ღ zene: All Of Me ღ megjegyzés: Itt a kezdő, remélem megfelel ღ

A színészi szakmában eléggé sok a követelmény, az elvárás, a megfelelésért való küzdés, avagy csak egyszerűen a bonyodalom maga. Mindent meg kell tenni a tökéletességért, és ha valami nem tetszik a rendezőnek, akkor vagy századjára is neki kell fogni újra, és újra, míg a lehető legnagyszerűbbé nem válik a számára. Néha már komolyan mondva unalmas, és kimerítő ugyanazt felvenni, vagy kétszázszor. Persze félreértés ne essék, hisz imádok színészkedni, és ezzel egyúttal mindent szeretek is benne. A fotózást, a változatos ruhatárat, a különböző szerepköröket, a szöveg megtanulást is, sőt mindent csak úgy egyszerűen. Álmaim szakmájának gondoltam mindig is, sőt sohasem gondoltam volna, hogy egy nap eddig eljutok, de itt vagyok. Pontosan itt. Hírességnek tartanak számon, és befutottam a karrieremmel szerencsésen. Egy valóra vált álomban élek, és ennél többet már nem is kívánhatnék, nem de? Mindenem meg van, ami kell: siker, gazdagság, és egy cél. Valahol mindez nem boldogít, hisz nem ad szeretet, nem ölel át, nem lesz a családod, és nem is lesz maga a párod, avagy a vigaszod, de először a munka, és csak aztán a szórakozás ugyebár. Miután végeztem a színészi teendőimmel azután a kávéházba jövők át egyből, hisz nincs mit húznom az időmön. Szinte felüdülés kiszabadulni az elvárásokból, és valami olyannal foglalkozni végezettül, ami nem annyira stresszes, és amit nem szúrhatsz el, mert a hangod, nos.. mindig is a hangod lesz. Nem fog megváltozni, csak mert te épp kirándulsz, vagy mert épp unatkozol. Tehát örömmel vágok bele a munka megkezdésébe itt is, sőt eléggé energikus vagyok, ami meglep, mert általában fáradt szoktam lenni, de ez most valahogy más. Egészen szórakoztató. Szépen lassan beesteledik, és a munkaköri időm is a vége felé jár ezáltal már. Egy utolsó számot kell még előadnom, aztán mehettek is haza lepihenni, vagy szöveget tanulni. Már magam sem tudom, hogy mit csináljak néha, bár a 'mikor is aludtam ki magamat rendesen' szituáció nagyon távolinak tűnik. Iszok még egy utolsó kortyot a narancsléből, aztán vissza felmegyek a színpadra rögvest. Szokatlan módon most kérésre éneklek el egy dalt. A választás meglehetősen érdekes volt, amikor hallottam, de hát a kérés, az voltaképpen kérés. Szóval minden kritizáció nélkül fogadtam el. A kezembe veszem a mikrofont, és intek a hátamnál lévő zenekarnak, hogy kezdhetik is. Én magam is belekezdek egészen könnyedén az éneklésbe, és mivel tudom, hogy az utolsó szám a fellépésemből, ezért jelentősebben is odateszem a dolgot. Mindeközben felhasználom a beleéléssel kapcsolatos színészi játékomat, és úgy adom elő mindezt, mintha annyira hiteles is lenne, mintha az életemből vett példaképet képzelném magam elé. Tökéletes alakítás, kivétel azt a pontot, hogy kicsit sem illik hozzám a zene. A szám címe voltaképpen: 'All Of Me', ami gyönyörű zene, csak épp nem tudnám kivel egybevetni, aki az életemben is szerepelt, na de.. ez van. Alkalmazkodnom kell, és nem lehet semmilyen kifogásom sem. Amikor pedig végeztem a számmal meghajolok, elhallgatok egy kisebb tapsot, majd a következő énekes kezébe adom a mikrofont, és levonulok fentről. Mára akkor ezek szerint végeztem is, vagyis úgy gondolom, hogy igen.