Azt hiszik, hogy valami nincsen rendben velem.... hogy kezelésre szorulok és segítségre. Minél többen próbáltak kirántani szenvedésem örvénylő áramlásából annál mélyebbre rántott magával a világ. Csak sajnálni tudom azokat, akik nem engedik el a fuldokló kezét és az utolsó pillanatik kapaszkodnak az elernyedő kézbe, mert ezeknek az embereknek kell együtt élnie a látvánnyal, ahogy egy korábban ragyogó szempárban kihúny a fény.

Amikor a tükörbe nézek nem magamat látom. Anyám megfáradt próbálkozásával találom szemben magamat, ami valahogy mégse úgy sikerült ahogy az emberek szerették volna. Egy nő fiatalabb kiadása vagyok, szőke tincseimmel, kék szemeimmel, élettel tertbőrömmel. Mégis úgy érzem sokszor, hogy haldoklom.

Szinte húz magával a mélység. Gyűlölöm Chicagot, mindigis utáltam a bűzét, a magas épületeit, a szennyes utcáit. Undorodom ettől az egésztől.
A 10. Emelet erkélyéről csodálatos lenne a zuhanás a biztos halál felé. Meg se érezném a fajdalmat vagy a hideg járdát csak az ereimben dübörgő adrenalint és a végső ellazulást. Lassan emelem ajkaimhoz a cigarettát. A büdös, nehéz fű füstje mélyen átjárja a tüdőmet. Minden tüdőzés felér egy pofonnal az agyamnak. Szinte látom magamat távolodni a saját testemtől.
Az idegen érintéstől összerezzenek. Egy zakó súlyos ölelése fon körbe miközben kiengedem magamból füstöt.
-Gondoltam fázol..-örülök, hogy az emberek mások helyett gondolkoznak és mindenkiről feltételezik, hogy mazochista és nem menekül be a szutyok hidegből, ha bántja a szervezetét.
-Köszönöm.-csak ennyit mondok semmi mást pedig még az is megfordul a fejemben, hogy egy könnyed mozdulattal átborítom a korláton és megnézem, hogy hogyan zuhan a mélybe egy emberi test mielőtt leugrom. Elvégre nem bízhatom a véletlenre nem igaz? Ha elég nagyot loccsan akkor nekem is biztosan működni fog.
-Harley.. én sokat gondolkoztam.-na ez az a tény, amivel meglepne, ha igaz lenne és őszintén rácsodálkoznék.
-Olyan életet tudnék neked adni, amiről mások csak álmodnak. Legyél a feleségem és mindent megkapsz.-komoly tekintettel nézek rá. Az egyik legnagyobb baj, hogy azt feltételezik, hogy mindig mindenki mindent akar és hogy pénzért minden megkapható. Kibújok zakójából és kezébe adom.
-Nem vagyok eladó.-félrebillentem egy picit a fejemet mielőtt sarkon fordulnék. Gyűlölöm ezt a város és még éhes is vagyok. Csendesen csukom be magam mögött a bejárati ajtót. Elmegyek innen. Itt hagyom ezt a szemétdombot egy életre. Nincs ami itt tartson. Nincs aki visszahúzzon ide.
Még aznap este kimentem a reptérre egy börőndnyi ruhával, ami egyébként az egész életemet szimbolizálta. Siralmas, de leszarom.
Tekintetemmel lustán futottam végig az induló járatokat. Az első gépre fel fogok szállni és elmegyek innen. Végre.
Meg se néztem az uticélt, mert mindenhol késés volt. A nő annyit kérdezett hova szeretnék menni. Annyit mondtam neki, hogy el és minél elöbb.
Másnap Honoluluban kötöttem ki. Életem egy új fejezetében.