Két kávéval a kezemben állok a rendőrség előtt. Már vagy fél órája szobrozok itt, mégsem tudtam rávenni magamat, hogy elinduljak a lépcsőn fölfele és belépjek. Mármint az, hogy most ide jöttem, olyan, mintha tálcán kínálnám fel magamat a rendőrségnek, hogy igen itt vagyok, vigyetek csak! Én vagyok az a fickó aki személyazonosságot hamisít, vagy épp egy jogosítványt.. Egy barom vagyok amiért eljöttem, de egyszerűen nincs más választásom. Muszáj bemennem, már csak az ügyfelem miatt is. Nem hagyhatom cserben, itt pedig tudom, hogy tudnak nekem segíteni. És mi rossz történhet még? Ha minden igaz, akkor senki sem tudja, hogy miket csinálok amikor nem a bíróságon ülök, főleg nem az idebent lévők. Végül erőt veszek magamon, és lassan, kissé botorkálva ugyan de felbaktatok a lépcsőn. Belépek a lengőajtón, és kissé megkönnyebbülök amikor megcsap a légkondicionálótól hűvös levegő. A megkönnyebbülésem csak pillanatokig tart, mert a homlokomon újra gyöngyözni kezd az izzadtság mikor meglátom az egyenruhába öltözött tiszteket. Ütemtelen léptekkel haladok egyre hátrább és hátrább, keresek egy személyt, aki minden bizonnyal tud majd nekem segíteni. Nagy nehezen megpillantom Iket. Nagyot fújok, és pillanatok múlva megállok az asztala előtt. - Remélem ma reggel még nem kávéztál, mert hoztam neked egy hosszú feketét. Tej nélkül, sok cukorral. Pont ahogy fél évvel ezelőtt ittad. - Teszem le az asztalára, aztán pedig lomhán nekidőlök az ajtónak. - Remélem nem zavarok. - Nézek az asztalára, ahol akták sorakoznak, papirfecnik, fényképek. Felkapok egy fényképet, tanulmányozom a sok üvegszilánkot ami az utó üvegéből tört ki, aztán visszateszem a helyére. - Nem akarok kertelni Ike. A segítségedre van szükségem. Az ügyfelemet marihuána termesztéssel vádolják. Egy egész pince tele vele! El tudod képzelni? - Szórakozottan nevetgélek, majd a saját kávémba kortyolok. –Azt állítja, hogy nem az övé volt a cucc, és állítólag négy nappal mielőtt kimentetek volt nála egy házkutatás. Igazából arról szeretnék egy másolatot.. - Emelem föl a kis dísztárgyat az asztaláról, forgatgatom, és grimaszolok. - Ugye tudsz nekem segíteni? - És bevetem a kiskutya szemeket.