*Dan elutazott Londonba, így nincs más választásom, mint Skype-on beszélni vele. Különben is hiányzik. Bár remélem, hogy a szüleinknek nem mondott még semmit a házról, vagy ha igen akkor mesélnie kell, okvetlenül. Amint meglátom, hogy fent van rögvest videóhívást indítok* Ááá szia tesó! *szólalok meg ha elfogadja a hívást és megjelenik a képe* Na végre, azt hittem nem akarsz feljönni Skype-ra. Mit csináltok odahaza?

Hogy kinyílt a csipád,most hogy nem vagyok ott * felnevetek* És kihagytál még egy fontosat....neked is kellek * ismét rákacsintok. Imádok kacsintani, nem értem miért*

*Egy pillanatra elnézek, mintha nem vettem volna észre a megdorgálását azzal kapcsolatban, hogyha ő nincs mellettem, sőt nincs abban az országba, még ugyanazon a kontinensen se akkor képes vagyok mitugrászkodni. Hát persze!* Lehet, nincs kivel veszekedni. Nincs kinek kidobjam a szemétbe a műanyagait a szekrényéből. Szóval érthető! *Amikor felnevet én is nevetni kezdek.* Ez már magától értetődő tesó. Az ikertestvérem vagy és ezen nem változtat még a halál se! Különben kiságyat ne vegyetek otthonról vagy bármilyen holmit a kicsiknek! Azt én akarom beszerezni! Pandora-nak ne mondd el! Meglepetés lesz neki, mert előled úgyse tudnám sokáig ezt eltitkolni. Jó?

Akkor majd, ha hazaérünk visszatérsz a sima Marcy formádba? Amúgy a bemutatásért majd le fogom harapni a középső ujjad * öltöm ki rá a nyelvemet, tényleg nem megszokott, hogy a középső ujját mutogatja, de én így is szeretem* Micsoda romantikus voltál * mondom és megtörlöm a szemem, mintha meghatódtam volna* Okés, de jól rejtsd el, mert tudod most, hogy beköltözik hozzánk nehéz lesz. * Már rég megkértem Pandyt hogy költözzön hozzám, de majd csak az Angliai kiruccanás után cuccolunk át hozzám. Nem mintha így nem lenne folyton nálam, de úgy hivatalosabb lesz* Olyan jó nagybácsi leszel tesókám * dicsérem meg és ezt tényleg igaz*

*Felvonom a szemöldököm és nevetek egyet.* Igen. De ki mondta, hogy hagyni fogom az ujjam bántógását?*Grimaszolok egyet.* Nyugi, majd lezárom a garázst addig és elrejtem a kulcsát és a probléma meglesz oldva. Különben is igyekeznem kell. Pandora bubisra vágná a hajam ha nem lennék jó nagybácsi.

Nem kell hagynod...úgy is leharapom *ismét kiöltöm rá a nyelvem* Ha ő nem is akkor majd én. Garázsról jut eszembe...szüleink adnak nekünk valami házavató ajándékot...kitalálod mi az? * én már tudom, de nem fogom neki egyből elárulni, hadd törje a kis buksiját*

*Tudom, hogy úgysem tenné meg, ezért annyira nem féltem az ujjam, ezt persze nem teszem szóvá.* Igen. Persze.*Kíváncsian közelebb hajolok a kamerához.* Házavató ajándék? Azt hittem az az életem megtartása lesz. DE mi az ami a garázsról jut az eszedbe? A motorom már megvan, szóval abból egy is elég. Hacsak rá nem veszed magad és végre meg nem tanulod irányítani.

Azt hittem jobb a logikád * öltöm ki rá a nyelvemet* Adnak nekünk........eeeeegyy...kocsit * ordítom ki a végén, mert tudom, hogy már mióta szeretne egy kocsit*

*Csak leintettem a megjegyzését.* Fáradt vagyok. Lassan forognak a fogaskerekeim. Különben se mentem még haza.*Kedvetlenül elhúzom a számat, de amikor kiböki végre mit küldenek a szüleink...hát dobnék egy hátast az biztos, ha a fal nem tartana meg.* Oké... Gondolom most meg kellene csípnem magam, hogy kiderítsem ez az egész nem álom-e.

Miért hol vagy? * nézek rá kérdőn?* Ugye milyen jó most minden? Tisztára mintha álmodnánk. Várj küldök is neked képet a kocsinkról....bár nem tudom hogy hogy fogják utánunk küldeni. *kép*

*Hátra mutatok a zölden világító Exit táblára.* Azt hittem az ismerős lesz, pláne, hogy életedben egyszer már láttad. Most a stúdióban. A speciális effekteket amiket nem lehet odakint felvenni, most intézzük.*Magyarázok szinte már teljes beleéléssel és a kezemmel is elkezdek hadoválni.* Gyertek hajóval, az lehet valamivel hosszabb idő, mert a nyílt vizeken lesztek, de legalább a kocsi is megérkezik és ti ott lesztek, hogy hazahozzátok.

Nem igazán értem de sebaj * nevetek* Jó ötlet....és tetszik a kocsi?

*Kuncogni kezdek.* Nem vagyok otthon, annyi a lényeg.*Ezt persze nem jelenti azt, hogy nem lennék otthon szívesebben, de ahol szükség van rám ott muszáj megjelennem, ha tetszik ha nem.* Jó lesz, pont mintha Hawaii-ra tervezték volna.

* bólogatva jelzem, hogy értem* jah....nagyon szuper...ha nem derül ki hogy Pandy terhes akkor fel is avattuk volna * mondom picit halkabban kacsintva*

*Ha most ittam volna valamit, akkor azt biztosan kiköptem volna.* Te csak ne avasd a kocsit jó? Bár ez esettben tényleg jó, hogy kiderült Pandora terhes és... Már csak azt fogom csodálni, hogy fogod kibírni. *Reméltem érti mire próbálok célozgatni.* Amúgy... Megígéred nekem, hogy boldoggá fogod tenni őt és a gyerekeiteket?

Miért lett volna baj, ha felavatom? Jah én sem tudom, hogy hogy fogom kibírni * mondom szomorkodva* Ez alap tesókám..* rákacsintok* de ezt miért kell megígérnem neked? * nézek rá kérdőn*

*Nem tudom mit mondjak.* Mert nekem kell többször vezetnem az autót? Majd kibírod. Különben lehet, hogy nem kellett volna kidobnom Lucy-t is ebben az esetben. Miért nem lehetett hamarabb szólni?*Persze csak tréfálkozok, úgyis kidobtam volna ha ezt nem tudom.* Azért, mert ehhez komolyság kell Dan. Nem kezelheted a szokásos módodon. Már nem egy fiú vagy, hanem férfi. Érted?

Héé...én is sokat fogom vezetni. És ki az a Lucy?*nézek rá kérdőn. Tényleg nem jut eszembe ki az. * Tudom..* Hirtelen előkerül a komoly arcom* Még én sem tudom, hogy birkózok meg ezzel.....nagyon félek.*Próbálom halkan bevallani az igazat és egy apró könnycsepp le is gurul az arcomon*

*Felvonom a szemöldökömet, ő nevezte el Lucy-nak és nem tudja miről van szó. Szép.* Hosszú történet Dan. Nagyon hosszú.*Igazából két szóból megtudtam volna mondani neki, de a komoly arcát és azt a kétségbeesett arcát látva nem mondtam semmit. Úgy éreztem meg kell nyugtatnom őt, valahogy.* Ne aggódj, ott leszek én is és vigyázok rád, te majd vigyázol a kicsikre és Pandora-ra.

* letörlöm a könnycseppet, hátha nem vette még észre* Tudod, hogy imádlak? * kuncogok egy kicsit* Megígéred, hogy majd besegítesz a kicsikkel is? * nézek rá boci szemekkel*

*Elvigyorodok, igazából szeretem ezt hallani tőle. Ettől nőni szokott a májam néhány minimétert.* Tudom, ezért is hagyod, hogy szeretetből kitakarítsam a szobádat mindig.*Lehet, hogy egyszer talán rá kellene hagynom az egészet, kíváncsi volnék, hogy kitakarítaná vagy sem.* Háááát, pelenkázni te fogod őket! Ha pisilnek, akkor téged kereszteljenek már meg ne engem.

Na jó, ha hazaérek megtaníthatsz takarítani* ha már apa leszek, akkor tudnom kéne nem?* Jó pelenkázni én fogom őket, de néha neked kell rájuk vigyáznod.....mondjuk, ha kettesben akarok lenni Pandyval a kocsink hátsó ülésén* kacsintok rá nevetve, nagyon ügyes, hogy sikerült is visszahoznia a vidám arcom*

*Rögvest százwattos vigyor jelenik meg az arcomon.* Oké, majd bemutatlak Miss Feltörlőnek és Mister Vödörnek.*Tréfálkozok egy kicsit.* Majd elviszem őket a parkba, kell a friss levegő minden csöppségnek. Úgy értem amikor akkorák lesznek, hogy nem lesz velük annyi baj.

Rajtuk gyakoroltad a lassúzást meg a csókolózást? * öltöm ki rá a nyelvem* Tudom miért akarod őket kivinni.....mindenki tudja, hogy babákkal könnyű csajozni * rákacsintok és ez tényleg igaz szerintem, bár inkább a fiatalabb lányoknak jönnek be a cuki babák szerintem*

*Ismét lefejelem az asztalt jelenség látható.* Nem, velük fertőtlenítettem a szobádban, képzeld. Különben is, azt hitted a semmiből van citrom illat a szobádban?*A megjegyzésére előbb felsóhajtok és aztán válaszolok.* Köztudott tény, hogy ilyenkor a férfiak fele porul jár, mert nem vele, hanem a kicsikkel foglalkoznak.

Mivel nem vagyok otthon nem tudom milyen illat van mos ott * kuncogok* Jaj te butus....amilyen cuki pofid van tuti foglalkoznának veled is * rákacsintok és remélem bóknak veszi*