A zene halkan csendült fel, halkabban, mint amire emlékeztem, de ez nem akadályozott meg abban, hogy elkezdjem a mozdulatsort. Egy egyszerű pliével kezdek, abból bontakozik ki a passé, és így folytatom, minden mozdulatot kiélvezve, és megmunkálva amennyire csak tudom. A hatalmas tükrökben látom magamat, ahogy a kezem mozdul, vagy a lábam emelkedik. Lábujjhegyre állva fordulok körbe, de sérti a cipő a lábamat, és elborulok, de olyan zakózok, mint még soha. Most jöhetne az, hogy mennyire fáj és rosszul vagyok, de ez nem igaz. Felnevetek, de olyan hangosan, mint még soha, lehet az alkohol hibája, nem kellett volna egy kortyot sem innom, pedig még akarok, de a többi a pincében van, én pedig nem vagyok hajlandó oda lemenni. Vagyis de, lemegyek oda, de csakis akkor, hogyha nem egyedül kell mennem, viszont anyuék nincsenek itthon, meg milyen lenne már őket megkérni.
Ezért veszem el a telefonom a laptopomról és írok egy sms-t Kevinnek. Rá lehet számítani, ha ivásról van szó, meg szerintem, ha mrgtudja, hogy egyedül vagyok itthon jönni fog. Lassan pötyögöm a szavakat, igyekszem kevés hibával, és miután visszaolvason megelégedek azzal amit alkottam. " Hello Idegen! SOS kellene a segítséged, mert nincs fejt pia, csak a pincében, oda egyedül le nem megyek, és ha jössze, te is kapsz. Meg mást is kaphatsz, ha szeretnél. " Ennyiből áll az sms, de nem is az a fontos, hogy mennyit írok, hanem, hogy elég hiteles legyen és el is jöjjön. Kellene az az ír whisky lentről, de túl sok volt a horror, plusz az a nyamvadt lámpa. Semmi kedvem ehhez.
Míg várok arra, hogy megérkezzen újra felpattanok, és próbálom folytatni, akit az előbb abbahagytam, de egy nyújtás rám férne előtte. Az ajtó nyitva van Kevinnek, be tud rajta jönni, így nekem nem kell rohangálnom majd, neg ha én nyújtani kezdek, akkor a nyakamban köt ki a lábam, és azt onnan nehéz leszedni, csak azért, hogy ajtót nyithassak.

Nem tudom pontosan, hogy miért Kevin volt az első gondolatom, hiszen Vannyt, ha átrángatom, szerintem lejött volna velem, ahogy Hero is, hiszen megbeszéltük, de lehet tudat alatt tudtam, hogy nem hozzájuk van most kedvem. Egyáltalán lehet ilyen? Mert oké, más személyiségek, meg ilyenek, de már nem tudok kiigazodni magamon, és ezeken a furcsa gondolatokon. A lényeg, hogy nem leszek egyedül, lesz piám is, és jól fogom érezni magam, remélhetőleg Kevin is, ha már elmászik ide hozzám, csak a nyamvadt kis whisky miatt, ami igaz, hogy finom, kétség sem fér hozzá, de lent van a pincében. A PINCÉBEN! Utálom azt a helyet. Sok a horror, tudom, már mondták egy páran, de azok nem jártak, még a mi pincénkben. Tele van, az ablak is el van takarva valami dobozzal, ami miatt még onnan sem jön fény, a villany meg. Arra inkább semmit sem mondok, és az egész helyet kerülöm. A hideg is kiráz, már a gondolattól is, hogy oda le kell mennem. Mondjuk ha nem vagyok egyedül, még elviselhető, tényleg.
A nyújtás közepén járok, a lábam már fent van a fejemnél, már csak meg kellene fognom, mikor meghallom Kevin hangját, és azonnal leeresztem, csak lassan és nyugodtan, nem akarom, hogy begörcsöljön, azt senki miatt se akarom. Szörnyű egy érzés, az már biztos, és én utálom is.
- Sziaaa, mutatom. - el is indulok a pince felé, ahova a konyhából vezet egy ajtó. Falépcsők, amik persze recsegnek, és a villanyt is csak az ajtó mögött lehet felkapcsolni. Igaz, ezt megteszem, de meg is állok a lépcső tetején, onnan figyelem, hogy megy le. Egyrészt ajkamba harapok, mert megtudom figyelni hátulról is őt, de aztán rájövök, hogy a cseszett pincébe megy.
- Nem félek én holmi mumustól. - csak a mihez tartás végett mondom neki, meg, hogy tisztázzam a helyzetet, mert nem a mumustól félek.. hanem csak olyan általánosságban. Ettől függetlenül lassan és komótosan utána battyogok, csak nem lesz bajom.
- Ott a sarokban. - mutatok is arrafele, és ez azt jelenti, hogy a pince túlsó végén van a pia. csak azért került oda, mert ott van a leghidegebb, és senki sem fél, hogy ott majd megromlik, vagy felmelegszik és ihatatlan lesz. Szemeimet forgatva figyelem, ahogy azonnal beleiszik, tőle nem is vártam mást, mondjuk ezért is hívtam.
Mielőtt tudnék bárhogy is reagálni összezavar azzal, ahogy a hajam eltűri, de amit a hátamnál érzem a falat, és ajkaimon az övéit kezem derekára helyezem, ahogy közelebb húzom. - Igazából semmire sem gondoltam, de nagyjából mindenre vevő vagyok. - mosolyodok el, majd el is lépek mellőle, hogy megszerezzem a piát. Azt hiszem fér még belém.

Bevallom szeretek Kevinnel lenni, mert olyankor semmi gondomra nem tudok gondolni, valahogy kizárom ezeket. Hogy miért? Még magam sen tudom, de az biztos, hogy ezzel nem akarom elrontani azt amit csinálunk.
- Ez egészen jól hangzik, benne vagyok. -követem ki a pincéből, nagyon szorosan mögötte megyek, épphogy nem ragadom meg a karját, pedig nem vagyok az a félős fajta. Nem vagyunk együtt Kevinnel, soha nem is leszünk, mert soha az életben nem lesz komoly kapcsolata senkivel, nem képes rá, de én nem is akarok azt. Ez, ami velünk van, nekem kielégítő, és el vagyok vele. Nem kell nekem kapcsolat, volt kettő is, mindkettővel nagyon rosszul jártam. Akkor megfogadtam, hogy soha többet egyet sem, senkivel sem járnék jól.
- ez nem fair, a pizza rendelés egyszerűbb. - sóhajrok fel, de aztán a polchoz megyek, ahol a sok dvd van, amiből ugye lehet válogatni. Nem nagyon értek ezekhez, fogalmam sincs melyik lenne jó, de az biztos, hogy semmilyen romantikus szart nem vagyok hajlandó megnézni. Mikor megjelenik átkarolom a nyakát és elhúzom a csókot amennyire csak tudom, finom puha ajkai vannak.
- Nem, én ehhez szőke vagyok, nagyon. - válaszolok neki, aztán pedig csakbazt várjuk, hogy megjöjjön a pizza. Kevin egy igazi úriember elmegy ô a pizzáért, nekek pedig csak várnom kell rá. Gyors igazán.
- Azt hittem már rég elkezdődött. - forgatom meg szemeimet, ahogy leülök a kanapéra, várva, hogy mi lesz a folytatás.