Doktor House 2. Sokan hívnak így a kórházban, pedig én közel sem vagyok annyira szabadszájú. Rendben, megmondom a véleményem, és nem körítek, ha megkell mondanom a betegeimnek, hogy halálos betegséggel küzdenek, de annyira azért nem vagyok brutális. Legalábbis szerintem.
A magánéletemben olyan ember vagyok, aki nehezen enged közel bárkit is magához, lévén, hogy jó párszor megjártam már a nőkkel. Azonban, ha mégis sikerülne Neked, akkor az biztos, hogy a tenyeremen foglak hordozni, persze ha viszont is megkapom, amit akarok. Ellenkezőleg, barátokból van nekem elég, csak a női nemmel voltak rossz tapasztalataim, azért is tartom jónak, ha vigyázok velük. Na, de ha véletlen eljutnánk odáig, hogy már kapcsolatról beszélhetünk, akkor ajánlom, hogy senki más ne vessen a nőre szemet, mert féltékeny leszek. Mértéket tudok tartani persze, de jobb, ha nem feszegetik a határaimat.
Rettentő kitartó és határozott vagyok. Amint tudom, mit akarok elérni, ismerem a célt, nem ismerek határt, addig megyek, amíg el nem érem azt. Hála az égnek a humor sem kerül el, sok mindenből poént gyártok, bár ez sokak számára néha már fárasztó lehet.
Ha még rosszat kellene említenem a személyiségemből, mindenképp megemlíteném, hogy könnyen feltudnak idegesíteni, és meg is tudok sértődni, ilyenkor nehezen tud bárki is kiengesztelni. És hogy ne csak rosszat mondjak, férfi létemre szorgalmas vagyok, és nem vagyok rendetlen, tehát nem kell kidobni utánam az alsógatyám. Ez jó nem?

2002. július 23.
Főiskola, egyetem? Biztos, hogy felszeretném adni ezt a kapcsolatot azért, hogy tanulhassak és orvos lehessek? Itt maradok. Majd eldolgozok autószerelőként, vagy valami alkalmi munkákból elleszek. Annyira jól megvagyunk Lindsyvel, nem igazán szeretném, ha eltávolodnánk egymástól, hisz Anglia nem éppen a sarkon van. Nem úgy megy, hogy hazajövök havonta. Na viszont ha feladom a dolgot, akkor anyámék támogatására sem számíthatok többet, az is biztos. Persze, a kicsi fiuknak a legjobb oktatás kell, a legjobb helyen, a legtöbb pénzért. A nagy szart! Nem megyek az Oxfordra! Belekényszerítenek olyanba, amit nem is akarok. Itt maradok, a francba is!
- Lindsy? Azt akarom csak mondani, hogy… - kezdek bele lelkesen a mondandómba, hogy közöljem vele, itt maradok, és együtt lehetünk, de félbeszakít.
- Jaj Owen, épp most akartalak hívni! Felvettek Ausztráliába! Nem akarok menni… Nem akarlak itt hagyni, de anyám azt mondta, muszáj. – mondja. Ausztrália? Messzebb nem is lehetne… Minden remény elszáll belőlem, és borítékolom magamban a dolgot, hogy ennek itt és most vége.
- Az szuper, Lindsy! Menned kell. Ott van az egyik legjobb képzés. Nem hagyhatod ki ezt a lehetőséget miattunk. – mondom, mert nem beszélhetem le róla. Esélyem se lenne az anyjáék ellen, meg nem akarom, hogy miattam mondjon le erről. Akkor én is megyek az Oxfordra. Ha már ő megy, nincs semmi értelme itt maradnom.
- Majd beszélünk Lin. – lerakom a telefont, és mérgemben földhöz is vágom. Picsába!

2015. július 23.
- Mrs. Roberts, önnek agydaganata van. És a rossz hír ebben az, hogy nem jóindulatú a kicsike. Sajnálom, de nem sok ideje van hátra. – mondom, mire a középkorú nő teljesen összeomlik előttem. Nem akarok, és nem is bírok érzelgősködni itt, és csak mint mindig, kifelé indulok, és a nővér pulthoz szólok az egyik ápolónak, hogy menjen be és ápolgassa a beteg lelkét. Nem az én stílusom és nem is bírnám sokáig ideggel.
Az irodámba sietek a nagy adag lelettel, és leülök az asztalhoz, mikor épp csörögni kezd a mobilom. Cara az. Elgondolkodom rajta, felvegyem-e vagy sem. Kicsit rám szállt az elmúlt két hétben, és a múltkor még a fogkeféjét is nálam hagyta, úgyhogy már… kezdek aggódni.
- Hello Cara, gyorsan mond, mert egy csomó beteg vár rám. – mondom, miközben kinézve látom, hogy már épp senki nincs, de jobb túl lenni rajta minél hamarabb.
- Mit csinálsz ma este? Gondoltam elmehetnénk randizni, mondjuk a Shadowlandbe. – darálja le, én pedig elfintorodom. Na, oda biztos hogy nem! Lindsyvel ott jöttünk össze még… úgy tizen-akárhány éve, és azóta nem is voltam ott, mióta vele voltam.
- Nézd, Cara, szerintem jegeljük a dolgot jó? A fogkeféd is otthagytad nálam, ami már a kukában van persze, de nem szeretnék komoly kapcsolatot, úgyhogy… megkérhetlek, hogy hagyj békén? – mondom nemes egyszerűséggel, és le is rakom a telefont.
A Shadowland. Mi lehet Lindsyvel? Nem láttam azóta, mióta kettéváltak útjaink. Talán jobb is nem felszakítani a régi sebeket.