State of Hawaii


 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Statisztika
Lányok: 70
Fiúk: 47

Civilek: 33
Turisták: 13
Sportolók: 6
Bűnözők: 12
Diákok: 16
Egészségügyiek: 7
Rendőrök: 10
Hírességek: 18

Facebook csoport
Top posters
Orion Maddox-Gordon
 
Marcus Treadaway
 
Daniel Treadaway
 
Maya Lindsey
 
Austin Turner
 
Odette Mackoy
 
Axel Singleton
 
Hero Lewin
 
Dorian Calabrese
 
Kim Chae Rin
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (33 fő) 2015-06-30, 15:07-kor volt itt.
Credits
© A kinézetet Lucifernek köszönjük. Ki van itt részben és a fejlécen található scriptekért pedig hálásak vagyunk a Specto Design-nak. Az oldal tetején található táblázatot, kösöznjük egyik tagunknak, Sybille-nek. A leírások mind a Staff tulajdona, a képeket mi is kutattuk, a Google, Weheartit, Tumblr segítségével. Az oldalból semmilyen anyagi hasznunk nem származik, pusztán a saját és mások szórakoztatására hoztuk létre. Ha bármit szeretnél felhasználni, vagy esetleg bármilyen észrevételed akadna keresd a Staff-ot. Jó szórakozást mindenkinek!

Share | 
 

 Brooke&Savannah

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Savannah Vang
avatar
Playby :
✖ Chloe FckingPerfect Moretz
Tartózkodási hely :
✖ hawaii
Job/hobbies :
✖ felszolgáló, úszómester
Csoport :
✖ diák
Hozzászólások száma :
102
Join date :
2015. Jun. 24.
Age :
19


TémanyitásTárgy: Brooke&Savannah   2015-07-02, 03:44



Rájöttem, hogy több időt töltök a tengerparton, mint otthon. Vagy mint az ágyamban. Vagy mint a wc-n. Baszki, még wc-zni is a strandi wc-be szoktam, otthon alig használom, mert mikor esténként hazaesik az ember, és ruhástól, mindenestől bealszik az ágyán, akkor a legutolsó, ami eszébe juthatna (ha eszébe jutna bármi is) az a rötyi.
- Ühümm... - dünnyögöm a telefonba, és precízen bokán rúgom Chuckot, a munkatársamat a bárban, amikor megfogja a fenekemet, mire haragos morgással fordul felém, szembe találva magát a középső ujjammal. - Rendben Broo, simán. Fél óra múlva megkérem a főnökömet, hogy engedjen el, és akkor találkozhatunk A Pálmafánál - bólogatok bőszen, mintha a fejem ingadozását érzékelné a telefonom, és valahogy átvinné az információt barátnőmnek, de van egy olyan érzésem, hogy fingja nincs arról, hogy én most merre billegetem a koponyámat, szóval gyorsan abbahagyom, és észrevétlenül körbepislogok, hogy kik látták ezt az igen szőke cselekedetemet. Elvégre szőke vagyok haver, akkora hülyeségeket csinálhatok, amekkorákat kedvem tartja.
A Pálmafa egyébként kettő darab pálmafa (csak úgy nem hangzana olyan menőnek hogy "A pálmafáknál tali"), amelyek majdnem párhuzamosan a vízzel húzódnak ki az óceánra. Alsóban sokat játszottunk arra, mindig felmásztunk a fa törzsére. Olyan volt, mint egy tengerre kinyúló pad, amiről boldogan lógathattuk a lábunkat. Később lepedőkből bunkert is építettünk rá, aztán hintaágyat. Amikor nagyobbak lettünk oda jártunk tanulni, vagy megbeszélni a bajainkat. Brooval mindig is közeli kapcsolatban voltunk. Mintha kimondatlan testvérek lennénk egymásnak. Nem lógunk folyton egymás nyakán, gyakran nem is tudnék neki mit mondani, hiszen mindent tud rólam. Ardenen kívül (akivel viszont tényleg lassan betegesen sok időt töltök együtt, de képtelen vagyok elszakadni tőle a mindennapokban... mintha szemüveges lennék, és ő lenne a szemüvegem) csak Broo tudja, hogy mi történt a családommal, hiszen már abban az időben is ismertük egymást. Hm... Hogy is mondjam. Itt van ez a hármas lány csapatunk, és azt hiszem, mindannyiunk számára A Pálmafa jelenti az otthonunk egy részét. Kis részét, hiszen egyre kevesebb időt töltünk itt, de mégiscsak egy biztos, eltörölhetetlen, megsemmisíthetetlen részét. Pont, mint azok a kis láthatatlan kapcsok, amik összetartanak minket.
Már A Pálmafánál ácsorgok, amikor barátnőm feltűnik a kihalt partszakaszon. Itt sosem jár senki, nincsen kiépített strand, fagyizókkal, meg pubokkal. Csak a mi rejtekhelyünk, a felszerelt hintaágyunk, és az óceán, melynek halk robaja kellemes aláfestőzeneként szolgál az életemben.
- Sziaaa - köszöntöm egy szoros öleléssel, amikor előttem terem, és felkapom a földről a fa tövében rejtegetett meglepetést. - Hoztam hozzá kanalat - mutatom fel a zsákmányt: egy bödön fagylalt, és két, az étteremből lopott kanál, amiért még meg leszek nyúzva, és feldarabolva ki leszek tűzdelve a főnököm ajtaja felé. Na nem mintha nem szarnám le.
- Hero mondta, hogy te a matekot meg a fizikát vetted fel a jövő évre - pislogok rá, mint hal a szatyorban. - Baszki, össze kellett volna egyeztetnünk! Így alig lesz közös óránk. Az egész jövő év egy rakás szar lesz - fintorgok, a tőlem már bizonyosan megszokott optimizmussal, és bosszúsan belerúgok a fába, mire az egy hangos reccsenéssel válaszol. A hang úgy tűnik gyorsabban terjed, mint a fájdalom, mert a következő pillanatban érzem meg, hogy nem a fakéreg reccsent, hanem a csontjaim. - Aa..aaa... szerintem eltört a nagylábujjam. A jó kur... - és elharapom a nyelvemet, hogy ne bukjon ki belőlem életem legtrágárabbnak ígérkező káromkodása, mert bár Broo előtt nem szégyellem, azért igyekszem leszokni a csúnya beszédről.
Elmorzsolok egy könnycseppet, és kitartóan lüktető lábujjamat vizsgálgatva lépek ki a sarumból, hogy aztán mezítláb felmásszak a fára. Sánta róka fára mászik. A gondolattól, hogy milyen látványt nyújthatok, ahogy a két kezemmel, és egy lábammal próbálom magamat feltornászni a fára, elkap a röhögőgörcs, ami nem könnyíti meg a helyzetemet. Végül nem tudom miféle szuper erő folytán, de sánta róka lecsücsül az ág végére, és büszkén pislog barátnőjére.
- Miujs amúgy? - kérdezem, miközben ölembe veszem a bödönt, és lefejtem a tetejéről a fedőt, meg a fóliát, meg a mindent.

clothes ; remélem tetszett *-* jaj de késő van :oo


A hozzászólást Savannah Vang összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-07-11, 15:40-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Brooke Hays
avatar
Playby :
kiernan shipka ◀
Tartózkodási hely :
hawaii ◀
Job/hobbies :
make noise ◀
Csoport :
student ◀
Hozzászólások száma :
83
Join date :
2015. Jun. 29.


TémanyitásTárgy: Re: Brooke&Savannah   2015-07-05, 22:17

A telefonnal a fülemen járkálok fel, s alá, akkor is, ha emberek között vagyok, sőt közterületen, ahol furán néznek rám az emberek. Igen, én nem tudok egyhelyben maradni, ha telefonálok, mintha ez belém lenne kódolva. Nem elég, hogy hiperaktív vagyok, meg kilóméterhiányos, még járkálok telefonálás közben is. Szerintem ez valami betegség, de olyannyira, hogy semmilyen testmozgás nem segít rajtam. Próbálkoztam mindennel, és rendszeresen balettozok, meg tornázok is, annyira hajlékony vagyok, hogy egy csiga mellettem eltörpülne, mégis annyi energia van bennem, hogy csak na.
- Ajánlom is, hogy engedjen el, aztán várlak a Pálmafánál. - mosolygok a telefonba, nem látja Vanny, de hangomon is hallani, hogy mikor mosolygok, vagyis nekem eddig így volt, tudtam, hogy mikor nevet valaki, és, hogy, mikor érzi magát rosszul, vagyis, letört, vagy ilyenek. Igaz, hogy ebben nem lehetek biztos, de a megérzéseim nem szoktak csalni. Néha mégis megesik, hogy tévedek, de az nem az én hibám, hanem a másik fél hibája, amiért máshogy viselkedik, mint kellene. Hogy mondják ezt? Másnak mutatja magát, mint amilyen valójában? Megeshet ez? Vagy nem? Ah a fene se tudja már, de akkor is, csak néha tévedek, nagyon ritkán, az meg belefér.
A Pálmafa az amolyan bennfentes dolog Vanny, Arden és köztem, mert mi jártunk oda nagyon sokat senki más. Ez amolyan kis meghitt magán hely volt mindig is, amit a mai napig tartunk. Igaz, nem járunk ide annyit, mint régen, mintha kezdenénk kinőni azt a fát, ha kezdenék értékér veszteni, vagy nem is tudom... pedig nem akarom, amióta az eszem tudom mindig ide jártunk, és nem akarom ezt elveszteni. A hely itt lesz, igen, de mi nem leszünk itt, mi szétszéledünk az évek során, de ezt nem akarom elveszteni. A legjobb barátaim és a legjobb hely a világon ez a két fa, ami annyi reményr jelent, hacsak meghallom. Remény, és emlékek, igen. Ez az első két dolog, ami beugrik, majd a kis bunkerünk lepedőkből, a sok nevetés és önfeledt pillanat, de persze a rosszakra is emlêkszem, mikor valakinek bánata volt. Ami a pálmafáknál történt, az ott is maradt, mindig ott beszéltük meg.
Barátosnőmet megpillantva kicsit szaporítom lépteimet, hogy hamarabb odaérhessek hozzá, és szerencsére ezzel nincs is gond, igeb hamar ott vagyok. Ezen a partszakaszon most csak ketten vagyunk, bár ez régen sem volt máshogy, sokszor csak mi voltunk itt, mert nincs semmi, amit úgy kell érteni, hogy se kiépített strand, se egy fagyis strand, vagy valami kocsmaszerű. Semmisem. Csak homok, víz és ez a két pálmafa.
- Sziaaaaaa. - fél kézzel ölelem szorosan, mert a másikban van neki amit ígértem a múltkor, mikor beszéltünk, így nem akarom szétnyomni, bár úgy is meglehet enni. Figyelem, ahogy felkapja a fagyit és jót kuncogok rajta, mikor a kanalak is megjelenek. Én csak ezután mutatom fel a kezemben lévő sültkrumplit. - Én meg hoztam a beígért krumplit a kedvenc helyedről. - mutatom fel, de mivel tele van a keze még nem adom oda neki. El se tudná venni szerintem.
- Igen azt veszem fel, de anya rágja a fülem, hogy a biológiát is felvegyen, mert az nagyon sokat számít. - mondom neki gyorsan, amolyan helyzetjelentésképp, akkor is, ha tudom, hogy nem muszáj. - Nem lesz az, összehozzuk, hogy jobb legyen, és ha felveszem a bioszt több óráink lesznek együtt. - igyekszem olyan gyorsan mondani, ahogy csak tudom, de ezzel nem megyek sokra. Akkor már késő, hiszen Vanny lába pont eltalálja a fát, tudon, hogy direkt, de szépen belerúg, én meg felszisszenek. Ez nekem fáj, nem csak neki, szerintem jobban fáj, mint nekem a gondolat csak, hogy belerúgok valamibe. - Csak nem. Mozog még? Vagy menjünk dokihoz? - kérdezem gyorsan, és remélem, hogy nincs így, mert akkor megint mehetünk el innen és rakathatjuk helyre a lábujját valami dokival. Renélem legalább helyes doki lesz, akinek helyre kell rania, de abban persze jobban reménxkedem, hogy senkinek sem kell helyreraknia.
Nagy szemekkel pislogok rá, hogy most fel tud-e mászni, vagy sem, de nagyon ügyesen megoldja énnpedig elismerően bólogatok, nagyon ügyesen csinálja, még sérült lábbal is. Igen, egy kicsit kinevetem, teljesen akaratlanul, de nevetek, ettől függetlenül imádom és fel is mászok mellé, amíg ő a fagyit bontogatja.
- Ah velem semmi sincsen, tudod, hogy unalmas vagyok a sznob szüleimmel együtt. - nevetek fel egy kicsit, mert ez az igazság, jól tudja ő is, legalábbis a sznob szülők igaz. - Veled? A jóképű főnőköd még mindig egy retardált idióta? - kérdezem nevetve, sokszor ugratom ezzel, szerintem már kezdek az agyára menni vele.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Savannah Vang
avatar
Playby :
✖ Chloe FckingPerfect Moretz
Tartózkodási hely :
✖ hawaii
Job/hobbies :
✖ felszolgáló, úszómester
Csoport :
✖ diák
Hozzászólások száma :
102
Join date :
2015. Jun. 24.
Age :
19


TémanyitásTárgy: Re: Brooke&Savannah   2015-07-10, 18:58



Imádom őt. Nem sok embert imádok, sőt, a legtöbbet leginkább utálom, és mégis, itt van Brooke, aki azon rövid listán foglal el előkelő helyet, amelyen az imádott embereket tartom számon az életemben. Ott van még Arden. Meg... hm... Nehéz kérdés, nincs mit tenni. Ha az embernek nincs ideje embereket megismerni, és nincsen kedve kiteregetni a múltját, meg a gondolatait (csak a két már említett embernek) akkor nehezen kerül közel emberekhez. Mert bár mindenki csak úgy kérdez rá a fontos dolgokra, hogy hozzáteszi "ha nem akarsz, nem kell beszélni róla", de valójában mindenki arra vágyik, hogy megosszanak vele titkokat, beavassák őket a múltjukba, és bízzanak bennük. Még azok is, akikben nem kéne megbízni. Ez egy ilyen fura, emberi szokás, valami, amire szükség van. És talán pont ez az a fura emberi szokás az oka annak, hogy ha valaki kielégíti ezt a szükséget, és beavat valakit a bennfentes dolgaiba, akkor attól kezdve már másképp néznek egymásra. Bíznak egymásban, és nem akarják egymást elveszíteni. Én kis fogyatékosságomnak tudom be azt, hogy nincs ilyen szokásom, és nem akarom, hogy az emberek beavassanak a dolgaikba. Akkor kialakulna a bizalom, és megint szomorú lennék, amikor elveszítenék valakit. A szüleim elvesztése után egyedül voltam. Boo és Arden a lelki társaim, a bizalmasaim. Akiknek az elvesztésébe beledöglenék. Ha túl sok emberhez kerülnék közel, akkor túl nagy lenne a kockázat. Ezért ilyen rövid az a lista.
- Úristen, teljesen kiment a fejemből - pislogok a krumplira, és az arcomhoz emelem a tenyereimet, mintha épp most nyitottam volna ki a karácsonyi ajándékomat. - Nyami, köszönöm! - pislogok barátnőmre, és hálásan szemezek a sült krumplival, aminek illata és íze máris átjárja minden porcikámat. Mmm, nincs is jobb, mint ez az isteni eledel.
- Most egyetértek anyukáddal - vigyorodok el. Tényleg király lenne, ha lennének közös óráink. Egy pillanattal később azonban nem vigyorgok már annyira, mikor lábujjam egy csúnya reccsenéssel ér véget. Szinte márm-rá pánikolva bámulom a sérült testrészt, és komolyan eljátszom a gondolattal, hogy mindjárt letörik. A káromkodás mellett a könnyeket is lenyelem, és tiltakozva rázom a
fejemet.
- Nem, nem, semmi baja - szögezem le, nem úgy, mint ha biztos lennék benne, hogy semmi baja nincsen, hanem úgy, mint aki nem engedi meg a lábujjának, hogy bármi baja legyen. De nem ám, most nem fogja semmi és senki elrontani ezt a délután Boo-val, akkor sem, ha itt hagyom érte a fogamat, vagy a lábujjamat, vagy a sültkrumplimat. És ha valamiért a sültkrumplimról is lemondanék, akkor az tényleg legbecsesebb kincseim közé tartozik. - Majd a fán orvosolom - döntöm el, és nem törődve lüktető, és lassan duzzadó ujjammal, neki is kezdek a mászásnak.
A tornamutatvány után Boo felé fordulok, és miután megszabadítom a fagyisdobozt a tetejétől, barátnőm kezébe nyomom az egyik illegálisan nálam tartózkodó kanalat.
- Nem is vagy unalmas - nevetek fel, és közben a számhoz emelem az első kanál fagylaltot. A vanília íze végigtáncol az ízlelőbimbóimon, és kiráz a hideg az édes érzéstől. - Ez kurvajó... - nyögöm, és újabb adagot kanalazok ki a dobozból. Újra felnevetek. - Lesz ő valaha is normális? Nem tudom eldönteni, hogy helyből vagy nekifutásból ilyen hülye - horkantok egyet, majd magamhoz veszem az adag sültkrumplimat is, és abból is jóízűen kezdek falatozni. - Amúgy semmi - vonom meg a vállamat. - Élem az életemet, fagyit és krumplit zabálok veled egy fán, és körülbelül ennyi az újság. Jaj, meg Frank felszívódott. Tudod, utolsó nap felvittek az igazgatóhoz, és mondták, hogy behívják a gyámomat, hogy elbeszélgessenek vele rólam, meg hogy a jövő évben nem keveredhetek ennyi bajba, és legyek sokkal tisztelettudóbb. Nem akartam nekik mondani, hogy csak azért kerülök folyton szarba, mert pont az a célom, hogy behívják Franket. Már három hete nem láttam. Kicsit félek attól, hogy talán megunta, hogy néha hazajárjon hozzám, és most egyszerűen örökre lelépett. Brr... Nem akarok nevelőintézetbe menni, ha ő egyszer csak megunja hogy a gyámom legyen - ráz ki a hideg ismét, de ezúttal nem a fagylalttól. Még csak nem is a sültkrumplitól. A gondolattól is rosszul vagyok, hogy nevelőintézetbe kerüljek. Nincs semmi bajom az árva gyerekekkel, de ha odakerülnék, akkor mindenki, akinek eddig hazudtam a szüleimről megtudnák az igazságot. Persze mondhatnám, hogy csak most haltak meg, és nem évekkel ezelőtt, akkor legalább nem utálnának meg. De nem is az utálat az, amit nem akarok. Csak ne sajnáljanak. Mégis, most, hogy végre beszélhetek valakinek Frankről, meg a rossz sejtésemről, megnyugtat. Persze ettől nem változik a tény, nem jelenik meg nagybátyám, és nem élednek fel a halottak. De Boo-nak nem kell hazudnom, vagy úgy tennem, mintha mindig minden rendben lenne. Neki nyavalyoghatok, sírhat a szám, mondhatom, hogy mennyire elegem van. Olyan igazi, idegesítő, undorító módon nyávoghatok, és bár szégyellem, hogy ezt szoktam tenni, rettentően hálás vagyok neki.


clothes ; <333
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Brooke Hays
avatar
Playby :
kiernan shipka ◀
Tartózkodási hely :
hawaii ◀
Job/hobbies :
make noise ◀
Csoport :
student ◀
Hozzászólások száma :
83
Join date :
2015. Jun. 29.


TémanyitásTárgy: Re: Brooke&Savannah   2015-07-12, 02:00

Sosem tudtam igazán, hogy miért is imádom ezt a lányt, vagy Ardent, nem vagyunk semmiben sem ugyanolyanok, se életkörülményeket nézve, se a családot, sőt a személyiségük is egészen eltérő tud lenni, mégis annyira össze tudtunk kovácsolódni, mint amennyire nem is hittem. Sosem reméltem, hogy lesz olyan valaki az életemben, akire azt mondhatom, hogy a legjobb barátom, mert anyám mindig azt mondta, hogy nekem csak felszínes barátaim lesznek, mert a mi családunkban mindenkinek csak az jár, mint valami átok. Erre jöttek ők, és máris sokkal optimistábban látom a világot, csak itt kell lenniük mellettem. A mi kis búvóhelyünk pedig még biztosabbá tesz abban, hogy én bármikor zaklathatom őket, elmondhatom nekik minden bánatomat, illetve örömömet is, ahogy ők is nekem. Amolyan kis család vagyunk mi, vagyis az én szememben azok vagyunk, mintha testvérek lennénk, é. Igaz ezt nagyon nehéz volt felépíteni, és könnyen le tudnánk rombolni belülről, de más nem képes rá, csak mi hárman, de nem hiszem, hogy ez bárki fejében is megfordult volna eddig.
- De én nem felejtettem el, ezért vagyok én itt neked. - bár nem mintha nekem olyan csodálatos memóriám lenne, de tudom, hogy imádja, így muszáj volt ezt észben tartanom. Olyan aranyosan tud örülni ennek a kis krumplinak is, hogy csak na, és ezt imádom benne, hogy a legkisebb, legjelentéktelenebb dolgoknak is úgy tud örülni, mintha a Fehérház kulcsát kapná a kezébe. Bár annak lehet nem örülne, annak még én sem örülnék, az is egy parás hely. - Nagyon szívesen. - mosolygok rá kedvesen, és tényleg szívesen hoztam neki, ha arról van szó, mint valami feleség minden nap viszek a munkahelyére ilyen krumplit. Szerintem fura lenne mindenkinek, de nekem nem lenne az, mert legalább mosolyogna ott is egy kicsit Vanny, ami egyáltalán nem árt neki. Sőt, szerintem többet is kellene mosolyogni, mint amennyit eddig mosolyog, már ha lehet ilyen egyáltalán.
- Én is egyetértek vele, szóval valakit majd megdobok egy email-el a suliból, hogy dobjon már be oda is. - a vigyor az én arcomon is megjelenik, hiszen ha én így akarom így is lesz. A biosz még nem olyan sok, a matek fizika mellé mehet, főleg, hogy fogalmam sincs mit akarok ezzel a két tantárggyal. Lehet a végén inkább állatorvos leszek, amihez meg ugye kell a biológia. Csak jó teszek magammal plusz egy tantárggyal, a tanulás úgysem egy mindennapi tevékenység nálam.
- Biztos vagy benne? - muszáj tudnom, hogy fájhat neki, és biztosra akarok menni. Persze az is igaz, hogy nem fogja bevallani, hogy fáj neki, inkább tűri csnedben a fájdalmat, minthogy orvoshoz menjünk, mikor most szabad a délutánja, vagyis az, amit én nem rabolok el. És hát, mégis inkább én raboljam el, mint valami doki, aki majd a lábát tapizza, ott ahol ellátják őt. - Rendben van, legyen. - ingatom a fejemet egy mosollyal, azon, hogy mennyire nem adja magát, hogy milyen makacs, de ismerős ez nekem, én sem vagyok jobb. Mikor eltörtem az egyik ujjam, azt sem akartam orvosnak megmutatni, nehogy aztán abba kelljen hagynom a táncot, pedig csak egy ujjam volt, amit még nem is gipszeltek, csak merevítettek. Szörnyű tudok lenni az ilyenekben tudom. De a kanalat azért elveszem tőle, mikor már végre fent vagyunk, és ő is feltornázta magát.
- Pedig néha nagyon annak érzem magam. - válaszolok neki egy grimasszal, de aztán a kanalam találkozik a hideg fagyival, lehűti a kanalat, majd a számat is mikor minden kis lecseppenés nélkül sikerül beküzdenem oda. Barátnőm szavaira csak hümmőgéssel reagálok, hiszen a vanília íze kitölti minden érzékszervemet, és még a szemeimet is lehunyom egy pillanatra, hogy teljesen kiélvezzem. - Szerintem néha rásegít a nekifutással. - nevetek fel egy kicsit. Igaz, nagyon jó pasi a főnöke, de a tollam okosabb nála, és sokkal értelmesebb szavakat tud, mint az az ember. Sajnos ezen nem segít az sem, hogy jó pasi, pedig tényleg bejön, bár ott a korkülönbség, meg az is, hogy eszem ágában sincs olyannal egy ágyba feküdni, akinél még a kutyám is okosabb lehetne. Mondjuk, Kevint is beengedem az ágyba, de ő más kategóriába tartozik.
Míg hallgatom Vanny szavait betolok, még két kanál fagyit, de aztán a harmadik kanállal megállok a mozdulatsorban. Hogymi?! Magamra ejtem azt a kis fagyit, de nem az izgat, hanem, hogy nagyra nyílt szemekkel, és talán még tátott szájjal is pislogok rá, minden szava után. - Ezt komolyan mondod? Ennyi gerinc nincs abban az emberben? Komolyan, gyere hozzánk, felhívjuk onnan Franket, hogy bekaphatja, de azért ne legyen idióta ő is szarba kerül, hogyha valaki megtudja, hogy mennyire szart rád. A nevelőintézet meg... tudod, hogy sosem engednélek oda, ahogy a többiek sem. - lehet, hogy Hero mondjuk nem tud annyit, mint Arden, vagy én, de abban biztos vagyok, hogyha a felét tudná, akkor sem engedné, hogy Vannyt elvigyék tőlünk, mert azzal egy családot szakítanának szét. Nem egy népes családot, de egy igazán összetartó családot, amit én nem hagyhatok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Savannah Vang
avatar
Playby :
✖ Chloe FckingPerfect Moretz
Tartózkodási hely :
✖ hawaii
Job/hobbies :
✖ felszolgáló, úszómester
Csoport :
✖ diák
Hozzászólások száma :
102
Join date :
2015. Jun. 24.
Age :
19


TémanyitásTárgy: Re: Brooke&Savannah   2015-07-12, 12:07



Reménykedem benne, hogy barátnőm valóban eldobja azt az email-t, és tényleg engedik neki, hogy bioszra is járjon. Ha neki sikerül, akkor szerintem én meg megpróbálom felvenni még a történelmet is, mert nem csak a tanárt imádom (mert a legtökéletesebb tanár az egész államban), hanem magát a tantárgyat is. Bár nem vagyok benne biztos, hogy nekem megengednék. Amióta annyit dolgozom, azóta a jegyeim is romlottak, és bár próbálnak velem elnézőbbek lenni a tanárok - amit meglehetősen gyűlölök -, ettől még egy plusz tantárgy nyakamba vétele lehet, hogy még jobban rontaná az átlagomat. Mindenre még kevesebb időm maradna. Ennek ellenére megpróbálkozom majd vele, csak nem élem bele magamat. Meg amúgy is... Már a végzős történelem könyvet is kiolvastam az összes többivel együtt, még az apró betűs részeket, és a forrásokat is, és mindig valami történelmi alapú regénnyel mászkálok a kezemben, ha éppen van időm olvasni. Esténként viszont nem merem őket elővenni, mert akkor nem aludnék egy percet sem, és másnap hulla lennék. Brr. De a strandon, úszómesterkedés közben mindig tudok olvasni, és ez bőven elég, mert már olyan gyakorlott gyorsolvasó vagyok, hogy egy nap alatt kiolvasok egy négyszáz-ötszáz oldalas könyvet. Így pedig, hogy munkaidőben tudok csak olvasni, olyan négy-öt nap elegendő is.
Önmagam megcsonkítása után a lehető legügyesebben próbálom feltornászni magamat a fára, mert bár alattam a víz terül el, még nem szeretnék úszni. Persze a bárban átvettem a mosdóban a bikinimet a ruhám alá, hogy ne kelljen itt szenvednem vele egy bokorban (bár Boo mellett nem mennék be a bokorba, mert kiskorunkban még együtt is fürödtünk, és kínos, de ő tanított meg a tampon használatára). Először fagyi, meg beszélgetés, majd utána úszkálunk.
- Pedig tényleg nem vagy az. Sőt, szerintem tök izgalmas vagy. És mindig tök jó ötleteid vannak. Még ezt a helyet is te találtad kiskorodban, aztán idehoztál engem. Meg később, mikor Arden is ideköltözött a nővérével Ellievel, és a barátnőnk lett, akkor is te hoztad őt ide. Szóval lényegében, te vagy ennek a helynek az istennője - vigyorgok, és az alattam lévő törzset paskolom a kezemmel. Furcsa, hogy Arden és én tulajdonképpen egy éve vagyunk barátnők. Eleinte nem is mertem vele barátkozni, féltem, hogy Boo úgy érezné lecseréltem őt, de mára már rájöttem, hogy mindkettőjükkel egészen más a kapcsolatom, és így hármunk között nincs helye féltékenységnek. Meg Boo amúgy sem olyan. Arden a legjobb barátnőm (mert valamikor, valaki kitalálta, hogy kell egy legjobb barát titulusú barát az embereknek), és bármi történjék elsőként hívom fel telefonon. Boo mellett nevelkedtem. Mintha testvérek volnánk. Tudjuk, hogy mindig ott vagyunk egymásnak, és felhőtlenül szeretjük egymást, de a testvérek sem lógnak folyamatosan egymás nyakában. Hmm... Nehéz lenne leírnom a kettők közti különbséget. Mindkettejükhöz ugyanannyira kötődöm, és mégis annyira másképp.
- Ühümm - bólogatok grimaszolva. - Hát... nem hiszem, hogy ilyen egyszerűen megengednék, hogy nálatok lakjam. Ahhoz biztos rengeteg mindent el kell intézni, hogy a szüleid legyenek a hivatalos gyámjaim, és tudod, hogy nem akarnék ilyesmit kérni - rázom a fejemet lassan, és újabb kanál fagyit tömök a számba. Csak azután folytatom. - De nem fogok odakerülni, elintézem majd valahogy. Holnap még utoljára csinálok valami hülyeséget, hogy bevigyenek az őrsre. Hátha megjelenik végre Frank, hogy elhozzon onnan, vagy az a nő, tudod, aki az utóbbi alkalmakkor eljött értem, és elhozott. Lorena a neve. Ha Frank jön, akkor probléma megoldva, ha meg az a nő, akkor beszélgetek vele, hogy tulajdonképpen mit szeretne tőlem. És bár nem annyira ismerem őt, de ha ennyiszer eljött értem, akkor lehet, hogy lenne a gyámom, vagy ilyesmi. Baaa, nem tudom. Lesz ami lesz, feleslegesen nem festem az ördögöt a falra - vonok vállat, és ismét a sültkrumplit kezdem tömni.
- Ha megettük fürdünk, igaz? - vigyorgok rá a mellettem ülőre, bár biztos vagyok a válaszban.





clothes ; <333
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Brooke&Savannah   

Vissza az elejére Go down
 

Brooke&Savannah

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
State of Hawaii :: Lezárt Privát játékok-