Azt hiszem ideje lenne lezárnom ezt a hetet, kicsit sok volt mostanában a szerencsétlenség körülöttem. Mindegyik csak egy pici baleset volt, de nekem éppen elég volt ahhoz, hogy nagyon hamar besokalljak. A hetem egy fincsi fürdőruha balesettel kezdődött nem is tudom, hogy ciki volt e vagy inkább rettentően bosszantó a dolog. Nagyban indultam le a partra, végre volt egy kis időm kimenni, úszni egyet, amúgy is a sok munka mellett ez a pár perc a parton maga a paradicsom. Amellett, hogy szeretem a munkámat néha nekem is elegem lesz. Nos, visszatérve a fürdőzés kellemetlen pillanatára, amikor a fürdőruhám megadta magát a vízben. Hát nem volt kellemes. Valahogy összefogtam magamon, de elég idiótának tűnhettem, hogy konkrétan lógó ruhával mászkáltam a parton. Természetesen nem volt nálam váltó ruha, mert minek az. Kis számít ilyen bugyuta balesetre? Hát én biztosan nem. Nagy nehezen összekapkodtam magamon a maradék cafatokat és egy kis strandruhában és a szakadt bikinimmel együtt hazaballagtam, gyalog. Mondanom sem kell, hogy ezután sem lett jobb a kedvem. Kezdjük ott, hogy elhagytam a pénztárcámat. Na jó igazából nem volt akkora tragédia, mert aznap majdnem üres tárcával indultam útnak. Egy kicsit talán lehet szerencsének nevezni ezt, mert egy kis ideiglenes pénzeszsákom volt akkor. Nem tettem bele kb. semmit csak pár aprót, hogyha kellene valami a strandon. Hát igen ez volt a hetem eleje. Aztán a mosógépem is eléggé megtréfált, úgy vélte vicces, ha egy pár számmal leméretezi a ruháimat. Fél tucat ruhám ment tönkre. Röviden nem ez a hét az én szerencse hetem, de eldöntöttem, hogy nem fogok siránkozni, nem fogok otthon ücsörögni, amíg újra hét eleje nem lesz, várva valami csodára, ami megszakítja a peches hetemet. Majd valahogy kialakítok magamnak egy kis szerencsét. Úgy gondoltam jó lesz a plázában kezdeni, hiszen egy csomó dolgom a kukában végezte a héten és kell az utánpótlás, így elmentem. Nem vagyok az a tipikus plázás lány, szeretek vásárolni, de nem napokat és nem nézek végig minden boltot, csak mert éhséget érzek a vásárlás miatt. Már reggel úgy keltem fel, hogy nekem ma jó napom lesz. Hát remélem nem szól közbe az univerzum és nem rontja el az elhatározásomat, mert annak nagyon nem lenne jó vége. Egy gyors elkészülés után célba vettem a már jól ismert plázát.
Amanda Jack
Playby :
Sasha Pieterse
Tartózkodási hely :
Honolulu
Job/hobbies :
egyetemista
Csoport :
diák
Hozzászólások száma :
5
Join date :
2015. Aug. 09.
Age :
30
Tárgy: Re: Amanda és Leyla 2015-10-09, 22:28
To Leyla
Hét eleje van és ma éppen nincs órám az egyetemen. Mi mást is tehetnék, mint friss hawaii lakosként elmegyek és felújítom egy kicsit a ruhatáram. Meg meg is nézem egyúttal az itteni plázát. Városnézésre a megérkezésem óta még úgysem nagyon volt időm, túlságosan lefoglaltak az adminisztrációs ügyek az új életem elindításával kapcsolatban. Hiába, minden kezdet nehéz. De ma végre a kikapcsolódásé lehet a főszerep. Bár a szülővárosom, Texas sem épp a hideg időjárásról ismeretes, efféle forró nyárias melegre, tengerparti időre nem vagyok azért teljesen felkészülve ruhatárilag, így most, hogy már van egy kis megtakarított pénzem, meg az egyetemtől is kapok némi ösztöndíjat, megengedhetem végre magamnak, hogy beújítsak egy-két darabot. Kellemesebb lenne persze ez a program, ha barátnőkkel közösen mehetnék plázázni, mint a régi szép időkben, esetleg a párommal, de jelenleg sajnos mindkettőnek híján vagyok. Nem igazán sikerült még közelebbi, baráti kapcsolatokat kialakítanom itt. De nem bánkódom, hiszen még csak most érkeztem, ami késik, nem múlik. Nem fogom hagyni, hogy a negatív hangulat eluralkodjon rajtam, hiszen épp a nyomasztó légkör elől jöttem ide. Egyedül vágok hát neki a kis bevásárló körutamnak. A plázához busszal érkezem, majd belépve a bejáratnál megtorpanok kicsit és körbehordozom a tekintetem. Átlagos méretű pláza, nem hatalmas, de azért nem is kicsi, láthatóan akad benne butik épp elég. Annyi bizonyosan, hogy a délutánomat itt töltsem el. Persze egy-két nívósabb üzlet egyből ki is esik a rostámon. Tudom, mik a kereteim, bár nem állok olyan rosszul anyagilag, de azért azt a luxust sem engedhetem meg magamnak, hogy Louis Voutton, Prada vagy egyéb hasonló márkajelzésű darabokkal terheljem meg a költségvetésemet. Egyébként sem vágyom efféle fényűzésre. Legyen persze stílusos és minőségi, amit veszek, de nem dobálnék ki ennyi pénzt az ablakon, még ha megengedhetném magamnak, sem. Nyugodt léptekkel, kedélyesen, arcomon mosollyal indulok meg az üzletsoron, míg megtalálom az elsőt, ami potenciálisan, árkategóriában és minőségben is jó lehet nekem. Belépek és biccentéssel viszonzom az eladó üdvözlését, hogy aztán nekiálljak szemrevételezni a kínálatot. Lehet, hogy egyedül kicsit kevésbé szórakoztató a vásárlás, mint társaságban, de én csak azért is jól fogom érezni ma magam!
