Egy és két és há’ és négy, te kis Maya hová mégy? Nem megy ő túl messze, csak egy kicsit táncos lenne. Vagyis táncolna, de z úgy kevésbé hangzatos, na meg nem is lenne Mayás. Miközben a tükör előtt illeg-billeg, felpróbálva ruhákat, hamar rájön, hogy valami laza, kényelmes szoknya lesz a nyerő. Ezeket a feszülős rövid szoknyákat nem neki találták ki. Kint van mindene és kényelmetlen is. aki erre azt mondja jó meg minden, az vagy férfi, vagy még sose húzta fel. Nagy nehezen felszerencsétlenkedi a cipzárt hátul, keres egy lapos szandit, ugyanis hiába a mély növése (mert ez közel se magasság, kutya ülve nagyjából), a magas sarkú sem a legnagyobb favoritja, inkább a kényelem. Így is csinos és aranyos, neki meg ez elég. Göndör fürtjeit megigazítja kétoldalt, majd elégedett mosollyal csapja össze a tenyereit. Gyorsan kulcs, telefon, pénz, zsebkendő a táskába, meg ami még kellhet. Utolsó vizit és pontban este 11-kor ki is robog a házból, egyenese belefutva abba a két lányba, akitől a helyről hallott, ahova igyekszik. Nem mintha egyedül félne, ez valahogy hiányzik belőle, de mivel új lesz neki a hely, meg imádja ha társasága van, teljesen jó ez így. elfecserészik velük addig is, még odaérnek vígan.
Hiányzik neki, nagyon, de tényleg, hihetetlen módon igényli a szervezete a mozgást és az energiáinak a levezetését mióta itt van. Nincs meg az a pörgés, ami eddig mindvégig jellemezte őt, bár hogy elkezdett szörfözni tanulni nagyban elindult egy jó úton, de közel sincs még a legjobbon. Nem igazán tudja sokszor eldönteni azt, hogy most ő van lemaradva, vagy a körülötte lévők éltek meg eddig több dolgot, de a pasis beszélgetéseikben addig tud jutni, hogy ő aranyos, ő kedves, ő neki szép a szeme, és nincs tovább. Néha úgy érzi kimondva is furán tekintenek rá, hogy ennyire nyílt meg társasági még is páratlan. Bár az mondjuk jó dolog, mert azt is jelenti, hogy egyedi… Magyarázzuk ki persze, hogy lánykánk egy még ártatlan és tapasztalatlan bárányka éppen.
Most azonban, a szórakozóhely, melynek nevét neonosan villogó fények jelzik, egyből leköti a figyelmét, és pár pillanatig még turista kinézete van, ahogy csak kapkodja a fejét a helyen jobbra és balra, viszont a lányok általi invitálástól és az elő italtól már nincsenek feszengések és nagy nézelődések. Hamar elkapja a láz, hogy táncolni akar, a szőkét, akivel érkezett, karon is ragadja nevetve és behúzza a tömegbe, ahol teljesen kizárva a körülötte lévőket kezd bele a csípője mozgatásába és rázni a ritmusra. Csak dúdolgat, de mire felnéz vigyorogva, az újdonsült barátnője mintha felszívódott volna, ettől még nem pánikol, itt a tömegben olyan jó. a kék ruhájával kilóg a sorból, de elenyésző magassága miatt alig észrevehető, nem lesz itt baj, igaz?

Zaj, párás tekintetek, gyenge fényviszonyok, bár ezek Mayát nem hatják meg különösebben, ő képes magát így is jól érezni, van zene, táncolhat, bár a barátnői felszívódása villogtathatná benne a piros vészjelzőt, ez mégsem történik meg. Mióta elkezdte az egyetemet, azóta sokat járt ilyen helyekre, bár nem volt egy kifejezett partyállat, csak ha alkalom és társaság is volt hozzá. Viszont mióta itt van, először mozdult ki így. Harperrel kicsit más irányból közelítik meg együtt az itt létet, csak szépen komótosan, a többiekkel, meg túl vad a dolog, Maya jelenleg a kettő között tipegne naiv kis valójában, csodás mosolyával és ártatlan kisugárzásával, ezt azonban most a parkettre hozta.
Szám halkul, hogy új kezdődhessen, ekkor szúrta ki, a vélhetően hozzá közeledő úriembert, bár ebben nem lehetett biztos, plusz eddig nem hallott semmit. Tánc közben kisodródott szerencsére a tömeg szélére, így nem volt nehéz megállni és távolodni egy hangyányit. Köszönt, mert bár nem hallotta, valószínűleg neki is köszöntek.
- Szia, milyen kedves vagy. Milyennel?
Hajolt közelebb, mert bár hangos próbál lenni, a vékonyka, aranyos hang attól még ilyen környezetben nem túl ideális és segítő. Természetesen fülig érő vigyorral nézett végig a vele szemben állón. Semmi egyéb gondolata nem volt azon túl, hogy de jó, új ismeretségi lehetőség, és még csak nem is ő kezdeményezett! Ami Maya esetébe ritka, hamar ráugrik az emberekre, akik vagy menekülnek, vagy jobb esetben tűrik ezt. Közben jönnek-mennek, majd fellökik, így egy lépést tesz is még inkább kifelé a tömegből. Majd amolyan gesztusként tartja felé a kezét, bár ritkán mutatkozik be csak így, általában már ekkor letámadja az embereket a kisugárzása és a szeretet, na meg le is taglózza. Viszont a bemutatkozással nyit, csak azután hajlandó az italt elfogadni, amiről reméli, megtudja mi is az. Nem egy nagy ivó, nem is nagy barátok, egy-két pohártól neki már bőven pörög-forog extrán minden.
- Maya vagyok, egyébként és elfogadom.
Bár senki nem kérdezte. Vagyis, hát, ez se zavarná, tényleg, meg az se, ha most kiderülne, mégse neki szánták a mondatokat és sarkon fordulna a férfi, amíg itt illeg-billeg a sarkain. Előszeretettel rágcsálja, mikor türelmetlen és várakozó a száját, ezt most is megteszi, azonban, ahogy újra ritmusosabb szám következik lábai önálló életet élve vinnék vissza táncolni, kissé kérlelően pillant a társaságára ekkor.
- Tánc?
Nem mintha ne ismerné a nemet, de van, amikor nem hallaná szívesen, mint sok ember van ezzel még így a világon. De ha nem, azzal sincs baj, elbeszélget ő ital mellett, azt szeret. Mindeközben pedig senki nem gondolná, de a fejében meg sem fordul, hogy bántani akarnák, hogy kihasználni akarnák, hogy nem egy jótét lelket sodort elé a szél.

Egy pillanatig sem fordul meg leánykánk fejecskéjében az, hogy ne álljon le valakivel eszmecserét folytatni, vagy az, hogy tartson távolságot. Mindenkinek esélyt adó személy ő, aki egy pillanatig sem tudna semmi negatívat ráhúzni ismeretlenekre. Egyszer mintha Dorian is említette volna neki a rendőrőrsön, mikor éppen valami tolvajt vittek be, akit Maya készségesen, mosolyogva, sütivel fogadott,, hogy lehetne óvatosabb, meg hogy sikítson, ha szükséges. Hát tény, egyszer, ha nem többször, de magát fogja nagy bajba sodorni. Önmagától kéne félteni, nem pedig mástól. De hagyjuk az embereket meg a hitükben, hogy naivitása csak mások felé viszonyulása következtében okozhat gondot.
- Ó, érdekes, azt hiszem azt még sosem kóstoltam. És finom?
A kérdés maga buta, a megállapítás pedig többet mond bármelyik önéletrajznál, mi a leányról fellelhető. Elég sokszor társítják a kedves és naiv, valamint tapasztalatlan személyisége mögé a bárgyúságot és a tudatlanságot, holott ez egyáltalán nem igaz. De nem az a fajta, aki nagyon okoskodni vágyó lenne, na meg vallja, hogy mindig van új a nap alatt, amit meg lehet tanulni, így gyakorlatilag senki se nevezhetné magát tudásbirtokosnak, hiszen egy témában se lehet teljes szakértő valaki, nem még többen. Jelen helyzetben a társasági szokásai erős fejlődésre és óvatosságra szorulnának, de ezt észre sem véve próbálja legszebb mosolyával meghálálni a kedvességet, közvetlenségével pedig már egy nevet is kicsikart.
- De érdekes név, nem helyi vagy te sem, igaz?
Érdeklődik, bár neki aztán senki nem tartozik beszámolóval és ezt sem vallatásként teszi fel, csak érdekességekre kíváncsi. arra mindig, ha valaki fenn tudja tartani ezt a kíváncsiságát, annak nyert ügye van nála az esetek többségében.
- Ó, nem baj, majd belejössz, nem kell ehhez diploma! Csak érzésből...
Nevetve fogadja el az italt, majd bele is iszik. Összeráncolja kicsit a homlokát, nem igazán van z ilyen italokhoz hozzászokva, vagyis nyilván nincs, nem alkoholista, meg nem is egy partymegszállott, bár azért egy-egy pohárkával ivott már többször. De inkább a színes, édes koktélszerűségeket kerülgette, nem meglepő módon ezek illenek hozzá leginkább. Közben ahogy megfogja a kezét Iason elmosolyodva néz rá, kicsit úgy tűnik neki, mintha gondolkodna, de nem foglalkozik ezzel különösebben, zene jön, partner van, nincs ami megállítsa benne, hogy táncoljon. boldogan, örömmel, önfeledten, ártatlan és felszabadult arccal. Valahogy néha egyszerre olyan mintegy kisangyal és egy mozgékony kisördög, nincs benne egyensúly, hol egyiket látod, másikat érzed rajta, hol fordítva. Igyekszik vigyázni a kezébe került pohárra azért ettől még eléggé kis aktív és mozgékony a férfi körül. Fogalma sincs mibe vágta a fejszéjét, de ebben a pillanatban még csak bele sem gondol semmi következménybe. Csak jól akarja magát érezni.
- Nem is vagy ügyetlen!