Az elét furcsa fintora, hogy nem vagyok olyan, mint a családom tagjai. Nem csak belsőre, hanem külsőre is, de tényleg. Az egész családomban mindenkinek barna haja van, ha visszavezetem azt a csodálatos családfa nevű dolgot, még a dédnagymamám dédnagyanyjának is barna haja volt. A haj téma nálam nagyon vicces, mert igaz, hogy szőke vagyok, de ilyen egészen sötét szőke, emiatt sem illek bele ebbe a nyamvadt családba. Igaz a szemem olyan, mint egy esetlen őzike tekintete, amikor elütötték az anyját. Vagy, olyan mint Bambinak, amikor közölték vele, hogy meghalt az anyja. Szerintem ennél tökéletesebb magyarázat nincs a szemeimre, viszont a családban mindenkinek ilyen a szeme, és ha mind egyszerre nézünk hatalmas szemekkel aranyosabbak tudunk lenni, mint a csizmáskandúr.
Igaz, hogy alig vagyok tizenhat éves, de még a százhatvancentit sem értem el, míg nálunk mindenki egy létra. Vékony alkata van minden családtagomnak, és mind magasak, én meg majdnem két fejjel alacsonyabb vagyok náluk, kicsit vastagabb csontozattal is rendelkezem, és még az ötven kilót sem érem el. Emiatt is rángatja nagymamám az arcomat állandóan és azt mondogatja, hogy nem eszek eleget, pedig napi ötször, vagy hatszor képes vagyok enni. Szerintem a koromhoz képest teljesen átlagos vagyok.
Jellemem is egészen más, mint a szüleimnek, hiszen ő amolyan földhöz ragadtak és szeretnék, ha minden olyan lenne, mint amikor ők voltak gyerekek. Persze ez lehetetlen hiszen minden változik, minden átalakul, de nekik ez nem tűnik fel. A számítógépet is csak annyira tudjak használni, amennyire a munkájuk miatt muszáj, de ha gépelni kell, már nekem kiabálnak, mert mire ők meglennének vele, eltelne egy év. Nem lehet engem behatárolni, nem lehet azt mondani, hogy egy mindennapi jókislány vagyok, de rosszkislány sem vagyok, nem fekszem össze mindenkivel, de nem is vagyok egy angyal, vagy egy prűd lány, akinek nem lehet semmi perverzet mondani, mert vagy értetlenül pislog, vagy azt mondja, hogy ez mennyire gusztustalan. Amolyan társaságfüggő vagyok, mert ha a szüleim mellett vagyok, mégsem fogok olyan dolgokat mondani, ami után szappannal mossák ki a számat, esetleg ördögűzőt hívnak rám. Ha olyan a baráti társaságom könnyen elengedem magam, és nem szoktam visszafogni magam és energia bomba felemet. Nem vagyok apáca és nem is akarok annak tűnni, szóval szívesebben élvezem ki a pillanatot. Kissé bolondos természet vagyok, pedig semmilyen tudatmódosító szerhez nincsen semmi közöm, maximum néha az alkoholhoz. Furának gondolnak, mert nagyszájú vagyok, de ez nem igaz, csak kimondom akit gondolok. Kipukkasztom a rózsaszín lufikat az igazsággal, és nem érdekel, hogy ehhez ki mit szól. Vagy megszoksz, vagy megszöksz.

Alma: egy ilyen csodálatos piros ételbe törtem bele a fogamat, és ez egy trauma lett örök életemre. El sem hiszem, hogy ez csak három éve volt.
Bobozás: gonosz sport, és én utálom is, mert olyan szépen felborultan vele és még nekem is jöttek, hogy agyrázkódást kaptam. Azóta is fájlalom a fejemet, és lehet maradandó károkat hagyott bennem.
Cékla: szerintem ez a legfinomabb savanyúság vagy mi, amit meg tudok enni, ha valami rizses ételt csinál anyám. Nem tudom miért szeretem annyira, hiszen mindent megfog, ezzel az erővel festeni is lehetne vele.
Depeche mode: a szüleim nagy fanok, a konzervatív fejükkel együtt. Apámnak még bakelit lemezei is vannak, és én ezen nőttem fel anyám részéről. Talán emiatt is volt egy rocker korszakom úgy egy éve.
Elefánt: nem tudom, hogy lehet ez, de én félek tőlük, az összes elefánttól, mert megeshet, hogy valaha is bántani akarnak engem. A dumbót sem láttam, mert egy cseszett elefánt van benne a hatalmas füleivel. Egyszer még egy állatkertből is kifutottam, mikor anyám ráakart venni, hogy elefántot etessek.
Földrajz: utálom ezt a tantárgyat, a tanárt is utálom, mert valamiért pikkel rám, és minden vágya, hogy megbuktasson akkor is, ha megvan a ketten. A kettő egész rohadtul kettes szerintem.
Garnéla: egy teljes évig főzött anyám úgy, hogy mindig volt benne garnéla. Ha meghallom ezt a szót elfog a hányinger, de ez szerintem érthető, egy év alatt nagyon sokat ettem ezekből az izékből.
Hero: az egyik kedvenc osztálytársam, akivel szerintem a világ végére is elbandukolnék, ha szeretné, mert tudom, hogy számíthatok rá, ha van valami, ő pedig ugyanígy számíthat rám.
Igazság: legfontosabb dolog az életemben, és nem is szoktam hazudni, ha mégis eme ördögi módszerhez folyamodok, annak nagyon nyomós indoka van.
Jég: az egyik kedvenc eszközöm nyáron, ha már a ventilátor sem segít rajtam, vagy a légkondi bedöglik. Egyszer megpróbáltam beülni a hűtőbe, ami ment is, be is tudtam csukni, de nagyon hamar rohadt hideg lett, így maradok a jég kockáknál, a ruhámban.
Kevin: egészen kedvelt osztálytársam, akivel jól kijövök, valamilyen szinten kedvelem is, de inkább azt mondanám, hogy elszórakoztat a mi kis macska egér játékunkkal.
Latin: holt nyelv, tudom, de nekem nagyon tetszett, így felcseszték az agyam azzal, hogy nem járhatok tanárhoz tanulni, így leültem és megtanultam magamtól. Nem vagyok perfekt belőle, de ha egyszer orvos leszek, az alapok menni fognak.
Matrac: nincs ágyam, csak egy matracom, vagyis kettő egymáson, mert a furcsa szobámba nem illett volna bele egy francia ágy, így a keretet nem vettem meg, csak két hatalmas kétszemélyes matracot.
Nap: ha sokáig a napon vagyok hatalmas vörös foltok keletkeznek a bőrömön, amik viszketnek is, és nagyon szarul néznek ki. Olyan vagyok, mint valami vámpír, ha még csillognék is, átvehetném Edward helyét az alkonyatban és tuti, hogy ezerszer jobb film lett volna úgy.
Oroszország: elvileg vannak ott rokonaim, egyszer láttam őket, és nagyon furcsák, még a nőnek is olyan bajsza van, amit apám megirigyelhetne. Nem tudom, hogy csinálta, de férfiasabb, mint a legtöbben itt Honolulun.
Piros: mióta az eszemet tudom, ez a kedvenc színem, még a szobám fala is pirosra van festve, igaz, hogy csak egész halványan, mert anyám szerint csak erőszakos lennék, ha sötétebb lenne. Mi vagyok én, bika?!
Qulifon: hogy mi ez a szó? Bevallom fogalmam sincs, csak Danny közbeszólt és kitalált nekem valamit, hogy ne legyenek üres hézagok.
Rongyok: hatalmas rongyterítők vannak a nappalinkban, mert anyám szerint azok jobbak, mint valami nyamvadt perzsa szőnyeg. Könnyebb tisztítani, az biztos, csak elég furcsán néznek ki.
Savannah: és voilá még egy csodálatos osztálytárs, akit nagyon imádok. Vele is bárhova elmennék, még akkor is, ha hajnali háromkor akarja megmászni a városi dombot.
Torna: profi tornász vagyok, jobban hajlok, mint Halle Berry a macskanőben, és majdnem mindig talpra esek én is, ameddig van alattam szivacs és nem egy tíz méter magas háztól ugrok le. Szóval igen, ebben profi vagyok, ezért is folytatom, hogy a végén talán ilyen pályán folytathassam.
Udvari bolond: ez vagyok én, vagyis volt életem legelső farsangján, és a vége az lett, hogy egészen a felső osztályig üldöztek a képekkel, amin kis bohóc sapka van a fejemen aki csilingel, és a cipőm is olyan, mint csingilingnek.
Vombi: így hívták az én kiskutyámat, akit akkor kaptam, mikor járni tanultam. Velem együtt cseperedett fel, ha mondhatok ilyet együtt lettünk szobatiszták is, de az a szemét szomszéd leütötte, mert zavarta, hogy ugat éjjel. Rá két napra betörtek hozzá, ez a karma.
Wi-Fi: a mai világban enélkül nincsen élet, és igen, nekem sincsen életem enélkül, mert ha messze van nekem valaki, csak így tudom tartani velük a kapcsolatot. Bonyolult ez a huszonegyedik század.
Xilit: valami barnakőszén szerűség, ennyit jegyeztem meg, amikor ezt az anyagot tanultuk földrajzból. Mondom, hogy ez nem megy nekem.
Yeoman: ezt történelem órán tanultuk, szabad angol paraszt volt, ha jól emlékszem, de az is lehet, hogy nem angol... ez ugrott be először.
Zelefánt: azt hiszem ez az egyetlen elefánt szerű valami amit kedvelek, de lehet, hogy csak azért, mert a Micimackó örök kedvenc mese lesz, minden formájában.