Harley & DaeHyun

Meleg van, mint mindig, de azért egy idő után már meg lehet elégelni a magas hőmérsékletet, főleg, ha az embernek van szabadideje. Márpedig nekem most épp van, és nem elég a lékkondi, tehát az első dolgom, vagyis a második, na jó, talán a harmadik az, hogy elmenjek a tengerpartra. Nem mintha nem látnám sokszor a hullámokat, azonban fürdeni benne nem tudok mindig, ez az igazság. Nem is baj, legalább kevesebb az esély rá, hogy cápatámadás áldozatává válok. Nem félek tőlük, de asszem nem okozok meglepetést, ha azt mondom: élni akarok, hiszen még fiatal vagyok és hülye és tini és...
Barátnőmmel, -nem olyan, mi csak haverok vagyunk - Harley-jal megbeszéltük, hogy a külváros tengerpartján találkozunk. Délután három felé érhettem a helyszínre, mindössze egy laza, térdig érő kékesfekete fürdőnadrágban jöttem el otthonról, kezemben a törülközőmmel. A közelben laktam, így nem kellett semmi nagy cucc, kis pénz volt nálam, az pedig amúgy is mindent megold a mai világban. Mivel nem láttam a lányt, ezért úgy döntöttem, hogy kimegyek egy körre wakeboard-ozni. Egy kissé elhajló pálmafára felakasztottam a törülközőt, papucsom is letettem, majd a megfelelő bódéhoz mentem, ahol már ismertek engem. Haver volt ott mind, velük szoktam szörfözni, horgászni, wakeboardoz-ni és minden más vízhez és tengerhez kötődő dolgot művelni. Lepacsiztunk és nem sokkal később már bent is ültek páran a motorcsónakban, én meg mögöttük a board-dal. Kivezettek a mélyebb vízbe, ahol már könnyedén rá tudtam állni a deszkára. Volt szél, rendesen dobáltak a hullámok, de próbáltam megbirkózni velük. Pár percig nem volt semmi gond, csak az egyik kanyarban rosszul mentem rá a hullámra, mire felborultam, de nem engedtem el a húzókötelet. Gyakorlatilag pofán csúsztam métereken át, arcomba meg kaptam a vizet rendesen.
- Hú geci... - Próbáltam jelezni a többieknek, hogy lassuljanak és szerencsére meg is tették. Kapaszkodtam inkább, mint hogy eleresszem a kötelet mert az még rosszabb lett volna. Lábamhoz között deszkára aztán visszaszálltam és mehettünk tovább. Kiskorom óta űzök ezt a sportot, profinak tartom magam, de mindig van, hogy elesik valaki. De ezek csak még viccesebbé és élvezetesebbé teszik a napot. Elszórakoztunk vagy fél órát. Jó volt, kettő-hármat estem, de nem volt vészes. Úszni tudok, sós vízhez hozzá vagyok szokva, szóval nem jelentettek gondot a tanyálások. Kicsit elfáradva sétáltam ki a vízből, majd megláttam Harley-t, odamentem hozzá.
- Helló! Régóta vagy itt? - Én nem láttam, de nem is akartam sokat váratni. Persze nem tudhattam, hogy velem akart-e lenni, csak mivel együtt beszéltük meg ezt a kis kiruccanást, gondoltam lehet. Közben megtörülköztem kissé, elvégre ömlött rólam a víz és nem akartam, hogy rám száradjon a só.