Van, aki csak annyit mond rám: hülyegyerek. Én pedig ezt határozottan megtiszteltetésnek érzem. Igen az vagyok. Nem tudatlan, nem ostoba, simán csak nem normális. Így minden sokkal viccesebb. Nagyon gáz lenne, ha mindent véresen komolyan vennék. Az élet azért van, hogy nevessünk, és jól érezzük magunkat, különben totál felesleges lenne minden lélegzetvétel, amit ezen kívül veszünk. Nem szeretek szomorú lenni, és azt hiszem nem is tudok. Sokan fogatják is rám a szemüket, mivel én mindent elviccelek. Nem tudok másmilyen lenni, és hogy őszinte legyek, nem is akarok. Ha szeretnél pár vidám percet, csak keress! Mások szerint kifejezetten bunkó, és paraszt is vagyok, de ezek a szavak sem hatnak meg különösebben. Igaz, hogy néha nem épp a kellő hangnemben, szavakkal fejezem ki magam, de persze aztán én is rájövök, hogy ezt nem épp így kellett volna, és bocsánatot kérek. Utálom, ha hazudnak nekem, és a barátaimért, családtagjaimért bármire képes lennék, hogy megvédjem őket. Már gyerekkorom óta imádok szörfözni, és hát elég jó is vagyok, emellett pedig még számos extrém sportot imádok, és rendszeresen űzök is.

Kinézet, tömören:
Magasság: 187 cm
Súly: 80 kg
Szemszín: Barna
Hajszín: Barna
Különleges ismertetőjegy: Szinte az egész testét beborító tetoválások

Hogy miért is szeretek Hawaii-n élni? Oh, hát a válasz egyszerű: tengerpart, dögös csajok, és megannyi szórakozási lehetőség. És a szórakozás alatt én most az extrém sportokat értem, mert hát abból is akad egy pár. A mai napot is ilyesfajta szórakozással töltöm néhány haverral, a dzsungelben. Ott bent, a sűrű közepében vannak a szép nagy fák, amikről lehet ugrálni. Persze ezt is csak a megfelelő védőfelszereléssel, bukósisakokkal, és kötelekkel, mert ugye senkit nem akarunk eltemetni egy véletlen baleset után. A mai a második alkalom, hogy kijövünk ide, és be kell valljam, az első alkalommal eléggé paráztam ettől az egésztől, de az első ugrás után minden egyszerűbb, és vágysz rá, hogy többet ugorhass.
Még nagyon fiatal voltam, mikor Honolulura költöztünk az ősökkel, és már szinte a kezdetekben magával rántott a sportok világa, majd később az extrém sportoké. Elsősorban persze a szörf az, amit bármikor űznék, hisz gyakorlatilag abból is élek, a versenyekből, meg órákat is adok fiatal, kezdő szörfösöknek. Na de itt most nem a szörfdeszka kell, csak néhány kötél, meg egyéb védőfelszerelések.
- Én vagyok az első...! - Jelentem ki határozottan, miután minden biztosítókötelet rá erősítettünk a kiszemelt fára. Két haver felvontat a fára, majd az egyik, vastag faágba megkapaszkodom. Először lepillantok, majd egy nagy levegőt véve elragaszkodom, zuhanni kezdek. Érzem, ahogy az adrenalin felszabadul bennem, örömömben elordítom magam.
A titok nyitja, hogy egyszerűen csak bízni kell a kötélben, és teljesen ellazulni. Ha ez megvan, tényleg nem lesz semmi baj. Elsőre tényleg elég durvának hangzik, és látszik az egész, na meg az a magasság, ahonnan elrugaszkodsz... Az egész olyan... Olyan brutális, de marha jó érzés.
- Hát ez még mindig marha jó buli...! - ordítom el magam, miután leérek, majd elkezdem leszedni a kötelet magamról, de a biztosítót még nem, tervezek még néhányat ugrani a mai nap folyamán.
- Na, ki a következő? - kérdezem a többiektől, mire azonnal vállalkozik egyszerre kettő is. Na de egyszerre csak egy...

~ És hogy miről is volt szó... ~