A világon nincs olyan ember, aki csak jó lenne, vagy csak rossz. Ahogyan a kedvesség, és a bunkóság sem különíthető el egymástól, mind részét képezi az embernek, bár van, akiben egyikből kicsit több jutott, mint a másikból, ettől lesznek egyediek. Esetünkben lánykánknak is vannak jó, és rossz tulajdonságai is. Kezdjük akkor talán a jókkal.
Nagyon. közvetlen, és nyílt személyiség, mindenkihez barátságosan szól, és mindenkiben megbízik első találkozáskor, vidáman elbeszélget ugyanolyan lendülettel bárkivel, legyen szó öregről, fiatalról, egy teljesen idegen emberről, vagy egy régi ismerősről. Általában vidám, és mosolygós, nehezen lehet elszomorítani, bár ha nagyon megbánják, akkor előfordul. Ő úgy hiszi, és mindig azt is mondogatja, hogy nincs rossz ember, csak olyan, akinek épp rossz napja van, még a legelvetemültebb gonoszakról sem tudja elképzelni, hogy mindig ilyenek, mindenkiben, és mindenben meglátja a jót, még ha az igazából nincs is ott. Segítőkész, ha bármiben segítségre szorulsz, amit persze Ő is meg tud oldani, szívesen a segítségedre siet, el lehet vele beszélgetni bármiről, kiöntheted neki a lelked, mert ő meghallgat nagyon szívesen. Ezen kívül pedig kreatív, fel tudja magát mindig találni, nem is lehet unatkozni látni, mindig csinál valamit. A kreatívsága abban is megmutatkozik, hogy ha valamit meg kell csinálnia, azt nem biztos, hogy a jól megszokott módon teszi, szeret újítani, új dolgokat kipróbálni, kísérletezni.
Negatív tulajdonságai közé tartozik, hogy kicsit szétszórt, a rend nála nem feltétlenül jelenti azt, amit másoknál, és elég gyakran veszíti el a cuccait, volt hogy kisebb összegű pénzt hagyott el. Emellett pedig feledékeny is, már ami a rövid távú memóriáját illeti, van amikor a reklámok alatt azt is elfelejti, hogy mit nézett az előbb, még a reklám előtt. Olykor tolakodónak tűnik, ugyanis fizikai kontaktusfüggő, nem bírja ki, hogy ne érjen hozzá, ne ölelje meg, esetleg csimpaszkodjon rá a beszélgető partnerére, amit azok nem feltétlenül tolerálnak, de neki szüksége van az érintésre, mondhatni a lételeme. Olykor gyerekesnek tűnhet, és ez igaz is, tisztában van ezzel, és tudja, hogy már nem gyerek, felnőttként kéne viselkednie, de ez nála nem megy. Persze ha muszáj, ha valami hivatalos ügyet kell elintéznie, akkor Ő is képes rövid ideig felnőttként viselkedni, olyankor rá sem lehet ismerni.
Imád fényképezni, mindenfélét, ezért is választotta a fotográfus pályát.

Naplóbejegyzések

1. naplóbejegyzés - 9 évesen
Kedves Naplóm!
Ma kaptalak attól a nénitől, aki elhozott anyutól ebbe nagy házba, ahol sok más gyerek lakik még. Azt mondta, hogy minden itt lakó gyereknek van egy naplója, és elmesélhetek neked mindent, ami velem történik, még a titkaimat is megoszthatom veled. Ez olyan, mintha a barátom lennél, és egy barátnak anyu szerint illik ismerni egymást, szóval most bemutatkozom. Xiao Ah Lin vagyok, 9 éves. Anyukám nagyon beteg, legalábbis a néni azt mondta, és azért kellett idejönnöm, mert már nem tud rám kellőképpen vigyázni, de ha újra egészséges lesz, ismét vele lehetek. Apukám pedig nincs, anya nem is szeret beszélni róla, azt mondta, érjem be annyival, hogy még kis koromban elment, és egy gonosz ember volt. De tudod, szerintem nincsenek gonosz emberek. Na de most mennem kell... Viszlát!

2. naplóbejegyzés - 9 évesen
Kedves Naplóm!
Nem szeretek itt lakni, mert a többi gyerek valamiért nem szeret, nem engedik hogy játsszam velük, és még csúfolnak is, pedig én semmit nem csináltam. A nevelőnéni szerint ez nem tart majd sokáig, és össze fognak barátkozni velem, de én inkább haza akarok menni a mamámhoz. Ja és egy fiú azt mondta, hogy azért küldött ide az anyukám mert már nem szeret, és nem kellek neki. De ez ugye nem igaz? Ugye nem?

28. naplóbejegyzés - 9 évesen
Kedves Naplóm!
A nevelőnéni azt mondta, hogy már nem tudok hazamenni a mamámhoz, mert elköltözött, valahova messze, de ne aggódjak, mert egy jó helyre került. Te tudod hol van az a Mennyország? Ha majd nagy leszek, és elmehetek innen, megfogom Őt keresni ott, bárhol is legyen az az ország.

226. naplóbejegyzés - 13 évesen
Yi Lin ma lett 18 éves, és végre elmehet innen. Én is várom már, hogy végre nagykorú legyek, és elmehessek innen, mert akkor el is fogok költözni egy másik országba, mert máshol biztos több lehetőségem lesz jó munkát találni, mint itt. És azt is tudom, hogy engem már nem fognak örökbe fogadni, mint sok más gyereket az otthonból. De nem is baj, és így is boldog vagyok.

300. naplóbejegyzés - 15 évesen
Kedves Naplóm!
Ez a 300. naplóbejegyzés, és pont a szülinapom van. Ma lettem 15 éves, és tudod mit kaptam a nevelőnőktől? Tudod?!??? Hát persze, hogy nem tudod, mert még nem mutattam meg neked. Egy fényképezőgépet kaptam!!! Jó, az igaz, hogy nem épp csúcsminőségű, de nagyon örülök neki. A nevelőnők biztos megunták már, hogy állandóan az Ő gépüket, vagy az itt lakó olyan gyerekekét csórom el, akiknek már van. Csak azért, hogy lefényképezzek valamit, még mielőtt eltűnne. Az egyik nevelőnő szerint van is tehetségem a fotózáshoz.

467. naplóbejegyzés - 18 évesen
Boldog szülinapot nekünk!! Jó, tudom, hogy neked nem ma van, de nekem igen. És képzeld, 18 éves lettem, szóval elmehetek innen. Anyutól örököltem némi pénzt, meg nekem is van egy kis megtakarításom, amiből simán ki tudok bérelni egy lakást, míg meg nem kapom a vízumot Amerikába. Igen, ott fogok majd élni, ugye milyen jó? Ha minden jól megy néhány hónapon belül megkaphatom a vízumot, és végleg elhagyhatom ezt az országot. Nagyon várom már...

499. naplóbejegyzés - 20 évesen
Tudom, tudom... Mostanában nagyon elhanyagoltalak, de nagyon sok dolgom volt, és nagyon fáradt is vagyok. Nem kapom meg a vízumot. De miért? Egyszerűen nem értem, pedig nem is vagyok büntetett előéletű, meg semmi. De egyszerűen nem tudom megszerezni, és nem értem, hogy miért... Na de asszem én bedőlök az ágyba. Na pááá!

504. naplóbejegyzés - 20 évesen
Képzeld, képzeld, képzeld...! Nemrég találkoztam egy szintén ázsiai sráccal, itt Amerikában, és most figyelj...Hajlandó elvenni azért, hogy megkapjam a zöld kártyát. Hát nem cuki??? De. De ne aggódj, nem vagyok belé szerelmes, még csak nem is ismerem őt annyira, és tudom, hogy Ő sem táplál irántam mély érzelmeket. Csak barátok vagyunk, és Ő segít rajtam. Szóval nemsokára esküvőm lesz, és a vízumot is megkaphatom. Nem mellesleg holnap lesz a 21. születésnapom. Hát nem csodás szülinapi ajándék?

550. naplóbejegyzés - 22 évesen
Már majdnem egy éve házasok vagyunk, de szerelemről még mindig nem beszélhetünk. Persze nagyon kedvelem Őt, de nem szerelemmel, csak úgy tekintek Darren-re, mint egy nagyon jó barátomra, vagy mint a bátyámra, de semmi szerelem. Darren csak a soha nem volt testvérem. Ő megért engem, ahogy senki más, de azért szerintem néha eléggé az idegeire tudok menni.
És azt hiszem a válásnak is itt az ideje... Oh és azt is elfelejtettem mondani, hogy nemrég elkezdtem egy esti fotográfus tanfolyamot, szóval nemsokára hivatalosan is fotográfus lehetek, egy jobb, modernebb géppel, mint amilyenek most van.

616. naplóbejegyzés - 24 évesen
Azt hiszem teljesen sikerült beilleszkednem ebbe az amerikai életbe, és már egy ideje újra szingli vagyok, ahogy azt már te is tudod. De azért tarjuk a kapcsolatot még Darren-nel. A minap is találkoztunk, és ott volt még néhány barátja is, és tudod, hogy szeretek még mindig rajta csimpaszkodni, és nem mellesleg még mindig azt játszom, hogy együtt vagyunk, holott tudom én is, hogy ez nem igaz. De ez olyan jó móka... Vicces látni mindig a zavarát, és idegességét, főleg ha ezt a barátai előtt teszem.

700. naplóbejegyzés - 26 évesen
Hű... El sem hiszem, hogy ez már a 700. bejegyzés...! Annyi mindent átéltünk már ketten, te vagy a legjobb barátom már évek óta, minden titkomról tudsz, Te, drága Naplóm... Annyira szeretlek, de tényleg. És képzeld, költözünk! Na de nem vissza Ázsiába, hanem Hawaii-ra Darren-hez. Aaaannyira hiányzik, ezért odaköltözöm hozzá. Persze ezt Ő még nem tudja, meglepetésnek szánom, és szinte biztos vagyok benne, hogy örömmel fog fogadni, hisz Ő a bátyám. Noha valójában nem, én úgy tekintek rá, és tudom, hogy Ő is húgként tekint rám. Na de még be kell pakolni a bőröndbe, nem akarok semmit sem itt hagyni. Na pááá!