Oh, Olina. Helló. Such a long time? *halványan elmosolyodik* Csak egy kicsit? Fogadok, hogy te nekem jobban, amíg kényszernyaraltam, de hát... amúgy minden rendben. *vállat von* De te gondterheltnek tűnsz, minden oké?

Igen, emlékszem... Hogy felejthettem volna el? Legalább ötször figyelmeztetett, hogy hagyjalak, vagy közelebbről megismerkedek a kemény borítós könyveivel. *halványan elmosolyodik* ...miért kérdezed?

Oh, én... *elkomorodik, félrepillant* ...nem tudtam, részvétem. *nehezen sóhajt* És hogy bírod? Mármint, a gyereknevelést, legutóbb, amikor láttalak, még nem voltál a legcsaládiasabb alkat. *halvány, kényszeredett mosoly*

Ha gondolod... Mármint oké, én se vagyok egy gyerekbarát arc, de a macskáim azok, szóval ha gondolod, egyszer átugorhatsz a kis sráccal, elvileg ellesz a bundásokkal. *az ölébe is veszi az egyik macskát, ha már szóba került* Vagy csak adj időt neki, fogadok, hogy a számára is trauma volt a szülei elvesztése... Előbb-utóbb megszelídül és keresi majd a társaságod, tudod, mint a macska, amit épp hogy csak hazahozol. Hagyni kell, hogy megszokja az új környezetét. *God, tényleg egy macskához hasonlított volna egy gyereket?* Amúgy kényszerszabadságon voltam Európában, meg újabb bajokat hoztam a fejemre, szóval hoztam a formám, mint mindig... Hiszen ismersz.

Hidd el, a kölyök nem bírná ki velem pár óránál tovább, na meg kár a tüdőjéért is. *félszegen kacsint* Hey, kis rókám... Fel a fejjel. Én már nem változom, most is vannak még ilyen intelligens ötleteim. *félreteszi a macskát* Megkedvelnéd, bújós kis pamacs. És én is szívesen látnálak egy kávéra, vagy kettőre... *a nyelvére kellett volna harapnia* ...tudod, mint a régi szép időkben. *miért is nem harapott a nyelvére?* Hiányzol, little fox.

Emlékszel még arra a késdobálós kocsmára, ahova elvittelek az első randinkon? *halkan felnevet* A kocsma már nem létezik, de az épület még igen, megvettem a tetőterét, felújítottam, szóval most épp ott, de gyakran költözök. Ha gondolod, az ajtóm bármikor nyitva áll számodra.

Egyelőre kezdődik a nyár, hirtelen nagy lett a forgalom a kereskedelemben, de lehet, kiveszek egy szabad hétvégét és meglátogatlak, ha addig nem keveredsz el hozzám. *halvány mosoly* Rengeteg munka van egy ilyen parkkal, nem?

Menned kell...? Mondjuk igaz, vannak még tisztességesen dolgozó emberek ezen a földön. *halk kacaj* Ki kéne venned egy szabadnapot, a túl sok munka árt a szépségednek, kisróka. *hatásszünet* Na de menj, ne miattam ázz el, felhívlak valamelyik nap, tartozok neked egy kávéval úgyis.