Nem igazán vagyok az a korán kelő típus, de ha menni kell akkor nem szabad lustálkodni, mert így is nagy csoda, hogy a menedzserem nem írt ki a kötelezettségeimből. Az már egy másik dolog, hogy pillanatnyilag hazarendelt és nem enged visszamennem LA-be.
Mindegy, inkább megragadva ezt az alkalmat keltem ki az ágyamból, hogy alig fél óra készülődés után egy gőzölgő papírpohárral a kezemben elinduljak a megbeszélt helyre. Talán egyesek furának tartják, ha kávéval a kezemben megyek egy kávézóba, de én sosem voltam az a szokványos személy. Mindig hoztam valami újat, szóval a menedzserem már meg sem lepődik ezen mikor találkozunk.
-Jó reggelt. – köszöntöm mosolyogva két puszit nyomva az arcára, és ugyanazzal a lendülettel indultam meg vele a másik menedzser felé, aki már az asztalnál ült. Mi is csatlakoztunk szerény társaságához, és várakozás közben meglepően jól elbeszélgettünk.
Fél óra múlva viszont beállított fiú partnerem, akivel majd a filmben játszunk és mi tagadás, első ránézésre nem néz ki rosszul s talán még jó fej is. Ekkor viszont megmondják miért is kellett itt találkoznunk ezekben a korai órákban és hirtelen le is esik az állam.
-Nem igazán, de mit tehetnénk? Ők tudják mi a jó számunkra… - sóhajtok, majd az utolsó cseppet is kiiszom a papírpoharamból. – De ha már így itt hagytak, akkor bemutatkoznék. Kamryn vagyok, én játszom a női főszereplőt. – nyújtom át a kezem, hogy illően ismeretséget tudjunk kötni egymással.

Kissé rosszérzés fogott el, mikor bejelentették, hogy ezt kell csinálnom és nem azt, amit szeretnék. Mert ha nekem kéne döntenem nem biztos, hogy összejönnék a főszereplővel a filmből, hanem inkább csak barátságot kötnék vele. Amúgy is, az én szívem már másé, csak még nem tudom, hogyan kéne bevallanom neki. De próbálkozok, majd talán egyszer elmondom neki. Vagy nem, még meglátom, de így nem is igen lesz esélyem nála.
-Örülök a megismerkedésnek. Legalább a forgatáson már nem leszünk idegenek egymásnak. – elfogadtam a felém nyújtott kezet, de az utána történő dolgok kissé megleptek.
- Öm… rendben. – egyeztem bele kissé félénken, ugyanis nem vagyok még felkészülve arra, hogy részt vegyek egy kamukapcsolatban. Az valahogy nem rám vall. Mégis most ezt teszem és kifelé igyekszem a kávézóból.
-Természetesen. – egyezek bele és követem. – De szerintem ne nézegesd annyira a körülöttünk lévő embereket, túl feltűnő. – jegyzem meg egy apró mosollyal a szám sarkában.
-Amúgy mióta foglalkozol a színészettel? – kíváncsiskodom, mert ha már ezt kell csinálnunk legyen valami jó is ebből. Meg amúgy is, kicsit unalmas lenne szótlanul egymás társaságában járkálni. Szóval vagy beszélgetünk és akkor hitelesebb, vagy már az első percnél lebukunk ezzel a kis csalással.