesek.
Mit is képzelek, miközben hagyom, hogy hozzám érjen? Hogy én vagyok az első, akinek fiatal testén elidőzik? Vagy, hogy velem máshogy játssza macska-egér játékát, mint mással? Netán, hogy valamit lát bennem, ami miatt nem okoz majd fájdalmat? Hogy különbnek tesz meg rangsorában, csak mert én vagyok én? Mi különleges lehetne bennem, ami miatt Sean Murrey többé nem lenne Sean Murrey?
Egy pillantást vetettem barátin összeölelkezve előre törő párosukra. Lassan, az ő tempójukat lépteimre öltve haladtam. De vajon be akartam oda menni?
Talán Sean egyetlen rezdülésében sem volt kevésbé öncélú, figyelmetlen és arrogáns egyetemista farok, mint William. Holnap feltételezhetően én is sorsára jutok az unokanővéremnek, s majd csak a tömény alkoholos üvegek szájával válthatok csókot.
De mit fog az számítani, ha már nem leszek többé szűz? Nem leszek többé tapasztalatlan? Sean bárhogy dönt, bármit tesz, az adósa leszek. A hálás szavak fukar köszönömnek számítanak a „hatalmas” esemény végeztével.

Naivan persze bennem élt annak eshetősége is, hogy nem csak egy útra szól a jegyem. Hogy ez a vonat nem húz el azonnal. Hogy megtesszük majd egy idegen házában, a tengerpart homokjában, meztelen combunkat nyaldosó sós tengervízben, Sean hálószobájában, a kertünk zöldellő rejtekén, egy csillagos ékszakán, mikor kéz a kézben térünk vissza anyám házához, majd az autóban és… valójában nem akartam egynél megállni. Nem akartam, hogy Sean egyetlen jellemvonása is összeköthető legyen Will haverjáéval. Ahogy ódzkodtam tőle, hogy holnap már én is csak beszédtéma legyek, akivel megtörtént. Akivel megtörtént és pocsék volt.
Minden találkozásunkkor az arcomra volt vésve a fiúért való rajongásom. Nem tudtam megtagadni az odaadásomat. Okosabb lett volna várni. Várni egy olyan srácra, aki iránt csak feleannyi érzelemmel viseltetek, de legalább biztosan lenne jövője a kapcsolatunknak. De nekem konok módon Sean kellett. Ki más.
Ha figyelmeztetésül rám kiáltanak, csak azért is gyökeret vet lábam, hogy vele legyek. Ha valaki saját tapasztalatából vértezne fel ellene, elutasítanám. Inkább szenvedjek miatta, minthogy soha meg sem próbáltam vele.
Időközben belevesztem az egyetemisták tömegébe. Újra hátrapillantottam, ellenőrizve, hogy Sean és William még a nyomomban vitatják meg női ügyleteiket, de már régen elvesztek.
Vissza kellett volna fordulnom, megkeresni Seant, helyette azonban egy fényképezőgép vakujával voltam kénytelen farkas szemet nézni.
– Csíííz, Nevaeh!
Az az idétlen Thomas Sives vigyorgott le rám nyakának függeléke mögül. Legalábbis annak tűnt, megvakulva az éles fénytől.
– Jesszus, Thomas, kis híján megvakítottál.
Panaszosan pislogtam laposabbnál laposabbakat, remélve, hogy a csillagos égbolt újra megtalálja saját égtáját, s nem szándékozik tovább körözni kócom körül.
– Jaj, ne haragudj. Annyira csinos vagy, muszáj voltalak megörökíteni.
– Mi? Mit csinálsz te itt egyáltalán?
Fülig érő vigyor a nyálát csorgatva szemlélte azt, amit nem borított ruha. Bármekkora lúzer is volt az iskola társadalmi rétegében, férfiből volt, s tudta, hogy mit kell nézni egy nőn. Azt a részét, amin nincs ruha.
– Ezt én akartam tőled kérdezni, Nelee.
– Ne hívj már így… engem meghívtak. Egy egyetemista sráccal vagyok itt.
– Egy egyetemistával? De mit akar tőled egy egyetemista? Ja, igen. Engem meghívtak, hogy csináljak fényképeket. Szóval minden, ami ma este történik, archiválásra kerül. Mosolyogj inkább egy szépet, had örökítselek meg a holnapi másnapos énednek.
Azt hitte, hogy jópofa volt, pedig minden szavával csak nagyobb dühöt kovácsolt bennem. Túlságosan heves voltam ahhoz, hogy ezt a srácot, aki az óvoda óta arra pályázik, hogy velem táncoljon a szalagavatón, nyugalommal eltűrjem magam körül. Hiszen egy véletlen mosoly és máris azt hiszi, hogy szimpatizánsommá lett.
– Igen, a barátommal, Thomas. Inkább te is érezd jól magad, én is megkeresem Seant.
– Inkább vigyázz magadra, Nelee.
Hosszan figyelte értetlen haragban mártózó szembogaraimat, mielőtt Sean ráhozta volna a frászt.
– Menjünk – egyeztem bele kapkodva Sean ajánlatába, s szinte elmenekültem évfolyamtársam közeléből. A negatív hozzáállása, a Seanről látatlanban kialakított ítélete nem tett jót a kedvemnek. Miért kell még neki is felhánytorgatni a legreálisabb kimenetelét az estének? Miért nem érezhetem jól magam és reménykedhetek abban, hogy a srác talál bennem valami különlegesen szeretnivalót.
– Tequila? Alábecsülsz? – vigyorogva nyúltam a pohárért, amit Sean bocsájtott rendelkezésemre. A pohár szájának peremére vastagon fodrozták fel a sót, tetejébe zöld lime-ot állítottak. Nem csak a látvány, feltehetőleg az ízének világát is gazdagabbá tették az idegen ízek. A mi baráti társaságunk általában barbár módon vedelte üvegből, anélkül, hogy megadta volna az ivászatnak a módját. Nos, igen. A tinédzserek nem azért isznak, hogy kiélvezzék az ízeket. Ez tény.
– Te leszel a jótündér? Hmm… – elégedett mosollyal doromboltam bele fülébe, miközben karjával közelebb húzott mellkasához, hogy úgy tegye elég egyértelműen félreérthetővé a kijelentést. – Akkor jól kigondolom. Nem mindennap kap ilyen ajánlatot az ember lánya – nevetve emeltem le a pohár száján keresztezett citrus cikket.
– Hé, mi a baj?
Meglepett Sean heves viselkedése. S mivel megrögzülten bámult valamit a hátam mögött, követtem pillantását. Thomas.
– Ne törődj vele. Semmi közöm nincs hozzá. Évfolyamtársam. És úgy látszik, a buli szervezői könnyen le tudták kenyerezni, mert ő csinálja a ma esti parti-fotókat. Lehet, éppen minket fényképez. Gyere, had legyen egy jó képe.
Azt a részt, ahol meséltem volna a velem egyidős srác rajongásáról, kihagytam. Nem akartam zűrt ma estére. Semmilyen kétes tényezőt, mely megzavarhatta volna a programunkat.
Beleharaptam a lime sárgaszín húsába, s ha Sean már nem Thomasszal volt elfoglalva, akkor tarkójába kapaszkodó ujjaimmal lehúztam magamhoz egy gyors csókra.
– Egészségünkre – poharához koccintva enyémet, már éppen inni akartam, mikor eszembe jutott valami. – Igyunk arra, hogy semmi nem teheti tönkre az estét. Kettőnkre.
Szabadon lendítettem meg a poharat, hogy egy nagyobb korttyal megzabolázzam a nyelvemet maró sót és a keserűbe forduló savanyúságát a citromfélének. Egy pillanatra sem szakítottam el tekintetemet az övétől.
– Csak velem foglalkozz – az italos poharat az asztalra tettem. S ha hagyta, kivezettem őt a bárpult vonzásából, hogy a fiatalos zenére táncolók közé vesszünk.
– Még nem is táncoltunk együtt. Azt mondják, elég problémás velem táncolni, mert mindig én akarok vezetni. Tegyél egy próbát, hátha tudsz felettem uralkodni – vigyorogva csúsztattam fel hátrafeszített ujjaim puhatolódzó talpát mellkasán, hogy aztán könyökeimet vállán támasztva meg, egész közel férkőzzek hozzá.
Csípőm ágyékát érte. Már régen megszűnt az idegen érzés, mely a kocsiban ért, mikor megéreztem, hogyan kívánja testemet.
Forró leheletem nyakhajlatát érte. A délután elodázott történései túlságosan élénkek voltak hozzá, hogy bármi másra képes legyek gondolni, mint kettőnk testének összefonódására.
– Visszatérve, mit is kívánhatok? Bármit tudsz teljesíteni, jó tündér? Vagy maradjak ésszerű keretek között? Pedig gondoltam lehozhatnál nekem két csillagot az égről, hogy megnézzem, azt is alkohollal töltötték-e ki.

Tárgy: Re: Nevaeh&Saul 2015-07-17, 18:03

- Azt majd meglátjuk csajszi, mutasd meg, felétek ezt hogy isszák. –Kíváncsi mosollyal vontam fel szemöldökeimet, miközben közelebb húzódtam hozzá, hogy még jobban kiélvezhessem a társaságát.
Minden figyelmemet annak akartam szentelni, hogy végig nézzem, hogyan veszi ajkai közé a lime szeletet, s közben perverz gondolataimnak is teret akartam engedni, de természetesen ezúttal is volt valaki olyan pofátlan, hogy megzavarjon minket. Heves természetemnek köszönhetően ki nem állhattam az efféle kukkoló alakokat, és nagyon szívesen bemostam volna egyet a szeme alá is, csak hogy vegye a lapot és arrébb tolja a biciklit.
- Az a baj ott, az a srác. Komolyan, ha még tovább folytatja, odamegyek és beverem a fejét a pultba. – Jegyeztem meg az orrom alá mormolva, miközben összeráncolt szemöldökkel pillantottam a minket stírölő srácra. Nevaeh nyugtatásának köszönhető, hogy sikerült elterelnie a figyelmemet és nem csináltam balhét.
- Jó, oké, igazad van. Túl jó páros vagyunk, biztosan csak azért szúrt ki minket. – Rámosolyogva engedtem neki, s úgy tettem, mintha nem lennék tisztában azzal, hogy az a srác őt fixírozta mellettem. Még szerencse, hogy nem voltam olyan madárcsontozatú gyerek, aki összecsuklott volna Nevaeh mellett. Átkarolva őt, még szélesebbre húztam a vigyoromat, egyrészt hogy bosszantsam a fotós gyereket, másrészt, hogy készüljön rólunk egy tökéletes kép.
Egyetlen kattintásig bírtam normális modellként a kamerába mosolyogni, mert a következő pillanatban már Nevaeh ajkait faltam, miközben villant a vaku, s jobb kezem középső mutatóujját csók közben nem felejtettem el bemutatni a gyökér kukkolónak.
- Egészségünkre. – Vigyorogva koccintottam a lánnyal, s magam is legurítottam az égető mexikói italt, amire némi limenak a levét is kiszívtam.
- Csak veled foglalkozom, nem látod? – Szemtelen mosollyal végig futtattam pillantásom a lányon, közben bal kezem mutatóujjával már szemtelen haladtam feljebb a combján, hogy feljebb toljam koktélruhája szegélyét.
- Táncolni szeretnél? Figyelmeztetlek, a parkett ördöge vagyok. – Vigyorogva álltam fel a bárszékről, s hagytam, hogy Nevaeh kézen fogva invitáljon maga után a parkettre. Addig is, volt időm hátulról is felmérni csípője ringását, formás hátsóját és már azonnal arra gondoltam, hogy ezen az estén tuti nem zavarhat meg minket senki.
- Problémás? Gyerünk, mutasd meg mit tudsz, aztán majd meglátjuk,hogy mennyire vagy vezethető. – Bátorítottam, hisz ő kezdeményezte a táncot, akkor lássunk is valamit, mielőtt bevetnénk az ördögi Murrey csípőrázást.
- Biztos vagyok abban, hogy tudok rajtad uralkodni, bármikor és bárhol, amikor csak akarom. – Kétértelmű szavaim közben mosolyra húztam ajkaimat, kiélveztem érintését a mellkasomon, s hagytam, hogy csípője egészen az ágyékomat érintse.
- Hmm, kezdetnek nem rossz. – Tenyereim közé fogtam csípőjét, s lassan mozgatni kezdtem őt magam előtt, miközben vele együtt mozogtam az ütemes zenére.
- Bármit, mondjuk…jaj ne, ne hívj tündérnek, az olyan csajos. Hívj mondjuk mágusnak, az tökösebb. És ha jó leszel, talán elvarázsolom a muffodat. – Vigyorogva még közelebb húztam csípőjénél fogva, majd hirtelen háttal fordítottam, s ágyékom a fenekéhez préselve kezdtem ringatni csípőjét a zenére. Szabad kezemmel elölről karoltam át, s válla fölött hajoltam közelebb a füléhez.
- Mikor kaphatok tőled különszámot, hm? – Suttogtam fülébe, s a következő pillanatban már ajkammal faltam nyakát. Egy ideig még így táncoltunk, majd szembefordítottam magammal, s szenvedéllyel estem neki ajkainak. A tánc már kevésbé volt lényeges, úgy éreztem, hogy azonnal le tudnám tépni róla a ruhát, ott a félhomályban, a színes fények mámorában.
- Nem megyünk le a partra? Hm? – Oldalát cirógatva búgtam kérdésem a fülébe, miközben jobb kezemmel máris tenyerét kerestem, hogy enyémbe szorítva azt, leinvitáljam magammal a partra.

Tárgy: Re: Nevaeh&Saul 2015-07-18, 00:09

A tánctér hívogatóan fogta körbe összeölelkezett párosunkat. Felhevült testek között kalimpált vágyakozó szívünk. Mellkasunk egyszerre emelkedett. Felsőruházatának lenge anyagán támasztott tenyerem alatt forrongott szenvedélyért kiáltó bőre. Éreztem rezdüléseit, kapkodó légvételeit, melyek meghasonlottak sajátomhoz, érintéseit, melyek többet és többet kívántak szakítani közelségemből.
Hízelgőn tornyosult fölém vágya.
Egymásba ölt jelenlétünkre tett ígéretét pillanatok alatt beváltotta. Csípőm lágy, kezdeményező mozgása kevésnek bizonyult. Ahogy a leheletnyi ruházaton átpulzált lemeztelenített, bestiális ösztönünk, Sean ragadta magához az irányítást.
Csípőm körkörös zabolázatlan mozgásának a srác céltudatosan diktáló két tenyere vetett véget. Már nem tűnt véletlennek mozgásom. Ahogy fogott, s ahogy vont magához egyre közelebb, minden kör szenvedéllyel járta meg saját félkörét, maradandó sóvár sérülést okozva combjain, ágyékának deltafelületén.
– Úgy látom, most igencsak akarsz – suttogtam elfúló hangon mellkasába, miközben reszketeg testem felett átengedtem markába a hatalmat. Marionett-bábuja voltam a túlérett egyetemistának. Láthatatlan madzagjai két csuklója köré fonódtak. Idegvégződéseimet uralma alá hajtva törte meg akaratomat. Kiirtotta belőlem az ellenkezés apró csíráját is. Mámoros nyögéssel adtam fel ellene a küzdelmet. Az élvezetek csapdájába estem. Észérvek helyett két test küzdött, riválisnak hitt valójuk bajtársként bitorolta végtére a célt.
Nyakába sóhajtottam.
Az egyre hangosabban lüktető ritmus megsüketített. Mámorában viszonzott csókjainak, érintéseinek, csak hirtelen rántása mutatott utat. Ismét veszélyes közelségébe vont.
– Elvarázsolod? Te piszok, ne akard ilyen könnyen megúszni. Kutya kötelességed harmadszorra nem elszúrni, ó, nagy Mágusom! – hangomból jól kivehető volt a széles vigyor.
Képtelen voltam parancsolni a testemnek. Eszemhez hűtlen módon vonaglott Sean karjai között. Mint egy pénzért élő szajha, úgy adta meg magát az első csóknak. Magassarkú szandálba bújtatott lábaim nem mozdultak. Ölelésébe záródott testem lágyan ringatózott vállam hajlatára hintett csókjának ütemében.
– Amint kettesben leszünk. Adok én neked különszámot.
Arca orvul nyomult előre vállam felett. Forró, csókhintő ajkai bőrömet vágyták, de ez már sok volt. Nem bírtam csókja nélkül. Szomjazón kaptam hát szája után, s amennyire csak lehetővé tette birtokló fogása két karjának, derékból kicsavarodva egyenesedtem fel csók közben vele szemben. Kezeim nem ellenkeztek hasamon nyugvó karja ellen. Karjának sötét szőrzetéről két kezem letért. Fogásom elérte farmernadrágját két oldalt. Azzal húztam lehetetlen közelségbe.
Vajon lehetett volna ennél bensőségesebb ölelkezésünk? Érezhettem volna őt még közelebb magamhoz? Tudnom kellett.
Izgatott verejtékben úszó tenyerem ivadékcseppjeit nadrágjának durva farmerje itta fel.
– Messze van? Nem akarok tovább várni, Sean… ez lesz az igazi, érzem – a tapasztalatlanság szűz kezei kapálódzva keresték a megfelelő alkalmat, hogy kioldják csuklójukat az előítéletek béklyójából. A franc se tudta, hogy tényleg ez volt-e a pillanat, mikor biológiailag és lelkileg egyaránt megértem az első szexuális együttlétre. De a vodka segített úgy éreznem, hogy elértem révemet.
A délután őrülten őrlő várakozása beszélt belőlem. Az érzés, mely azt is elfelejtette velem, hogy Sean hálálkodás nélkül átsiklott a tényen, hogy kimentettem a formás hátsófelét a szarból. Ez az érzés szúrta hátba az időérzékemet is, melynek még korai lett volna a hét napot követően megejtett aktus. Elevenen elégtem volna, ha nem kapom meg Őt ott és akkor. Talán soha nem ereszkedik rám akkora bátorság, mint akkor. Erőm teljében voltam. Csak ezt akartam. Borzasztóan akartam.
– Menjünk. A legrövidebb úton. Várj egy percet… – a magassarkú szandált lefejtettem bokámról. Összefogva a két könnyű párt, Sean ölelésében hagytam magam mögött a buli helyszínét.
Akkor azt hittem, senkinek nem tűnt fel, hogyan párologtunk el a helyszínről, hogy végre éljünk az érzésnek.

A nap melegét magába itta a part aranyló homokja. Ahogy pőre lábfejem minden lépésnél mélyebbre hatolt a puha talajban, egyre fáradtabbnak éreztem magam. De a tökéletes helyszínt kerestük. Nem rogyhattam le a bevilágított partszakaszon.
Noha többé nem érdekelt a külvilágból érkező szempárok feltüzelt kettősünk nyomában kajtató érzete, mégsem kívántam szereplője lenni egy idegen férfi vágyálmának, női képzelgések irigyének titulálva.
Néhány méter után megszűnt a tenger közvetlen közelében lévő vendéglátóegységek sora és azoknak élveteg színszórványa. Végre megtorpanhattam. Eddig kezemben cipelt lábbelimet a földre ejthettem, s ha Sean nem ragadott azonnal magához, megkönnyítve dolgát, a rövid szabású egyberuhát is lehámoztam magamról. Bokám szintjén végezte a lágy esésű tüll.
– Igényt tartasz még arra a különszámra? Hm? Most szeretnéd? Képes lennél még tovább várni?
A válasz talán egyértelműen nem volt, mégis szükségem volt megerősítésére. Arcát két tenyerembe fogva csókoltam meg. Túl sokat vártunk. S ha én még ezután is elvártam volna a srác lassú és türelmes próbálkozásait, nem állhattam útját valódi lényének, az ösztönnek, mely már napok óta arra várt, hogy világra törhessen.
Elfojtott vágyaitól tartanom kellett volna? S most meghátrálva figyelmességre inteni? Kizárt. Bárhogyan is megóvhattam volna magam, s az első alkalmam emlékeit, nem jöttek a szavak a számra. Hagyni akartam, hogy Sean pont úgy bánjon velem, mint bármely más lánnyal arról a partiról. Nem vártam tőle különleges bánásmódot. Őt akartam, teljes egészében.
Csókunk közben megrezzentem. Bokámat a hideg tengervíz nyelve érte, s ez elég volt hozzá, hogy még közelebb kerüljek hozzá. Perceken múlt csupán, hogy vége legyen tizenhat évet élt ártatlanságomnak.

Tárgy: Re: Nevaeh&Saul 2015-07-18, 10:34

- Én sem tudok várni, legszívesebben most itt..- Pajzán vigyorral fúrtam pillantásom csillogó tekintetébe, miközben szenvedélyesen újra neki estem ajkainak. Kívántam, de túl sok táncos vonaglott körülöttünk ahhoz, hogy együtt lehessünk. A buli helyszíne nem lett volna tökéletes ahhoz, hogy végre egymásnak esve beteljesítsük vágyainkat. Nem akartam kockáztatni, hogy ismét megzavarjon minket a rendőrség, vagy bármelyik seggfej, akinek nincs jobb dolga, mint mások kukkolása. Fejmosást sem akartam Camilletól, hisz ki tudja, hogyan védte volna egyetlen unokahúgát, ha megtudja, hogy vele kavarok. Talán még a nyakamat is kitekerte volna, bár, elnézve vodkázását a pult mellett, Will társaságában, úgy tűnt, hogy holnap durván macskajajjal fog ébredni, lábai közt kidobott szeretőjével.
- Nem, nincs annyira messze, de nyugis lesz, és senki nem zavarhat minket, gyere. – Határozottan vontam kezét tenyerembe, hogy magam után húzhassam, s átgázolva a tömegen, kivezessem a fülledt helyiségből a forró éjszakába.
Útközben elkaptam az egyik asztalról egy üveg vodkát, majd nagyokat kortyoltam és aztán Nevaehnak is átnyújtottam az üveget.
- Tényleg baromi dögösen táncolsz, de mondjuk ma jó volt hozzá a tanárod. – Jegyeztem meg vigyorogva, miközben egy pillanatra megtorpantunk a deszkákból eszkábált lépcsőkön, ahol a lány ügyeskedve szabadult meg magas sarkú szandáljaitól.
- Kitalálhatnának ebből egy homokjáró típust, elég szexi. – Újra elvigyorodtam, de az sem zavart igazán, hogy most egy fejjel alacsonyabban vonult mellettem Nevaeh. Magamhoz öleltem, menet közben cirógattam a hátát, de elég nehéz volt már „úriemberként” viselkedni a társaságában.
A forró tánc teljesen felperzselt, az ágyékomat fedő textil zavaró tényezővé vált, akár csak a lány testét takaró koktélruha. S bár fel is tudtam idézni magamban a délutáni képeket, sokkal szívesebben láttam volna újra magam előtt, valami dögös fehérneműben, hogy ismét levegyen a lábamról.
Magunk mögött hagyva a part fényeit, a tenger morajlásának közelében értünk célt, távol minden zavaró tényezőtől. Ajkam sejtelmes mosolyba rándult, ahogy láttam a földre hullani Nevaeh cipőit. Ez igen, a csaj választott terepet, aminek különösen örültem. Sóvár pillantásom végig futtattam a még koktélruhába csomagolt testén, s végül csillogó szembogaraiba fúrtam a tekintetem.
Igazán meglepett a kis műsor, felvont szemöldökkel figyeltem, ahogy a ruha lassan lehullik testéről, majd feltűnik a csomagolás alól az addig rejtett ékszer, a szexi csipkékbe bújtatott friss hús.
- Nagyon szexi vagy, mondtam már? – Közelebb lépve, álla alá csúsztattam ujjaimat, homlokunk szinte összeért, ahogy még egyszer végig futott pillantásom a kebleket fedő csipkén.
- Sajnos, nem tehetjük meg, még nem mondtam neked..de az egyetemen teológia szakos vagyok. Ha minden jól megy, akkor katolikus pap lesz belőlem, Hawaii első számú tiszteletese. – Persze, hogy csak szívtam a kiscsaj vérét, de annyira kíváncsi voltam a reakciójára. Meg nem is akartam sablonosan neki esni, kellett még pár másodperc, hogy aztán meglepett pillantásából felrázzam, s csípőn ragadva húzzam magamhoz.
- Vicc volt, imádlak. – S ahogy kimondtam, már neki is estem ajkainak. A pia is megrészegített, de Nevaeh is teljesen elvette az eszem, a héten csak arra vágytam, hogy megdöntsem, kipróbáljam káprázatosan izgató testét.
- A mágus kész, hogy agyonvarázsoljon. – Testét hirtelen kaptam fel, ha nyakamba kapaszkodott, combjai alá csúsztatva tenyereimet, arra ösztönöztem, hogy kapaszkodóan fonja csípőm köré lábait. Így tettem fele néhány lépést, majd letérdelve, magam elé fektettem a homokban, s egy újabb csók előtt, gyorsan lekaptam a pólómat. Tenyereit megfogva végig vezettem a mellkasomon, majd övembe akasztottam ujjait, s fölé hajolva szenvedéllyel raboltam el csókját, s testének minden egyes porcikáját.
A melltartót ügyesen pattintottam le testéről, talán az anyag egy kicsit meg is sérült, ahogy mohón alább húztam. Ajkaimmal neki estem halmainak, miközben egyik kezemmel már a bugyijától szabadítottam meg. Annyira kívántam, hogy nem tudtam tovább várni, férfiasságom lüktetett, ezért gyorsan rántottam le magamról a nadrágomat, s vele együtt az alsóneműt.
Nem volt szükségünk előjátékra, hisz valószínűleg ő is épp úgy kívánt egy hét után, mint én őt. S miközben szenvedéllyel martam bele ajkaiba, lábai közé férkőzve ecsetemet tintájába mártottam.
Szenvedéllyel gyűrtem magam alá a parton, elmémet ködfátyol lengte körbe, s kiélveztem az együttlét minden pillanatát. Izgatott nyögése, alattam hullámzó teste, s olyannyira átjárta elmémet a szenvedély, hogy mindenről megfeledkezve csak azzal foglalkoztam, hogy nekem jó legyen.
- Ahzt hiszem , most..- Mélyről jövő ősi erő tört fel belőlem, testem megfeszült, s nyögve szakadt fel belőlem az a boldogságbonbon, amit Nevaehnak köszönhettem.
Testéről a homokra gördülve, szaporán vettem a levegőt, miközben fölöttünk csillagok színezték az égboltot. A kielégülés jól eső vigyort csalt akaimra, s csak néhány másodperccel később jutott eszembe partnernőm csöndessége.
Nevaeh pillantását kerestem, miközben visszaráncigáltam magamra az alsónadrágot. Vártam valami szuper volt, még akarom, és hasonló megjegyzést, de semmi ilyen nem ütötte meg a fülemet.
- Hé, olyan…furcsa vagy, nem volt jó? Mi a baj? – Értetlenül kerestem tekintetét a sötétségben, s mikor megtaláltam, kérdőn fúrtam pillantásom áfonyakék pillantásába.

Tárgy: Re: Nevaeh&Saul 2015-07-18, 19:49

Közelségétől meginogtam. Csókjából áradó íze a vad vodkának illuminálttá tett. Súlyom ott pihent derekamat tartó karján. Más esélyem nem is lett volna, hiszen ahogy a jól eső remegés végigfutott vállamból kiindulva karjaimon, áthaladt mellkasomon, gerincem ívén, fenekem kerek rajzolatáról, mint az elfojt vízcsepp haladt tovább, s meg sem állt lakkozott körmöm pereméig, hogy porcról porcra megbénította érzékeimet.
Megfáradtan hagytam, hogy bírjon mozdulataimmal és sóhajaimmal. Ő irányított. Csak ő tehette ezt meg velem.
S mikor már éppen kétségbeestem volna, amiért képtelen voltam kezemben tartani érzéseimet, reakcióimat, Sean megállított. Felnevettem. Hangosan, s harsányan, fiatalosan nevettem el az utolsó fecnijét ártatlanságomnak.
– Bolond vagy, Sean. Az sem érdekelne, ha igaz lenne. Mert örömmel vállalnám, hogy elcsábítsalak, megrontsalak… – szavaimat ajkai közé suttogtam. Úgy kapaszkodtam belé, mint az utolsó mentsvárba a halálugrás előtt. Ő volt az egyetlen, akinek megvolt az esélye, hogy észhez térítsen. Ehelyett csak még mélyebbre taszított.
Ahogy én voltam az Ő démonja, úgy ő az enyém.
Beléestem.
A vesztembe rántott.
– Én is imádlak téged.
Újabb csókok hagytak nyomot bársonybőrén. Ahogy elemelt a földről, karomat nyaka köré fontam, míg combom nem tartotta szoros övként derekát. Ujjaim pólója alá találtak, izgatottan ismerkedő tenyerem megcsúszott hátán, körmeim forrongó testébe mélyedtek.
Figyelmetlenül engedtem előre törni Sean vágyait. A fehérneműt, amit a kedvéért szereztem be, s majd azt hittem külön örömöt fog okozni számára, pont úgy bontotta meg hátamon, ahogy a fürdőruha-felső nedves anyagával tette. A finom csipke nem tartozott többé össze, hallottam, ahogy a gyönge aranyozott szálak szétválnak. Nyögtem egyet. A srác hevessége felőrölt.
Nem tudtam felvenni ritmusát. Belevesztem az ismeretlen élvezettel elhalmozó érzésbe. Melleim meztelenségének oltárán áldozó ajkaihoz társultak falatnyi bugyimat leimádkozó, fürge ujjai.
Pólója alól épp, hogy előhúztam kézfejemet, hogy felfedezzem mellkasát, kemény hasfalát fogó nadrágöve alatt rejtőző kívánalmát a fedő textilek nélkül, mikor ő már egész máshol járt.
Nem kérte a segítségem, nem számított rám a vetkőzésnél. Gyakorlottan tépte le magáról egyszerre a kétrétegnyi, útban lévő nadrágot. Csupasz teste enyémre nehezedett. Nem számíthattam a részéről még több türelemre, játékra, vagy felhívásra, így talán ezért fagyott a kíméletlenül cserbenhagyott nyögés ajkaimra. Őrültség lett volna szemrehányást tennem, magamnak kerestem a bajt, hát itt volt a perc, hogy megéljem.
Az egyetlen, amit tudtam abban az önkívületi percben, hogy nem így akartam. A fájdalom pillanatnyi volt, de a kellemetlen érzés, megszámlálhatatlan időre társaságomba szegődött. Minden alkalommal, ahogy elmerült volna bennem, hogy mélyebben „szeressen”, testem mélyebbre vájt a homokos part fövenyében. Próbálkozásom, hogy hasfalának feszített tenyeremmel tartsam vissza szenvedélyes tempóját, szinte azonnal elbukott. Küszködésének utat engedve feszítettem vissza combjaimat.
Érintésem lehanyatlott csípőjéről, megfeszült izmú fenekéről. A földbe martak ujjaim magatehetetlenségükbe. Az óvszeres doboz bontatlan valója markomban ragadt. Észrevétlenül gyűrtem egyre sérültebbé.
Levegőért kapálózó nyöszörgéseimen túl ott zihált Sean. Akiért olyan sóvárgón kívánkoztam hetek óta. Nem így kellett volna lennie. Elmondhatatlanul másra számítottam, mikor nyűgös ölelkezés közben sem hagyott alább az égető, kellemetlen érzés két combom közén.
Ilyennek kellett lennie? Talán ha nem vágom ki magam hirtelen minden beszélgetésből, melyben a baráti társaságom női tagjai áradoztak a velük megesett első alkalomról, most tudnám, hogy mit érezzek.
Sean minden pillanatában élvezettől reszketett. Verejték cseppjei homlokáról mellkasomon végezték. Hogy durva volt-e? Igen. Az utolsó percekben megvakulva üldözte a kielégülést. Nem vette volna észre, ha még több fájdalmat okoz. Sean, csak használt. Csupán az nyugtatott, hogy ő élvezte. Hogy az arcára kiülő kéjmámor őszinte volt.
Hirtelen lett vége.
A nyomás megszűnt. Fellélegeztem. Sean végzett, s szinte azon nyomban összezártam szétfeszített combjaimat. Remegtem. De semmit nem éreztem. Csupán a fáradtság dolgozott tagjaimban.
Csak ekkor tudatosult bennem, hogy a tenyerembe vájt kartonozott doboz nem más volt, mint az óvszer sértetlen csomagolása. Kétségbe kellett volna esnem? Kétségbe is estem.
Eddig elsődlegesnek tartottam, hogy mosolyogjak, hogy megnyugtassam Seant, nem tett kárt bennem – márha megfordult ez az eshetőség a fejében.
De nem ment. S a fiú, amint levegőhöz jutva újra fölém gördült már át is látott rajtam. Igyekezhettem volna, hogy mosolyt színleljek. Az meg sem fordult a fejemben, hogy őszinte legyek.
– Szó sincs erről, Sean. Élveztem. Ez volt eddig a legjobb. Csak… ezt nem használtad.
A csillagokat is sikeresen lehazudtam az égről, mielőtt közénk emeltem volna a teli dobozt. Kifejezetten kétségbeejtett, hogy már az első éjszakámnak is maradandó „sérülései” lehettek volna a fiú figyelmetlensége miatt.
– Annyit vártunk, hogy el is felejtettük. Olyan hirtelen voltál. Csak ez miatt történhetett. És majd valahogy megoldom. Ne haragudj, nem akartalak lelombozni… mindent jót csináltál. Isteni volt.
Nehezemre esett hazudni neki. Nem haragudhattam rá. S még csak csalódottság sem ülhetett meg vonásaimon. Élveztem. Talán élveztem, s talán holnap átértékelve így is fogom gondolni.
Felnyomva magam a kényelmetlen fekvő helyzetből, nyakába akasztottam karomat. Vágytam rá, hogy átöleljen. Hogy legalább most foglalkozzon velem úgy, mint az aktus előtt.
Hiába történt meg, nem éreztem magam idősebbnek, tapasztaltabbnak. Tudatlanul őrlődtem, hogyan vágyhatnék ebből ismétlésre. Hogyan válthatnám ki anyám tudta nélkül az eseményutáni tablettát.

Tárgy: Re: Nevaeh&Saul 2015-07-18, 22:48

Élvezettől kellett volna a homokba hanyatlania, széles mosollyal az ajkain, bódultan, utánam kapva, s kérlelve, hogy ismételjük meg még egyszer ezt a fantasztikus estét. Hisz tökéletes volt, izzasztó és szenvedélyes, olyan, amilyennek elképzeltem..vagyis, azt hiszem. Bár utóbb visszagondolva nem, egyáltalán nem volt annyira kiemelkedő, hisz Nevaeh mintha részt sem vett volna benne. Elmaradtak a kéjes nyögések, a hátamba vájt körmök, az ajkaimat harapdáló csókok. S az arcát kémlelve nem éppen az jött le nekem, hogy élvezte az estét. Joggal merült fel bennem az a kérdés, hogy talán nem is élvezte, s ennek hangot is adtam. Kérdően fúrtam íriszeimet kék pillantásába, tudni akartam, mit gondol.
- Hogyan? – A felemelt dobozon megakadt pillantásom, s alig néhány másodperc alatt össze is állt fejemben a kép, hogy elfelejtettem felölteni az esőkabátot bevetés előtt. Pech. Méghozzá elég kínos szitu, hisz az ilyen esetekben jön a nagy fejmosás, az őrjöngés, hogy miért voltam annyira figyelmetlen, miért nem hagytam abba előbb, miért vagyok olyan szemét, és még sorolhatnám. Nevaeh azonban viszonylag nyugodtan viselte, legalábbis nem hisztizett, egyszerűen csak lelombozottnak tűnt, de pontosan nem tudnám megfogalmazni.
- Fuh basszus, bocs, én nem akartam ennyire figyelmetlen lenni, csak annyira nagyon..megőrjítettél. Kívántalak. – Elnéző mosollyal néztem rá, nem mintha javíthattam volna a helyzeten, ami később nagyobb gondokat is okozhatna.
- De gondolom nem vészes, hisz csak szedsz tablettát is, nem? Amiatt meg ne aggódj, nincs semmi fertőzésem vagy ilyesmi, szóval nem lehet gond, ugye? – Bevallom, kissé elfogott a pánik, mert nekem aztán egyáltalán nem hiányzott, hogy fiatalon apa legyek, meg bébicsősz, akinek a nyakába akasztanak egy gyereket. Nem, ilyesmire nem voltam felkészülve és nagyon is reméltem azt, hogy Nevaeh egy olyan lány, aki ügyel a részletekre és efféle dolgokra is felkészült.
- Na jól van, király, örülök hogy te is élvezted, mert isteni volt. – Mosolyogva csúsztam hozzá közelebb, míg loptam egy csókot az ajkairól, s közben gyengéden vándorolt át tenyerem nyakáról a vállára.
-Most viszont jobb ha megyünk, holnap reggel melózom és ki kéne pihennem magam, szóval hazadobnálak. – Ezt már ajkaitól elválva mondtam, majd felhúztam a cipőmet, visszarántottam magamra az inget és megigazgattam a hajamat is. Felkelve a földről még leporoltam magamról a homokot, majd a kezemet nyújtottam Nevaeh felé. Abban a pillanatban figyeltem fel némi neszezésre a közeli őrtorony felől.
- Hé, te hallottad ezt? – Előrébb lépdelve alaposan szemügyre vettem a tornyot, s láttam, hogy valaki elrohant. Azt viszont nem láttam túl jól, hogy ki lehetett az, mégis felbosszantott.
- Basszus, utálom az ilyen szerencsétlen kukkolókat, mi a fenét keresnek egy ilyen helyen? Áh, be se engedném az ilyeneket. – Jegyeztem meg morogva, s már a kedvem is elveszett.
- Gyere, menjünk jó? – A kezemet nyújtottam felé, s ha ő is adta az övét, akkor tenyerembe szorítottam és úgy vezettem magammal a parkoló autók irányába.
- De akkor nem lesz gáz, ugye? Intézed a dolgot? És bocs még egyszer, tök fölösleges volt elmennem gumiért, de hát basszus, teljesen elcsavartad a fejem. Nem tudtam neked ellenállni. – Rávigyorogtam, mégis éreztem, hogy valami nincs rendben, túl szótlannak tűnt.
- Most mi van? Hm? – Kérdően fúrtam pillantásom a tekintetébe, miközben elértük a terepjárómat. Nem nagyon tetszett az, hogy ennyire kedvtelen lett az együtt töltött percek után. Oké, hogy nem használtam gumit, de ezt igazán elnézhette volna nekem.

Tárgy: Re: Nevaeh&Saul 2015-07-19, 11:48

Sean már felöltözött, mikor még egyszer utoljára közelebb hajolt, hogy csókkal búcsúztassa el a kettőnk között történteket. Szívesen ott fogtam volna, hogy még öleljen, hogy üljünk tovább a homokban összeborulva, de hajthatatlan tűnt. Elengedte fedetlen vállaimat. Egyedül hagyott kétségeimmel.
Míg az ő figyelmét a távolból érkező apró neszek, átsuhanó gyanús árnyak foglalták le, én inkább testem körül tapogatóztam, hogy siettében beazonosítsam a kezem ügyébe akadó falatnyi csipkéket. Először a melltartó két pántját húztam fel, hogy rejtsem kihűlt testemet, majd még ültemben visszahúztam a francia szabású alsóneműt is. A ruha nem kívánkozott fel testemre. Durvának tűnt a szűkszabású anyag. Túlságosan széthulltam ahhoz, hogy kifogástalan látszatát keltsem fél órával ezelőtti önmagamnak. De mit volt mást tennem.
Tétovázva nyújtottam kezem kezébe, hogy engedjem, hogy lábra húzzon. Az űr, amit Sean maga mögött hagyott ölemben, sajgott. Lábaim terhelése problémás volt. Hogy ne essek neki mellkasának, erőt kellett vennem magamon.
Már nem kértem, hogy érintsen. Hogy udvaroljon apró figyelmességeivel. Kicsavart karokkal küzdöttem fel centiről centire a zipzárt gerincem mentén, míg nem éreztem, hogy a csónak révbe ért.
– Nem hallottam semmit. Biztos kiszöktek a nyolcadikosok és itt kajtatnak a parton. Úgysem láttak semmit. Sötét volt. Sean… hé, ne zaklasd fel magad. Kit érdekelnek? Felesleges. Ezen az alkalmon, csak mi nyertünk.
Mindennek ellenére, a csalódottságon felülkerekedett mellkasomban a srác iránt érzett passziós odaadásom. Ragaszkodón kívántam a társaságát. Azt a Seant, aki kézen fogva vont magával méterről méterre a tengerparton. Azt a Seant, aki szerelmes hevével udvarolt az autóban. Aki átfogta a derekam, aki megölelt, s szüntelen csókolt.
De ő eltűnt.
Egy idegen oldalán sétáltam vissza a parkolóhoz, s közben már csak az elmúlt napok emléke éltetett. Figyelmetlenségét már percekkel ezelőtt az alkohol számlájára írtam, most már csak bele kellett nyugodnom, hogy ez pocsékul sikerült. Minden igyekezetem ellenére ostobán viselkedtem.
– A dolgot. Persze… – bármit megtettem volna ezért a fiúért. Nem akartam kivívni magam ellen antipátiáját, szükségem volt rá, hogy változatlan vággyal tudjon rám nézni. A csillagokat körénk hazudtam volna az égről, csak hogy ne változzon meg benne a rólam alkotott képe. Valamiért belül riasztó vészjelzés vöröslő gombja villant fel, ahogy felmerült bennem a gondolat, hogy őszintén valljak állapotomról. Minden egyes lépéssel csak jobban éreztem a kellemetlen égést, ami rá és örömszerzésére emlékeztetett, mikor még olyan vadul bitorolta testemet.
Szinte lehetetlennek tartottam, hogy terhes legyek. Képtelennek tartottam magam rá, hogy kihordjak egy másik életet. Talán ezért a fatális tévedésből elmémbe sodródó képkockák sem zargattak fel. Tizenhat évesen anyának lenni? Ostobaság. Képtelenség. De ettől függetlenül, kizárólag Sean megnyugtatásául, holnap Camille-t elviszem a nőgyógyászhoz és azzal ámítva a szakértelmet, hogy a nővérem a tegnap este folyamán teherbe esett, megoldást fogunk találni a problémámra.
– Ó, és még nem is tettem meg mindent, hogy elvarázsoljalak. A különszámod elmaradt – gyengéd mosollyal feleltem jókedvű szavaira. Bárhogy igyekeztem elűzni arcomról a gondterheltség jeleit, azok belém kapaszkodtak körmeikkel, s míg nem üvöltötték mártír-mód világgá problémájukat, nem szándékoztak tova állni.
Már az autónál jártunk, s éppen kinyitottam az ajtót, mikor Sean újra leteremtett a kérdésével.
Láncra vert rabmadárként vonaglott a lehetőség, hogy őszinte legyek. Azonban kíméletlenül elharaptam a szavakat.
– Nincsen semmi. De te nagyon ingerlékenynek tűnsz… mit szeretnél? Hogy bizonyítsam be, hogy élveztem? Sean… kezd újra, és ígérem, hogy még a szomszéd városban alvókat is felverem a sikításaimmal. Ahogy én az eszedet vettem, úgy te az enyémet. Teljesen elbódultam, csak élveztem. Hiszel nekem? Hm? – kételyeinek üldözője kívántam lenni. Ha nem ellenkezett, gyengéd csókkal pecsételtem le forró ajkait, s az ajtónak vetett csípőmhöz húztam ágyékát. Két kezem újra bejárta oldalának vonalát, s csak farmerének farzsebeinek mélyén voltam hajlandó megállítani ismerkedő érintésemet.
– Meggyőztelek? Mondd, hogy igen – ajkai közé nevetve vártam válaszát, s ha pozitív replikát kaptam, kicsúszva karjai közül, beültem az első ülésre. – Holnap innen folytatjuk. Menjünk, holnap dolgozol. Nekem pedig ki kell találnom, hogy mi lesz a kívánságom… mert tudod, az adósom vagy.

Tárgy: Re: Nevaeh&Saul 2015-07-19, 14:37

Nagy megkönnyebbülés fogott el, mikor Nevaeh felelősségteljesen viselkedett, s a szavát adta, hogy ennek a kis esetnek nem lesz semmiféle következménye. Tényleg nem vágytam arra, hogy váratlanul apa legyek, ráadásul úgy, hogy még csak el sem köteleztem magam a lány irányába. Hisz tulajdonképp nem is jártunk együtt, az lehet hogy a hét minden napján együtt lógtunk, de ez számomra még nem jelentett semmit igazán. Eszem ágában sem volt elkötelezni magamat, amikor annyi jó csaj futkosott a szigeten és kellette magát előttem. Jó persze, Nevaeh nem csak külsőleg tetszett, vele jól éreztem magam, ami egy pillanatra el is gondolkodtatott, ahogy elértük az autómat.
Fura, de egész eddig egyetlen lány társaságában sem éreztem magam olyan könnyednek, mint Nevaeh mellett. Vele jól esett a bolondozás, a sportolás, az úszás, de még egy szobában is elütöttük az időt anélkül, hogy kényeskedve esett volna nekem. A fenébe is, bírtam őt, s ahogy odaért az autóhoz, még rá is mosolyogtam.
Általában nem szokásom egy csajjal több estét eltölteni, de megfordult a fejemben, hogy talán a holnapi napot is együtt üthetnénk el Nevaehval. Végül is, ez az est is jó volt, persze, rajta még mindig nem láttam ezt, ami még mindig különféle gondolatokat szült elmémben.
- Jól van, hm igazán? Miféle különszámra számítsak? – Sejtelmes mosollyal fürkésztem pillantását, miközben megtámaszkodtam tenyereimmel az autó tetején, s úgy hajoltam közelebb a lányhoz. S persze újra előtört belőlem a már sablonos kérdés, hogy ugyan, jó volt-e neki. Nem is értem, miért foglalkoztatott ez ennyire, hisz én remekül éreztem magam. Ennek ellenére zavart, hogy míg alig egy órája pezsgett mellettem, ezúttal fáradtnak tűnt, s levertnek.
- Miért, bebizonyítanád? – Szemtelen mosollyal, kíváncsian fürkésztem áfonyakék szemeit, majd a mozdulatait, melyekkel újra közelebb férkőzött hozzám.
- Hmm, hiszek. – Tenyeremmel végig simítottam a combján, kicsit felgyűrve ruhája szélét, miközben az autónak préseltem, s csókját szenvedélyesebben viszonoztam.
- Meggyőztél, és ha tovább folytatod, akkor nem fogok ellenállni neked és újra letépem rólad a ruhát.- Súgtam a fülébe, s csak nagy nehezen váltam el ajkaitól, hogy aztán betelepedjek a volán mögé, és hazavigyem a lányt.
Útközben szinte nem is beszélgettünk, a rádióból érkező halk ritmus töltötte be a teret, s úgy tűnt, mintha egy kicsit mindketten befáradtunk volna. Lopva néha Nevaehra pillantottam, de igyekeztem az utat is szem előtt tartani, hogy még csak véletlenül se térjek át a másik sávba.
A negyed órás kocsikázás után megérkeztünk a lány családi házához, ami szép nagy volt, bár eddig még csak kívülről láthattam. A motort nem állítottam le, csupán Nevaeh felé fordultam, miközben egyik kezemmel a kormánykeréken támaszkodtam.
- Csodás este volt, de érted, mennem kell. Tudod, holnap már melózom, de majd hívlak. – Áthajolva a sebváltó felett, még megcsókoltam, s megvártam, míg elhagyja a terepjárómat. Csak azután fordultam meg a kocsival, még intettem neki, de aztán el is indultam hazafelé.
Persze, útközben megcsörrent a mobilom, s micsoda véletlen, Will hívott, hogy azonnal menjek érte. Általában nem voltak ilyen sürgős hívásai, de mivel igazi cimborák voltunk, úgy éreztem, kötelességem visszamenni, és megnézni, hogy minden rendben van-e. A hívása elég ijesztőnek tűnt.
A buli még mindig tartott a háznál, s talán sokkal több autó parkolt, mint amikor még Nevaehval értem oda. Kiszállva megdörgöltem a szemeimet, mert jó magam rettentően fáradt voltam már, s tényleg vágytam a saját ágyamra, és arra, hogy kialudhassam magam.
Odabentről hangos zene és a tömeg hangja hallatszott, ami egyértelműen fergeteges bulira hajazott. Már csak azt kellett megtudnom, hogy vajon hol lehet Will.
Beljebb sétálva, éppen csak átléptem az ajtó küszöbét, a haverom máris a nyakamba vetette magát és vigyorogva rángatott arrébb a pulthoz.
- Haver, mi tartott ennyi ideig, nem tudtad beverni a csajnak? – Vigyorogva nézett rám, miközben kezei közt egy vodkás üveget forgatott és már töltötte is a piát a kis üvegpoharakba.
- Will, ne mond már, hogy ezért rángattál ide. Hulla fáradt vagyok…mi? De igen, megvolt, most vittem haza, de nem akarok erről dumálni. – Összeráncoltam a homlokomat, s még a fejemet is megráztam, amikor felém tolta a vodkát.
- Miért, nem volt jó a csaj? – Még érdeklődőbben figyelt, s egy pillanatra még az alkoholról is képes volt megfeledkezni, hogy rám figyeljen.
- De, tényleg klassz volt, de ne beszéljünk erről. Miért hívtál? – Will elkapva a vállamat, magához rántott, s az egyik üveg piát a kezembe nyomta.
- Tesó, ezt húzd le, aztán megmutatom, miért hívtalak. – Vállon veregetett, s addig erőltette, míg le nem gurítottam torkomon a vodkát. Azután kifordított a bárszékkel, s el sem akartam hinni, hogy két bomba jó latin ikerpár közelít felém. – Félig értetlen, s talán kissé meglepett mosoly ült ki az arcomra, mikor a két csaj hirtelen mellém lépett és két oldalról másztak bele az ölembe.
- Hé, mit csináltok, lányok? – Ki se tudtam mondani, egyikük máris a nyakamat falta, miközben a másik már az ágyékom környékén taperolt. Will meg, amekkora seggfej, a piámba kevert egy kis felpörgető cuccot, amitől alig néhány perc alatt szó szerint átvedlettem buli patkánnyá.
Fogalmam sincs, mennyi idő telhetett el, hogy a villódzó fényekben táncoltunk és tomboltunk a zenére, a csajok teljesen levettek a lábamról. Aztán már valahol otthon jártunk, s azon kaptam magam, hogy az egyikkel törtetek fel a szobámba, majd az ágyra döntöm, és nekiesek. Utána valahogy minden elmosódott előttem.
* * *
Reggel a nap első sugarai erőteljesen égették a bőrömet, s próbáltak felébreszteni mély álmomból. Nagy nehezen, zsibbadt karral, s rémes fejfájással ébredtem. Hunyorognom kellett, mire hozzászoktam a reluxán beszűrődő fényekhez. Meg akartam mozdulni, de mintha krumpliszsák hevert volna a karomon, az meg sem mozdult. Oldalra fordulva az egyik latin csaj hevert mellettem, feje a karomon, lábai az enyémek közt.
- Ó basszus..- Nagyjából ez volt az első gondolatom, tekintve, hogy a melóból már tutira elkéstem. Óvatosan kihúzva kezemet a feje alól, felültem az ágyon, s pillantásommal körbenéztem a szobámban. A csilláron a csaj melltartója lógott, a gatyám valahol ott hevert a szoba közepén, s úgy tűnt, igen hevesen eshettünk egymásnak. A fura csak az volt, hogy szinte semmire sem emlékeztem, csak arra, hogy visszamentem Willért.
- Ó, hogy az a …Will, én ki foglak csinálni téged. – S mire ezt elmormoltam, a telefonom is megcsörrent. Magam elé húzva a kijelzőt, a főnököm számát láttam a partról, de nem akartam neki felvenni, ezért gyorsan kinyomtam a készüléket, s fáradtan hajtottam arcomba a tenyeremet, hogy meggyűrt vonásaimat kicsit megdörgöljem. S ráadásul még a csaj is ébredezni kezdett mellettem, remek..

Tárgy: Re: Nevaeh&Saul 2015-07-19, 21:10

A napfelkelte festette homályos hajnal összefolyt a verőfényes reggellel. A nyitva hagyott ablakon át a fülledt éjszaka utoljára lehelte rám hűsítő lelkét. A leengedett redőny résein át jött a pirkadattal a fiatalok illuminált társalgása, harsány röhécselése, s álmatlanságom közepette hallani véltem, ahogy az egyikük telibe találja a postaládánkat. Nem szemből kapta el a postások hű, fémmunkatársát, de a szorgos hangyák által kiosztott napilap és az anyám részére érkezett számlák, meghívók, baráti válaszok mind megsérültek. Ó, mennyit kell majd reggel fogadkoznom anyámnak, hogy nem én tettem. Hogy szín józan voltam, nem ürítettem gyomrom tartalmát a családi házat körbefogó kőkerítésre, nem feküdtem le Sean Murreyvel és nem is élvezett belém.
Az utóbbi kettőnek persze nem volt látható, tapintható nyoma a külvilág szeme előtt, így az azzal kapcsolatos, nem létező aggályok idegzsábájának kezelésével nem kellett foglalkoznom anyám színe előtt. Éppen elég volt, hogy felemésztett a kétség, hogy mi van, ha nem jutok hetvenkét órán belül gyógyszerhez, s az a három zuhany és egy ülő fürdő forrongó joghurt-epert illatú habja nem tisztított meg Sean élvezetének nyomaitól.
Vizes hajamba túrtam, miközben az utolsó pohárra való martinit kiöntöttem a széles szájú üvegpohárba. Három óra alatt, miközben az internetes fórumokon minden témába vágó bejegyzést elolvastam, sikeresen bevégeztem anyám italát.
Legalább ezért jogosan vehet majd elő, mialatt őrjöngve tisztogatja a csodálatos kovácsoltvas levelesládáját iskolatársaim alkohollal megspékelt gyomortartalmától.
Újabb kortyok égtek torkomon. Ennél részegebb már nem lehettem. Ízét nem éreztem. Hatása eltörpült az ölemben lüktető fájdalomtól. Nem tudtam szabadulni a Sean testéből felszabadult kíméletlen tempó sérüléseitől. Ahogy meztelen combjaimat egymáson kereszteztem, hogy elnyomjam az érzést, mely ádázul lüktetett, megfeledkeztem egyensúlyérzékemről, s éreztem, ahogy a Martinivel együtt leborulok a fotelem széléről.
Hosszú sikkantás hagyta el ajkaimat, ennél csak a hirtelen csapódás vágott jobban földhöz, melytől rekeszizmaim közé szorult a levegő.
Remekül éreztem magam. Olyannyira, hogy reggel hétig, míg anyám rám nem nyitotta az ajtót, hogy rajtam keresse az ezüst fülbevalóját és a szürke, lenge anyagú blúzát, a hátamon fekve agonizáltam, és igyekeztem az interneten található videók alapján osztályozni Sean tengerparti teljesítményét. Nem jutottam előrébb.
– Kislányom, te mit művelsz?
Megvetően lépett át fölöttem. Feltépte ruhás szekrényem ajtaját, hogy megbizonyosodjon róla, hogy a ruhája nem nálam maradt, hanem a legújabb szeretője autójában.
– Próbálok aludni, anya. Ha mész ki, kapcsold már le a villanyt.
– Te megittál egy egész üveg martinit? Szűz Máriám – Nem anya, már nem vagyok szűz. Ezen nagyon jót mulattam magamban. – Állj fel innen. Nyomás zuhanyozni. Fájdalomcsillapító a táskámban. Gyerünk, gyerünk, gyerünk. Apád ha így látná a tizenhat éves lányát… csalódna.
Hogy így? Ötlött fel bennem a kérdés, s mocskosabbnál mocskosabb dolgok jutottak eszembe. Hogyan? Ártatlanságától megfosztva? Ostobán? Egy egyetemista fiú rajongási körében? Hogy így?
Nem volt erőm ellenkezni. A fájdalom alábbhagyott, így anyám telj erejének engedve bevonaglottam a fürdőszobába. A negyedik zuhany. A kellemes gyümölcsös joghurt illata zamattá vált számban. Hányingerem volt tőle, s testemen még mindig Sean fűszeres parfümének aromáját éreztem.
Egy életre belém költözött.
Megrészegített, eszemet vette.
Tiszta törölközőbe csavarva hagytam magam mögött a párás fürdőszobát, hogy álmatagon túrjak bele anyám válltáskájába, mely felnyitva hevert a konyhapulton. Míg ő fogat mosott, megtaláltam a fájdalomcsillapítót, s víz nélkül juttattam gyomromba az aszpirint. Lüktetett a fejem a dehidratációtól.
Véletlen akadt kezembe pénztálcája. Tétováztam. Hirtelen ötlet volt. De megtettem. Markomba zárva személyigazolványát, mindent érintetlennek feltüntetve zsúfoltam vissza a bőrkészítmény gyomrába.
Nem volt jobb ötletem. Ahogy hamisítottam igazolásokat, felmentéseket, használtam aláírását, úgy most a helyi gyógyszerésznek is az ő nevével kellett bemutatkoznom. Amint elhagyta az otthonunkat, s az óra fél nyolcat ütött az étkező falán, magam is a ruháimért nyúltam. Nem volt ez olyan egyszerű.

A gyógyszert végül megkaptam. Anyám bankkártyájával és személyigazolványával, na meg a tökéletesen sajátommá tett aláírásával szabad volt előttem az út. Persze alkoholpárlatos jelenlétemmel nem szimpatizált a fiatal gyógyszerésztanonc, s szükségszerűen megszólta aznapos másnaposságomat.
Jó, bűzlött belőlem a vodka és martini elegye.
A gyógyszerrel várnom kellett. További három óra kételyre ítélt, hogy talán Sean gyermekének sejtje tapadt meg a méhemben.

Nem bírtam várni. Hazaérve a hatalmas hormonlökettel bíró tablettát reggeli helyett fogyasztottam el. Émelyegtem. De ezt inkább a pia számlájára írtam, mint a medicináéra. Otthon rá kellett jönnöm, hogy szinte mindenemet otthagytam Sean fürdőszobájában.
Nem számítva rá, hogy a fiút majd otthon találom, vagy az édesapját, akivel ma még jelenésem lesz a rendőrőrsön, hogy visszaszerezzem a mobiltelefonomat és vallomást tegyek Sean ártatlansága mellett, sem Sault nem gondoltam, hogy társaságnak kell tekintenem.
Az egyetlen, akibe belefutottam, a takarítónőjük volt. Könnyedén bejutottam, s az emeletre menvén, céltudatosan kerestem fel a fürdőhelyiséget. Felnyalábolva a piperekészletet, fürdőruhámat kezdtem keresni. Azt pedig nem máshol vettem le, mint Sean ágyában, s ha alkoholmámoros emlékeim nem csaltak, akkor az ágy alá rúgtuk be a nedves anyagot.
Megkerestem az ajtaját. Nem szűrődött ki nesz, s gondolván, hogy Sean dolgozik, a hálószoba üres, nem is kopogtam. Egyébként is. Én kopogjak? Én, akivel tegnap orbitálisat szexelt a tengerparton? Nem.
Sötétre számítottam, bevetett ágyra, csendre, magányra, s legalább a fotel karfájára kikészített fürdőruhámra, ehelyett egy idegen női melltartó lógott alá a csillárról, s már az első lépésnél sikerült kis híján átbuknom Sean tegnapi farmernadrágján. Emlékszek, ezt vette vissza, miután...
Levegőt sem kaptam egy percig. A látvány, ami fogadott, Sean és a meztelen hátát csókolgató egzotikum, tönkre tett. A felfordult gyomromba erőszakolt gyógyszer miatt meg kellett őriznem a józanságom. Nem borulhattam ki még jobban, nem történhetett meg, újra ki kelljen váltanom a kapszulát.
Szám elé kaptam kezemet. A pipere táska kiesett kezemből. Neki tántorodtam a hátam mögötti ajtónak.
Megalázott. Tönkre tett. S ugyan nem tartottam jelentősnek, hogy az első alkalmamat adtam neki, de letaglózott, hogy miután velem volt együtt, egy másik lányt is az ágyába vitt.
– Jó reggelt. Látom, nagyban dolgozol… időben hazaértél, Sean? Kipihented magad, Sean? – nevét erőteljes gúnnyal nyomtam meg. – A fürdőruhámat dobd ki, ha megtalálnád. A fertőzéseid nyomot hagyhattak rajta. Nem veszem fel még egyszer. Ki tudja, milyen kézzel vetted le rólam… Szemétláda. Fulladj bele ebbe a tehén mellű, hájas seggű ribancba! – csak sikerült felemelnem hangomat akaratom ellenére is. – Remélem neki is annyira szar volt veled, mint nekem!
Lábam elé hullott piperetáskámba dühösen rúgtam bele. Még azt is magam mögött hagytam, csak arra tudtam gondolni, hogy minél hamarabb elhagyjam ezt a házat. Gyűlölet égett bennem. Mélységes csalódottság csavarta könnyeimet.

Tárgy: Re: Nevaeh&Saul 2015-07-19, 21:38

- Jó reggelt, Kandúrom. – Hízelegve szólított meg a mellettem ébredező latin hercegnő, miközben egyik kezével a hátamat kezdte cirógatni, másikkal pedig sötét hajtincseit söpörte félre az arcából. Rápillantva sajnos még mindig nem ugrott be nekem az este, kizárólag néhány képkocka arról, hogy Willel találkoztam, aki töltött nekem egy vodkát. Onnantól azonban se kép, se hang, s még csak az sem ugrott be, hogy pontosan mit művelhettünk éjszaka. Bár abból ítélve, hogy a takaró alatt nem volt rajtam alsónadrág, és minden ruha szanaszét hevert a szobámban, nyilván fergetegeset szexeltünk.
- Mond hogy álom, te tényleg itt vagy? Neked nem volt egy ikertestvéred véletlenül? – Apró képkockák villantak fel a homályból, de egyelőre még mindig nem tudtam összetenni fejemben a puzzle darabkáit. A sötétbőrű szépség, egyik kezére támaszkodva közelebb hajolt hozzám, s a vállamat kezdte apró csókokkal hinteni.
- Nem mondod, hogy nem emlékszel? Igazi vadállat voltál, és igen, itt volt az ikertestvérem is, de ő közben lelépett Willel. Szerintem nem lehetnek messze, valószínűleg itt vannak a lakásban valahol.- Felkacagott, s megrázta a fejét, amint végig pillantott rajtam.
- Cuki, hogy nem emlékszel semmire Nyuszi. Pedig isteni voltál éjszaka, nagyon élveztem. – Suttogta fülembe, majd fülcimpámat vette ajkai közé, s aztán újra a hátamat kezdte csókolgatni.
Nekem azonban majd szétrobbant a fejem, szédültem és szomjas is voltam. Semmi kedvem nem volt a mellettem fekvő latin nőhöz, csak arra tudtam gondolni, hogy ha ez Nevaeh fülébe jut, akkor lőttek a hétre tervezett programoknak. Mindenképp le kellett koptatnom a csajt, egyelőre azonban magamat kellett rendbe szednem.
- Hagyj, Marla ne..szétmegy a fejem és a melóból is elkéstem. – Nyűgös voltam, mint egy kölyök, s épp az alsónadrágomat keresgéltem a takaró alatt, amikor hirtelen kinyílt a szobám ajtaja.
Felkapva fejemet, döbbenten vettem észre az ajtóban ácsorgó Nevaeht, s el nem tudtam képzelni, hogy a fenébe került a házamba. Lemaradtam volna valamiről? Értetlenül néztem rá, s már épp fel akartam tenni a kérdést, hogy mégis mi történt az este, amikor a lány szabály szerűen nekem esett.
Nem kézzel, nem az apró kezeivel kezdett ütlegelni, hanem szavakat zúdított rám. Gúnyos volt, nyers és a végén már a hangját is felemelte, hogy kiabáljon velem. Meg se tudtam szólalni, olyan hirtelen ért az érkezése, de amilyen gyorsan jött, dühe kieresztése után már sarkon is fordult és elhagyta a szobámat.
Marla persze értetlenül hápogott mellettem, hogy ki ez a kiscsaj és mit sipákol ránk, de nem foglalkoztam a latinnal, gyorsan kaptam magamra az alsónadrágomat, majd felbuktam benne, ahogy fél lábon ugráltam az ajtóig, miközben Nevaeh után kiabáltam.
- Várj meg, megmagyarázom, várj már. – Amint rajtam volt az alsó, gyorsan, csak úgy mezítláb rohantam utána, s a lépcső aljánál még sikerült beérnem őt. Hirtelen kaptam el a csuklóját, hogy megállítsam, és magam felé fordítottam a lányt.
- Várj, hagy magyarázzam meg. – Lihegve kaptam a levegő után, amilyen gyorsasággal kellett utána rohannom, csoda, hogy nem horpadt be a tüdőm.
- Ez egy…ez valami kurva nagy félreértés lehet, mert nem is emlékszem rá , hogyan került ide a csaj. Bassza meg, Will biztosan bele kevert valamit a piámba, mikor visszamentem. – Mindezt csak magamnak magyaráztam, majd hirtelen újra ránéztem Nevaehra.
- De…mi a francról beszélsz? Mi az, hogy kurva szar volt velem? Azt mondtad, hogy élvezted, akkor meg? Mi, mi van hogy minden csaj megőrült? Miért kell ilyen jelenetet rendezni? Nem járunk, nem jegyeztelek el, csak jól éreztük magunk, akkor meg? És én délután is le akartam menni veled a partra, nem értem mit kell ezen rinyálni. Itt a csaj, de nem is ismerem, nem jelent semmit, ne már Nevaeh..ne menj el. – Nem igazán tudtam megérteni azt, hogy pontosan mi is játszódott le kettőnk között, s tulajdonképp azt sem értettem, hogy miért rohantam utána. Ez nem volt rám jellemző, de valamiért mégis, a fenébe is, bántott az, hogy ennyire kibukott a kiscsaj.

Tárgy: Re: Nevaeh&Saul 2015-07-20, 10:50

Seant konok hiúsága hozta utánam. Legalábbis ezt feltételeztem, amiért olyan hevesen iramodott meg hűlt helyem irányába, az ajtórésbe.
Messze jártam, mire hallottam, hogy megreccsen hálószobájának ajtaja előtt a parketta. Minél előbb és minél távolabb akartam kerülni közeléből. Ingatag lépteim azonban közbe szóltak, így üldözőm könnyedén beérhetett a lépcsőaljában. Csuklómnál fogva rántott vissza, hogy őrült magyarázkodásba kezdjen, hogy figyelmem minden apró törékeny porcelán darabját magáévá tegye. Arcom nem szabadulhatott övének közeléből, érintése súlya összetörte a nyúlánk karban végigfutó csontokat, lehelete alatt égett bőröm a szégyen martalékát hátrahagyó tűz alatt.
Tartottam magam, kizárólag miatta.
Pedig őrülten fájt, hasogatott és féltékenység formájában elő kívánt törni megalázottságom bosszús ereje.
Mennyi mindent megtettem helyette. Mennyire imádtam már úgyis, hogy az egyetlen, amiből tudtam, hogy Ő Sean Murrey, az a közösségi oldalra feltöltött fénykép-armada volt. Az a gyűjtemény, melyben minden képen más lánynak fogja a derekát, másiknak szájára lehel csókjával szenvedélyt, mással búcsúzott baráti körétől.
Nem kihívást láttam benne. Nem akartam én lenni, aki majd megszelídíti, aki változtat jellemén és hűséget nevel csalárd tagjaiba. Akkor még azzal is megelégedtem volna, hogy egy legyek a sok közül. De mikor ezt megkaptam, női logikával érvelve, többet akartam. Mert tudtam, hogy adhat többet is.
Ha Sean olyan szegény lett volna belül, hogy csupán teste hasznos a női nem számára, akkor megelégedtem volna az elnyert éjszakával. Szavai, közeledése, s a máz mögött lévő ember több volt egy kéjsóvár, kanos egyetemistánál.
Ezért fájt annyira, hogy megtagadta magát tőlem. Hogy ígéret nélkül nekem szentelt szabadidejéből másnak is bocsájtott rendelkezésére.
Elfordítottam róla arcomat. Nem bírtam szemeinek mélyére nézni. Lelke karimájába kapaszkodtam tegnap éjjel, míg dolgát tette lábaim között. Hogy nézhettem volna úgy rá, mintha nem fájna, hogy átvert, becsapott és ostobának titulált?
Őrületes csalódottsággal gondoltam rá.
Mert nem az fájt igazán, amit tegnap éjjel tett velem, hanem a kép, ahogy meztelenül kelt ki egy idegen nő mellől.
– Akit szeretek Sean, annak bármit elnézek. Azért mindent megteszek. Hogy mondtam volna a szemedbe, hogy fájt, amit tettél? Hm? Megbántottalak volna. Így is olyan bizonytalanul kérdezgettél utána, mintha darabjaira hullott volna a kedved, ha megkapod az igazságot. Hány nő színlelt már szerinted orgazmust az ágyadban, hm? Lehet, hogy jobban játszottak nálam, mert több volt a tapasztalatuk. Mert nekem te voltál az első.
Hatásszünet állt be beszédembe. Én sem bírtam szusszal. Kapkodtam Sean elől a levegőt. Már mindegy volt minden. Hiszen tudtam, hogy ezután hiába szeretem jobban bármelyik nőnél, akinek valaha lehúzta a bugyiját, képtelen lennék neki megbocsájtani. Gyűlöltem azért, amit velem tett.
– Egész héten úgy éreztem, hogy akarsz engem. Figyelmes voltál. Nem ígértél semmit Sean, nem volt köztünk semmiféle írásba foglalt szerelmi kapcsolat, de azt hittem, hogy lehet. Bolond voltam, amiért lefeküdtem veled és azt hittem, hogy neked is jelent majd az egész valamit. Bánom, hogy megtörtént, mert te semmire nem méltattad azt, amit én adtam neked. Mikor hazudtam érted a rendőrség előtt, mikor apád előtt a védelmedre keltem. Tudod, hogy mennyibe telne, hogy ezért megfizess? Hogy megtanulj figyelmes lenni, Sean? Egy könnycseppembe az őrsön. Molesztáltál egy kiskorút, te szemétláda. Azért sajnos nem tudlak börtönbe juttatni, amiért a szívemet összetörted. De ezt megtehetem érted.
Komolynak hatottak szavaim, de még ezután sem volt bennem annyi gyűlölet, hogy ártsak neki. Én szerettem Őt.
– Soha nem szedtem még fogamzásgátlót, így mikor tegnap nagy kegyesen elélveztél, majd kétségbeesetten rám hárítottad a felelősséget, sokkal jobban féltem, mint te. Megnyugtatlak, mielőtt megkérdeznéd. Elintéztem. Ezt is. Rohadt szemétláda vagy. Nem bírok rád nézni. Tegnap éjszaka is így néztél rám. De most már semmi jogod hozzá. A gerinctelen férgek közül is te vagy a legmocskosabb. Gyűlöllek! – nem voltak már szavak, melyeket hozzávághattam volna. Elfojtott indulatoktól remegő kezemnek nem bírtam tovább ellent mondani. Ahogy elcsendesültem, tetteim beszéltek helyettem. Akkora pofont kevertem le Seannek, hogy az én csuklóm fájdult bele.

Tárgy: Re: Nevaeh&Saul 2015-07-20, 19:14

Nevaeh őszintesége, mellyel hozzám vágta a szavakat, az igazságot, amit az est során nem mert nekem bevallani, meglepett. S mi több, nem csak, hogy meglepett, de mérhetetlen düh fogott el, amikor megtudtam azt, hogy én voltam neki az első.
- Tessék? Szóval hazudtál? Nagyszerű… tudod mit? Meg is érdemelted, ha annyi nem volt benned, hogy erről szólj nekem. Minek nézel? Szerinted, ha tudom ezt, akkor úgy neked esek? Áh, én is a legjobb csajokat fogom ki, komolyan. – Dühös szavaimat követően - melyeket még Nevaehnak címeztem – az orrom alá dörmögtem, s nem tudtam elhinni, hogy vezethetett meg egy kiscsaj. Jó, talán piáztam és nem figyeltem rá eléggé, de a franc gondolta volna, hogy én leszek neki az első.
- Szeretsz? Na ne röhögtess, nem is ismersz, semmit nem tudsz rólam. Mi csak szórakoztunk, és Te is benne voltál, szóval ne játszd meg magad! Épp úgy akartad, ahogyan én! – Védelmemre szolgáltak indulattól fűtött szavaim, hisz a fenébe is, az ég világon nem tettem semmi rosszat. Én csak jól éreztem magam, ahogyan Ő is, legalábbis ezek alapján jól átcseszte az agyamat. Én marha meg, még azon is gondolkodtam, hogy később is találkozzak vele..
- Hát akartalak is, le akartam veled feküdni, úgy ahogyan te velem. És ne játszd meg most magad, mert pontosan te flörtölgettél velem és te adtál olyan jeleket, hogy szabad az út. Akkor meg, most miért vagy felháborodva? – Mérgesen ráncoltam össze homlokomat, miközben hallgattam szavait, s persze nemlegesen ráztam a fejemet arra a sok baromságra, amit összehordott nekem.
- Hinni? Hinni a templomba kell. Mondtam neked egyetlen szóval is azt, hogy járni akarok veled? Nem mondtam. Csak jól éreztük magunkat egymással, és ez még most is működne, ha nem csapsz ekkora hisztériát egy ismeretlen csaj miatt. – Talán nekem volt egész más szemléletem, de még mindig nem tudtam felfogni azt, hogy miért is csapott ekkora botrányt. Igen, talán más csajjal ébredtem, de semmit nem tudtam arról a lányról, még a keresztnevére is alig emlékeztem. Nevaehval viszont rengeteg időt ellógtam, igazán nem lehetett oka panaszra. Dühkitörése éppen ezért felbőszített, arról nem is beszélve, hogy nem volt velem őszinte.
- Hát te…te komolyan hülye vagy! Miért ne jelentett volna? Jól éreztem magam veled, ennek itt fönt a szobámban nincs semmi jelentősége. Nem érted meg? – Megint csak el kellett hallgatnom, mert csak mondta és mondta, be nem állt a szája, s esküszöm, ehhez valami ősi tehetsége lehetett a csajoknak, hogy ekkora botrányt csapjanak egy kis semmiségből.
- Hogy mi van? Kiskorú?? Te nem múltál el tizennyolc? – Azt hiszem, hogy akkor pattant el az utolsó húr is, ami még tartotta éppen az idegeimet. Egy újabb hazugság nálam már betett, s csak arra a kurvára emlékeztetett, aki jól átcseszte az agyamat annak idején. Én hülye meg még kezdtem megkedvelni..
- Te normális vagy Nevaeh? A zsaruk múltkor tényleg lecsukhattak volna, te meg átvágtad a fejem? Képes voltál a képembe hazudni, most meg itt rinyálsz nekem? – Egy pillanatnyi szünet következett, mert hirtelen azt sem tudtam, mit mondhatnék. Aztán valami mélyről jövő düh és gúny kínzott, amit nem tudtam magamban tartani.
- Tudod mit mondok erre? Szarok rá, mert erről kizárólag te tehetsz. Mert ha nem hazudod be nekem, hogy elmúltál tizennyolc, és ha elmondod, hogy még nem voltál senkivel, akkor nem történik ez. Nézz csak végig magadon..tizenhat vagy, de árad belőled az alkohol, és az a ruha? Úgy néztél ki benne, mint egy húsz éves p**a, akkor mégis mit vársz? Te akartad ezt, te akartál velem lefeküdni, most meg megjátszod itt magad? Szarok erre az egészre…el is húzhatsz tőlem. – Vetettem oda gúnyosan, hisz rettentően dühített az, hogy végig hazudott nekem. A helyzetünkön már semmi nem javíthatott, s azt hiszem, hogy ha meg is érdemeltem a pofont, nem éreztem ennek a súlyát, abban a pillanatban nem. Csak dühösen villantak meg a szemeim, miközben megérintettem tenyeremmel sajgó államat.
- Na jó, húzz el. Látni sem akarlak…h**e gimis p**a – Vágtam hozzá bunkón a szavakat, majd hátat fordítva, dühösen vonultam fel a lépcsőn, hogy észhez térjek, s túl tegyem magam ezen a szörnyű reggelen…

Ajánlott tartalom

» Nevaeh × Saul × Sean
» Nevaeh&Saul ....Vannoy House
» Saul Aison-Hall
» Nevaeh & Sean
» vannoy; nevaeh

Nevaeh&Saul

Nevaeh&Saul

Similar topics

Similar topics