State of Hawaii


 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Statisztika
Lányok: 70
Fiúk: 47

Civilek: 33
Turisták: 13
Sportolók: 6
Bűnözők: 12
Diákok: 16
Egészségügyiek: 7
Rendőrök: 10
Hírességek: 18

Facebook csoport
Top posters
Orion Maddox-Gordon
 
Marcus Treadaway
 
Daniel Treadaway
 
Maya Lindsey
 
Austin Turner
 
Odette Mackoy
 
Axel Singleton
 
Hero Lewin
 
Dorian Calabrese
 
Kim Chae Rin
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (33 fő) 2015-06-30, 15:07-kor volt itt.
Credits
© A kinézetet Lucifernek köszönjük. Ki van itt részben és a fejlécen található scriptekért pedig hálásak vagyunk a Specto Design-nak. Az oldal tetején található táblázatot, kösöznjük egyik tagunknak, Sybille-nek. A leírások mind a Staff tulajdona, a képeket mi is kutattuk, a Google, Weheartit, Tumblr segítségével. Az oldalból semmilyen anyagi hasznunk nem származik, pusztán a saját és mások szórakoztatására hoztuk létre. Ha bármit szeretnél felhasználni, vagy esetleg bármilyen észrevételed akadna keresd a Staff-ot. Jó szórakozást mindenkinek!

Share | 
 

 Austin&Quentin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Dr. Quentin Crine
avatar
Playby :
Benedict Cumberbitches'
Tartózkodási hely :
Honolulu.
Job/hobbies :
Psychology.
Csoport :
egészségügy.
Hozzászólások száma :
19
Join date :
2015. Jun. 21.
Age :
41


TémanyitásTárgy: Austin&Quentin   2015-06-23, 22:13

I belong to You, You belong to Me, Austinka


Frusztráltan fújok egyet, és elfordítom a fejem, mintha a megfigyelendő személyt keresném a tekintetemmel. Hatalmas udvar. Sok ember. Oh, milyen unalmas életük lehet. Tényleg szinte tökéletes illúzióját nyújtom a némi lefitymálással vegyített közömbösségnek. A figyelmem azonban nem kerülhetik el az olyan apró fiziológiai jelek, mint a fokozott nyáltermelés miatt gyakoribb nyelési reflex, amit az ádámcsutka nehéz emelkedése-süllyedése kísért meglehetősen árulkodóan. Lám, még egy olyan zseniális elmének is, mint én, szánalmasan esendő a teste. Ezzel a gondolattal válok el a párával telített ablaküvegtől.

Kopognak.
- Tessék. - húzom el a szám, miközben undorodva figyelem, ahogy az ajtó feltárul és belép rajta a kolléganő. Aki jelent. Aki jelentéktelen.
- Mr. Crine, megérkezett a sportoló fiú, tudja. - úgy remegnek ajkai, mintha bűnügyi vallomást kéne tennie. A hajtű keresztben lóg a hajába és az inge szokatlanul gyűrt. Nem otthonról jött, az bizonyos.
-  Bátran küldje be. - nagy nehezen szedem rendbe rakoncátlanul hullámzó arcvonásaim - És kérem Miss Potts, legközelebb rendesen öltözzön fel. Ha... - és felemelem védekezően jobbom - Ha ismét kirúgna a hámból, inkább jelentsen beteget. Köszönöm. - a hangom ellentmondást nem tűrő. Gépiesen lépek ismét az ablakhoz, hogy a célszemélyt kutassam szemeimmel a közreeső udvaron. A bolond udvaron. Vajon ott leledzik a dús, vöröstölgyek alatt? Nem is tölgy az, inkább... a zár kattan mögöttem. Vontatottan fordulok szembe a küszöböt átlépő fiúval. Elég magas. És idősebb, mint vártam. A rajzolgatás úgy vélem ez esetben elmarad. Kíváncsian várom, hogy belekukkanthassak az elméjébe, az életébe.
- Kérem, foglaljon helyet. - mutatok a páciensek részére szolgált kanapékra, kettő is akad - Válasszon kedvére. És csak kényelmesen. - micsoda unalom, biztos unja. Szemem sarkából azonnal végig mérem. Mindene a sport és van egy macskája. Vagy kutyája. Látszik, hogy ügyel a külsejére, de a fenekéről nem szedte le a rátapadt bolhazsákról rákóborolt szőrt. Talán késésben volt. És most. És most lekorlátozódik a világ. Számomra csak Ő és Én vagyok. De ki is, hogy is...?
- Mr? Elnézést, még nem olyan rég praktizálok itt. Megmondaná a nevét? - nem áll szándékomban leülni, még a jegyzetemért se nyúlok. Mentálisan egyszerűbb és gyorsabb. A következtetés a leghatékonyabb módja a páciens feltárásának. A hangom határozott, mégsem ellenséges. Az asztalnak támaszkodom, karjaimmal szétvetve. Kíváncsian révedek a világomra.



THANKS KAY


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Austin Turner
avatar
Playby :
Colton Haynes
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Swimming, escort
Csoport :
Sportoló
Hozzászólások száma :
360
Join date :
2015. Jun. 21.
Age :
22


TémanyitásTárgy: Re: Austin&Quentin   2015-06-23, 23:32

Austin & Quentin <3


Klórszag, nyirkos, hűvös levegő, mégis élveztem.
Nem, ezúttal nem az uszodáról beszélek, hanem a kórház takarítószereinek tárolójáról. Hogy hogy kötöttem ki itt? Őszintén szólva, halvány lila gőzöm sincs. Szavak nem kellettek hozzá, amiről meg nem beszélünk, az ugye meg sem történt. Kilépek a helyiségből, pólómat rendezem magamon, hajamba túrok, míg mögöttem meghallom az ajtó ismételt nyikorgó nyílását, és a magassarkú kopogását a fényesre csiszolt, nemrég felmosott kövön. Igen, tudom, mennyire klisé ez a titkárnős dolog, de hát ha egyszer ő akarta, akkor ez van, engedek az akaratának. Arcomra lemoshatatlan vigyor küzdi fel magár, világoskék szemem csillog az elégedettségtől. Ki gondolta volna, hogy ilyen jó móka ez a Hawaii.
Időközben a nőszemély felzárkózik, akinek sajna (vagy nem sajna, hisz többet valószínűleg nem találkozunk) a nevét sem tudom. Megelőz ringó lépteivel, és a kilátásért cserébe nem is sajnálom ezt. Hátrébb várakozok, míg ő bemegy a pszichiáterhez. vagy pszichológushoz. Mi a különbség? Na, ezt meg is fogom kérdezni.
Kilép a nő, arcán némi zavar, mintha engem vádolna valamiért. Nem hat meg különösebben, arcomon változatlan mosollyal lépek be a helyiségbe. A szoba ízlésesen berendezett, a benne tartózkodó jelenléten nem hagyható figyelmen kívül. Kisugárzása szinte betölti a teret, van benne valami különös. Nem tűnik barátságosnak, szemeivel mintha folyamatosan elemezne. Én azonban jó Kansasi fiatalemberként még mindig az összes fogamat mutogatva tekintek rá.
- Szép, jó napot. - köszönök szórakozottan. Körbenézek az utasítását hallva, és lehuppanok a méregzöld színű rendkívül puhának bizonyuló kanapéra, és egy pillanatra hátradöntöm fejemet. Pár másodperccel később újra kiegyenesítem nyakam, és érdeklődve nézek pszichiáteremre... Pszichológusomra. Tekintete végigsiklik rajtam, és valamiért úgy érzem, átlát rajtam. Légzésem még egy kissé gyors, jó kondi ide vagy oda, az előző kis akció kimerített.
- Austin Turner. - reflexből nyújtanám a kezem, karom el is indul, de tudatosul bennem a távolság, és inkább szórakozottan visszahúzom. - Sajnálom, ha egy kicsit megvárakoztattam, az uszodából jövök, és csak nemrég szólt az edző, hogy ide is be kéne néznem. - nem teljesen hazugság, hiszen későn szólt, hamarabb ideértem, de valami... valaki más lefoglalt.
Nem teljesen értettem, hogy miért van szükség erre, de üsse kő, semmi rossz nem derülhet ki. Kis hallgatás után újra szemébe nézek, és csevegő hangnemben, terpeszkedve felé intézem kérdésem.
- Maga pszichológus, vagy pszichiáter? Egyébként mi a különbség a kettő között? Mindig is kíváncsi voltam rá. - vallom be, pedig csak öt perce ütött szöget a fejembe a dolog. Remélem, azért nem gondolatolvasó az előttem ülő fazon.






credit to vivi hides and seeks at caution / atf
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dr. Quentin Crine
avatar
Playby :
Benedict Cumberbitches'
Tartózkodási hely :
Honolulu.
Job/hobbies :
Psychology.
Csoport :
egészségügy.
Hozzászólások száma :
19
Join date :
2015. Jun. 21.
Age :
41


TémanyitásTárgy: Re: Austin&Quentin   2015-06-24, 13:48

I belong to You, You belong to Me, Austinka


Dr. Claire-ből próféta beszélt azon az estén, amikor az összezördülésünk után bejött a termembe, és vigasztalni próbált. Hawaii valóban egy új világot nyitott meg számomra, amely olyan lendülettel szívott be magába, hogy az itt és most által bevilágított kört kivéve minden sötétségbe borult egy jó időre. És nem venném magamra, ha ott is maradna. Bár az otthoni gondos felkészülésemnek hála gond nélkül be tudtam csatlakozni a lelkes betegeim életébe, azért az első hetekben komoly erőfeszítéseket kellett tennem, hogy lépést tudjak tartani a többi doktorral, akik már kiismerték minden egyes betegük szokásait és rigolyáit, az összes kis trükköt, és ez nagyban megkönnyítette a dolgukat. Az este így aztán gyakran ott talált a leletekkel az egyik kopott íróasztal fölé görnyedve, ahogyan az utolsó természetes fénysugarakat kihasználva igyekszem átmásolni Stanley - az előzetesem- füzetéből a latin névszóragozásokat vagy a több oldalon keresztül kígyózó pszichoanalíziseket. Sok betege elpártolt tőlem és olyat választott, aki régebben praktizál a szigeten. De akadt pár olyan, aki hozzám pártolt át. A hírnevem megelőzött. És a beteg szót, egyébként a lelki, mentális, szociális egység miatt különös nyugalommal használhatom, akkor is, ha felháborodást keltő.

Miután elpateroltam az asszisztensemet, pár másodperccel később újabb levegőtolvaj érkezett a szobába. A mindig vidám, nagyszájú fiú. Dr. Stanley így jellemezte korábban, tudom, emlékszem rá. Nem sok sportolót kaptam. De én minduntalan attól tartok, esetében ez a gondtalan, derűs természet egyfajta felszínességnek köszönhető, amellyel könnyed vállrándítással lépett át az élet mélyebb problémái felett, amelyekkel véleménye szerint neki nem sok teendője akad.
- Szép és jó, ritka párosítás. Önnek szép és jó napja van? - sokatmondó pillantással figyelem, ahogy a sötétebb méregzöldet választja. Úgy fest, ő inkább a kényelmet, mint az illemet helyezi előtérbe. A másik kanapé, kevésbé komfortos. Őszintén tisztelem azokat, akik a zöld mellett döntenek. Ez alól a fiú sem kivétel. Tekintetem megakad pulzáló mellkasán, ami hol felemelkedik- hol lesüllyed. Épp, mint a kolléganőmé. Azt hiszem mindent értek. Az öt perce kért kávé a telefonból, üres fülekre talált. Valószínűleg a kisasszonynak fiatalabb dolga akadt.
- Austin, Texas tagállam fővárosa. Ön nem Hawaii, igaz? - érdeklődve vonom fel szemöldököm, nekitámaszkodva az asztalperemének. Érzem a vékony perem nyomását hátsó combomban, de nem törődök vele. Komótosan figyelem a fiút. Figyelemzem. Gépiesen lepillantok lábujjhegyem elé, a szőnyegre, miközben elnézést kért. Olcsó formaisága annak, hogy időnket nem szívesen szenteljük kötelező programokra. Érdekes elmélet ez...
Ő kérdez. Ő végzi a dolgom. Ez halovány mosolyt, annak legalábbis a legenyhébb árnyalatát kölcsönzi szám sarkába. A kérdése bosszantó, az emberek miért nincsenek ezzel tisztában? Nem unatkoznak abban az apró fejecskéjükben? Eltolom magam az asztaltól, majd közvetlenül mellé lépek és leheveredem a bézs színű kanapéra.
- Pszichiáter az, aki a testi és lelki folyamatok kölcsönhatására helyezi a hangsúlyt. Ellenben a pszichológus, nos ő inkább a lélek feltárásával foglalkozik. Ez utóbbi nem írhat receptet. A pszichiáter orvosit végzett, ő megteheti. A pszichológus specializálódik olyan területekre, mint a...  - egy ritka madár fütty vonja magára a figyelmem az ablak felé kapom tekintetem, majd hirtelen vissza a betegemre - Mint, a tanácsadói, pedagógiai, munkai, vagy a klinikapszichológia. Gondolom Ön, ezért van itt. - vonok vállat lezseren - Én Pedig kettő plusz az egyben vagyok, mert én bolondokkal is foglalkozom. A pszichológusok őrültekkel nem foglalkoznak,... a pszichoterápiára való alkalmasságnak egyik alapelve éppen az „őrültségmentesség”
hiszen szükséges az együttműködésre való képesség. A kliens... később már a pszichológusa nélkül is képes legyen elboldogulni.  -
mint egy jól betanult szöveg - Érthető voltam?  - lyukat tudnék vájni a homlokába tekintetemmel - Hogy van most? - ujjaim összefonom, könyökömmel a térdeimre támaszkodom. Gyerünk, valami izgalmasat...

THANKS KAY


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Austin Turner
avatar
Playby :
Colton Haynes
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Swimming, escort
Csoport :
Sportoló
Hozzászólások száma :
360
Join date :
2015. Jun. 21.
Age :
22


TémanyitásTárgy: Re: Austin&Quentin   2015-06-24, 17:22

Austin & Quentin <3


Üres, tiszta ájer von körbe, ahogy belépek eme rejtélyes ember szentélyébe. Kérdésére felelve nyelvemmel benedvesítem számat, majd ismételten vigyorgok.
- Ezen a szigeten minden egyes nap kellemes. Szép, és jó is. Hiszen süt a nap, az emberek kedvesek, és sok a bikinis nő. - nem tudom kellene-e ezt említeni neki, de engedek elmémnek. Tekintetében , hangjának rezgésében rejlik némi erő, mely azt sugallja, tudja, hogy tud az előbbi kis kalandomról. sosem voltam szégyenlős, de úgy érzem, nem helyes ilyen dologgal bemutatkozni a pszichiáter/pszichológusnak.
Ahogy helyet foglalok az ülőalkalmatosságon, ő pedig néz engem. Mintha minden egyes mozdulatom egy-egy kitöltött teszt lenne számára, amit értékel, és képet alkot róla. Kicsit kezdek aggódni, hogy ez a rólam festett portré nem lesz pontos, eltorzul, és ez gátol majd a sportban, hátráltat egész életemben.
Állam szinte koppan a fényes parkettán, amikor felteszi kérdését.
- Maga valami Sherlock Holmes? Kínos beismerni, de így még nem gondoltam a saját nevemre. - és most kinevetem magam. Sosem rejtettem el hibáimat, hisz azzal lesz teljes egy ember. Megvakarom tarkómat, majd visszanézek rá a tiszta ablakról - Kansasből jöttem, Wichitából... Pontosabban egy ahhoz közeli kis farmközösségből, de oda jártam iskolába és az ottani kórházban születtem. - Az állam és városnevet olyan büszkeséggel mondom, mintha Kansas lenne a világfellegvára. Hiába is, szüleim megtanították nekem a hazaszeretetet, én pedig így is teszek. Semmi kupáért, vagy aranyéremért nem mennék más ország csapatába ráadásul Amerika az esélyek országa. Másképp hogy lehetne belőlem, az egyszerű vidéki srácból leendő olimpiai bajnok úszó? - Szabad megkérdeznem, hogy maga itteni-e? - nem akarok kotnyeleskedni, kíváncsiságom hajt engem.
Ezután következő kérdésem hatására halvány mosoly jelenik meg szája sarkában, aztán kisebb előadást tart nekem.
Szemöldökömet felemelem, pislogok párat, aztán próbálom megemészteni a dolgot. Mondjuk azt, hogy sikerült. Úgy-ahogy.
- Aha... Most akkor maga melyik is? Valami a kettő között? Vagy mindkettő? - a számomra jelentéktelen madárfütty ő leköti, erről valamiért Larry ugrik be nekem, mosolyt csal az arcomra... Mintha nem lett volna eddig jelen. Mikor hangulatomról érdeklődik, nem gondolkozok, csak beszélek kényelmesen, hátradőlve.
- Kielégülten, többnyire. Felfrissülve, mégis fáradtam. Üdítően hat rám ez a levegőváltozás, de az edzések szinte teljesen lekötnek. Keresni tervezek valamilyen melót is mellékesbe, hogy az ösztöndíjjal kiegészítve tudjak bérelni egy lakást. Szeretem én a koleszt, de egy három órás konditermes edzést követően nincs erőm hallgatni a szobatársam monológjait a szinten lévő jó csajokról a fáradtságtól. Pedig normál helyzetben csatlakoznék a beszélgetésbe. - kicsit sok, kicsit felesleges, kissé felszínes, ilyen volt ez a jellemzés, ezt még én is látom.





credit to vivi hides and seeks at caution / atf
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dr. Quentin Crine
avatar
Playby :
Benedict Cumberbitches'
Tartózkodási hely :
Honolulu.
Job/hobbies :
Psychology.
Csoport :
egészségügy.
Hozzászólások száma :
19
Join date :
2015. Jun. 21.
Age :
41


TémanyitásTárgy: Re: Austin&Quentin   2015-06-25, 09:14

I belong to You, You belong to Me, Austinka


Vannak napok – hosszú, komisz napok – amikor a Lemon Street csendje nekifeszül az idegeimnek. Nem csoda, hogy ha unatkozom. Sóhajtok, és minden erőmmel próbálok előállni valamivel, de el kell ismernem a vereséget. A válasza alapján túl könnyen kiismerhető. Egy nyitott könyv: itt nincsenek rejtélyek, feladványok. Unalmas.
- Örülök, ha jól érzi magát. - tudom a szerepem és elégedett vagyok vele. Tényleg... Igaz, a szövegem elég ismétlődő. „Csodálatos.” „Örülök.” „Fantasztikus” A cselekvésem is sétára és bólintásokra szorítkozik. Kivételes alkalmakkor enyém lehet a katalizátor szerepe, amely beindítja azt a kémiai reakciót a zseniális elmékben, amely elvezeti őket végül a démonjaikhoz. Ilyen alkalmakkor őszintén boldog vagyok. De most, nincs más, csak egy még túl fiatal fiú.
Az egyedülálló, briliáns elmém darabokra szakad, mintha ellenem dolgozna. Most is keresem benne a titkait. Mintha ilyen korban lehetnének, mintha mindenkinek kötelezően lepecsételt sötét háttérrel kellene léteznie. Nem. És eltaláltam, ami a nevét illeti. Az akcentusa is árulkodhatott volna, hogy nem vettem észre? Közelebb mocorgok, kezd érdekessé válni.
- Nem, nem vagyok Mr. Holmes. Bár jó magam is rajongok a karakterért. - szám sarka rándul, nocsak ez itt egy mosoly - Azok a dolgok, amik maguktól értetődőek, addig nem gondolkoztatnak el bennünket, amíg valaki más szájából nem hallhatjuk.  - próbálom megnyugtatni, mert úgy fest kinevette magát. Erre nincs oka. Én sem gondolkoztam a nevem jelentésén, egészen sokáig. - Szép történet. Boldog gyermekkora volt? - pillantok az ajtó irányába, majd ismét a fiúra révedek tele érdeklődő csillogással. Ez a fiú szétrobban a tisztaságtól. Talán akadnak fiatalkori kilengései, de mit sem számítanak igazán. Az ártatlansága fullasztó. Hogy képes ennyi gyötrődést okozni az elmémben, nem fér a fejembe. Kérdésére felvonom a szemöldököm. Nocsak, egy meglepetés. - Ha legálisan akarnám tartani a beszélgetésünket, azt felelném, hogy nem szabad. - oldalra biccentem a fejem - De, nem látom át a logikát és jó magam is szeretek szabályt szegni. Így szabad kérdeznie. És nem, nem vagyok idevalósi. Párizsból jöttem. - félmosolyra húzom szám, miközben mocorgok.
Kérdésére igyekszem kielégítő választ adni és olybá tűnik sikerül is. Ennél egyszerűbben nem tudtam volna megfogalmazni, de úgy veszem észre még így is akadtak kérdései, ezért hepciásan elnevetem magam.
- Mindkettő. - bólintok, majd a térdeimre támaszkodva figyelem őt tovább. Kérdezek és szinte azonnal beszélni kezd. Nem áll le, nem áll meg. Nem gondolkozik, ami jön, az jön. Érdekes... Figyelemmel kísérem szavalását, majd lelkesen bólogatok, mikor beszél.
- Értem. - bólintok, majd ujjaimmal babrálok - Szeret úszni?  - tudom, hogy ebben a sportágban mozog, de érdekel, hogy önszántából van-e benne, ó annyian vannak, akik kényszerítve vannak a hivatásukba - Mit érez, mikor úszik? -
oldalra döntöm a fejem, mintha új szögből szeretném vizsgálni. Talán ő még nem tudja, de egy ilyen beszélgetés során a szakembernek - jelen esetben nekem - a világ megszűnik, és csak és kizárólag a páciens - az ő - élete az egyetlen számító dolog. Dolog...  Talán fel kéne adnom egy apróhirdetést: „Jó állapotban lévő szívet és érzéseket vennék. Keresse Doctor Crine-t a Lemon Street 405b alatt.”

THANKS KAY


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Austin Turner
avatar
Playby :
Colton Haynes
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Swimming, escort
Csoport :
Sportoló
Hozzászólások száma :
360
Join date :
2015. Jun. 21.
Age :
22


TémanyitásTárgy: Re: Austin&Quentin   2015-06-25, 15:05

Austin & Quentin <3


- Rendkívül kedves magától. - neveltetésem elengedhetetlennek ítéli eme gesztust. Nevetek csevegek, életem ez alapján felettébb felszínes. Bevallom, sosem merengtem az élet mély kérdésein elfetrengve fekhelyemen nem kellett törődnöm vele, csak a vízzel. Alkalmi kedveseket keresek, ezekkel pillanatnyi nyugalmamat meglelem, de hamar egy új virágra reppenek. Az elköteleződéstől elrettenek, a hosszútávú kapcsolattól kiráz a hideg, kissé látszik is rajtam szemlélőm szemszögéből.
- Én nem olvastam semmit a fószerrel, viszont a Robert Downey Junioros filmeket kedveltem. - Bevallom, nem rejtegetem műveletlenségemet. Sosem akartam többnek tűnni, mint ami vagyok, hisz számomra az is bőven elég volt. Mielőtt ideértem, néha megmásítottam énem hogy a körülöttem élő társaim te tartsanak különcnek. Nem mondtam el nekik hatalmas szeretem a discozene és a macskák iránt, sekélyes életemnek egy legsetétebb szeglete. Ám mikor erre a szigetre értem, megfogadtam, hogy nem rejtem el személyiségemet.
Hallgatom eszmefuttatását, érdekes, az én fejemben nem vertek gyökeret ilyen magvas elméletek.
- Igen, én boldognak tartom. Tudja, egyszerű, vidám élet volt, sok volt a tennivaló a farmon, így nem volt időm elzüllni a sport mellett. Persze az iskola kedvéért muszáj volt szocializálódnom, és olyanná váltam, amilyennek ők akartak engem látni. Tudja, a helyes srác jár a bulikra, fűzi a csajokat, de a jegyei nem jók - mindig is úgy gondoltam, hogy azért lehet képes lettem volta kettesnél erélyesebb egyet érdemelni, de nem tettem. - De egyáltalán nem bántam meg. Így vagyok boldog, miért keseregnék, nem?
A lehető legkényelmesebben helyezkedek el, lában azért nem merem feltenni az előttem elhelyezkedő ember értékére.
- Ó, szóval most törvényt szeg a kedvemért? Milyen kedves. Szóval Franciaország? - szívem szerint mondanám a kliséket, hogy croissant és csiga, de nem teszem - Mindig is meg akartam nézni azt a helyet.
Érdeklődésemet nem szűkítem le az Eiffel toronyra, biztos van ott még már érdekes dolog is.
- Mondjon valamit franciául, kérem! - nem igazán találkoztam az ország közepén egy farmon külföldiekkel, szóval tök izgalmas ez számomra.
Olyan nyugalommal kémleli előadásomat, hogy szinte én is lelassulok tőle. Lélegzetem már nem heves, ám ajkaim állandó ívben feszülnek. Nem mindig nézek a szemébe, egy közel eső tükörben észreveszem a halvány vörös foltot metszőfogamon... Rohadt vörös rúzs. Bár szexi, mindenhol ottmarad. Kis szünetet tartok, és nyelvemmel elkezdem leszedni.
- Úszni? Imádok. A helyzet az, hogy ez a sport adott nekem esélyt a hírnévhez, a sikerhez. Megvédett sok ártalmas dologtól, második otthont nyújtott számomra, és egészséges lettem tőle. - ha az előtte ülő egy tini lány lenne, most a befeszített hasába öklözne, de nem teszi. Következő felé szegezett mondaton eltöpreng. - Mit érzek? amikor lebukok a víz alá, érzem, hogy körbeölel. Megvéd a környezettől, de visszafog, hátráltat, hogy erősödjek. Segít elérni álmaimat. Néha, a természetes víz mintha élne. Az uszodákban lévő klóros lötty halott, mégis vele találkozok a legtöbbször. De a tenger... Ahogy minden pillanatban csókra közeledik a parthoz, mai egyfolytában visszalöki, ő mégsem hátrál, hátha egyszer eléri célját, és egyesülnek... Sajnálom, hogy ilyen érzelgős voltam. A kedvenc témámról van szó.





credit to vivi hides and seeks at caution / atf
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dr. Quentin Crine
avatar
Playby :
Benedict Cumberbitches'
Tartózkodási hely :
Honolulu.
Job/hobbies :
Psychology.
Csoport :
egészségügy.
Hozzászólások száma :
19
Join date :
2015. Jun. 21.
Age :
41


TémanyitásTárgy: Re: Austin&Quentin   2015-06-29, 09:41

I belong to You, You belong to Me, Austinka


Kedves? Nem, amire én gondolok, a következő: az érzelmi involváltságom semmit nem tesz hozzá a hallgató élményhez, épp ellenkezőleg, a túlzott érzelmek apró pontatlanságokhoz vezetnek, amelyek összességében rontják a befogadói élményt. A hideg fej, biztos kéz elve az esetek többségében a legcélravezetőbb.
Ez persze teljesen felháborít – előre borítékolhattam volna -, és hideg szívű szörnyetegnek nevezhetne. Valóban nem érzek semmit, amikor kérdezem, valóban egy puszta matematikai bravúr fültanúja vagyok minden alkalommal. Meglepő. Az ő élményén miért változtat, hogy én mit érzek – vagy nem érzek – társalgás közben? (Ismételten: Kedves?)
- Ez személyiségfüggő, kinek milyen az igénye, mekkora elvárásai vannak. Mi a cél és mit tesz érte. A nevet ismeri és rá tudott asszociálni, ez önmagában elég. - kaján mosoly jelenik meg keskeny arcomon, miközben minduntalan ismételgetem, hogy hiba, hiba, hiba... Az eset' értem páciens alatt, ezt unom a legjobban. Mikor fiatal apró kölyköket küldenek hozzám, akikkel az ég egy adta világon mentálisan semmi probléma, ezzel untatva őt és persze engem is. Borzongok, hogy végezhessek és átsuhanjak a bolondházba. A szenvedélyemmé vált, gyilkos. Mint a dohány. Kaparó torok és egyéb barátságos tünetek. Próbálom keresni a fiúban az átlagtól eltérésre utaló nyomokat, de aligha találok ilyet. Minden rendben ... ez bosszant.
Kíváncsian túrok bele emléktornyába, kezdve a gyökerektől. Figyelmesen hallgatom, lebontva körülötte a falakat.  - Értem. - sztoikus mosoly, majd próbálom megkeresni a kiskapukat. Ó, a bolondját járatom... hiába. Egészséges, nincs baja. Bár tetszik az idilli gyermekkor, nem feltétlen ezt vártam. Ha lett volna trauma, vagy mi egyéb, máris érdekesebb vizekre evickélhettünk volna.
- Valami olyasmi. - apró vállrángás - Semmi különöset nem talál arra. Sok eső, csatorna szag és különc egyének. - nagyot nyelek az emlékek burjánzásán, majd állam szegve figyelem. Halovány mosoly kúszik arcomra, mikor franciául akar hallani. - Tu me plais beaucoup'  - köhintek, majd fészkelődöm  - - Azt jelenti, nagyon tetszel. - lesütöm tekintetem. Szeretem, ha félreértenek. Miért is ne? Legalább az érzelemárnyalatát is megvizsgálhatom.
A légzésemre figyelek, amíg a tükörből észleli hibáját. Hagyom, had rendezze, addig próbálom kizárni. Mikor hangját hallom újra, akkor fordítom felé ismét figyelmem. Elnyíló ajkakkal fürkészem, miközben szenvedélyesen mesél a csókról, a halott, az élő vízről. Egyre érdekesebb.
- Kérem, nincs szükség formaiságra. Itt azt és úgy mondja, ahogy gondolja. - mozdulok közelebb - Mit gondol, miért löki el állandóan a part? - ujjaim összefonva figyelem. Kíváncsivá tett...

THANKS KAY


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Austin Turner
avatar
Playby :
Colton Haynes
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
Swimming, escort
Csoport :
Sportoló
Hozzászólások száma :
360
Join date :
2015. Jun. 21.
Age :
22


TémanyitásTárgy: Re: Austin&Quentin   2015-06-30, 11:18

Austin & Quentin <3



Bólintok, mintha értettem volna az előbbi mondatát. Valami személyiségfüggés, meg név. Még mindig a nyomozócsávóról beszélünk? Mindegy. Szívem ritmusa lelassul, az előző percek lángjai kezdenek kialudni. Mit hagynak maguk mögött? Szívem helyén csak üres jéghideg tér van. Szükségem van azokra az érintésekre, hogy feltöltsenek élettel. Hangulatom szürkül, vigyorom lankad. Ez nem jó, általában nem szokott ilyen gyorsan rám jönni szex után.
Nemsokára újra éreznem kell egy ember érintését a bőrömön. Nem vámpír vagyok, vagy valami szörnyeteg... Csak kell nekem, és kész. Nincs ebben semmi fura, igaz?
Jobb tenyerem bal alkaromra helyezem, majd beszéd közben váltok, és combjaimra helyezem kezeimet.
- Még mit lehetne mondani a gyerekkoromról... Nem, igazából összegezve ennyi az egész. Szóval franciában sok a fura alak? Érdekes lehet. - mint maga? akarom kérdezni, de nem teszem. Annyira nem is fura.
A francia mondata után ezt visszavonom. Nem, nem ítélem el az embereket azért, mert mást szeretnek a megszokottnál, sőt a rámhajtó melegeket különösen értékelem a jó ízlésük miatt. De nincs valami orvosi hókuszpókusz, ami ezt tiltja Vagy csak beleképzelek mindenfélék egy ártatlan mondatba?
- Tu me plais beaucoup' - próbálom utána ismételni szörnyű kiejtéssel. Igazi Kansasi vagyok, aki életében nem hallott még angolon kívül más nyelvet. Na jó, néha azért igen, de nem mindennapos, így nagyon megnehezíti a nyelvtanulást. - Köszi, majd felhasználom, ha ott járok .- vigyorgok rá, kacsintás is becsúszik, de nem tudok kéne-e ezt ezután.
Aztán megered a nyelvem. Beszélek a vízről, a védelmezőmről, a valódi edzőmről. És  a partos dolgot is megemlítem. Ő pedig issza a szavaimat, sőt, falja őket. És visszakérdez. Hm.
- Hogy... Hogy miért? - kezem újra alkaromon pihen - Talán mert a part tudja, hogy mindig visszajön. A tengernek szüksége van rá, így bármit megtehet. Mint egy elbaszott párkapcsolat.
Wow. Ezt is kimondtam. Az emberek keresztet vetnek körülöttem, ha véletlenül a k betűs szót használom., szóval legbelül egy kicsit megdöbbenek. De ebből mi akar kihozni? Nem tudom. Kinézek az ablakon, hátha meglátom az előbbi madárfütty forrását, de nem találok semmit.
Kezd fura lenni ez a hely




credit to vivi hides and seeks at caution / atf
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dr. Quentin Crine
avatar
Playby :
Benedict Cumberbitches'
Tartózkodási hely :
Honolulu.
Job/hobbies :
Psychology.
Csoport :
egészségügy.
Hozzászólások száma :
19
Join date :
2015. Jun. 21.
Age :
41


TémanyitásTárgy: Re: Austin&Quentin   2015-07-02, 11:04

I belong to You, You belong to Me, Austinka


Hah. kezdem megfejteni a fiút. Sokkal érdekesebb, mint azt gondoltam. Kezei folyton érintik egymás. Ha elválnak a combjaira tapadnak leválaszthatatlanul. Mintha ez olyan egyszerű lenne. Egy átlagos embernek ezek semmit mondó gesztusok, de egy elmebajnoknak, aki viselkedésből olvas, az ilyen igazi kincs. És elég ritka is, ami azt illeti. Nincs beépített vészkapcsolóm túlmelegedés esetére. Ha lenne, sosem lett volna szükségem drogokra. Zenére. A zene is drog, csak legális. Furcsák a törvényeink.
- Sok barátja volt? A szüleivel jól kijött? Nem volt a családban erőszak? - egy orvos nem hibázik, sosem hibázik, nem remeg. Akkor miért érzem a feszültséget magamba? Ez a jobbik féle, mikor az ember az adrenalin löketet várja és mégis valami mást kap cserébe. Ó, annyira izgalmas.
- Rengeteg. - villantok egy sokatmondó vigyort a fiúra, miközben ujjaim összekulcsolva támaszkodok combjaimra, ezzel közelebb mozdulva. Szörnyen irritáló lehet, hogy úgy révedek rá, mint egy rákorlátozódott térfigyelő kamera,.. Láthatóan összezavarja a mondat, amit franciául mondtam neki. Érdekes reakciók sorakoznak végig az arcán. Az érzelem árnyalata hirtelen változik, lehetetlen lenne megmondani, hogy mit gondol most rólam őszintén. Korán sem zavar, ha melegnek gondolnak. Hisz terjeng rólam a pletyka, a bolondom miatt...
- Nem is rossz! - részesítem dicséretben, még mimikámmal is hozzájárulok. Barátságos mosoly, felemelkedő szemöldök. Kell ennél több? Ugyan. - Pontosan ezért mondtam, bár kétlem, hogy sikerül megjegyeznie. - tekintve, hogy nem holnap utazik. Állam szegem, majd jobban beleásom magam a személyiségébe. Elvégre ez a dolgom. Kiélvezem a maradék harminckét percet, amit még velem tölt ez a kielemezetlen, friss lélek.
Érdekesnek gondolom az asszociálását a partról, a vízről, a csókokról. Miért akarja mindenbe belemagyarázni az érintést? Miért kell az ujjbegyének a fedetlen bőrét, vagy a combját mindenféleképpen simítania? És miért reagál ennyire hevesen, ha szóba kerül? A válasz egyszerű; itt van az orrom előtt. És végül kimondja ő, helyettem.
- Csak nyugodtan, emiatt ne érezze magát feszülten. Ami itt elhangzik, itt is marad e között a négy, régen nem meszelt fal között. - sokatmondó vigyor, majd felegyenesedek - De, Önnek különleges problémája van. - vállam felett rá pillantok, miközben az ablakhoz lépek, de természetesen nincs bennem hátsó szándék, hogy a szomszéd bolond kertben őt keressem... - Önnek kényszerbetegsége van. - köszörülöm a torkom, de nem fordulok szembe vele - Folyamatos tudatalatti késztetést érez rá, hogy másokkal, vagy önmagával érintkezzen. Fizikailag. Több különböző nemzetközi kutatás megerősíti, hogy a kényszerbetegség gyakori kórkép, a lakosság kb. 2,5-3%-át érinti az élete folyamán. Ezért ne érezze magát rosszul. Ha időben észreveszik, nincs probléma. - és szembe fordulok vele - Súlyos esetben a kényszeres tünetek a páciensek napjának nagy részében jelentkeznek, rengeteg energiáját felemésztheti. - közelebb lépek hozzá, olyan semmitmondó ám mosolygós tekintettel
- A törvényünk nevében nem kötelezhetem rá, hogy próbáljon meg kigyógyulni ebből, azonban vannak terápiák, amikkel kisegíthetem ebből, ha gondolja. - állam szegem és az ablakhoz lépek ismét. Hagyom gondolkodni, rá fér.

THANKS KAY


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Austin&Quentin   

Vissza az elejére Go down
 

Austin&Quentin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» "Ne szemetelj!" Quentin és Leo

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
State of Hawaii :: Lezárt Privát játékok-